2022. szeptember 26. hétfő
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

250.

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Hol volt, hol nem volt, valahol a palicsi tengeren is túl, ott, ahol (min­den valamirevaló) kurta farkú poli­tikus túr – született egy kisfiú, akinek szülei a büszke Napló nevet adták. Hogy miért éppen azt, annak is meg­van a maga története.

Az egyik szülő, nem tudván más­sal tölteni rengeteg idejét, elment ennek a tengerentúli városnak az egyik büszkeségébe, a városi könyv­tárba, és tanulmányozni kezdte a tengerentúli, már akkor sem létező tartomány (Vajdaság) sajtótörténetét. Mit láttak ott szemei? Egy olyan keresztapát, aki azzal vált szimpa­tikussá, hogy mindig betiltották, amikor a már említett kurta farkúak megelégelték a demokráciát, még an­nak a látszatát is. Merthogy környé­künkön még most is csak a látszatnál tartunk. Máskor meg azért szünetelt, mert a sajtó legősibb és máig is gyógyíthatatlan betegségében, pénz­hiányban szenvedett.

A Bácsmegyei Napló volt a min­ta, tehát minden készen állt, hogy egy zsenge teremtést szülei és a többi bábáskodó izgalmas életútjára és ne a szélnek eressze. Ekkortájt még a kommunisták nem bújtak szocialista álruhába, és még gyakorolhatták töretlen hittel, de annál nagyobb ha­szonnal a ki-be csukis diktatúrát. Itt tanulta meg Naplócskánk a hinta-palintát azzal, hogy a dedusok na­gyon elnézőek voltak, mondván, a miénk ez a gyermek. így aztán az akkor még kötelező védőoltásokat, a Társadalmi tanácsocskát, a Szocialis­ta Szövetségecskét minden nagyobb láz nélkül átvészeltük.

Cseperedett a gyermek, már az első évét is betöltötte, amikor egyik gyanútlan szülője a tengerentúli szülővároska korzójának egyik te­raszán üldögélt és kereste az ihletet. Ehelyett egyik ismerőse, aki korábban többször is kereste (talán tanácsot vagy csak vigasztaló szót remélve?) huppant le a szemben levő székecskébe. Nagy bánata, miszerint egy vala­mikor jó nevű fővárosi lapocska mellőzi, mint a tengerentúli város bátor szívű tudósítóját, úgy tűnt, ak­korra már elszállt, és minden rendeződött az antibürokrácia velejéig igazságos rendszerében.

Nos, ez a jobb lapokat is látott oroszlánszívű tudósító bácsi, miután letelepedett, érezhető ziláltsággal be­szédbe elegyedett a Naplócska szülő­jével. Nem sokáig tartott lámpaláza, mert hamarosan belevágott a köze­pébe, mondván:

– Te meg a Kasza azért csináltá­tok a Naplót, nehogy rendes szabad­kai újságot lehessen csinálni!

Ez volt hát a szentencia, amire a dolgokra gyakran rácsodálkozó, gya­nútlanul ihlő szülő nem nagyon tu­dott mit válaszolni. Nem értette ugyanis, hogy miért rendetlen a Naplócska (habár azt elismerte magában, hogy egy kicsit rakoncát­lan a gyermek), de még kevésbe értette, hogy milyen az a lurkó, aki rendes. Magyarázatot akkor nem ka­pott, mert a nemes lelkű tengerentúli tudósító nehezen szedte össze gon­dolatait, és még nehezebben öntötte őket mondatokba. Utána meg szedte a sátorfáját és eltávozott, no, nem a tengerentúlra, hanem egy másik ihletős helyre.

A Nagy Rejtély örökre megma­radt volna annak, ha az azóta is gyanakvásoktól gyötrődő szülő nem bukkan hónapokkal később a szülő­városka egyik díszes kioszkjában egy másik csemetére, aki a Napocska névre hallgatott – nagyokat. Nos, a koraszülött még ki sem nyitotta ártat­lan szemecskéjét és köldöke jó erősen oda volt kötve a szocialista zsinórhoz, máris kiböfögte magából a „rendes” igazságot. A Naplócska ez odáig gya­nútlan, de gyötrődő szülője számára akkor világosodott meg a tengeren­túli égbolt. Hát ez az, ez a rendes fiúcska. Aki azonnal teljes névvel és bűnlajstrommal sorolja fel a rendszerecske ellenségeit. Mindjárt az első héten.

Nagy büszkeség töltötte el a szülőcskét, hiszen nem elég, hogy egy rendetlen tappancs apukája, hanem a tengerentúli városkában kiharcolta a közellenség egyik zászló­vivőjének fölöttébb magasztos címét.

Most már tudta, hogy nem hiába élt és az utókorra legalább olyan hatással lesz, mint az a másik bácsi, akit ugyan szülőnek nem nagyon lehet nevezni, de Rontó Pálnak an­nál inkább. Ő is, akár a szentenciás bácsi, sokat tett a tengerentúlért. Először is megtisztította a várost a bábszínháztól. Kitalálta a liberális esz­perantót és a bábokat így beszéltette meg rohangáltatta. Majd a bábszín­ház és az anyanyelvecske kinyírása után megjavíttatta a zsinagógát is. Nehogy szó érje a ház elejét.

Palikánk, mint tengerentúli váro­sunk törzskönyvezett reliktuma, sza­bad idejében szintén foglalkozott Naplócskánkkal. Meg a többi gyerekkel, akik arra a képtelen cseleke­detre vetemedtek, hogy egyszerre csak egy nyelvecskén beszélnek. Ezt nevezte a Bátor és Nagy Mágus, akit a tengerentúlon a legtöbb darabban szeretnének látni, fasizmusnak.

A rendes gyermekeket követelők hada azóta is gyarapodik jobb bábszínházacskát is megért váro­sunkban. Újabban már a Védtelen Madárfiókák Dalkedvelő Kórusa is csatlakozott az igazhitűekhez, mond­ván, hogy csak az a gyermek jó, rendes és szófogadó, aki a mi autó­imánkat mormolja.

Naplócska, mondtam szépen, hogy fogd be a szád!

1995. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 17. 0:03:14

Gábor,

Te egyre jobban írsz, erre most jövök rá, amikor visszaolvasom írásaid a "történelmi" distanciát is szem előtt tartva. Csak így tovább! De mi van az öreg Bódis kalandjaival? Azt is kellene folytatni...,Feri

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább

Rombolni már tudnak!

Pásztor elismerte, „onnantól, hogy a migránsok belépnek Szerbia területére, a probléma kezelése kicsúszik az ellenőrzés alól”. >

Tovább

Lesz EuroPride Belgrádban vagy, nem lesz?

„Az EuroPride megosztotta Szerbiát.” Napok óta folyik a vita a szeptember 17-ére bejelentett megfelvonulásról. Sikerült ezzel >

Tovább