2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Nem tudnék nekrológot írni Herceg Jánosról

Juhász Erzsébet
Nem tudnék nekrológot írni Herceg Jánosról
Herceg János 1909-1995

Nem tudnék nekrológot írni Herceg Jánosról. Pedig hányszor eszembe jutott, nemcsak mióta súlyos beteg­ségének hírét vettem, hanem máskor is, rendszeresen; mi van vele, hogy van.

– Ha nem írnék, nem tudnám elviselni a magányt – mondta néhány évvel ezelőtt. Üldögéltünk doroszlói házának udvarán, minden virágzó volt és üdezöld körülöt­tünk, mintha nem is egy tikkasztó nyár kellős közepén lettünk volna. Aztán lesétáltunk a kert végébe, melyet a Mosztonga határol, a Mosztonga Herceg János­sal határolt szakasza. A túloldalon nyárfák, füzesek. Valahogy még en­nek ellenére sem lehetett kételkedni abban, hogy ez a kis paradicsom mégsem szüntetheti meg azt a magá­nyosságot, amit egy író érezhet itt nálunk, a Vajdaságban.

Nem tudnék nekrológot írni Herceg Jánosról, mert, mint minden élő, én is önző vagyok: szeretném, ha mind­örökre úgy élhetne gondolataimban és képzeletemben, ahogy ott állunk a Mosztonga partján, és lassan körénk sereglik mindenki, elevenek és holtak: az egész vajdasági magyar irodalom apraja és nagyja. Mert miközben le is ültünk a fűre, hogy kedvemre ki­gyönyörködhessem magam, mintha a zombori Dob utcában lettünk volna, vagy egy kicsit odébb: a sarok mögül épp Szenteleky kanyarodik be, lazán feltűrt gallérjával, némi művészi lezserséget adva polgári eleganciá­jának. Átellenben Kende Ferenc hintázik el vastag talpú cipőjén bil­legve, miközben kedélyesen odakiált­ja: mit ácsorogsz ott, te őrült, írd meg inkább a gyerekkorodat! De megfordult itt rövid idő alatt mindenki Szirmai Károlytól B. Szabó Györgyig, Tolnai Ottótól Sziveri Jánosig. Mit lehet erre mondani: élő művelődéstörténet volt, a vajdasági ma­gyar irodalom legelevenebb, legérzékletesebb története, s folyamatosnak látszó, felszámolhatatlanul biztos és eleven jelen ideje is ugyanakkor. Csak azon lehetett álmélkodni, hogy aki ilyen ragyogó társalgó, hogy tud mindemellett még oly elevenen, érzékletesen, csupa lírával és gyöngéd hu­morral írni is. Szédületes emlékezőképessége volt, s ez párosult benne a megjelenítés őstehetségével. Ilyesmit nem lehet megtanulni. A megjelenítés, az érzékletesség képességét csak magamagából bányászhatja ki az ember, ha van mersze hozzá abban a legkonkrétabb magányban, mely minden vajdasági írót körülvesz, Doroszlón éppúgy, mint Újvidéken, Szabadkán, Kanizsán vagy Palicson. S ha van mersze ezen felül még farkasszemet nézni azzal a másik, egyetemesebb magánnyal is, amely minden írót elfog, amikor tollat ragad, és papír fölé hajol.

Az 1972-ben megjelent Két világ, majd a későbbi Kék nyárfás és a Visszanéző című köteteitől kezdődően vagyok Herceg János rendszeres olvasója. Mert való igaz Bori Imre megállapítása: öregkori írásai oldot­tabbak, szabadabbak, mint fiatalko­rának, s érett férfikorának novellái, tárcái, regényei, esszéi. Én az e köte­tektől kezdve megmutatkozó Herceg Jánost ismerem igazán. Egyszer talán lesz erőm ahhoz, hogy utánanyomoz­zak, mi minden bújt meg amögött, hogy aki oly oldottan, mégis csupa ele­mentáris lírával és humorral tudott fogalmazni a világról, miért nem le­hetett mindig ennyire friss, eleven és csapongó. Mert irodalmunk történe­téhez, mint ahogy önazonosságunk kérdéseihez is, mélységesen hoz­zátartozik mindaz, amit e mozzanat még elrejt.

Azt hiszem, mindent képekben raktározott el az emlékezetében. (Nem véletlen, hogy annyira vonzódott a képzőművészethez.) Aztán ezeket a lélek mélyéről feltoluló képeket csak megje­lenítette: hangszerelte egy-két telitalálat-erejű mondattal.

Nem tudnék nekrológot írni Herceg Jánosról, mert úgy érzem, nélküle nem lenne többé vajdasági magyar iroda­lom. Nélküle nyomtalanul tűnnénk el a semmibe mi mind­annyian, akik itt tollat fogva, a szorongatóan üres papír fölé hajoltunk valaha is.

1995. február 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább