2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (64.)

A kis rikkancsok húsz elmúlt év távlatából szemlélve

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (64.)
Sára és Árpád

Mivel én mindig személyes témákról írok, most ezt különös szándékkal teszem. Ha nekem valaha voltak olvasóim, esetleg ma is léteznek, főleg olyanokra gondolok, akikről nem tudok, remélem, megértik vívódásom. Legnehezebb olyanokról írni, akik közel állnak hozzánk, akik mindenek előtt és felett a legfontosabbak számunkra. Nehéz szavakba önteni az érzelmeket a barátokról, még nehezebb a szerelemről, és talán legnehezebb a gyerekeinkről. Főleg akkor, ha ők közben felnőnek, és a mi esetünkben ez még összetettebb, mert ők is részesei a kálváriának, amit nekünk szülőknek kell végigjárni, az ő jövőjüket szem előtt tartva.

Két évesek voltak, amikor a Napló megjelent. Boldogan éltek egy bácskai kisvárosban, nagytaták és nagymamák gondos szeretetével körülrajongva. Három és fél évesen már földönfutók, annak ellenére, hogy az egészből semmit sem érzékelnek (gondoltuk mi ezt, felnőttek és szülők, naivan) és elfogadják a kényszerpálya újabb állomását.

Amikor először vittem haza őket, egy elmúlt kegyetlenül nehéz év után Bánáton keresztül közelítve meg szülőhelyüket, meglátván távolból a városháza kimagasló tornyát, határtalan öröm lett úrrá rajtuk. Majd kiugrottak az improvizált gyerekülésekből, míg engem a bennem mélyen bujkáló sunyi félelem fojtogatott, jöttem rá, hogy bizony az első három és fél év bennük is elég mély nyomot hagyhatott. Csak nem tudták hogyan kifejezni. Vagy én nem figyeltem rájuk eléggé, mert túlságosan is lefoglalt saját lelki nyomorom. Nekik csak annyi volt mondva, apa és anya most Szegeden dolgozik.

Közben múltak az évek, az ovi után jött az iskola, majd a gimnázium. A kényszerpálya messze túlnőtt minden várakozáson. Lesöpört minden reményt, a visszatérés lehetőségeit boncolgatva és szú módjára rágta szét az illúzió utolsó csíráit is. Erre a fájdalmas felismerésre nehezen jön rá az ember, még akkor is, ha tudja, nincs már visszaút.

Közben érettségi vizsgák, felvételik, egyetemek. Sára már diplomát kapott, mert Bolognában így döntöttek egyszer az okosok, még jó, hogy ez Árpádra nem vonatkozik. Ő most kezdi a negyediket a fogorvosi szakon. Mindketten jól tanulnak, messze felülmúlva minden várakozást és szülői elfogultságot. Sára élete a sport körül forog, Árpád meg ingázik a szakma, a művészetek, irodalom háromszögben.

Sajnos egyik sem gagyog szerbül, horvátul, bosnyákul, és én tudom, hogy ez nagy hátrányuk lesz még az életben. Ha már nem az. Ők csak sejtik. De a környezet nyelve itt más. Néha próbálkoznak, de az kevés. Az élet diktálta tempó meg túl gyors. Sőt, egyre gyorsabb.

Tudom, ez nem csak a mi problémánk. Szinte minden sorstársunk gyerekeinek hasonlók a gondjai. De akad még cifrább, személyesen ismert, eset is, amikor a szülő szerb és itt él, a gyerekei, pedig nem tudják az apa nyelvét, mert a környezet hatása mindent tarol. Már megint a nyelveken lovagolok, mint valami megszállott, de lépten-nyomon ezt látom, tapasztalom, csak így lehet komparatív előnyre szert tenni, ebben a szörnyű konkurenciaharcban, ami már bennünket is érint, nem a gyerekeinket. Igen, a jó pap is holtig tanul, ami ma már így hangzik, nyelveket… Valamikor a latin, esetleg ógörög elég volt. Ma már nem.

Annyit azonban már elértem, előző jelentésem óta, hogy Árpád és Sára megtették az elő és legfontosabb lépéseket e téren is. A két német sráccal angolul értekezve ballagtak ki a Tisza-partra. Nélkülem.

Talán még a Naplót is olvassák? Remélem…

2010. szeptember 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább