Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Vélemény
Irodalmi kasztráció
Az elmúlt napokban és években folytonosan megnyilvánuló jelenség, tény, tudatromboló jelenség az irodalom berkeiben folytatott negatív diszkrimináció. Leszögezem, nem siránkozni kívánok! A tények ismeretében önmagamra ismerve nem maradt más lehetőségem, mint szót emelni.
A magam nevében beszélek, hisz nem tehetek mást, de akkor is elmondom! Nem számolhat belőlem, felőlem több haszonra az a szerkesztő, főszerkesztő, folyóirat, újság, napilap, internetes honlap, kortárs annál, mint amit verseimen keresztül tudok nyújtani. Milyen fájdalmas ihletettség üzleti hasznokra alapozottan saját részre hajlani, mint az érdemben elvégzett munkát elvégezni.
Kérdésem önmagam számára is minden skatulyázást elviselve: Milyen irodalmat közvetítek, ha nem magyart? Milyen nyelven írok, ha nem magyarul? Milyen jogon tiltanak el bizonyos emberek engem a magyarságomtól, nyelvem használatától?
Tény: Cigány ember vagyok, aki ez esetben is szégyenérzettel teli szívvel vallja magyarságának megbecstelenítését! Cigány ember vagyok, akinek nem adatott meg a cigány nyelv öröklése. Cigány ember vagyok, aki nem tétel, nem feltétel, de hiszem, verseim mérvadóak. Miként árulható el az az ember, aki az irodalom iránti hűségében emberséget mutat? Így. Kérem tisztelettel. Nem tiszteletlen kívánok lenni, sőt hálával kellene tartozzak közléseimért, de milyen áron? Számomra elviselhetetlen érzés az azonos anyanyelvből, az irodalomból való kizárása a hozzáértőknek, azon íróknak, költőknek, akik a magyar nyelvben élnek, kívánnak élni, alkotni, adni. Tudjuk, nem kell szuper jól írni, s nem elég jól írni ahoz, hogy elismerjenek, szeressenek, de sosem leszek fehérnek látott ember, betű ebben a feketeségben.
Miként vallhatja magát költőnek, írónak, irodalmi eszmévé magasztosult képviselőnek az, aki sajátját is képes taposni? Méltatlan kutyaság, jellemtelenség falja a kölykeit maga alól, s csecsére várszopó fattyakként ragadnak mindazok, akik önhitten azt gondolják valakik az olvasó szemében, s honosságot igazolnak a polcokon megbújva ott, ahol sosem volt letelepedési engedélyük, sem ideiglenes tartózkodási engedélyük jellemben? Tisztelet a kivételnek.
Én, aki senki vagyok, s nem látnak belőlem többet a sztereotípiákkal idealizált emberképnél, jelentem, alássan, nem velem van a baj, s nem avval a személlyel, aki tetteiben, eszméjében hűen a megbélyezések nélküli irodalmat segíti a világra kortól, nemtől, faji és más hovatartozástól függetlenül. Félreértés ne essék, nem a mártíravatás szemtanújának sorait olvassák. Beszéljünk csupán a tényekről. Hány magyar ember van elzárva a közlés, a publikálás, a könyvkiadás lehetőségétől, mert cigány. Miért kötelességünk eltűrni az irodalmi és más szegregációt is bőrünkön, lelkünkön, mint stigmákat, amelyek oly szentséget csúfolnak meg, ami egyenlően lételemünk a létezéshez való jogban, kötelességben egyaránt. Hivatkozási alapként milyen mentségként hozható fel a teljes elzárkózás?
Fáj és keresem a kiutat. Tizenéves koromtól azon megbélyegzett, antológiákban csoportosult szerzők jelenlétét, képét látom magam előtt, akik ugyancsak magyar kezek szerkesztésében láttak napvilágot, és mint fekete kuriózimok kerültek elő egy ismeretlen bánya mélységéből. Igen. Tárnanehéz szívvel agyalok hosszú évek óta a cigány irodalom képviseletének táboráról, a cigány irodalom jelenlétéről országunkban, a cigány irodalom magyar anyanyelviségéről. Sokszor jobb, ha bekötött szemű lóként húzva terheimet hiszem, és álmodok a lélek egységéről, azonosságáról, küldetéséről. Eddig ezt hittem, de ennek véget kell vessek. Egyetlen és hathatós megoldás, ha saját kézbe vesszük az ügyünket, tiltakozunk.
Tiltakozom magyarságom megcsúfolása ellen! Tiltakozom és elzárkózom minden olyan magatartástól, megnyilvánulástól, amellyel számos esetben el kell számolnia, el kell szenvedni egy cigány alkotónak, írónak, költőnek. Lehet hivatkozni tudatlanságra, szakmaiatlanságra, hozzá nem értésre, lehet bármit mondani, ha az alkotások, a versek, az írások megállják a helyüket, nagyobb olvasói közönséget vonzva. A szeretetet a tiltás úgy sem tudja megtorolni. Nem lehet megfélemlítést, zsarnokságot alkalmazni egyetlen hűségében áldott embernek sem a nyelv művelésében, annak értékteremtő közvetítésében. Vallom nem szankcionálható az a lélek, amely engedelmeskedik az elhívásnak, a csendben való ordításnak, a metamorfózist megélve, hogy meghazudtolja saját érdekeinek érvényesítése céljából a lélek allegórikus, metafórikus, lírai alakosságát próza, novella, regény, szépirodalom és minden más művészeti kategóriájában.
Gyér és önpusztító magatartást gyakorló irodalmi ember az, akit az önzés vaksága láttat tükörbe nézni. Nem akarok olyan irodalmi közeg részese lenni, ahol a politikai érvényű pusztítás zajlik. Nem akarok olyan demonstráció arca lenni, ahol fehérlóként megül a hátamon a megváltás, a példastatuálás és úgy mutatnak be, mint fehér hollót. Magyar vagyok és Cigány vagyok! Ezen tényeket Isten rendelte el az életemre nézve, és nem megfellebezhető döntés eredménye, mint ahogy az a tény sem, hogy írok, hogy írunk, alkotunk mi is, és egyenragúságot követelünk a közös anyanyelvben való megnyilvánulásunknak.
Követelhető-e ma Magyarországon és határainkon túl is a cigány írók, költők kiadványainak segítése, támogatása? Követelhető-e megbélyegzettségünk, kitiltottságunk okán, hogy azonos lehetőségekkel éltethessük szavában a nemzetet? Kezdeményezem egy olyan irodalmi felület megteremtését, és kiadói alapok megteremtését, amelyek segítik esélyeink növelését, továbbá kérem kortársaimat, hogy tiltakozzanak és zárkózzanak el a politika-üzleti jellegre épülő irodalmi portáloktól az azokban való közléstől, megjelenéstől!
Nem akarok olyan irodalmi és művészi közegben levegőt venni, amely elhallgattatásomra és szegregációmra törekszik, mint ahogy a nagytársadalom szépnek festett, díványra dőlt kurvája sem akarok lenni, csak azért, hogy elismerjék a magam szerelméhez való hűségemet.
Kedves leendő FüVÉSZ! Kedves Mindenki! Tanulni, fejlődni mindannyiunk számára kötelező, de emberséget, tiszteletet venni, mint minden pillanatunkban való feloldozást, nem lehet, nem megvásárolható termék! Így a jövőben lehetőségeimhez mérten igyekszem azok táborát erősíteni, s azon lehetőségeket megtalálni, éltetni, ahol az alkotó szabadon hódolhat a maga imádatának, a maga megértettségében, a maga egy vagy többszemélyes tömegében, ahogy az az ember, akit a Múzsa ingyen tanított beszélni, ingyen fektetett ágyára, grátisz felkínálva elkötelezettségének gyönyöreit.
Kedves Bence Erika! Magam és társaim nevében is sajnálattal veszem tudomásul a történteket, hogy nyitott és a különböző kultúrák iránt alázattal viseltető kezdeményezése, a FüVÉSZ irodalmi és közéleti portálnak a humánum elképzelései szerinti működése ilyen rövid életű volt, mert a kicsinyesség, az önteltség és az önzőség gátat vetett útjának. Sajnálattal és kalapot emelve kívánom sikerei utolérhetetlenségét az effajta irigységtől, továbbá kívánom, hogy nagyon sokan kövessék az Ön példáját!
A FüVÉSZ irodalmi és közéleti portál márciusban jött létre. Eredetileg az azonos nevű portál honlapjaként, amelyet az oldal szerkesztője, dr. Bence Erika egyetemi tanár színvonalas irodalmi folyóirattá emelt, munkával, a kultúrák, nyelvek iránti befogadás szándékával, a tehetséges fiatalok támogatásának törekvésével, más nyelvek és csoportok irodalma mellett felkarolt bennünket, cigány költőket is. Megjelentette verseinket. Cigány nyelven is lehetett publikálni.
Tisztelettel: Tóth Olivér
Bishops Stortford, 2020 december 06.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >