Ma Amália, Bekény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Békehálózat
A vajdasági békemozgalmak már évek óta tervezik a békehálózat létrehozását, hogy könnyebben kommunikálhassanak egymással, és hogy szervezettebben lépjenek fel a békéért térségünkben.
A gondolat Pancsován, az első találkozón merült fel. Tavaly Oromhegyesen, a Zitzer Szellemi Köztársaság szervezésében megtartott béketalálkozón már vázolták az elképzeléseket, de az együttműködési hálózat csak nem akart létrejönni. Mindenki továbbra is saját programja szerint tevékenykedett. A harmadik találkozó házigazdái: a Pancsovai Békemozgalom és a Crepaja a Békéért Szervezet már együttműködési keretet is javasoltak. Elvben ugyan támogatták a november végén megtartott kétnapos tanácskozás részvevői, de nem titkolták fenntartásaikat, különvéleményeiket sem. Időnként az volt az érzésünk, mintha féltékenyek lennének egymásra, mintha az egyik békeszervezet „béketevékenysége” fontosabb lenne a másikénál. Programcéljaikról még nyíltan beszéltek és arról is, hogy mit csináltak, de arról már burkoltabban szóltak, hogy mit terveznek. Mert sohasem lehet tudni... Főleg a külföldi utak, a különböző nemzetközi béketalálkozókon való részvétel miatt. Ezek költségeit – tekintettel a szankciókra – a külföldi szervezők fedezik. Márpedig utazni ilyen körülmények között ki ne szeretne?...
Csak nehogy belegabalyodjanak saját hálójukba kicsinyességük és féltékenységük miatt egyes békeszervezetek. A tanácskozás után az az érzésünk, hogy önmaguknak is csapdát állíthatnak néhányan. Főleg azok, amelyek hangadók szerették volna lenni Pancsován. A jagodinaiak pedig meg sem voltak elégedve a vendéglátással, és ezt nyíltan szóvá is tették. Kifogásolták, hogy viszonylag szerény körülmények között szervezték meg a találkozót a házigazdák. Bezzeg előttük Jagodinán minden „út” megnyílik. Csak egy szavukba kerül és lesz terülj asztalkám. A polgármester például mindig támogatja akcióikat – mivel a nevükben is békét parancsolnak! Hát tudvalevő, hogy ebben az országban ki parancsolhat, így hát a jagodinai békeszervezet csupán meghosszabbított keze lehet a hatalomnak. Ettől úgy látszik eltekintettek a megjelent vajdasági, belgrádi, niši, kragujeváci békeaktivisták, mert elfogadták a jagodinaiak meghívását. Így hát az idén a negyedik béketalálkozót Jagodinán tartják. És lesz minden, ami szem szájnak ingere... Csak azt nem tudom, hogy tudják-e ezzel teljesíteni milliók békevágyát? Mert a megváltozott hivatalos politika ellenére sem tudták elérni, hogy tömegesek legyenek Jugoszláviában, Szerbiában a békemozgalmak. Hogy egymást kezét fogva százezrek „parancsoljanak” álljt a tankoknak, a lövedékeknek...
Napjainkban, a felborult értékrendek korában, sajnos, még mindig a hangoskodók viszik a szót. Továbbra is csak szövegelnek, szítják a nacionalizmust, a gyűlöletet. Ennél már csak az szomorúbb, hogy még ezt is szó nélkül hagyja az ország értelmisége. Felrótták ezt a közelmúltban a Szarajevóban, a TuzIán maradt szerbek is. Velünk együtt egyszerűen nem értik, hogy „békében” ennyire bénító lehet a felelem? Ilyen körülmények között eltompul a maroknyi békecsoport reagálása is. Pancsován például általános megdöbbenést váltott ki a jagodinai „békeparancsolók” képviselőjének, Goran Spasićnak a hozzászólása: szerinte ugyanis Vajdaság csak névlegesen hirdeti a békét és a toleranciát, miközben az elszakadást szorgalmazza Szerbiától. Ez is azt igazolja, mondta, hogy minél előbb központosítani kell a béketevékenységet is az országban. Nem ismétlődhet meg újból, ami a közelmúltban Magyarországon, Mohácson, a Békeházban történt: egyes hazai békeszervezetek képviselői ott értesültek arról, hogy Jugoszláviában mintegy 50 békemozgalom működik. Érthetetlen volt a számára az is, hogy valakinek külön vagy más véleménye lehet a szerb békéről, mint amilyet a szerbség hirdet. Mint mondta, hamarosan ellátogatnak a vajdasági, főleg a magyar falvakba, hogy hirdessék a szerb békét. Teleki Júlia, a Becsei Békemozgalom egyik vezetője nem tudta szó nélkül hagyni a súlyos vádakat és részletesen kifejtette, hogy a vajdaságiak a feltétel nélküli békéért emelik fel a szavukat. Hangsúlyozta, hogy a békének nem lehet nemzeti előjele, mert az más nemzetek ellen irányul. A jelenlevők nagy többsége, többek között a Crepaja szerb település békeszervezetének képviselői is elhatárolták magukat a minősítéstől, mondván, hogy a békével nem lehet manipulálni és nemzeti jelzővel illetni, sem kisajátítani. A jagodinaiak viszont már szó nélkül hagyták a palánkaiak érvekkel alátámasztott észrevételeit, miszerint a gyűlölet betegség, amelyet gyógyítani kell, és hogy jogos a tartományban élő kisebbségek félelme, mert Palánkán például összeírták a nem szerb lakosságot... Ha Palánkán, akkor máshol is?... Azóta sem tudunk szabadulni a gondolattól...
Némi reményt sejtetnek Violeta Čurćićnak, a belgrádi háborúellenes központ tagjának a szavai, hogy erről a nyomasztó félelemkeltő kérdésről is, de általában mindenről beszélgetést kell szervezniük a békeszervezeteknek. Arról is, amiről a rendszer képviselői hallgatnak. A délszláv térségben élő népek jövőjét csakis az együttműködés szavatolhatja. A nehézségek ellenére a belgrádiak például együttműködnek a zágrábi békeszervezetekkel, tette hozzá Milica Savić, a közösen, kölcsönösen meghatározott terv szerint segítik például a pakraciakat Belgrádból és Zágrábból is. A legtöbben egyetértettek abban is, hogy minden bűncselekményről tájékoztatni kell a Hágai Nemzetközi Bíróságot. Elítélték, hogy a szerb fél csak a szerbek ellen elkövetett gaztettekről tájékoztatja Hágát, arról azonban nem, amit a szerbek követnek el mások ellen.
(Az együttműködési program keretében hamarosan tanácskozást tartanak Becsén az emberi jogok megvalósításáról, Belgrádban pedig találkozóra hívják meg a jugoszláviai békeszervezetek képviselőit.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >