2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

A függöny mögött

(Színházi jegyzetek)

Faragó Árpád
A függöny mögött

Színtársulat

A színház intézményes jellegét vizsgálva az utóbbi időben mind gyakrabban foglal­kozunk a társulat (színtársulat) szerepével, je­lentőségével. Ugyanis a színészi státus körül újfent felforrósodott a levegő.

Sokan úgy vé­lik, hogy a jelenlegi törvény, mely szerint a munkaviszony határozatlan időre szól, ela­vult, s amit nem győznek hangsúlyozni, meg­bénítja az egészséges művészi alkotómunkát. Véleményüket azzal támasztják alá, hogy a határozatlan időre szóló munkaviszony, az állandó társulatok, kizárólag az átlagon aluli képességű színészek számára jelentenek biz­tos menedéket. Őszintén bevallom, sok igazság rejlik ezekben a fejtegetésekben. Az elkényelmesedés, az indolencia, a bezárkózottság tüneteit igazán nem nehéz „kimutat­ni” egy-egy társulatnál! A határozatlan időre szóló munkaviszony tulajdonképpen egyfaj­ta monopolhelyzetet teremt, amit, természe­tesen, színészeink egy része igyekszik nagyon is kihasználni.

A meghatározott időre szóló munkavi­szony viszont kétségkívül nagyon gyorsan megmutatná, hogy azon a bizonyos mérle­gen merre billen a mutató, amikor a színész képességérői van szó!?

A jugoszláviai magyar színjátszás, egye­lőre csak egy hivatásos társulattal „dicse­kedhet”! A társulat struktúrája, sajnos, semmiképpen sem nevezhető ideálisnak. A feladatokhoz mérten vannak korosztályok, amelyek hiányoznak, és a nemek szerinti megoszlás is nagyon sok gondot okoz. Egy­fajta paradoxonnal állunk szemben. Ugyanis a Vajdaságban, mindenekelőtt Szabadkán, de Újvidéken is, a társulaton kívül igen je­lentős színészegyéniségek „élik” a maguk társulaton kívüli életüket. Feladathoz ritkán jutnak, a színháznak, mármint az Újvidéki Színháznak, kevés a pénze, állandó státus­ba sem „léphetnek”, mert a jelenlegi társulat létszámát nagyon is beszűkítette, meghatá­rozta a színház számára biztosított „em­bargós” anyagi keret. Egyfajta patthelyzet állt elő. A rendezők számára a választás (szerep­osztás) lehetősége nagyon is leszűkül, komp­romisszumokra kényszerül! Egyrészt adva van számukra egy „hivatásos” színészkeret, nagyon is heterogén keret, mely az ideális szereposztást nem tudja „biztosítani” szá­mukra, és aztán ott vannak a „szabadúszók”, a társulaton kívüli színművészek, akik, min­denekelőtt anyagiak miatt, nem léphetnek” be a produkciókba. Mindenesetre ez a „ket­tősség” komoly gondot jelent.

Az új, készülő színházi törvény, amely tu­lajdonképpen a munkaviszony körüli problé­mákat felszínre hozta, reméljük, érdemben oldja majd meg ezt a kérdést. Véleményem szerint a társulatok statikusságán változtatni kell. Ez az eddigi megkövesedett állapot valóban bénítólag hat, és az igazi színészegyé­niségeket háttérbe szorítja. Nálunk, szűkebb pátriánkban azonban ennek a kérdésnek igen érzékeny vetülete van: egy színház lévén nagy választás nincs! A meghatározott (1-4 évig) időre szóló munkaviszony nem egy színész számára bizony komoly gondot okozna. Hová menjen!? A magyarországi színházakban már folyamatban van a nagyon is drasztikus „leépítés” (a színészekre gondolok), míg nálunk a másik színházunk még csak most kezdi helyét keresni, most kezd érdemben szerkezeti, szervezeti felépítésén fáradozni.

Mindenesetre az új esztendőben módot kell találni arra, hogy függetlenül ki milyen státusban van, minden itt maradt színészt „hadrendbe” kell állítani. Nem szabad meg­engedni, hogy színészeink, akik ma nincse­nek ott a színpadon vagy- csak nagyritkán vannak ott, elkallódjanak!

Thália

Az Újvidéki Színház lapja, VOLT! Először ott valahol a hetvenes évek derekán jelent meg Németh P. István kezdeményezésére. A bemutatókhoz kötődött, és általában az Újvidéki Színházzal foglalkozott, de termé­szetesen a testvérintézmények (a Szabadkai Népszínház, az Újvidéki Rádió) problémáival is. Az első kísérlet, a Thália útnak indítása, sajnos, nem úgy történt, ahogyan azt Németh P. István szerette volna. Anyagi okok miatt megszűnt, és csak később, 1990-ben jelent meg újra. Sajnos, újfent csak néhány szám jelent meg, és 1991 tavaszán aztán újból úgy látszott, hogy most már végleg megszűnt!

Ezzel a „végleggel” szeretnék én most szembeszállni! Ugyanis úgy érzem, hogy je­len pillanatban nagyon nagy szükség lenne erre a színházi lapra, amely, hiszem, hamar túlnőhetne intézményünk kereteit, s joggal válhatna a vajdasági magyarok első színházi lapjává. Sokat segíthetne színjátszásunknak a Thália, különösen most, amikor a Kosz­tolányi Színház is szárnyat bontott, és Zentán meg Becskereken is igen ígéretes színházi vonatkozású dolgok történnek!

Jó lenne ezzel a gondolattal komolyan foglalkozni, jó lenne mellé állni, minde­nekelőtt azoknak, akik tehetnének is vala­mit megjelenése érdekében. Jelentőségéről, azt hiszem, felesleges bármit is mondani, hiszen szükségessége, legalábbis vélemé­nyem szerint, egyértelmű!

1995. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább