A függöny mögött

Színtársulat

A színház intézményes jellegét vizsgálva az utóbbi időben mind gyakrabban foglal­kozunk a társulat (színtársulat) szerepével, je­lentőségével. Ugyanis a színészi státus körül újfent felforrósodott a levegő.

1995. január 4.

Hottentották között

Csorba válaszlevelei egy régi kedves em­léket idéznek fel bennem, és valószínűleg ez az egyetlen hasznuk.

1994. május 4.

Megjegyzések Bódis Gábor legújabb hamisításairól

Elégtétellel tölt el, hogy Bódis Gábor vi­tacikk helyett az általánosságok és a hamis általánosítások szintjén mozgó vezércikket írt: úgy látszik, nincsenek ellenérvei. Ahe­lyett hogy megpróbálta volna bebizonyítani, vajon miként aláztam meg dr. Hódit, ismét általános támadásba lendül a VMDK ellen.

1994. április 20.

A kapkodó bojtár

Számomra egyáltalán nem világos – megengedem, hogy ez a gyengébb felfogó­képességem miatt van –, hogy milyen hami­sításokról regél a VMDK (b) prókátora. Én azt hittem, hogy saját lapomban leírhatom a vé­leményemet mindenről és mindenkiről. An­nál inkább, mert ezt a szabadságot megengedem másoknak is. Nem úgy, mint egyes érdekszervezetekben.

1994. április 20.

A "többség" és a "fészekbe piszkítók"

Ha minden igaz lesz, a VMDK hamarosan pótolni fogja azokat a sorozatos mulasztáso­kat, amelyeket az elmúlt években akarva-aka­ratlanul tett. A körzeti szervezet Nyitott ajtó ren­dezvényén ugyanis, melyet keddenként tarta­nak a szabadkai Népkörben, bejelentették, hogy végre igazán működni kezd az oktatási bizottság is és nemcsak a Magyarországra pá­lyázó diákok ösztöndíjkérelmeivel foglalkozik majd. De az egyesek által régóta követelt gaz­dasági program készítésének is nekigyürkőzik az új gazdasági bizottság, miután a régi sem­mit sem tett e téren.

1994. május 11.

Kár a benzinért!

Miután a Napló úgy döntött, hogy a hír­lapírói szokásokat és etikettet felrúgva az eleddig legalább formailag korrekt duellumokat a csordaszellem gyakorlati megvaló­sításának engedi át oly módon, hogy egy­szerre három VMDK-ellenes írást jelentet meg ugyanazon számban, kénytelen vagyok Bódis és Balla urakkal a megkezdett vitát a magam részéről berekeszteni. (Brenner Já­nossal, a hetvenes évek politikai leszámolá­sai óta elhíresült provokátorral meg egyéb­ként sem lenne gyomrom vitatkozni – külön­ben szégyellni valójuk szerintem azoknak van és lesz a Jövőben is, akik a VMDK-val szembeni vak gyűlöletük és elfogultságuk folytán egy platformra és szintre süllyedtek vele. Mellesleg meg is érdemlik!)

1994. április 27.

Nézőpont kérdése

Kedves Béla!

Nem szeretek senkivel sem úgy vitatkozni, hogy az illetőt csak egyes szám harmadik személyben emlegessem. Nagyon sajnálom, ebben a pillanatban Te is abba a hibába estél – szerintem –, hogy véleményemmel, gondolataimmal nem vitatkozol, hanem az olva­sókat, a „nép”-et szeretnéd meggyőzni – és milyen érdekes, nem arról, hogy Csorba Bélának igaza van –, Balla Lajos-Laci tévedések­ben él. Lehet, hogy ismét nem Lukács György-i értelemben beszé­lek, de számomra az ilyen hozzáállás már POPULIZMUSNAK számít.

1994. április 20.

Válasz írástudóknak és farizeusoknak

Meglepett Bódls Gábor kommentárjának példátlanul hamis attitűdje a Napló legutóbbi számában (Öljétek meg Hódit!), annak ellenére, hogy tudom 1990 óta Bódis nem barátja a VMDK-nak: torzításai miatt már kénytelen voltam az első többpárti választások előtt szót emelni. Akkor figyelmeztettem, hogy nem szerencsés, ha valaki összekeveri a szabadelvűséget az elvtelenséggel.

1994. április 6.