Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Magyarország az új Európában
Ha Európa a közvetlen beavatkozás mellett dönt, akkor az őszi lengyel parlamenti és a magyar önkormányzati választások előtt teszi. Így a Fideszt az önkormányzati választások előtt távolítja el az Európai Néppártból, gyorsítja fel a 7. cikkely szerinti eljárást, kezdeményezi kizárásunkat Schengenből. Ez, ha tudomásukra jut, ráébresztheti az Orbán-hatalom képviselőit és választóit, hogy baj van. Lengyel László:
Megválasztották von der Leyen-t. Kicsiny többséggel és ezzel a formális gesztussal a parlamenti pártok kiadták mérgüket és ellenszenvüket egymás ellen. Ennek a Bizottság működése szempontjából nincs jelentősége. A Bizottság egy képzeletbeli európai köztársaság kormánya, ahol az elnök csak első az egyenlők között, nem az elnöknek van bizottsága, hanem a bizottságnak elnöke. A Bizottság vezetésének összetétele nyugat-európai és euró-övezeti szempontból nem is lehetne jobb. A bizottsági élcsapat – az elnök, von der Leyen, a két valószínű alelnök, Timmermans és Vestager, ill. a külügyi főtárgyaló, Borrell -, továbbá a jegybank elnök Lagarde, az Európai Tanács és az Európa Parlament elnökei Michel és Sassoli, mind-mind föderacionalisták és reform-pártiak. Nincs köztük egyetlen keleteurópai és szuverenista se.
Emelkedő vagy süllyedő pályán
Az idő is megérett arra, hogy az európai vezetők, mindenekelőtt Merkel és Macron, illetve a Bizottság, az ECB, az ET irányítói meghatározó lépéseket tegyenek. E mozgásnak mi nem alanyai, hanem tárgyai leszünk.
Európa számára Christine Lagarde jegybankelnöki szerepe fontosabb, mint von der Leyené. Lagarde három döntő kérdésben játszik főszerepet. Egyrészt a monetáris unió továbbfejlesztésében, és a további előre haladásban a fiskális unió felé. Lagarde igazi intézményfejlesztő. Másrészt, már Draghi bizonyította, hogy a jegybankra szükség van, hogy a maga kivételes eszközeivel kezelje a válságokat. Most Lagarde-ra vár az olasz válságé. Harmadrészt, Lagarde kellő tekintéllyel rendelkezik ahhoz, hogy a világ nagy jegybankjainak folyamatos formális és informális együttműködésében ne csak részt vegyen, hanem befolyást gyakoroljon. Ma ez a hálózat az, amely a globális gazdaság intézményrendszerét a liberális multilateralizmus szellemében egyben tartja, a végső gát a kalandor trumpi politikával szemben.
1989 és 2005 között az európai integráció emelkedő pályán mozgott. A hidegháború végén nemcsak Németország, de az európai kontinens is újra egyesült, ekkor következett Maastricht és jött létre a monetáris unió, született meg az európai alkotmány. A Delors-bizottság és a Giscard d Estaing vezette alkotmányozó tanács idején az európai országokon belül és között felhajtó és centripetális erők működtek. Mindezt támogatta a világpolitikai és világgazdasági nyitás folyamata. Ám a francia népszavazás elállta az európai alkotmány, s így Európa politikai egységesítésének útját. A Bush-Cheney-Rumsfeld Amerikája által az iraki háborúval kierőszakolt atlanti válság súlyosan megosztotta Európát a francia-német „régiek” és az ellenük fordított brit, mediterrán és keleteurópai „újak” között. A 2008-as Nagy Recesszió, benne a görög és az euróválságok, majd a krími háborús krízis, a menekültválság, a kelet- és nyugateurópai populizmusok, a Brexit s végül a Trump Amerikája okozta újabb atlanti válság a centrifugális, lefelé vivő erőket hozta mozgásba. A Prodi-, Barroso-, Juncker-bizottságok nem rendelkeztek olyan kezdeményező erővel és politikai hatalommal, hogy ellensúlyozni tudják a centrifugális nemzetállami mozgást. Az európai széthullás megállíthatatlannak látszott. Párosult a globális liberális politikai és gazdasági rendszer válságával.
Ha Berlin és Párizs elesik a liberális demokrata erők veszítettek volna Európában. Ám Merkel, áldozatokkal ugyan, de fenntartotta a német liberális jogállami demokráciát és megőrizte, sőt növelte Németország vezető szerepét Európában. Macron megnyerte nemcsak az elnök- és parlamenti választásokat, de a sárga mellényesekkel szembeni hosszú hadjáratot is. Az Európai Unió megmenekült a széteséstől. Vagy ami még tragikusabb lett volna, a nacionalista tekintélyelvűvé válástól. Május 26-án az európai csata a liberális demokrata erők javára dőlt el. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy Európa ismét elinduljon föl- és az egyesülés felé.
Európa magánya
Európának szűk mozgástérben kell manővereznie a világ legerősebb hatalma, Amerika illiberális nacionalista és kiszámíthatatlan húzásai miatt, illetve tekintélyelvű nagyhatalmak – Hszi Kínája, Putyin Oroszországa, Modi Indiája -, és középhatalmak – az ajatollahok Iránja, Erdoğan Törökországa, Bolsonaro Braziliája – erőszakos mozgásai között. A katonailag gyenge, gazdaságilag erős, a döntéseiben lassú, de megállapodásaiban megbízható Európának brutális katonai erőkkel, bizonytalan gazdaságokkal, váratlan döntésekkel kell szembenéznie egy olyan világban, ahol nem tartják be a nemzetközi megállapodásokat. Európának úgy kell kitartania a multilaterális és liberális globális intézményi és szerződési rendszer mellett, hogy e rendszer korábbi létrehozója és fő koordinátora, Amerika éppen szétzúzza azt, és a többi nagyhatalom csak azokhoz az intézményekhez és szerződésekhez tartja magát, amelyeket közvetlen nemzeti érdekének tart.
Tetszik, nem tetszik, ma Európa a liberális parlamenti demokrácia - a jogállamiság, a munkaerő-, az áruk-, a szolgáltatások-, a tőke szabad áramlásának, a piacgazdaságnak a világmodellje – sajnos az egyetlen. Az Egyesült Államok, amely ezt a modell-szerepet betöltötte, ma súlyos belső meghasonlással küzd. Lehet dinamikusabb autokrata modelleket szeretni: 1939-ben Németország, a Szovjetunió vagy Japán dinamikusabbak és „modernebbek” voltak, mint Nagy-Britannia. Tessék választani!
Ma Európa a globális klímavédelem előharcosa, az európai országok a világ legnagyobb adakozói, Európa próbál mindenütt tárgyalni a békéért, az emberi jogokért. És nem utolsó sorban, az európai életforma – a faji, etnikai, nemi, vallási megkülönböztetés elleni föllépés, a szociális rendszer, a tolerancia – még mindig vagy már megint a legélhetőbb életforma. A European way of life nem német vagy francia, holland vagy olasz, magyar vagy litván, hanem európai. Ezért az életformáért mennek kelet- és déleurópaiak Londonba, Németországba – nem britek vagy németek, hanem európaiak szeretnének lenni, s azt remélik, hogy egyszer európaiak lehetnek otthon is.
Megadás vagy tárgyalás
Az európai belpolitikának három válságot kell megoldania ebben a sorrendben: a brit kilépés vagy bent maradás, az olasz politikai és gazdasági összeomlás elkerülése és a keleteurópai, mindenekelőtt a lengyel és a magyar helyzet kezelése. Az európai partraszállásban írtam, az európai hatalmak megüzenik: aki mellénk áll jutalmat kap, aki szembefordul, büntetést. A macroni politika eddig diadalmaskodott: visszatartani és kiszorítani. Ha a britek menni akarnak, menjenek. Ha az olaszok Salvinit akarják, akkor ki kell zárni őket a rendszerek feletti döntésekből, Európától ne reméljenek semmit. Ha a lengyelek Kaczyńskit, a magyarok Orbánt kívánják, ne engedjük be őket Európa egyetlen intézményének vezetésébe se, és zárjuk el a forrásaikat. Ki velük Schengenből, ki velük Európa belső köréből. A cél: a feltétel nélküli megadás. Az EP bizottságai vezetőinek összetétele, az EU vezető tisztségei ezt tükrözik. A merkeli és ennek megfelelően a von der leyeni politika más: a visszatartás után tárgyalás. Igen, tárgyalás, de immár nem a megnyerésről (appeasement), hanem a megadás feltételeiről. Szükségünk van a britekre, akár mennek, akár maradnak. Tárgyaljunk velük. Meg kell oldanunk az olasz helyzetet, mert az olaszok maguktól nem tudják megoldani: ne omoljanak a fejünkre. S végül, tárgyalni kell a kelet-európaiakkal, mert Kaczyński és Orbán rendszereire Európának nincs szüksége, de Lengyelországra és Magyarországra igen.
Ha valaki azt hiszi, hogy a von der Leyen-bizottság, a jogállamiságért továbbra is felelős Timmermans-szal, elnézőbb lesz Orbánnal és Kaczyńskival, akkor álomvilágban él. Orbán nálunk is pontosabban tudja, hogy az európai választás és ez a bizottság az európai politikájának bukását jelenti. Csak még azt nem látja világosan, hogy milyen következményekkel jár mindez magyarországi korlátlan hatalmára. Az orbáni hatalom lényege a korlátlanság és a leválthatatlanság hite. Ha ez megrendül, bármi megtörténhet. A feltétel nélküli megadás üzenetére 1944-ben, Magyarország szörnyű belső erőszakkal reagált. Látjuk, hogy az Orbán-rendszer első reakciói hasonlók: az ártatlanok és védtelenek lekaszabolása. Egyetlen célja: a korlátlan erő felmutatása. Élet és halál ura vagyok, bármit megtehetek. Európában nem történt semmi ellenünkre. Minden az én, a mi szándékunk szerint alakul. Győztünk, győzünk és győzni fogunk.
Ha Európa a közvetlen beavatkozás mellett dönt, akkor az őszi lengyel parlamenti és a magyar önkormányzati választások előtt teszi. Így a Fideszt az önkormányzati választások előtt távolítja el az Európai Néppártból, gyorsítja fel a 7. cikkely szerinti eljárást, kezdeményezi kizárásunkat Schengenből. Ez, ha tudomásukra jut, ráébresztheti az Orbán-hatalom képviselőit és választóit, hogy baj van. Amire az Orbán-rendszer a „buzizás-cigányozás-zsidózás” szentségtelen hármasával válaszolhat: semmi baj, erősek vagyunk. Ha Európa vezetői a folyamatos kivezetés, a távoli parlamenti választásokra építkezés mellett döntenek, akkor előbb a brit, az olasz, a lengyel konfliktusokkal fognak foglalkozni. 1918-19-ben és 1944-45-ben is magunktól hullottunk darabokra. A versenyfutás elkezdődött.
(Népszva)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >