Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán úgy látja, hogy Putyin áll a történelem jó oldalán
Orbán 1999-ben úgy vélte, hogy a NATO választásával visszafordítja a magyar politikai elit évszázada húzódó rossz döntéseit, amelyek mindig katasztrofális következményeket hoztak: az első világháborút és utána Trianont, a német nácikkal való szövetséget, a jugoszláviai inváziót és a Szovjetuniót, hogy csak néhányat említsünk. és aztán a szovjet megszállást. Orbán ugyan mindig tagadja, ha autokratának nevezik, és azzal intézi el, hogy ez csak újabb szúrás a Soros-bérenc baloldali ellenfelei részéről. A lépései azonban azt mutatják: úgy látja, hogy Putyin áll a történelem jó oldalán. Most nem 1989-ben, vagy 1999-ben járunk. Ennek aggodalmat kell keltenie az Európai Unióban és a NATO-ban. Annyi bizonyos, hogy a magyarok közül nem valami sokban kelt aggodalmat.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök abszolút biztos recepttel rendelkezik a tartós hatalomhoz: nézz a múltba, és ismételd meg - írta a Robert C. Austin, a torontói egyetem Európai, Orosz és Eurázsiai Kutatások Központjának professzora a portálon, amelynek teljes neve UK In A Changing Europe, és amelyet neves akadémikus szerzők cikkeiből a londoni Kings College-ben szerkesztenek. A professzor szerint az, hogy Orbán Viktor a hó elején negyedszer is győzött, és a várnál is jobb eredménnyel szupertöbbséget szerzett, részben azt is jelenti, hogy Magyarországon 2010 óta nem volt megfelelő ellenzék. Ez csak részben Orbán hibája, hiszen a magyar demokrácia eróziója lassú folyamat volt, és az ellenzék nagyrészt önmagát rombolta le, még mielőtt Orbán lehetetlenné tette a feltámadását. Orbánnak most már könnyű győznie. Első miniszterelnöksége idején (1998-2002) fogott egy lapot a múltból, és a 60-70-80-as évek kádári korszakának gulyáskommunizmusa mintájára „gulyás-autoritarizmust” alakított ki. Orbán a szavazók többségét előnyökkel, és azzal az érzéssel hódítja meg, hogy ő majd megvédi Magyarországot a baloldali - és szélsőjobboldali fenyegetéssel szemben, gondoskodik róluk alacsony adókkal, a muzulmánok és más migránsok távoltartásával, és például a gyerekszülés támogatásával. Az ukrajnai háború, amely sokak várakozása szerint a Putyin-barát Orbán ellen hathatott volna, végül a segítéségre volt azzal, hogy háborús uszítónak bélyegezte az ellenzéket, amely hadba akarja vinni a nemzet fiait. A történelem fontos Magyarországon, de csak egy bizonyos pontig, hiszen Oroszország kétszer is közbelépett Magyarországon a nép akaratának letörésére: 1849-ben és 1956-ban. Orbán alatt az ország távol tartja magát a szomszédban dúló háborútól, és ez úgymond lehetővé teszi az üzemanyagok árának alacsonyan tartását a Putyinnal kötött sötét üzletek nyomán. Bizonyos, hogy egy ellenzéki győzelem véget vetett volna Magyarország háborúval kapcsolatos szégyenletes magatartásának, és szilárdan oda állította volna az országot, ahová tartozik: az EU és a NATO mellé. Magyarország ugyan váltig hangsúlyozza, hogy betartja minden nemzetközi kötelezettségét, de ha valaki ránéz a Trianon előtti térképre, akkor világossá válik: a magyar politikában veszélyes káröröm is van. Az EU mindeddig elegendő készpénzt biztosított ahhoz, hogy az abból elszivárgó pénzek boldoggá tegyék a helyi oligarchákat. Az ellenzék a korrupció kivizsgálását ígérte. Mindemellett a média pártállami modell szerint működik, a Fidesz ellenőrzi a narratívát mindenhol, ahol számít, és amerikai mintára átrajzolta a választókörzeteket is a saját javára. Ha ehhez még hozzávesszük a szomszédos országokban élő, és bőkezűen támogatott kisebbségeket, akkor kiderül, hogy ez veszett ügy. Át kell értékelni azt, hogy a kommunizmusból való átmenetet sikertörténetnek tekintjük. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is bírálta a választást, de ez cseppet sem érdekli Orbánt. Számára az EBESZ csak egy másik liberális dumagép a baloldal, a globalisták és Soros-szervezet kezében. Orbán és koalíciós partnere, a KDNP ezúttal egy hatpárti szövetséggel került szembe, amelynek vezetője Márki-Zay Péter volt, és amely azt remélte, hogy meg tudja ismételni azt a sikert, ahogyan a csehek 2021-ben megszabadultak Andrej Babistól. Az ellenzéki koalíció azonban eleve törékeny volt, és sokkal kevésbé volt egységes ahhoz képest, mint amilyennek a Fidesz legyőzéséhez lennie kellett volna. Valójában az ellenzék olyan rosszul festett, hogy ma az azerbajdzsáni, vagy oroszországi, rendszeren belüli ellenzék levegője lengi körül. Nem csoda, hogy demográfiai hanyatlás mutatkozik: aki változást akar, annak helyet kell változtatni, a kormány leváltása szinte lehetetlen. A szerző részletesen leírta Orbán karrierjét, azzal, hogy végül nemzeti konzervatív lett, akinek eltökélt célja a baloldal megsemmisítése - mert az Magyarországtól idegennek tekinti -, és a szélsőjobb semlegesítése. A nacionalizmus mindig is jelentős volt. Most az egész konstrukció egészen pontosan úgy fest, mint Horthy Miklós két háború közötti kormánya. Horthy bizonyosan nem a legrosszabb volt az Európában az első világháború után hatalomra került, kisstílű gengszterek között. Ám az ő hívólapja is a keresztény tekintélyelvűség volt, és ő is a szélsőségek, de különösen a baloldal ellen küzdött. Ha azonban arra gondolunk, hogy Orbán milyen messzire jutott el - vagy nem jutott el -, gondoljunk 1999-re, amikor Magyarország üdvözölte a NATO koszovói intervencióját. Vajon mi lenne most, különös tekintettel arra, hogy Koszovó lakosságnak többsége muzulmán. Orbán 1999-ben úgy vélte, hogy a NATO választásával visszafordítja a magyar politikai elit évszázada húzódó rossz döntéseit, amelyek mindig katasztrofális következményeket hoztak: az első világháborút és utána Trianont, a német nácikkal való szövetséget, a jugoszláviai inváziót és a Szovjetuniót, hogy csak néhányat említsünk. és aztán a szovjet megszállást. Orbán ugyan mindig tagadja, ha autokratának nevezik, és azzal intézi el, hogy ez csak újabb szúrás a Soros-bérenc baloldali ellenfelei részéről. A lépései azonban azt mutatják: úgy látja, hogy Putyin áll a történelem jó oldalán. Most nem 1989-ben, vagy 1999-ben járunk. Ennek aggodalmat kell keltenie az Európai Unióban és a NATO-ban. Annyi bizonyos, hogy a magyarok közül nem valami sokban kelt aggodalmat - írta a szerző.
Következő cikk: Dosztojevszkij nem így gondolta…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >