Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Vlagyimir Putyin a kisded játéka
Megteheti, hiszen nyerő pozícióban van. Igaz ugyan, hogy a nyugati hatalmak nem szorítják rá Ukrajnát az orosz tűzszüneti feltételek elfogadására, bármennyire is szeretné Moszkva, ám a földgázszállítások leállítása kiélezi a feszültséget a nyugati kormányok között. Az államfő azt is szondázhatja, hogy mennyire képes alávágni az európai elszántságnak, és súlyosbítani a feszültséget, egyszerűen azáltal, hogy már korán emlékezteti a nyugati szavazópolgárokat, milyen súlyos következményekkel járna rájuk nézve az energiahordozók hiánya. De addig esze ágában sincs eltekerni a gázcsapot, amíg ilyen jövedelmező számára a szénhidrogén eladása. Elég, ha időnként leállítja a szállításokat és máris félelem önti el az ellenfelek lelkét. Ezt egészen addig csinálja, amíg Európa nem talál új beszerzési forrásokat, vagy újból előkapja az atomenergiát. Úgyhogy a kontinens bármikor véget vethet a politikus élvezkedésének. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A Vodafone gazdaságosabbá kívánja tenni működését, ideértve hogy csökkenti az 41,6 milliárd dolláros adósságát, ezért adja el magyarországi üzletágát - 1,8 milliárd dollárért. Erről nem kötelező szerződésben állapodott meg az állami Corvinus Zrt-vel, illetve a magántulajdonban lévő 4iG-vel. A brit vég vezérigazgatója azt közölte, hogy a fontos piacokon, így Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és Nagy-Britanniában viszont terjeszkedni kívánnak, vásárlás, illetve összeolvadás formájában.
A 715 milliárd forintos vételár több mint 9-szer múlva felül a Vodafone magyar leányvállalatának éves bevételét, a kamatok, adók, hiteltörlesztések és az értékcsökkenési leírás megfizetése előtt. Az ügylet hírére a társaság részvényei 6 %-kal feljebb mentek, tegnap este 122 pennyit értek.
The Times
Elemzők szerint a magyar leányvállalat jól teljesített, de a piac túl kicsi volt a Vodafone számára, és így már nem felelt meg az anyacég céljainak. A holding különben már távozott Új-Zélandról és Katarból is, Afrikában pedig összevonta tevékenységét. A vállalat részvényei évek óta eléggé gyengén muzsikálnak. A JP Morgan elemzői szerint jó árat sikerült elérni Magyarországon az értékesítés során, de nem panaszkodhat a 4iG sem.
BBC
Repült a Meteorológiai Szolgálat két vezetője, mert téves riasztást adtak ki augusztus 20-án estére, így elmaradt a tűzijáték. Emiatt azután politikai felháborodás keletkezett, mivel a viharfelhő irányt váltott és teljesen elkerülte a fővárost. A szakértők hiába kértek elnézést, már késő volt. A reakció ugyanakkor vegyes Magyarországon. Csaknem 100 ezren írták már alá a petíciót, hogy fújják le a látványosságot, amikor háború van Ukrajnában, odahaza pedig a kormány megszorító intézkedéseket hozott.
A hatalom hívei ugyanakkor felzúdultak a tévedés miatt, mert szerintük a meteorológusok csapnivalóak. Így abban bíznak, hogy most szombaton már nem lesz semmi akadály, így mindenki élvezheti a mesterséges csillaghullást.
Die Welt
Az elemzés vágyálomnak nevezi, hogy Ukrajna az év végéig ellenoffenzívát tud indítani, mert még arra sem képes, hogy megállítsa az orosz csapatok előrenyomulását. Ráadásul jön a tél, és az USA, illetve Európa nem mindig úgy segít, ahogy tudna. De nagy kérdés, hogy mi akar Kijev elérni?
Nem jól állnak a dolgok az ukránok szemszögéből. Nagyon úgy néz ki, hogy elvesztik a Donyecki-medencét, az ország déli sávja pedig javarészt már most is orosz kézen van. És nem
képtelenek volnának elfoglalni a várost.
A szomorú felismerést csak tetézi, hogy télen súlyos élelmiszer-, illetve energiaellátási gondokkal szembesül az országban maradt 35 millió ember. Ez a fő oka a meghirdetett támadásnak, ám valójában az ukrán vezetés a falnak szorult és csak a szükségből próbál erényt kovácsolni.
A helyzet akkor módosulhatna lényegesen, ha a Nyugat hajlandó volna jóval több fegyvert és muníciót szállítani. Ám ehhez döntenie kell a támogatás fokozásáról. A másik opció az, hogy kiszolgáltatja az országot az orosz hadigépezetnek, amely az időre játszik és még van elegendő tartaléka. Mindenesetre az esetleges béketárgyalások nagyban függnek az adott harci helyzettől. Nem kizárt, hogy Volodimir Zelenszkij elnököt rászorítják a háború mielőbb befejezésére.
A végső szót az amerikai, a francia elnök és a német kancellár mondja ki. De ahhoz meg kellene azt is határozni, hogy mi a cél az egész viszályban. Megbuktatni Putyint, netán annyira meggyengíteni az oroszokat, hogy sokáig ne legyenek képesek hasonló támadásra? Emmanuel Macron és Olaf Scholz inkább arra hajlik, hogy gyorsan vessenek véget a konfliktusnak és így újra lehessen építeni a kapcsolatot a Kremllel.
A nyugati közvélemény egyre inkább kiáll Kijev mögül, és ezt csak gyorsítják az emelkedő energiaárak. Moszkva ugyanakkor nem szigetelődött el, mert egy sor kormány jóindulatúan viszonyul hozzá, lásd az öbölmenti államokat, Indiát, Kínát, Indonéziát, Egyiptomot, Iránt, Svájcot, de még Izraelt is. Úgyhogy nem várhatóak további szankciók és csökken az újabb fegyverszállítmányok esélye is.
Ez azonban szegénységi bizonyítván az európai országok számára. Scholz egyenesen elárulja Ukrajnát. Ezért jelentős felelősség terheli, ha megcsonkítják az ország területét, és ily módon eléri célját az orosz agresszió.
FT
Hogy Alexander Dugin mennyire fontos a Kreml számára, arról megoszlanak a vélemények, valaki azonban mégiscsak igen komolyan vette, hiszen autóba rejtett bombával felrobbantotta a szélsőjobbos filozófus lányát, a nacionalista újságírót, ám feltételezések szerint a pokolgépet az apának szánta. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a tanácsadó már vagy 30 éve szorgalmazta Ukrajna lerohanását.
Emellett tény, hogy jól jött neki a vélt szoros viszony az elnökkel, így jelentős nemzetközi szerephez jutott, amiben szerepet játszott, hogy folyékonyan beszél angolul és franciául. Kínában, Iránban és Törökországban a szószólója lett mindazoknak, akik próbálják megtörni Amerika hegemóniáját a világban. Európában és az USÁ-ban pedig a szélsőségesekkel került kapcsolatba a „globalizmus” elleni harcban.
Meggyőződése, hogy az Oroszország vezette eurázsiai szárazföldi hatalmak természetes ellenfelei a tengeri hatalmaknak, élen az Egyesült Államokkal. Nagy csodálója a náci filozófusnak, Carl Schmittnek. Az öreg kontinensen olyan erőkkel működik együtt, mint az Osztrák Szabadságpárt, az olasz Liga és a francia Nemzeti Tömörülés.
A merénylet felveti, hogy a Kreml ezek után még agresszívabb lesz a háborúban, illetve odahaza. Ha Putyin és bábjai a belső ellenséget vádolják meg, akkor az elnyomás erősödésére kell számítani. Ha nyugati titkosszolgálatokat teszik felelőssé a történtekért, akkor lehet, hogy újabb orgyilkosságok történnek a nemzetközi porondon.
De az ukránok számítanak a legkézenfekvőbb bűnbaknak, így a viszály brutális kiéleződése várható. Dugin buzgón szokott uszítani, a fegyveres csatározásoktól távol, de a gyilkosság miatt a front közelebb került Moszkvához. Annyi szenvedés után nem sok ukrán hullajt könnyeket az áldozatért. Annál is inkább, mert az apa 8 éve arra szólította fel az oroszokat, hogy ne sajnálják, öljenek meg annyi ukránt, amennyit csak bírnak. Mások viszont, a viszálytól messze, nehezen hihetik, hogy bárki megérdemli, hogy a gyerekét a szeme előtt repítsék a levegőbe.
Yahoo/Bloomberg
Csak rátett még egy lapáttal a lengyel igazságügyi miniszter a Brüsszellel kialakult vitára: Zbigniew Ziobro azzal vádolta meg az EU-t, valamint Németországot, hogy azok ellopják a lengyelek pénzét, miután nem hajlandóak kifizetni a milliárdokat. Továbbá hogy Ursula von der Leyen hazudik, mivel csaknem 3 hónapja még azt mondta, hogy jól alakulnak az igazságügyi reformok, így az ország közelebb került ahhoz, hogy megkapja a 36 milliárd eurót.
Az éles kirohanás pont akkor hangzott el, amikor a koalíció nagyobb pártja egyre kevésbé hiszi, hogy megkapja a támogatást. Ziobro szerint a lengyeleket meglopják és a fosztogatásban döntő szerepet játszanak a Bizottság elnöke által vezetett német politikusok. A tárcavezető ily módon összemosta Berlint az egész Unióval. Arra szólította fel a PiS-t, hogy ne engedjen Brüsszel és Németország követeléseinek.
Süddeutsche Zeitung
Lázasan osztogat a lengyel kormány, mivel jönnek a választások, ám a bírálók szerint sokba fog még kerülni a rengeteg ajándék. Az egyik ilyen gesztus a jelzáloghitelek törlesztésének befagyasztása a válság enyhítésére. De hát az infláció 15,5 %-os, amire negyedszázada nem volt példa. A zloty rekordmélységbe zuhant, miközben az alapkamat 6,5 %-ra emelkedett. Ugyanakkor az érintettek jó 90 %-a változó kamattal vett fel kölcsönt. Ennélfogva fogalma sincs, miként fizesse vissza.
Viszont kérdéses, hogy a lépés mennyire fizetődik ki a hatalom számára, mivel az árakat messze nem csupán a háború vagy a sok szankció nyomja fel. Sokat nyomnak a latban a nagyvonalú szociális juttatások is. A German Marshall Alapítvány egyik szakértője úgy látja, hogy a PiS csupán tereli maga előtt az infláció problémáját, miközben a választások miatt újabb és újabb rétegeket igyekszik magának megnyerni. Kerül, amibe kerül.
Az azonban súlyos gond, hogy ehhez nem kap pénzt az EU-tól a jogállami gondok miatt. 36 milliárd sorsa a tét, de nem úgy néz ki, hogy Varsó beadja a derekát. Így a lengyelek könnyen ugyanolyan helyzetbe kerülhetnek, mint Magyarország. A Bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet egyik elemzője ezt úgy magyarázza, hogy a kabinet túl nagyvonalú a polgárokkal szemben, hiszen igen magas az infláció és hatalmas kockázatot jelent az energiaválság.
További gond, hogy a növekvő árak miatt jelentősen megemelték a béreket, miközben a termelékenység nem javult. Nagy szükség van munkáskézre, és az szintén fokozza a nyomást a keresetek növelésére. Viszont a szakértők helyeslik, hogy a jegybank időben közbelépett és így magasabb lett az irányadó kamat.
Az inflációt hosszabb távon azonban csak egy recesszió fékezheti meg. Ami nem kívánatos, mégis szükséges lehet, hogy megnyugodjanak az árak.
New York Times
Paul Krugman szerint egyáltalán nem az erő jele, hogy jelenleg mind Oroszország, mind Kína jelentős kereskedelmi többletet tud felmutatni, miközben mindkettő igyekszik megkérdőjelezni a nemzetközi rendet. A Nobel-díjas közgazdász emlékeztet arra, hogy Peking és Moszkva gazdaságilag nincs egy súlycsoportban, az oroszokról most derült ki, hogy hadseregük sem valami fényes, viszont, mint tudjuk, vannak nukleáris fegyverei.
Azt csak Donald Trump mondja, hogy így van úgy, de nyertes az az ország, amely többet ad el, mint amennyit vásárol. Mert pl. az oroszok esetében a szankciók miatt növekedtek meg a bevételek, miután megdrágultak az energiahordozók, és ez ellensúlyozza, hogy csökken az eladott mennyiség. Ám a gázzal a rezsim próbálja nyomás alatt tartani a Nyugatot.
A megtorló intézkedések ott érintik igen kellemetlenül az orosz gazdaságot, hogy az nem tud alapvető alkatrészeket beszerezni a termeléshez. Vagyis a kereskedelmi mérleg pozitívuma azt mutatja, hogy a rezsimnek van ugyan pénze, mégsem jut hozzá a háború fenntartásához nélkülözhetetlen árukhoz.
Kínában pedig azért nőtt meg az áruforgalom többlete, mert a növekedés ellenére visszafogott a magánfogyasztás, ugyanakkor megroppant a lakáspiac, amely idáig jórészt felvette a kisemberek megtakarításait. Ily módon nincs szükség akkora importra, vagyis ez ugyancsak a gyengeséget mutatja. De nagy károkat okoz az elhibázott Covid-stratégia is. Ugyanakkor a lanyha kínai kereslet ajándék a világnak, mert gátolja, hogy nőjön az olaj és más termékek ára, tehát enyhíti az inflációs nyomást.
Azaz azt látni, hogy bajban vannak a diktatúrák, ahol senki sem meri megmondani a nagy embernek, hogy nem jó a politika. Vagyis lehet, hogy menetelnek a tekintélyuralmak, de nem azért, mert jobban működnek, mint a demokráciák. Erről éppen nincs szó.
Wall Street Journal
A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy Oroszország már megint zsarolja Európát, mert abban bízik, hogy a fagyoskodó kontinens majd szépen visszavonja a szankciókat. Az elnök nagyon élvezte, hogy már eddig is a frászt hozta a földrészre, hát, miért ne próbálkozzon meg újra azzal, hogy váratlanul lezárja a kulcsfontosságú gázvezetéket, előre nem látott javítási munkákra hivatkozva.
Arról az Északi Áramlat 1-ről van szó, amely így is csupán a kapacitás 20 %-val működött. Azonnal meg is ugrottak tegnap az árak. Vlagyimir Putyin azért játszhatja a kisded játékát, mert megteheti, hiszen nyerő pozícióban van. Igaz ugyan, hogy a nyugati hatalmak nem szorítják rá Ukrajnát az orosz tűzszüneti feltételek elfogadására, bármennyire is szeretné Moszkva, ám a földgázszállítások leállítása kiélezi a feszültséget a nyugati kormányok között.
Az államfő azt is szondázhatja, hogy mennyire képes alávágni az európai elszántságnak, és súlyosbítani a feszültséget, egyszerűen azáltal, hogy már korán emlékezteti a nyugati szavazópolgárokat, milyen súlyos következményekkel járna rájuk nézve az energiahordozók hiánya.
De addig esze ágában sincs eltekerni a gázcsapot, amíg ilyen jövedelmező számára a szénhidrogén eladása. Elég, ha időnként leállítja a szállításokat és máris félelem önti el az ellenfelek lelkét. Ezt egészen addig csinálja, amíg Európa nem talál új beszerzési forrásokat, vagy újból előkapja az atomenergiát. Úgyhogy a kontinens bármikor véget vethet a politikus élvezkedésének.
Politico
Létveszélybe került az osztrák kormányszövetség nagyobb ereje, amit mutat, hogy Karl Nehammer kancellár nem egészen egy éve van hivatalban, de máris a politikai túlélésért harcol. Ennek az az oka, hogy nem tud mit kezdeni a megélhetési költségek megugrásával, valamint az energiaválsággal. Ezért azután az infláció 1975 óta nem látott magasságokba emelkedett.
Közben pedig a Néppárt támogatottsága zuhan, a kormányfőnél nincs népszerűtlenebb hatalmon lévő vezető a világban. Ha ma lennének a választások, a konzervatívok csupán a harmadik helyet csípnék el. De a következő hónapban jön a megmérettetés Tirolban, ami hagyományosan a jobboldal erődje, de a párt örülhet, ha 30 %-ig jut, noha idáig mindenkor simán hozta a minimum 40 %-ot.
Ez sokat elárul az ÖVP-ről, amely 1986 óta folyamatosan a hatalom részese, ám jelenleg olyan, mint egy szellemhajó, sodródik az éjszakában. Leginkább arra törekszik, hogy kedvezményekkel magához kössön bizonyos rétegeket, így a gazdákat, a kisvállalkozókat és a középosztály családjait.
Pedig az előző kormányfő, Sebastian Kurz kétszer is aratott az urnáknál, ám bebizonyosodott, hogy győzelmei alaptalan reményeket keltettek. A párt liberális szárnyából sokan átálltak a NEOS-hoz. Akik pedig a szélsőjobbtól érkeztek, azok javarészt visszatértek a Szabadságpárthoz. Megmutatkozik, hogy vége a kétpárti politizálásnak, új szerveződések bukkannak fel az egész palettán. Ezáltal vége az ÖVP-nek gyűjtőpártként.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >