Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az állampárt
Újabb adalékok a vajdasági magyarság hányatott sorstörténetéhez
Bódis Gábor
Ernyedt szomorúsággal olvastam a VMDK (b) egyetlen hívő vezetőségi tagjának a Naplóhoz címzett levelét, amelyet felülírott vezércikke váltott ki belőle.
Csorba Béla csupán hazugsággal és – szerinte, mert én ugyan nem emlékszem rá – ismételten elvtelenséggel vádolt. Megvallom őszintén, ez nekem nem elég stimuláció egy válaszlevél megírására. Mondjuk, az már nagyobb erőbevetésre késztet, hogy kíméletlenül a fejemhez vágta azt a tagadhatatlan tényt, miszerint ő már 1990 óta tudja, hogy én nem vagyok barátja a VMDK-nak. Mert a piciny vajdasági magyar világot a VMDK barátaira és azokra, akik nem azok, kell felosztani. Ezek és Csorba szerint.
A Napló körülbelül akkor született meg, amikor néhány politikushajlamú férfiú elhatározta, hogy az itteni magyarságot megajándékozza egy párttal. Csakhogy egy párt mindig is egy pluralista rendszer része, amely rendszerint valamilyen csábító programmal igyekszik megszerezni a lehetséges szavazatok egy részét. Kialakult demokráciákban előre lehet tudni, hogy a liberális, a keresztény vagy a szocialista pártok kinek a szavazataira számíthatnak, sőt nem nehéz megjósolni ezen irányultságú pártok kormánypolitikáját sem. A VMDK alapítói azonban nemcsak egy karéjt akartak az amorf vajdasági magyar szavazótáborból, hanem az egészet. Kitalálták hát az érdekszervezet formulát. Az már más lapra tartozik, hogy az érdekszervezet a kommunistáktól átvett demokratikus centralizmus alapján működött.
Teljesen megalapozott volt továbbá az a feltételezésük, miszerint több évtizedes kommunista uralom után az átlagos délvidéki magyar szavazó minden gondolkodás nélkül a magyar hangzású nevet karikázza be. Emiatt egyáltalán nem meglepő, hogy a VMDK pontos politikai program nélkül is meg tudta szerezni a szavazatok több mint 80 százalékát. Amennyiben más magyar név is felbukkant a jelöltek között, a párt vezetősége azonnal lecsapott rá, és rásütötte a magyarság árulójának a bélyegét (pl. a Várady-eset). Ebből a lejáratási kampányból, ha emlékezetem nem csal, a két macskás és egy nyulas Csorba is kivette alaposan a részét. A mai napig nem értem, hogy a nemzetközi hírű jogászprofesszor miért nem védhette volna a magyarság érdekeit például hatásosabban, mint néhány grammatikázó képviselő. Vele is az volt a baj, mint a minapi zentai ellenfelekkel – másként gondolkodott.
A Milošević-féle kapkodó diktatúra mindvégig megfelelő körülményeket biztosított a VMDK (b) fejlődéséhez – bármilyen cinikusan hangozzék is. Háború, mozgósítás, a magyarok nagyarányú menekülése, az anyaországban kialakult szimpátia (amelynek a VMDK-t illető anyagi vetületéről olvasóink is meggyőződhettek). Senkinek eszébe nem jutott a programnak, ezúttal az időközben megszületett autonómiatervezet megvalósításának a számonkérése. Hiszen mindennél fontosabb volt itthon tartani a magyarokat – fogyatkozni kezdett a bázis. Furcsa dolgok is megtörténtek. Olyanok, akik összeütközésbe kerültek az ellenséggyártó vezetőséggel, nem boldogultak letelepedésügyben a magyarországi hatóságokkal. A pénz pedig folyt, olyannyira, hogy egész kutya- és nyúlfarmokat lehetett volna létesíteni.
Időközben a Napló, maga is belekóstolva a háborús körülményekbe, sorozatban veszítve munkatársait, akiket sem a VMDK (b), sem a vajdasági magyarság sorsa nem tudott itt tartani, a semlegesség pozíciójára helyezkedett Megpróbált belekapaszkodni az egyetlen megfogható dologba, a szakma becsületébe. Nyitott volt és maradt mindenki számára, aki írni tudott és akart is. Egyetlen kikötésünk az volt, hogy ne szítson gyűlöletet. Ez a Napló szerkesztéspolitikája, talán nem először írom ezt le. És az ilyen pofonegyszerű dolgot természetesen elvtelenségnek nevezik mindazok, akik az újságírást és annak szabályait egy „ügy” szolgálatába állítják. Nekik koncepciójuk van. Egy koncepciójuk, egy igazságuk, egy vezérük. Egyébként se kutyájuk, se nyuluk.
Csak a nyúltenyésztésbe belefásultak hihetik a zentai leszámolás után, hogy a Nagy ígéret, vagyis a többpárti vajdasági magyar parlament saját magától, jobban mondva a VMDK (b) jóvoltából jön létre. A párt vezetősége ezt nem úgy képzelte el, hogy majd mindenki jelöl, és választ, akit akar. De nem ám, hanem népfront alapon. Mindannyian egy ügyért harcolunk, nem igaz? Akkor pedig minek az a sok párt, amely csak megosztja a vajdasági magyarságot. Amelynek most van a legnagyobb szüksége az egységre. Meg az egységes „érdekszervezetre”.
A népfrontos magyar parlamenti választások be is jöttek volna a VMDK (b)-nek, és akkor „többpárti választások” szentesíthették volna az egyeduralmat a vajdasági magyarság felett. Már minden készen állt az újabb állampárt megalakulására. Az már csak részletkérdés, hogy ez az állampárt a szerb állampárttal együtt vagy külön-külön, de egymást mélyen respektálva uralkodott volna a vajdasági magyar kultúra, oktatás és tájékoztatás felett.
De bejött Zenta, ahol az elvtársak elkapkodták a dolgokat. Szétverték a saját szervezetüket és fennállása óta először, a VMDK (b) egy nagy lépést tett a pluralista demokrácia felé. A zavarodott magyaroknak megadták a választás lehetőségét. No, nem úgy, ahogy azt Csorbáék elképzelik, hogy vagy velünk, vagy ellenünk. Hanem úgy, hogy a közeljövőben már tényleg több párt közül választhatnak. És ebben az esetben a többön van a hangsúly, nem pedig azon, hogy milyen világnézetű pártok alakulnak.
Megjegyzések Bódis Gábor legújabb hamisításairól
Következő cikk: Megjegyzések Bódis Gábor legújabb hamisításairól
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >
Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás
Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >