Ma Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Oroszország összefog egy sor haramia országot és együtt játsszák ki a szankciókat
A szankció körüli küzdelemben két dolog rajzolódik ki: az egyik az, hogy az oroszok még mindig azt hiszik, hogy rózsaillatúan keveredhetnek ki a viszályból, noha egyértelmű, hogy háborús bűnöket követnek el. A másik, hogy a megtorló intézkedések megkerülésével a rezsim megőrizheti a városi középosztály támogatását. Az elnök arra játszhat, hogy szláv nemzeti hősként jelenik meg az ellenséges Nyugattal szemben. De ő nyer, mert a végén egyedül marad állva. Abban bízik, hogy bedől a nyugati egységfront a szankciók ügyében. Ám az borzalmas volna, nem csupán az ukránok számára. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
The Times
A lap egyik vezető külpolitikai szemleírója úgy véli, hogy Oroszország összefog egy sor haramia országot és együtt játsszák ki a szankciókat. Roger Boyes, aki az az elmúlt évtizedekben dolgozott tudósítóként Moszkvában, Varsóban, Bonnban, Rómában és Berlinben, Iránt, Észak-Koreát, Szíriát és Venezuelát említi, de idesorolja Kínát is, amely titokban embargós árukat vesz át a feketelistára tett kormányoktól, éspedig diszkont áron.
Putyin ily módon önsegélyző egyletet hozott létre a jogszegő államokból, amelyek fenn akarják tartani gazdaságuk működőképességét, egyben pedig bizonyítani kívánják, hogy nem törheti meg őket az USA, amely szerintük fegyverként használja a világ pénzügyi piacait. Ukrajna számára a háború élet-halál kérdése, a Kreml szemszögéből viszont a tét az, hogy szétzúzza az ukrán államiságot, illetve igazolja: Amerika hatalmának megvannak a maga korlátai.
A nyílt tenger egyre fontosabbá válik a viszályban, miután a szállítóhajók kikapcsolják jeladójukat, hogy elkerüljék a vizsgálatot. Az orosz kikötőkbe pedig gyakorta Sierra Leone-i, illetve panamai zászló alatt futnak be. Az árukat nem ritkán éjjel rakják ki.
Moszkva napi 700 millió dollárt keres az olajexporttal, a nagy változás decembertől várható, mert az EU akkortól megtiltja az orosz kőolajat fuvarozó hajók biztosítását. Ezért az ellenoldal már most próbálgatja, miként tud kiskapukat találni. A Brics-csoport és a Sanghaji Együttműködés Szervezete egyre inkább olyan, mint egy bazár. De hát jól jön az olcsó orosz nyersanyaghordozó olyan államoknak, amelyek odahaza elégedetlenséggel néznek farkasszemet az üzemanyagárak miatt.
A szankció körüli küzdelemben két dolog rajzolódik ki: az egyik az, hogy az oroszok még mindig azt hiszik, hogy rózsaillatúan keveredhetnek ki a viszályból, noha egyértelmű, hogy háborús bűnöket követnek el. A másik, hogy a megtorló intézkedések megkerülésével a rezsim megőrizheti a városi középosztály támogatását. Az elnök arra játszhat, hogy szláv nemzeti hősként jelenik meg az ellenséges Nyugattal szemben. De ő nyer, mert a végén egyedül marad állva. Abban bízik, hogy bedől a nyugati egységfront a szankciók ügyében. Ám az borzalmas volna, nem csupán az ukránok számára.
Project Syndicate
Carl Bildt egyenes összefüggést lát az éppen egy évvel ezelőtti fejvesztett afganisztáni kivonulás és az ukrán háború között. A svéd politikus, aki előbb országa kormányfője, majd külügyminisztere volt, jelenleg pedig az Európai Külkapcsolati Tanács társelnöke, úgy véli, hogy az orosz államfő gondosan regisztrálta, hogy az Egyesült Államok magára hagyta a saját maga által pártfogolt kabuli kormányt.
Nemzetbiztonsági tanácsadója ki is nyilvánította, hogy az ukránok nem számíthatnak hosszú időn át az amerikai támogatásra, majd pár héttel az afgán összeomlás után megkezdődtek az orosz csapaterősítések az ukrán határon. Vagyis Moszkva úgy tekintette Washington távozását, hogy az felhívás keringőre.
Hogy így alakultak a dolgok, azért alapvető felelősség terheli Donald Trumpot, aki már jó másfél éve, a tálibokkal kötött szégyenletes egyezséggel jelezte: nem érdekli, van-e lehetőség életképes békére, illetve politikai megállapodásra. És miután az USA értésre adta, hogy nem marad, összeomlott az afgán hadsereg, amely pedig keményen harcolt a szélsőségesek feltartóztatásáért. Ám nem kapott több utánpótlást, még a bonyolult fegyverek karbantartása is lehetetlenné vált. A rendszer az amerikaiak miatt dőlt össze.
Biden sajnálatos módon kitartott elődje politikája mellett, de a washingtoni politikai vezetésnek elege lett saját afganisztáni kudarcából. Elvesztette stratégiai türelmét és engedett a tálibok fő követelésének: hazarendelte az egységeit. A dicstelen végjátékot ily módon előre lehetett látni. Ugyanakkor semmi sem lett a másik fél ígéreteiből, a lányok nem járhatnak iskolába, a gazdaság kivérzett, nincs elég élelem, a világ legsúlyosabb humanitárius válsága sújtja az országot. Csak éppen mindez nem sokakat foglalkoztat a világban.
Die Zeit
Időszerű hasonlattal mérgezettnek nevezi Németország és Lengyelország viszonyát a vendégszerző, a független varsói Gazeta Wyborcza külpolitikai rovatvezetője, miután egyelőre ismeretlen okból hatalmas biológiai katasztrófa sújtja a közös határfolyót, az Oderát. Egyelőre senki sem tudja, mi okozta a bajt, amelynek következtében már 100 tonna döglött halat emeltek ki a vízből.
Mihal Kokot, aki rendszeresen közöl elemzéseket a német értelmiség lapjában, úgy ítéli meg, hogy az eset igen rosszkor jön a lengyel kormány számára. Varsó keresi a felelősöket és így számára kéznél van a német vezetés, illetve a hazai ellenzék. Ez a téma jelenleg mindent visz a lengyel sajtóban, miután szakértők szerint 10-15 év kell, amíg helyreáll a folyó élővilága.
A hatalomra óriási nyomás nehezedik, mert nagyon úgy néz ki, hogy már a múlt hónap végén szembesült a veszéllyel, csak éppen napokon át nem csinált semmit. Két elteltével lépett közbe. Jelenleg 210 ezer eurót ajánl annak, aki a felelősök nyomára vezeti. Ugyanakkor a közbizalom igen csekély a hatóságok iránt.
Az ellenzék igyekszik a maga pecsenyéjét sütögetni az egész ügy kapcsán. Ugyanakkor a hivatalos propagandát nyomató köztévé azt állítja, hogy Tusk, Kaczynski fő riválisa, a németekkel együtt megmérgezte a folyót. Senki se botránkozzon meg a vád teljes képtelenségén, a PiS propagandistáinak előadásában az Európai Tanács volt elnöke hazaáruló, aki a német érdekeket képviseli. És majd csak rákenődik valami a rágalmakból.
Az ország erős embere és az ő héjái számára vonzó kijátszani a német kártyát és ellenségként feltüntetni a szomszéd országot. A kétoldalú viszony völgymenetbe váltott a Jog és Igazság 7 évvel ezelőtti győzelme óta. Ám itt akkora környezeti katasztrófáról van szó, hogy visszaüthet a pártra, ha megpróbálja politikai célokra bevetni. A közvélemény tudni akarja a tényleges okot és ez jó reményekkel kecsegtet, hogy jó együttműködést sikerül kialakítani a németekkel.
WashingtonPost
A vezércikk óva inti a volt elnököt és táborát, hogy a mar-a-lagói házkutatás ürügyén az FBI ellen uszítsanak, mert a Szövetségi Nyomozó Iroda nem ellenség, ellenben a kampány miatt munkatársait sorra érik retorikai és fizikai támadások, miközben csupán a dolgukat végzik – a hazáért. Trump az egyik képtelen állítást hangoztatja a másik után, ám ezalatt sorra dől össze a védekezése, mármint hogy miért vitt magával a birtokára bizalmas iratokat, miután ki kellett költöznie a Fehér Házból.
Szövetségesei szerint hogy kiszállt a helyszínre az FBI, az a zsarnokságot, a 3. világot idézi, és hogy a kormány a „velejéig rothadt”, valamint ami történt, az a diktatúrákra jellemző. Mindez azért fura, mert a republikánusok voltak azok, akik a választási kampányban a bűnüldözés megerősítésének szükségességét hangoztatták. Így amikor elutasítanak egy vizsgálatot, amely a jelek szerint teljes mértékben az előírásoknak megfelelően zajlott, nos, ez különösen képmutató, hiszen annak idején ugyanezek az emberek követelték a kiszivárgott szolgálati e-mailek kapcsán, hogy zárják be Hillary Clintont, a volt külügyminisztert.
A rágalmak nem csupán a demokráciának ártanak, hanem a célba vett köztisztviselőknek és intézményeknek is. Sorra érik fenyegetések a házkutatási parancsot kiállító bírót és családját. Cincinnatiban fegyveresek megpróbáltak betörni az FBI helyi épületébe. És egyre több az ilyen megfélemlítő akció választási munkatársak, iskolai alkalmazottak és mások ellen. Így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy mindez erőszakba torkollik, mert az utca embere úgy érzi: háború zajlik. Ezért az érintett politikusoknak inkább azt kellene kiemelniük, hogy a szövetségi rendőrök az amerikai népet védik az erőszakcselekményektől, a terrorizmustól. Csak sajnos, egyre nagyobbak az őket fenyegető kockázatok.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nincs hadüzenet
E cikk előbbi húszvalahány sora arról szól, választások előtt egy hónappal miről beszél a magyar pártpolitika. >
Magyarország Kína legnyilvánvalóbb gyalogja az Unióban
A történelmi látogatás megpecsételi, hogy Orbán Peking kulcsszövetségese lett a nyugatról kelet felé vezető úton. Az >
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >
Nem lenne jó az, ha Amerika rendszerváltást próbálna elérni Kínában
Fareed Zakaria a Washington Postban óv attól, hogy hatalomra kerülésük esetén a republikánusok visszatérjenek a kemény >