2024. április 29. hétfő
Ma Péter, Katalin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Spiclisors

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Spiclisors
Anemia illusztrációja

Az ombudsman megnyitja a titkos aktákat – ijeszt ránk címoldalon a belgrádi Politika. A titkosszolgálatok dossziéiról van szó, azokról, amelyek a besúgóhálózat szorgos munkája folytán jöttek létre. Merthogy – szemben a többi volt kommunista országgal – Szerbiában még mindig nem tudjuk melyik szomszéd, munkatárs, sógor, koma, jóbarát, lelki támasz, szerető tájékoztatta a szolgálatokat arról, mi mindent mondtunk, gondoltunk, vagy szándékoztunk gondolni ritka őszinte pillanatainkban, megfeledkezve a párt és egyéb fegyelemről.

Tehát a spiclik jelentéseivel ismerkedhetünk meg. Talán. A fene tudja, hányadik nekifutásra. Vajon reménykedhetnek-e azok, akiket talán érdekelne, ki, mikor és miről tájékoztatta a titkosrendőrséget gondolatairól, tetteiről, szavairól. Azt mondják, ezúttal igen. A másik fővárosi napilap, a Blic ugyanis arról tudósít, hogy a Demokrata Párt csúcsvezetése úgy döntött, az év végéig elfogadják a titkos akták megnyitásáról szóló törvényt. A folytonosság jegyében, ugyebár. Mármint, hogy dönt a párt. Annak idején a dossziék megnyitásáról is nyilván a párt határozott. Egy másik ugyan, amely akkor volt hatalmon. Az egyedüli. De akkor sem és most sem az illetékes szervre bízták a döntést. Tehát Szerbia jogállamban a párt dönt a joggyakorlásról. Mindez arról tanúskodik, hogy a kommunista múltból örökölt besúgói dossziék kérdése még mindig par exellence politikai témának számít ebben az országban. Mert tényleg az. Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője abban bízik, hogy a titkos akták megnyitása fényt derít a még felfedetlen bűntényekre. Azokra, amelyek tisztázását a polgári és katonai titkosszolgálatok akadályozzák. A pártvezető szerint átvilágítatlan emberek mindenhol vannak. Az igazságszolgáltatásban, a rendőrségnél, a parlamentben, a kormányban, a médiában, a kormányon kívüli szervezetekben, a tudományos intézményekben. Biztosan igaza van. Abban is, hogy azok, akik időközben felugrottak az európai szerelvényre, most attól tartannak, hogy fény derül a miloševići korban játszott titkosszolgálati szerepükre. Így történt ez mindenhol, ahol megnyitották a dossziékat. Csakhogy Szerbiában a miloševići rendszer bukása óta eltelt 10 esztendő. Amely alatt mindenféle kormányok vonultak a fejünk fölött, és mindenféle belügy-, hadügy- és egyéb miniszterek meg más hatalmasságok turkálhattak a titkos irathalmazban. Úgyhogy már eleve félő, hogy az egyén, aki be akar tekinteni saját rendőrségi aktájába, már csak annak revideált változatával találkozhat.

Egyébként természetesen személyre szóló lesz a besúgói jelentésekkel való ismerkedés. A Szerb Megújhodási Mozgalom törvény tervezete szerint egy bizottság engedélyezi majd az okmányokba való betekintést. A besúgó neve – a jelek szerint – titkos marad. Mert a szolgálatok munkája még a 21-ik században is nagymértékben függ a hálózattól, annak fenntartásától – mondják a titkosrendőrök. Az ombudsman meg arra figyelmeztet, tévednek, akik azt hiszik, hogy az akták megnyitásával minden múltbeli igazságtalanságra fény derül és a sértett megfelelő kárpótlást kap. Akkor meg minek ez a cirkusz?

Hogy legalább látszólag felszámoljuk a politikai titkosrendőrséget. Nem azokat a titkosszolgálatokat, amelyekkel minden ország őrzi az alkotmányos jogrendet, a területi egységet és állampolgárait, hanem azt, amely a munkatársak, ismerősök és barátok besúgására épült. Amely a politikai megbízhatóságról és megbízhatatlanságról tájékoztatta a hatalomtartókat. Amely álnokságra és alattomosságra késztette a sunyi, hitvány törtetőket vagy a megfélemlített kisembert. Mert az efféle gondolkodás még mindig él, mindig hat Szerbiában. Mert a spiclik egész hada épült be – egészen biztosan – a 10 éve dúló „demokráciába”, jól elhelyezkedve és jól feltalálva magát a lényegében nemigazán változott, változtatott titkosrendőri körülmények között. És ha nevük továbbra is titokban marad – a fontosaké és befolyásosaké egészen biztosan –, akkor olyasvalaminek akarunk egy jókora pofont adni, amivel nem érdemes bepiszkítani a kezünket.

2010. szeptember 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: georg39, írta: 2010. szeptember 7. 10:16:43

Nagyon igaza van a szerzőnek - sajnos, de így van.
A sebeket - semmiért - nem érdemes felszaggatni.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább