2023. február 5. vasárnap
Ma Ágota, Ingrid, Etelka, Léda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Igen gonosz erők számára nyithat kaput, hogy a Nyugat elveszti hitét a liberalizmusban

Igen gonosz erők számára nyithat kaput, hogy a Nyugat elveszti hitét a liberalizmusban

Ezt állítja Matthew Syed, a konzervatív Times szemleírója. Szerinte akik azt állítják, hogy a demokráciának nincs erkölcsi célja, azok szabotálják a küzdelmet az abszolutizmus ellen. A bírálók úgy látják, hogy a szabadelvűség híján van az értékrendnek, csak az anyagi gyarapodással törődik és nem sokat tesz a rasszizmus, illetve más, hasonló jelenségek ellen. Ez a nézet egyre elterjedtebb az egyetemeken, de még Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor is felkarolta, mondván, hogy a liberális vezetők valójában technokraták, és nincs morális iránytűjük. Ám nem volna itt az ideje szembeszállni ezzel a képtelen állítással és emlékeztetni a liberális demokrácia áldásaira? Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

FT     

 

Fel van adva a lecke a régi-új brazil államfőnek, mert az ország mélyen megosztott és a pénzügyi helyzet igencsak feszített. Vagyis a 2. fordulót mindössze 1,8 %-kal megnyerő Luiz Inácio Lula da Silvára kőkemény feladat vár. Ellenfelének jó szereplése a Bolsonarizmus erejét mutatja.

Sőt, lehet, hogy a hivatalban lévő politikus győzött volna, ha ő és hívei nem követnek el több súlyos melléfogást is a kampány véghajrájában. Nyugodtan lehetett volna a befutó a nacionalista jobboldal. Az erőviszonyok illusztrálják mennyire megváltozott Brazília, nem csupán a „trópusok Trump”-jának négy éve alatt, hanem az utóbbi két évtized során.

Az egyik legmegdöbbentőbb fejlemény az evangelikus egyház felemelkedése, a lakosság csaknem egyharmada támogatja. Azután feltűnő az agrárágazat lobbiképessége. Mindkettő a jobboldaliság bástyája, és az állami szerepvállalás visszaszorításának szükségességét hirdeti.

Az új elnöknek össze kell szednie minden tudását, hogy összebékítse a két tábort. Egy brazil szakértő szerint Lula a közkiadások növelését ígérte, ám nincs hozzá pénze. A mögötte álló szövetség roppant sokszínű ideológiailag, nem lesz könnyű egyben tartani.

Főleg miután Bolsonaro szövetségesei mesterhármast értek el: megszerezték az irányítást a három legnagyobb tartományban, de övék lesz a többség a törvényhozás két házában is. Az még nem ismeretes, mitévő lesz a politikus. Ha elfogadja az eredményt, 4 év múlva visszatérhet, két fia azonban addig is fontos figura marad a parlamentben.

Lula kilátásba helyezte, hogy véget vet az Amazonas mentén az erdők kivágásának, és annak, hogy elvegyék a földeket az őslakosoktól. Csakhogy nemigen tud szembeszállni a mohó vállalkozókkal, mert azok felbátorodtak Bolsonaro alatt, az államgépezet viszont széthullott. Az viszont pozitív, hogy az új vezető kulcsterületnek tekinti a folyó vidékét és ez sok tőkét csalhat be az országba.

 

 

Die Welt

 

Az eddigi brazil elnöknek rettenetes a sajtója nyugaton, amit csak magának köszönhet, viszont kétségtelen, hogy odahaza vannak érdemei és uralkodásának mérlege egyáltalán nem kedvezőtlen. Jair Bolsonaro azzal vívta ki Európa ellenszenvét, hogy stílusa igencsak vulgáris, időnként sértegetéseket engedett meg magának, lásd a francia elnök feleségét, és megrágalmazta az Amazonas-medence indián őslakosságát.

Az érme másik oldalán azonban olyan eredmények vannak, amelyek magyarázzák, hogy miért ennyire népszerű a brazilok körében. Először is a gazdaság növekszik, a Világbank előrejelzése szerint az idén 2,5 %-kal. A németeknél 0,4 %-os visszaeséssel számolnak. A brazil munkanélküliség esik vissza, szintje páratlanul alacsony a G20-as csoport tagjai között.

A gazdaság zászlóshajója, az állami olajcég, a Petrobras szárnyal a korábbi évek súlyos veszteségei után. Részvényeinek értéke 6 év alatt meghétszereződött. Az agrárszektor szintén sikertörténet, bár ezt beárnyékolja az esőerdők irtása.

A benzinár az év eleje óta 30 %-kal esett vissza, igaz, emögött az van, hogy Bolsonaro eltörölte az üzemanyagra kivetett adót. De jelenleg defláció van az országban, már a 3. hónapja. Ám az új kormánynak előbb-utóbb lépnie kell, azaz emelnie kell az adókat.

 

Wall Street Journal

 

A vezércikk csatlakozik Robert Zoellicknek, a Világbank volt elnökének pár napja éppen a lapban közzétett véleményéhez, hogy a Nyugat kobozza el az általa befagyasztott orosz vagyonokat. A szerkesztőséget az sarkallja erre a véleményre, hogy Oroszország felújította az ukrán gabona kivitelének blokádját. Vagyis Moszkva politikai fegyvernek tekinti az élelmet.

Putyin arra hivatkozik, hogy dróntámadás ért orosz hajókat Szevasztopol közelében. Az akciót valószínűleg Ukrajna hajtotta végre, de ezek a hadihajók a háborúban legális célpontnak számítanak. Annál is inkább, mivel rakétáikkal kezdettől fogva civil és katonai létesítményeket lőnek.

Hogy mekkora kár érte a fekete-tengeri orosz flottát, azt nem tudni. Ám lehet, hogy a Kreml eleve kifogást keresett, mert ki akart hátrálni a gabonaszállítási megállapodásból. Mivel csapatai sorra szenvednek vereséget a fronton, Moszkva úgy gondolkodhatott, hogy az élelmiszeren keresztül fokozza a nyomást Kijevre, illetve a nyugati kormányokra.

Ha világ elítéli az orosz húzást, azzal aligha téríti jó útra az elnököt. Így az USÁ-nak egyrészt azt kellene tennie, hogy az arra hajlandó államok bevonásával kíséretet ad az Odesszából induló szállítóhajók mellé. Azon pedig a tél átvészelésére, illetve az újjáépítésre Ukrajnának adhatná azt a jó 300 milliárd dollár értékű orosz tartalékot, amelyet a szankciók során zárolt.

 

The Times

 

Igen gonosz erők számára nyithat kaput, hogy a Nyugat elveszti hitét a liberalizmusban – állítja Matthew Syed, a konzervatív újság szemleírója. Szerinte akik azt állítják, hogy a demokráciának nincs erkölcsi célja, azok szabotálják a küzdelmet az abszolutizmus ellen.

A bírálók úgy látják, hogy a szabadelvűség híján van az értékrendnek, csak az anyagi gyarapodással törődik és nem sokat tesz a rasszizmus, illetve más, hasonló jelenségek ellen. Ez a nézet egyre elterjedtebb az egyetemeken, de még Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor is felkarolta, mondván, hogy a liberális vezetők valójában technokraták, és nincs morális iránytűjük.

Ám nem volna itt az ideje szembeszállni ezzel a képtelen állítással és emlékeztetni a liberális demokrácia áldásaira? Az értékek sokszínűsége az erkölcsi autonómiáról szó. Megadja a lehetőséget, hogy az emberek maguk döntsék el, miként akarnak élni, abba az állam ne szóljon bele. Ezért haltak meg az elődök az inkvizíció keze által, vagy a gulagokon, illetve a koncentrációs táborokban, amelyek az olyan világi önkényuralmakat ékesítették, mint a bolsevizmus és a fasizmus.

Ma ismét előtérbe kerülnek a liberális értékek, hiszen a Kínai Kommunista Párt népirtást követ el az ujgurok ellen, az iráni mullahok pedig gumibotokkal veretik meg azokat az asszonyokat, akik levetik a női alávetettség jelképének számító hidzsabot. A Putyin- és Hszi-féle zsarnokkal ellentétben a liberális vezetők békésen jutnak hatalomra, kötik őket az alkotmányos keretek és védik az emberek jogát, hogy bírálják a hatalom intézkedéseit.

Ha nem tudják megvédeni az életmódot, olyan vákuum keletkezik, amelybe annyira aljas erők nyomulnak be, hogy azt még Orwell sem tudta volna elképzelni. Itt az idő tehát felébredni. Lesújtó, hogy Európában és Amerikában a fiatalok többsége többre becsüli az önkényurakat, mint a demokratikus politikusokat.

Az egyre terjedő zsarnokságot azonban csakis a liberális Nyugat tudja feltartóztatni, miközben a szabad demokráciák továbbra is szorulnak vissza, éspedig lehet, hogy végzetesen.

 

 

 

FT

 

A Német Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt első számú vezetője szerint Olaf Scholz kancellárnak egyértelmű jelzést kell küldenie, amikor a héten Pekingbe látogat. Vagyis rendben van, hogy bővíteni kívánja a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, de világossá kell tennie Kína számára, hogy melyek számára az elsőrendű biztonsági és gazdasági megfontolások.

Guntram Wolff emlékeztet arra, hogy ez ügyben két iskola alakult ki. Az egyik azt mondja, hogy szakítani kell merkeli örökséggel, azaz nem kell erőltetni a pénzügy együttműködést a tekintélyuralmi rezsimekkel. Inkább le kell válni róluk, amit alátámaszt az eddigi függés az orosz energiahordozóktól.

Az út támogatói ezzel szemben úgy ítélik meg, hogy a kínai piac egyszerűen túl nagy, így nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azon kívül a járvány miatt megszakadtak a személyes kapcsolatok a politikusok között, ezért nagyon jó, hogy a kormányfő felkeresi az első számú kínai vezetőt.

Ám – hangsúlyozza a kommentár – a vendégnek ki kell nyilvánítania, hogy az Oroszországnak nyújtott bármiféle katonai vagy egyéb segítség az európai biztonságot ássa alá. Egyben vázolnia kell, hogy Pekingnek milyen következményekkel kell számolnia, ha aktív lépésekkel mégis Moszkva mellé áll.

A német cégek szorgalmazzák a kereskedelmet Kínával, csakhogy a hatalmas pekingi állami támogatások eltorzítják a versenyfeltételeket. Az ázsiai nagyhatalom mind inkább a know how átadásától teszi függővé a piaci belépést és az árucserét zsarolásra használja fel. Scholz nem hagyhat kétséget afelől, hogy az európai álláspontot képviseli ez ügyben.

A harmadik mondandója pedig az legyen, hogy a német vállalatok továbbra is üzletelhetnek Kínával, ám mérsékelni kell a függő viszonyt. Wolff üdvözli a látogatást, ám kiemeli, hogy az csak akkor hozhat igazi sikert, ha a nyugati biztonságot, a pénzügyi törekvéseket és az európai egységet helyezi előtérbe.

 

 

The Times

 

A brit-kínai interparlamentáris szövetség szigetországi társelnöke azt mondja, nem kell törődni a várható Pekingi felzúdulással és ki kell utasítani mindazokat a kínai diplomatákat, akik a minap a manchesteri konzulátus épületébe hurcoltak egy tiltakozó hongkongi fiatalt és ott nevelési célzattal jól megverték. Sőt, a főkonzul nem csupán elismerte, hogy közreműködött az atrocitásban, hanem azt állította, hogy az kötelessége volt.

Sir Ian Duncan Smith szerint nem kívánatos személynek kell nyilvánítani mindazokat a diplomatákat, akiknek közük volt a történtekhez, ám a kormány idáig mindössze annyit tett, hogy behívatta a kínai ügyvivőt. De még csak nem is a miniszter mosta meg a fejét.

A Külügy hivatalosan a rendőrségi nyomozás eredményére vár, Kína azonban máris jelezte, hogy nem oldja fel az érintettek diplomácia mentességét. Sőt, megfenyegette Nagy-Britanniát, hogy annak következményekkel kell szembenéznie, ha továbbra is befogad ellenzékieket az egykori koronagyarmatról.

Ez a hozzáállás azonban egyáltalán nem meglepő. A kínaiak támogatják Putyin igényét Ukrajnára, katonai bázist hoztak létre a Dél-Kínai-tengeren és változatlanul fenyegetik Tajvant. Negyedmillió tibeti zártak munkatáborba, kényszer sterilizálásnak vetik alá az ujgur nőket. A férfiakat pedig kényszermunkára ítélik, a gyerekeket átnevelik. Az Egyesült Királyság mégsem minősíti mindezt népirtásnak.

A totalitárius rezsimek tengelyt alkotnak, megkérdőjelezik a demokráciába, az emberi jogokba és a jogállamba vetett hitet. Ám meg kell mutatni nekik, hogy a Nyugat kész kiállni az értékeiért, mert ha nem, újból megtanulhatja a leckét, amiben a 30-as években egyszer már része volt. Úgyhogy a visszavágást lehetne a manchesteri kínai diplomaták kiutasításával kezdeni.

 

Bloomberg

 

A bukott cseh miniszterelnök közölte, hogy indulni kíván a januári elnökválasztáson. A milliárdos Andrej Babišra jelenleg per vár, mert erős a gyanú, hogy uniós pénzeket sikkasztott el. Annak idején egyébként azzal került hatalomra, hogy ellenfeleit korruptnak és hozzá nem értőnek minősítette. Kormányfőként fellépett a bevándorlás ellen, és a nacionalista Orbán Viktor egyik legszorosabb szövetségese lett.

Csehországban az államfő leginkább protokolláris teendőket lát el, adott esetben azonban kulcsszerephez juthat, mert formálisan ő nevezi ki a kabinetet, a hadsereg főparancsnoka, dönt a jegybank Monetáris Tanácsának tagjairól és a bírák is csak az ő jóváhagyása esetén nyerhetik el állásukat.

A közvélemény kutatások szerint egyébként Babiš bejuthat a 2. fordulóba, de ott már meggyűlik a baja a független jelölt Petr Pavellel, aki magas tisztséget töltött be a NATO-ban.

 

2022. október 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az elhúzódó háború ára

A New York Times elemzése szintén arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó, ha elhúzódna a háború, >

Tovább

Izrael a magyar és a lengyel úton

A NPR, az amerikai közszolgálati rádió kommentárja azt emeli ki, hogy a szélsőjobbos izraeli kormány széles >

Tovább

A nagy közös piszoár

S ha már látszat és valóság politikai összefüggéséről beszélünk, aligha mehetünk el szó nélkül az Orbán-rezsim >

Tovább

A szabadság különös iránya

Orbán is bármit megtehet, mert a magyar állam halott, a helyébe ő lépett. Az állam minden >

Tovább

Netanjahu létveszélyt jelent Izrael számára

A Guardian kommentárja azt hangsúlyozza, hogy a régi-új miniszterelnök létveszélyt jelent Izrael számára, de ki lehet >

Tovább

A scholzkodás tétje

Timothy Garton Ash bevallja: nem gondolta volna, hogy ekkora sikert arat, amikor a múlt héten továbbküldte >

Tovább

Ukrajna földje

Miután Orbán Viktor egy hete senkiföldjének nevezte Ukrajnát, a dnyiprói polgármester magából kikelve gazembernek minősítette a >

Tovább

Nevezd ásónak

Mai levelemet Londonból, de nem csak Londonról írom. Innen sokszor élesebb fényben látszik Magyarország és a >

Tovább

Trump és a republikánusok jövője

A volt elnök ellenfelei részéről jelenleg a vágyálom tűnik az egyetlen stratégiának, mármint hogy ne ő >

Tovább

Össztűz a nagykövetre

A keményen jobboldali Magyarországon személyeskedő támadások érik a vállaltan meleg diplomatát. A hatalombarát média azzal gyanúsítja, >

Tovább

Mire van szüksége Ukrajnának, hogy győzzön?

A Wall Street Journal vezércikke szerint nem kérdéses, hogy meg kell adni Ukrajnának az általa kért >

Tovább

Orbán Viktor ellen NATO-vizsgálat indul a tisztikar megtizedelése miatt

Budapest szerint azonban nincs politikai oka annak, hogy százával küldik nyugdíjba a tiszteket. A védelmi miniszter >

Tovább