Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Spiclisors
Öreg Dezső
Az ombudsman megnyitja a titkos aktákat – ijeszt ránk címoldalon a belgrádi Politika. A titkosszolgálatok dossziéiról van szó, azokról, amelyek a besúgóhálózat szorgos munkája folytán jöttek létre. Merthogy – szemben a többi volt kommunista országgal – Szerbiában még mindig nem tudjuk melyik szomszéd, munkatárs, sógor, koma, jóbarát, lelki támasz, szerető tájékoztatta a szolgálatokat arról, mi mindent mondtunk, gondoltunk, vagy szándékoztunk gondolni ritka őszinte pillanatainkban, megfeledkezve a párt és egyéb fegyelemről.
Tehát a spiclik jelentéseivel ismerkedhetünk meg. Talán. A fene tudja, hányadik nekifutásra. Vajon reménykedhetnek-e azok, akiket talán érdekelne, ki, mikor és miről tájékoztatta a titkosrendőrséget gondolatairól, tetteiről, szavairól. Azt mondják, ezúttal igen. A másik fővárosi napilap, a Blic ugyanis arról tudósít, hogy a Demokrata Párt csúcsvezetése úgy döntött, az év végéig elfogadják a titkos akták megnyitásáról szóló törvényt. A folytonosság jegyében, ugyebár. Mármint, hogy dönt a párt. Annak idején a dossziék megnyitásáról is nyilván a párt határozott. Egy másik ugyan, amely akkor volt hatalmon. Az egyedüli. De akkor sem és most sem az illetékes szervre bízták a döntést. Tehát Szerbia jogállamban a párt dönt a joggyakorlásról. Mindez arról tanúskodik, hogy a kommunista múltból örökölt besúgói dossziék kérdése még mindig par exellence politikai témának számít ebben az országban. Mert tényleg az. Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője abban bízik, hogy a titkos akták megnyitása fényt derít a még felfedetlen bűntényekre. Azokra, amelyek tisztázását a polgári és katonai titkosszolgálatok akadályozzák. A pártvezető szerint átvilágítatlan emberek mindenhol vannak. Az igazságszolgáltatásban, a rendőrségnél, a parlamentben, a kormányban, a médiában, a kormányon kívüli szervezetekben, a tudományos intézményekben. Biztosan igaza van. Abban is, hogy azok, akik időközben felugrottak az európai szerelvényre, most attól tartannak, hogy fény derül a miloševići korban játszott titkosszolgálati szerepükre. Így történt ez mindenhol, ahol megnyitották a dossziékat. Csakhogy Szerbiában a miloševići rendszer bukása óta eltelt 10 esztendő. Amely alatt mindenféle kormányok vonultak a fejünk fölött, és mindenféle belügy-, hadügy- és egyéb miniszterek meg más hatalmasságok turkálhattak a titkos irathalmazban. Úgyhogy már eleve félő, hogy az egyén, aki be akar tekinteni saját rendőrségi aktájába, már csak annak revideált változatával találkozhat.
Egyébként természetesen személyre szóló lesz a besúgói jelentésekkel való ismerkedés. A Szerb Megújhodási Mozgalom törvény tervezete szerint egy bizottság engedélyezi majd az okmányokba való betekintést. A besúgó neve – a jelek szerint – titkos marad. Mert a szolgálatok munkája még a 21-ik században is nagymértékben függ a hálózattól, annak fenntartásától – mondják a titkosrendőrök. Az ombudsman meg arra figyelmeztet, tévednek, akik azt hiszik, hogy az akták megnyitásával minden múltbeli igazságtalanságra fény derül és a sértett megfelelő kárpótlást kap. Akkor meg minek ez a cirkusz?
Hogy legalább látszólag felszámoljuk a politikai titkosrendőrséget. Nem azokat a titkosszolgálatokat, amelyekkel minden ország őrzi az alkotmányos jogrendet, a területi egységet és állampolgárait, hanem azt, amely a munkatársak, ismerősök és barátok besúgására épült. Amely a politikai megbízhatóságról és megbízhatatlanságról tájékoztatta a hatalomtartókat. Amely álnokságra és alattomosságra késztette a sunyi, hitvány törtetőket vagy a megfélemlített kisembert. Mert az efféle gondolkodás még mindig él, mindig hat Szerbiában. Mert a spiclik egész hada épült be – egészen biztosan – a 10 éve dúló „demokráciába”, jól elhelyezkedve és jól feltalálva magát a lényegében nemigazán változott, változtatott titkosrendőri körülmények között. És ha nevük továbbra is titokban marad – a fontosaké és befolyásosaké egészen biztosan –, akkor olyasvalaminek akarunk egy jókora pofont adni, amivel nem érdemes bepiszkítani a kezünket.
Kommentek
Nagyon igaza van a szerzőnek - sajnos, de így van.
A sebeket - semmiért - nem érdemes felszaggatni.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Választások utáni válság lehetséges Amerikában
Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >
A média visszalengyelesítése magyar módra
A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >
Az echte magyar keresztény-úri polgárság
Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >
Zenebohóc a szimfonikusok között
A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >
Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között
Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >
Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak
Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >
Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban
A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >
Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene
Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >
Tűz alá került Orbán Viktor
A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >
Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz
Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >
A hatalom természete az illiberális rendszerben
A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >
A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól
Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >