2024. november 13. Szerda
Ma Szilvia, Szaniszló névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Válasz írástudóknak és farizeusoknak

Csorba Béla
Csorba Béla

Meglepett Bódls Gábor kommentárjának példátlanul hamis attitűdje a Napló legutóbbi számában (Öljétek meg Hódit!), annak ellenére, hogy tudom 1990 óta Bódis nem barátja a VMDK-nak: torzításai miatt már kénytelen voltam az első többpárti választások előtt szót emelni. Akkor figyelmeztettem, hogy nem szerencsés, ha valaki összekeveri a szabadelvűséget az elvtelenséggel.

Sajnos Bódis Gábor most is ezt teszi. Írása azon a gondolaton alapszik, hogy a VMDK tisztújító közgyűlésén Hódi Sándort ellenfelei lopással gyanúsították meg. A helyzet azonban korántsem Ilyen egyszerű. Dr. Hódit a VMDK elnöksége nem lopással gyanúsította, hanem azzal, hogy a VMDK-nak nem volt hajlandó a támogatási összegekkel elszámolni. Az elszámolás nem történt meg Zentán sem, csupán egy újabb ígéretet hallottunk. Hogy miért, azon persze eltöprenghetünk!

Bódis Gábor kommentárjában becses sze­mélyemmel is foglalkozik, mondván: „Én sze­mély szerint csak azon csodálkozom, hogy aki pél­dául a Symposion akkori szerkesztőségének tagjaként megkóstolhatta a meghurcoltatást, mégis a dübörgő nyájhoz csatlakozott és részt vett egy ember megaláztatásában. Lopni szé­gyen, de megaláztatásban részt venni egyértel­mű bűn.”

Nos, kedves Bódls Gábor, én még úgy ta­nultam egykoron, hogy lopni is bűn, sőt, még hazudni is. (Ez az újságírókra és a lapalapítókra is vonatkozik, vagy nem?) Ami pedig azt a kép­telen vádat illeti, miszerint én Hódi Sándort megaláztam volna, álljon itt a vele, illetve az általa kiváltott problémával foglalkozó felszóla­lásom, melyet – számítva az írástudók és fari­zeusok későbbi torzító és hamisító ügyködésé­re – már a közgyűlés előtt papírra vetettem, s amelytől a szószéken csak lényegtelen mozza­natokban tértem el. Mindez, remélem, a köz­gyűlésen készült hangfelvétel alapján is meg­állapítható lesz. A szöveg alapján döntse el a nyájas olvasó, vajon megaláztam-e bárkit is. (Ha a tények Ismertetése a Napló szótárában megaláztatásnak számít, akkor a vádat nyu­godt lelkiismerettel vállalni fogom a jövőben is.) Érdekes ugyanakkor, hogy Bódls Gábor „nyáj”-nak nevezi a hatalmas szavazattöbbség­gel győztesen kikerülő centrumot, az órákon át obstruáló, a döntést halogató, az időt húzó, ügyrendi ravaszkodásokkal patthelyzetet te­remteni igyekvő, és ezáltal a VMDK egybenmaradását veszélyeztető szervezett ellentáborról viszont nincs egy szava sem: ők nem nyáj. Ők a demokraták. Bezzeg, milyen elégedett lenne Bódis Gábor és a Magyar Szó kommentátora, Valihora István, ha bejönnek a VMDK ellendrukkereinek elvárásai: ha széthullik a szervezet, vagy ha a Hódival kialakult konfliktust a maga javára tudja fordítani a reformos szárny. Most, hogy nem így történt, zokogástól hangos a vaj­dasági magyar sajtó. Micsoda durvaság, mi­csoda bolsevizmus, micsoda embertelenség: Ágoston és társai nem hagyták szétverni a szervezetet. Hát szabad ilyet csinálni!?

De álljon itt zentai felszólalásom, s döntsön az olvasó, hogy ki a megalázó és kik a meg­alázottak:

„Önök megkérdezhetnék, rniért nem sike­rült elkerülnünk a botrányt, miért nem az el­nökségi és a tanácsüléseken rendeztük ezt a kérdést, kellő diszkrécióval. Nos, erre kísérlet történt, ezért tartott az elnökség zárt üléseket. Aki leginkább hivatkozott a diszkrécióra és az adatok bizalmas voltára (vagyis Hódi Sándor), éppen az intézett később támadást a zárt ülé­sek gyakorlata ellen. (Igaza volt, a zárt ülések valóban ellentétesek a szabályzattal.) Ezt kö­vetően – mindannyian tudtuk – nem volt visszaút: a lavina megindult, és a botrány elke­rülhetetlenné vált.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Hódi Sándor milyen újabbnál újabb ötletekkel ha­lasztgatta az elszámolást.

Az első ülésen még a lehallgató készülékek­re hivatkozott. Meg arra, hogy az elnökség tag­jai majd a kapott Információkkal elrohannak valamelyik magyarországi párthoz, és feljelentik az adományozót (!). Majd a pénzek egy részé­nek eredetét Hódi felfedte, de mikor azt kértük, arról is számoljon el, mennyit költött el, ettől mereven elzárkózott. Ekkor vette kezdetét Hódi Sándor új taktikája: az elszámoláshoz ragasz­kodók lebolsevistázása, és a többi mocskolódás, amit én akkor is, most is visszautasítok: Hódi Sándor azzal vádolta meg az elnökség több tagját, hogy a kémelhárítás embere, udbás, és csak azért akarja őt elszámoltatni, hogy ennek segítségéve! szétverjék a VMDK-t. Az üggyel kapcsolatos első tanácsülésen ezzel kapcsolatban én azt mondtam, hogy Hódi Sándornak a vádakat bizonyítani kell, ugyanis ehhez fogható súlyos állítások a vezetőségen belül egymásról még nem hangzottak el: ha van tudomása Hódi Sándornak arról, hogy va­laki ügynök, akkor azt köteles leleplezni. Ha nem ezt teszi, ő maga is felelőssé válik erkölcsi és politikai értelemben egyaránt. Nos, Hódi Sándor semmit sem bizonyított, és semmit sem vont vissza. Viszont a Zalatnai-levél inten­cióját elfogadva, kínkeserves vita után hajlandó volt a VMDK működési költségeire vonatkozó tétellel úgy-ahogy elszámolni. Ez azonban a pénzeknek csupán egy kis töredékei. Hódi a többivel azért nem volt hajlandó elszámolni, mert úgymond azt nem a VMDK, hanem ő, személyesen, mint Hódi Sándor kapta. A téte­lek alapján (VMDK-program, Évkönyv stb.) mindenki előtt világos volt, hogy ezek – még ha formálisan Hódi nevére vannak is írva – va­lójában VMDK-s támogatások.

De mit ad Isten, itt van a kezemben az Illyés Alapítvány irodavezetőjének, dr. Bátal Tibor­nak a VMDK alelnökéhez február 28-án írt le­vele, amely nem hagy egy szemernyi kétséget sem afelől, hogy a támogatást nem Hódi Sán­dor, hanem a VMDK kapta:

»Tisztelt Alelnök Úr!

1993. június 2-i ülésén Kuratóriumunk 1993. április 30-án kelt, újabb komplex pályá­zata alapján összesen 19,5 M Ft-ot – ebből 17 M Ft-ot valutában, 2,5 M Ft-ot pedig forintban – ítélt meg a VMDK-nak az alábbi célokra...«

(Ezt követően ismertettem á közgyűléssel néhány tételt – Cs. B.)

Mindezek után örömmel hallom és olvasom az Illyés Alapítvány közleményét, amely szerint Hódi Sándor nekik elszámolt, azt, hogy a támogatásokat nem szervezeteknek, hanem tevékenységekre ítélték meg. Igen, a kutyaszo­rítóba került alelnöknek kell még egy utolsó egérutat biztosítani, pedig nem volt rászorulva, hogy egérutakon közlekedjen, közlekedhetett volna nyitott kapukon keresztül is. Az én kér­désem azonban az, miért nem fogalmazták meg a tevékenységek alanyát is? Magyarán: kinek a tevékenységét támogatta eddig az ala­pítvány? Számomra ez nem vitás. Ezért köve­telem Hódi Sándor elszámoltatását a VMDK felé is.

Természetesen tehetünk úgy is, hogy elfo­gadjuk az elszámolás tényét úgy, ahogy van, s az ügyet lezárjuk. De nem konzekvenciák nél­kül. Melyek lennének ezek? Először is Hódi Sándor többé nem kerülhet be a vezetőségbe akkor sem, ha az utolsó garasig elszámol, hi­szen az általa okozott politikai kár még az eset­leges anyaginál is jóval nagyobb. Másodszor: pénzügyi közvetítő szerepet csak az vállalhat, aki tevékenységét a VMDK Ellenőrzőbizottsá­gának, Elnökségének és Tanácsának a felügye­lete alatt végzi.”

Hát így aláztam meg én Hódi Sándort...

Végezetül egy apró észrevétel Kókai Péter írásáról is: nyílván két újságoldalon nehéz összefoglalni a húszórás vitát, ezért nem rovom fel neki, csupán jelzem, hogy pontatlanul mu­tatta be a Kasza József és közöttem kialakult jelentéktelen – noha szikrázó – szóváltást. Jós­ka „becses orra elől” – mint a közgyűlésen elmondtam – a mikrofont azért voltam kényte­len elragadni, mert két vagy három kérésem ellenére sem figyelmeztette a felszólalókat, hogy ne húzzák az időt, ne ismételgessék föl­öslegesen azt, amit mások már elmondtak. Vagyoni nyilatkozatot pedig azután tettem, mi­után Forgó József, „az ismert szegedi üzle­tember” nevemet is megemlítve elszámoltatá­somat követelte. Én ennek örömmel tettem eleget, mert nincs takargatnivalóm. Egyébként Kókai Péter rosszul emlékszik: két kutyám és csupán egy nyulam van...

Maradok tisztelettel.

Az állampárt

1994. április 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább