Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Ernyedt szomorúsággal olvastam a VMDK (b) egyetlen hívő vezetőségi tag­jának a Naplóhoz címzett levelét, ame­lyet felülírott vezércikke váltott ki belőle.

Csorba Béla csupán hazugság­gal és – szerinte, mert én ugyan nem emlékszem rá – ismételten elvtelenséggel vádolt. Megvallom őszintén, ez nekem nem elég stimuláció egy válasz­levél megírására. Mondjuk, az már nagyobb erőbevetésre késztet, hogy kí­méletlenül a fejemhez vágta azt a ta­gadhatatlan tényt, miszerint ő már 1990 óta tudja, hogy én nem vagyok barátja a VMDK-nak. Mert a piciny vaj­dasági magyar világot a VMDK baráta­ira és azokra, akik nem azok, kell fel­osztani. Ezek és Csorba szerint.

A Napló körülbelül akkor született meg, amikor néhány politikushajlamú férfiú elhatározta, hogy az itteni ma­gyarságot megajándékozza egy párttal. Csakhogy egy párt mindig is egy plu­ralista rendszer része, amely rendsze­rint valamilyen csábító programmal igyekszik megszerezni a lehetséges szavazatok egy részét. Kialakult de­mokráciákban előre lehet tudni, hogy a liberális, a keresztény vagy a szocia­lista pártok kinek a szavazataira számít­hatnak, sőt nem nehéz megjósolni ezen irányultságú pártok kormánypoli­tikáját sem. A VMDK alapítói azonban nemcsak egy karéjt akartak az amorf vajdasági magyar szavazótáborból, ha­nem az egészet. Kitalálták hát az ér­dekszervezet formulát. Az már más lapra tartozik, hogy az érdekszervezet a kommunistáktól átvett demokratikus centralizmus alapján működött.

Teljesen megalapozott volt továbbá az a feltételezésük, miszerint több évti­zedes kommunista uralom után az át­lagos délvidéki magyar szavazó min­den gondolkodás nélkül a magyar hangzású nevet karikázza be. Emiatt egyáltalán nem meglepő, hogy a VMDK pontos politikai program nélkül is meg tudta szerezni a szavazatok több mint 80 százalékát. Amennyiben más magyar név is felbukkant a jelöltek kö­zött, a párt vezetősége azonnal lecsa­pott rá, és rásütötte a magyarság áru­lójának a bélyegét (pl. a Várady-eset). Ebből a lejáratási kampányból, ha em­lékezetem nem csal, a két macskás és egy nyulas Csorba is kivette alaposan a részét. A mai napig nem értem, hogy a nemzetközi hírű jogászprofesszor mi­ért nem védhette volna a magyarság érdekeit például hatásosabban, mint néhány grammatikázó képviselő. Vele is az volt a baj, mint a minapi zentai ellenfelekkel – másként gondolkodott.

A Milošević-féle kapkodó diktatúra mindvégig megfelelő körülményeket biztosított a VMDK (b) fejlődéséhez – bármilyen cinikusan hangozzék is. Há­ború, mozgósítás, a magyarok nagyarányú menekülése, az anyaországban kialakult szimpátia (amelynek a VMDK-t illető anyagi vetületéről olvasóink is meggyőződhettek). Senkinek eszébe nem jutott a programnak, ezúttal az időközben megszületett autonómiater­vezet megvalósításának a számonkéré­se. Hiszen mindennél fontosabb volt itthon tartani a magyarokat – fogyat­kozni kezdett a bázis. Furcsa dolgok is megtörténtek. Olyanok, akik összeüt­közésbe kerültek az ellenséggyártó ve­zetőséggel, nem boldogultak letelepe­désügyben a magyarországi hatósá­gokkal. A pénz pedig folyt, olyannyira, hogy egész kutya- és nyúlfarmokat le­hetett volna létesíteni.

Időközben a Napló, maga is bele­kóstolva a háborús körülményekbe, sorozatban veszítve munkatársait, aki­ket sem a VMDK (b), sem a vajdasági magyarság sorsa nem tudott itt tartani, a semlegesség pozíciójára helyezke­dett Megpróbált belekapaszkodni az egyetlen megfogható dologba, a szak­ma becsületébe. Nyitott volt és maradt mindenki számára, aki írni tudott és akart is. Egyetlen kikötésünk az volt, hogy ne szítson gyűlöletet. Ez a Napló szerkesztéspolitikája, talán nem először írom ezt le. És az ilyen pofonegyszerű dolgot természetesen elvtelenségnek nevezik mindazok, akik az újságírást és annak szabályait egy „ügy” szolgálatá­ba állítják. Nekik koncepciójuk van. Egy koncepciójuk, egy igazságuk, egy vezérük. Egyébként se kutyájuk, se nyuluk.

Csak a nyúltenyésztésbe belefásul­tak hihetik a zentai leszámolás után, hogy a Nagy ígéret, vagyis a többpárti vajdasági magyar parlament saját ma­gától, jobban mondva a VMDK (b) jóvoltából jön létre. A párt vezetősége ezt nem úgy képzelte el, hogy majd min­denki jelöl, és választ, akit akar. De nem ám, hanem népfront alapon. Mind­annyian egy ügyért harcolunk, nem igaz? Akkor pedig minek az a sok párt, amely csak megosztja a vajdasági ma­gyarságot. Amelynek most van a leg­nagyobb szüksége az egységre. Meg az egységes „érdekszervezetre”.

A népfrontos magyar parlamenti vá­lasztások be is jöttek volna a VMDK (b)-nek, és akkor „többpárti választások” szentesíthették volna az egyeduralmat a vajdasági magyarság felett. Már min­den készen állt az újabb állampárt megalakulására. Az már csak részlet­kérdés, hogy ez az állampárt a szerb állampárttal együtt vagy külön-külön, de egymást mélyen respektálva uralko­dott volna a vajdasági magyar kultúra, oktatás és tájékoztatás felett.

De bejött Zenta, ahol az elvtársak el­kapkodták a dolgokat. Szétverték a sa­ját szervezetüket és fennállása óta először, a VMDK (b) egy nagy lépést tett a pluralista demokrácia felé. A zavaro­dott magyaroknak megadták a válasz­tás lehetőségét. No, nem úgy, ahogy azt Csorbáék elképzelik, hogy vagy ve­lünk, vagy ellenünk. Hanem úgy, hogy a közeljövőben már tényleg több párt közül választhatnak. És ebben az eset­ben a többön van a hangsúly, nem pe­dig azon, hogy milyen világnézetű pár­tok alakulnak.

Megjegyzések Bódis Gábor legújabb hamisításairól

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |