2020. február 18. kedd
Ma Bernadett, Simon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (3.)

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (3.)
A Szanatórium

Ma estefelé kedvenc időtöltésem közben, a Tiszán kuttyogtatva, Hocekkal a másik hajóban, valahol a Maros felett, ráfutok B. Nandi barátomra, aki kinn ücsörög a háza előtti stégjén. Régen találkoztunk. Megállok mellette, és elkezdünk beszélgetni. Említem neki a Napló online változatát, és hirtelen bevillan 1992. december 30.

Ekkor már működött Szegeden a zentai konzulátus épülete – a Mojo – , (a gyöngébb változat, a rögtönzött klón), ahova mi zentaiak, bácskaiak, vajdaságiak és jugoszláviaiak, rendszeresen be-bejártunk, hogy egymás között elbeszélgessünk, híreket cseréljünk, mint általában azok, akik emigrációba kényszerültek. Az este, valahol éjfél előtt éppen azon morfondíroztunk néhányan, hogy másnap hazamegyünk szilveszterezni. Már kezdtük beleélni magunkat, amikor Nandi megjelent az ajtóban és a lépcsőről hangosan leszólt:

– Sehova! Gizi mama azt üzente, senki sehova ne mozduljon! Most jöttem Zentáról, és ismét nagy mozgósítás várható. Mindenki fél, retteg, szökik, amerre tud, bujkál, a haveroknál alszik… Áll a bál javában.

Mint akit leszartak, szállt el azonnal mindannyiunk kedve.

Ma megkérdeztem tőle, emlékszik-e még az esetre? Kis töprengés után bevillan neki is a dolog, majd hirtelen megkérdezi:

– Hány éve vagyunk már itt?

– Tizennyolc lesz szeptemberben – válaszolom tüstént. – Nagykorúak leszünk – teszem hozzá keserűen, majd megkérdezem:

– Hogy érzed itt magad Nandikám?

Elkomorodik, elszomorodik, látom az arcán, mélyen el is gondolkodik, majd kinyögi:

– Az igazat megvallva, sehogyan, szarul, mint aki nem találja a helyét.

Csak keserűen mosolygok és teszem hozzá: - Mint a palesztinok…

– Ha hazamegyek, már régen nem az, ami volt, ha visszajövök… – és legyint egyet – állandóan valahol útközben, úton vagyok, hol is vagyok? – szóval kesereg.

Pedig ő is azok közé tartozik, aki aránylag rövid idő alatt, itt az anyaországban újra egzisztenciát teremtett önerőből, tehetségből, szorgalomból, rátermettségből, és mindazon komparatív előnyökből, amelyeket magával hozott. Messze sikeres embernek vallhatná magát, és ez eszébe sem jut. Valahol legbelül, legmélyebben ő is, mint mi mindannyian, sérült, és nem találja a gyógyírt. Keresni keresi. De létezik-e ilyen gyógyír?

Talán csak a munkaterápia. Addig még intenzíven dolgozol, hajtod magad, kíméletlenül, hogy addig se gondolkozz, ne emlékezz, talán elodázod kínjaid egy részét. De abban a pillanatban, amint leállsz és emlékezel, rád tör a fájdalom.

– Ennek így kellett történnie? – teszed fel számtalanszor a kérdést önmagadnak és nem hiszel a válaszoknak.

Én sem járok itt szinte sehova. Tizennyolc év elteltével minden még mindig idegen.

– Ha nem lenne itt a Tisza, magam sem tudom, hogy bírnám ki? Leköltöztünk egész évre – jegyzi meg halkan, miközben ellöki a hajót, én meg visszakiabálom:

– Ha nem lenne ez a hajóm, a Szanatórium, talán már én is belehülyültem volna… A víz megnyugtat, és maga az a tudat, ha nem állok meg kikötni, egyszer hazavisz… Arra folyik, ahol születtem, az első falu a határon túl – kiabálom már, majd még hangosabban:

– Mikor rántod már össze a társaságot itt nálad?

– Bármikor, csak gyertek… – kiabálja vissza és tudom, biztos vagyok benne, hogy így is gondolja.

Ez megnyugtat. Ő még az a fajta ember, aki azt mondja, amit gondol, és azt gondolja, amit mond. A ritka fajta.

Számomra a legnehezebb volt felfogni azt (bár elfogadni nem tudom a mai napig), hogy az anyaországban a legtöbb ember nem azt mondja, amit gondol, és nem azt gondolja, amit mond. Szimpla képmutatás, üres rongyrázás, alakoskodás, sumákolás.

Persze, hogy vannak kivételek. Magam is ismerek néhányat. Ők is ugyanúgy viszolyognak ettől a sajátos népbetegségtől, mint én. Sőt, még szégyellik is, amikor ez szóba kerül, mintha csak tehetnének róla.

Szolzsenyicin a Gulag szigetcsoportban Sztálin legnagyobb bűnének rója fel, hogy lelkileg és erkölcsileg törte meg az élőket. A túlélők és megélők egyaránt egy, vagy akár több emberöltőre megnyomorodnak lelkükben.

Talán ez a magyarázat a jelenségre, hisz ha nem is oly morbid változatban, de elég hosszú ideig kísértett itt is Sztálin szelleme, annak sajátos, gulyásos, puhított formája, amitől nem könnyű megszabadulni. Nemzedékeket szoktattak a túlélés legkézenfekvőbb, kaméleoni változataira.

Ezt a kabaré műfaja hosszú ideig komolyan ki- és felhasználta kacagtató terápiaként a nép számára.

Megy a mellébeszélés tovább, mintha ez lenne a természetes. Talán az is, de nem nálam. Nem nálunk.

A rikkancs ismét jelenti (4.)

2009. június 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbánértékelés, 2020

Az Orbán előtt sorakozó székeken nem ülnek Rubik Ernők. Schmitt Pálok ülnek ott és más udvarhölgyek, >

Tovább

Orbán évértékelő – nemzetközi sajtó

Orbán Viktor a szokásos formáját futja, jobboldali populistaként  manapság pont annyira radikális, mint amennyire mindig is >

Tovább

Jéghideg számítás a romaellenes kampány

Kelet-Európában egyes politikusok a gyakran igen szegény romák ellen uszítanak, hogy ily módon szerezzenek voksokat, ahelyett, >

Tovább

„Nagy franc volt a Dezső”, avagy miért hallgatunk Kosztolányi antiszemitizmusáról az iskolában?

Hogyan tanítsunk Wass Albertet, ha már bekerült az új alaptantervbe? Az a baj, hogy Herczeg Ferenc >

Tovább

Érvényesül-e az ököljog a világban?

Nagy veszélyben van a liberális világrend, a sorsát a novemberi amerikai elnökválasztás dönti el. Jelenleg ugyanis >

Tovább

Hajítsátok végre ki Orbán Viktort!

A magyar miniszterelnök nagy hangsúlyt fektetett a nyugat-balkáni bővítésre is. Jóllehet jelenleg az van előtérben, hogy >

Tovább

Al-Jazeera: Neonácik Budapesten

Fekete ruhában, a saját szélsőjobbos mozgalmuk zászlói alatt koszorúkat helyeztek el az általuk hősöknek tartott fasiszták >

Tovább

Guardian: Macron Európa utolsó reménye

Erőszakos jobboldali alakok, bugrisok és háryjánosok irányítják a dolgokat Indiától, Brazíliától és a Fülöp-szigetektől kezdve, Törökországig, >

Tovább

Pozsonyi dilemmák

Mondjuk ki őszintén, hogy nemcsak a politikusok, hanem a magyar polgárok többsége is így gondolkodik a >

Tovább

A szlovén Orbán a hatalom kapujában

Jansa cáfolja, hogy a hatalom birtokában magyar mintára az utolsó szögig át kívánná alakítani a politikai >

Tovább

Bővítés: igen vagy nem

Miután a Bizottság magyar biztosa közzétette, miként képzeli el Brüsszel a bővítést, az biztos, hogy a >

Tovább

Boris rohama a BBC ellen

Azt már bejelentette a cég, hogy 450 embert elbocsát a 6 ezer fős hírszolgálattól. Nagyon úgy >

Tovább