Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trumpiánus Erdély?
Ha valaki a kilencvenes évek etnikai konfliktusait vívja – mint ahogyan ez az elsőzős, trumpiánus logika is arra utal – akkor könnyen alulmaradhat a mai etnikai versenyben. Az egyenüzenetekkel szemben elég néhány egyéni, többnyelvű ellenplakát, néhány helyi érdekű jelszó – még akkor is, ha ezeket sután, hibásan fogalmazzák meg magyarul – és máris hitelesebbé, vonzóbbá válnak az RMDSZ kihívói. Parászka Boróka:
A büszkén vállalt önzés, mint politikai ideológia és stratégia jó üzletnek tűnik. Ráadásul nem kell hozzá semmilyen innováció, semmilyen hozzáadott lokális, személyes tartalom, erőfeszítés. Olcsó és biztos.
„Nekünk Csajágaröcsöge az első” – ennek a jelszónak csak a helymegjelölése fiktív, maga az amerikai elnöktől kölcsönzött szófordulat és logika majd egész Erdélyben felbukkant, ahol az RMDSZ jelöltjei indultak a választásokon, és ahol a sorozatgyártott szóróanyagok megjelentek. A helységnév, a jelölt neve változik, a szöveg marad.
A kreativitást nem tolta túl sem a kampányszakértő, sem a szlogengyáros. Fröccsöntött, jól bevált hívószavak, ugyanaz a forma, egyenüzenet arról, mennyire – nincs erre jobb szó – önzőek vagyunk. A büszkén vállalt önzés, mint politikai ideológia és stratégia jó üzletnek tűnik. Ráadásul nem kell hozzá semmilyen innováció, semmilyen hozzáadott lokális, személyes tartalom, erőfeszítés. Olcsó és biztos. Ha Trumpnak bejött négy éve, nekünk is be fog jönni.
Nem tudom, volt-e választása a jelölteknek, lehetett-e más, egyéni kampányt folytatni, vagy ez volt a testületi döntés, ehhez a kampányhoz tartotta magát mindenki. De az tény, hogy ez az „elsőzés” ellentmond mindannak, amit az elmúlt években Erdélyben a politikai érdekekről, érdekképviseletről állítottak, elsősorban maguk az elsőzők.
Alig telt el néhány hét a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés kampánya óta. Az aláírásgyűjtés lázas heteiben-hónapjaiban egyébről sem volt szó, mint együttműködésről, közös képviseletről, egymásra figyelésről, (székelyföldi) autonómiáról. Hogy nincs első, meg elsőbb, nem Bivalytosznád versenyzik Csajágaröcsöge ellen, hanem Gyergyóalfalu és Marosszentgyörgy vállt vállnak vetve, egymásra figyelve, egymást segítve kellene működjön. Ezeknek a jelszavaknak, és sok más könnyen felkapott és aztán elengedett, hasonló közéleti vitáknak nyoma sincs a mostani kampányban.
Azért, mert ezek a régiós, autonomista törekvések tulajdonképpen nem is kellően értettek? Vagy támogatottak? Vagy egyszerűen azért, mert az erdélyi magyar közélet színvonala szabadesésben zuhan, és senki sem mozdít egy fűszálat azért, hogy tartalmas és hiteles legyen? Vagy lenne gondolat, egyéni hozzáadott üzenet, csak nem jut át a szervezeti szűrőn?
Miközben megannyi aprócska Trump, úgy nyüzsögnek a jelöltek, aközben a nagy példakép épp hadat üzent a (demokrata) polgármestereknek Amerikában. Ennek a polgárháborúnak a híre, következményei nem jutnak el ide? Az a tény, hogy az átvett politikai ideológiával átvesszük a hasonló konfliktusok lehetőségét is? Vajon a trumpiánus logikából Erdélyben még mit akar átvenni a szervezet? És milyen következményei lesznek, ha a konfliktusorientált, megosztó, a kooperációt kizáró, etnicista, rasszista politika a mégoly reflektálatlan jelszavak szintjén itt is elszabadul? Hogyan befolyásolja majd az RMDSZ pozícióit?
Maradjunk csak ennél az elsőzős jelszónál. Az elmúlt évtizedek átka, számtalan keserű viszály forrása az erdélyi települések közötti feloldatlan, kezeletlen érdekkonfliktus volt. Ne mondjunk mást, csak annyit: Marosvásárhely kontra Kolozsvár. Erre ment rá sok-sok helyi kezdeményezés, sok-sok rendszerváltás óta felépített-elért eredmény (a valamikori integratív, „ernyőként” működő RMDSZ is erre ment rá). Ebbe tört bele sok politikai karrier. És nem nyert rajta se Marosvásárhely, se Kolozsvár. Mi lesz, ha ezt tovább fokozzuk?
Az etnikai feszültségek, konfliktusok sem tűntek el, csak átalakultak. Ha valaki a kilencvenes évek etnikai konfliktusait vívja – mint ahogyan ez az elsőzős, trumpiánus logika is arra utal – akkor könnyen alulmaradhat a mai etnikai versenyben. Az egyenüzenetekkel szemben elég néhány egyéni, többnyelvű ellenplakát, néhány helyi érdekű jelszó – még akkor is, ha ezeket sután, hibásan fogalmazzák meg magyarul – és máris hitelesebbé, vonzóbbá válnak az RMDSZ kihívói. A magát regionális párttá kinövő POL erre játszik rá. Lassan, de bizosan környékezi a magyar szavazókat. Legalábbis azokat, akiket elvből taszít ez a magasabb rendű, egocentrikus trumpizmus. Vagy azokat, akik semmi egyébre nem vágynak, mint hiteles, helyi tartalomra. Hogy hogy működik a POL, ha tényleg pozíciókhoz jut regionális szinten – ezt még nem tudjuk. A többnyelvűség ígéretes, a transzetnikus politikát azonban érdemben még nem próbálta senki. Az RMDSZ-nek voltak jobb időszakai. Egyszer volt (hol nem volt) szervezeti hitele, és némi gyakorlata, hogyan lehet minél többféle embert, közösséget közös nevezőre hozni. Ez veszhet most ezzel az egyésgesítéssel és leegyszerűsítéssel kárba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >