2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Megjegyzések Bódis Gábor legújabb hamisításairól

Csorba Béla
Csorba Béla

Elégtétellel tölt el, hogy Bódis Gábor vi­tacikk helyett az általánosságok és a hamis általánosítások szintjén mozgó vezércikket írt: úgy látszik, nincsenek ellenérvei. Ahe­lyett hogy megpróbálta volna bebizonyítani, vajon miként aláztam meg dr. Hódit, ismét általános támadásba lendül a VMDK ellen.

Elismerem, bosszantó, ha valakiről kimond­ják, hogy a VMDK ellensége, azonban ré­szemről ezt semmiféle ellenségkereső para­noia nem motiválja: aki a VMDK felbomlasz­tásán ügyködik, s ehhez féligazságokat, rá­galmakat és csúsztatásokat is bevet, azt csak újdondászi eufémizmussal nevezhet­ném másnak. Nem apriori, hanem aposteriori ítéletről van szó: a tapasztalatok, s Bódis Gábor legutóbbi kommentárja rá a bizonyíték.

Persze megértem én Bódis Gábort: ha a VMDK Zentán szétesik, többéves álma válik valóra, a megszűnik ez az átkos érdekszer­vezet, amelyhez foghatót a fejlett demokrá­ciákban Bódis szerint nem találhatunk, hi­szen, mint mondja és képzeli „kialakult de­mokráciákban előre lehet tudni, hogy a li­berális, a keresztény vagy a szocialista pár­tok kinek a szavazataira számíthatnak”. Ez minden bizonnyal így van a nagy, országos Jellegű, a többségi nemzetet pluralista mó­don felölelő pártok esetében, de korántsem így a kisebbségi politikai szervezetek háza táján. Példának okáért említem a finnországi svéd kisebbség pártját, amely ugyan nép­párti jellegű, tehát a kisebbség legszéle­sebb rétegeinek érdekelt artikulálja, azon­ban liberális vezetésű szervezet. A finnor­szági svédeknek ennek ellenére eszük ágá­ban sincs az egységes politikai érdekvédel­mi szervezetük helyett mondjuk öt-hat ki­sebb pártot alakítani. Ideológiai alapon, aho­gyan ezt nekünk Bódis Gábor „jóindulatú­an” sugallja, föltételezhetően azért, mert ez­zel nem erősödne a svédek érdekvédelme, hanem gyengülne.

Természetesen elképzelhetők más meg­oldások is. Azonban tévednek, akik azt hi­szik, hogy a kisebbségen belüli pluralizmus, amely nem párosul a többségi színtéren az egységes politikai fellépéssel, előreviszi a ki­sebbségi közösség ügyét. Persze, a közös fel­lépés nem feltétlenül kell, hogy homogén szervezetet jelentsen, koalícióban is lehet gondolkodni és cselekedni, a erre is vannak példák. Jók és rosszak egyaránt. A szlovákiai magyar pártok mostani viszonylagos egye­tértését a civakodás hosszú esztendei előzték meg, egyenes arányban azzal a po­litikai befolyással, amelyet felettük egy-egy magyarországi politikai párt gyakorolt. Én nem hiszem, hogy a vajdasági magyarság politikai érdekvédelmét magyarországi pár­tok kicsiny szatellitszervezetei hatékonyabban tudnák képviselni, mint egy külső befo­lyástól mentes VMDK. (Mirnics Károly jól rá­mutatott az önállóság szükségességére, s arra is, hogy Hódi koncepciója éppen ilyen szempontból miért rossz.)

Ami a platformok kérdését illeti: akik csak másodkézből, vagy ne adj’ Isten, csak a saj­tóból értesültek arról, hogy a közgyűlésen mi történt, azok előszeretettel állítják, a VMDK párttá vált. Merthogy nem került be a szabályzatba Balla Lajos módosítási javas­lata a platformokról, és az ún. „VMDK-pártról” azok számára, akik „képviselőként sze­retnének politikai szereplést vállalni”. Való igaz, a többség ezt nem fogadta el. Ez azon­ban nem azt Jelenti, hogy nem hozhatók lét­re ideológiai (vagy más) ismérvek alapján különféle platformok. Ahogyan én tudom, az RMDSZ-ben sem alapszabály rendelkezik erről. A platformok alulról kialakultak, mert megvolt rájuk az igény. Nem kellett felülről kierőszakolni létrejöttüket, mint ahogyan ez nálunk történt volna meg, ha a szabályzat erejével ideológiai szekértáborokba lökdös­tök volna a tagságot. Azt a tagságot, amely­nek túlnyomó többsége semmilyen ideoló­giai platformnak nem kíván része lenni, sem a VMDK párttá válását nem óhajtja. Viszont feltűnő, hogy a platformosodást milyen előszeretettel szorgalmazzák azok, akiknek soha semmi közük nem volt a VMDK-hoz. Sajnos élnem kell a gyanúperrel, hogy a VMDK belső demokratizálódásáért folytatott küzdelmük nem egészen őszinte.

Bódis, Major Nándor és a többi régi elv­társ bizonnyal nem venné rossz néven, ha a VMDK-val szemben végre kínkeservesen lét­re lehetne hozni egy magyar ellenszerveze­tet. Mondjuk egy „liberális” pártocskát vagy valami hasonlót. (Azon persze érdemes el­gondolkodni, hogy a tegnapi neosztálinistákból és az őket kiszolgáló szerkesztőkből – ugye, kedves Gábor – hogyan lett minden különösebb belső katarzis nélkül mára tucatliberális, de ez már egy másik mese.) De miért várják el Bódisék, hogy a pártszerve­zés kemény munkáját majd éppen a VMDK fogja helyettük elvégezni.

Azt mondja még Bódis Gábor, hogy Várady Tibor lejáratásából alaposan kivettem a részem, nyilván azért, mert a nemzetközi hírű jogászprofesszor másként gondolkodá­sát nem tudtam elviselni.

Mi ezzel szemben a helyzet?

Sem Várady Tibor másként gondolkozá­sa, sem szakmai hozzáértése nem zavart so­sem. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a VMDK lapjába, közvetlenül megindu­lása után, írásokat kértem dr. Váradytól, sőt, egyik nagyobb tanulmányából a kollektív jo­gokra vonatkozó fontos fejezetet később meg is jelentettem.

Az sem zavart, hogy Várady Tibor nem a VMDK színeiben jutott be a parlamentbe. (Először 1990-ben.) Az 1992-es választási hadjárat idején viszont meglepetve tapasz­tattam, hogy a függetlenségére korábban oly érzékeny tudós azokkal a demokrata pártiakkal indul egy listán, akik nemcsak ez autonómiát ellenzik, de akik a szerb parla­mentben a magyar nyelvű oktatás lehetősé­geinek korlátozásán ügyködnek. Ezt való­ban elvtelenségnek tartottam, s annak tar­tom ma is. Egyébként akit Várady magyar szavazatokkal maga mellett bejuttatott a szövetségi parlamentbe, az nem más, mint. Mile Perišić. Az a Mile Perišić, akiről Mirko Kovač, az emigrációban élő szerb író ezt írja (a többi között a Napló is megjelentette írá­sát): „... Perišić, ez az arc és művek nélküli ember, a Književne novine főszerkesztője került a PEN Klub elnöki székébe. Később a Demokrata Párt központi választmányá­nak is tagja lett, ahol a Szerbián kívüli szer­bekkel való kapcsolatok felelősévé tették. Egész sor disznóságot követett el, mire az is kiderült róla, hogy ezredesi, ha nem maga­sabb katonai rangot visel. Valamikor 1991 nyarán ez a rangos személyiség eltűnt a köz­életből. Nem hagyott űrt maga után, senki­nek sem hiányzott, mégis mindenféle me­sék kezdtek keringeni róla Belgrádban. Hogy Karadžić közeli barátja és a knini ban­diták cimborája volt, hogy mint katonatiszt részt vesz a haditervek kidolgozásában, és most valamilyen búvóhelyre húzódott vissza.”

Később Perišić a Panić-kormány tájé­koztatási minisztere lett, s Váradyval és főnökével bejárta a Bánátot és Bácskát, fűt-fát ígérve a magyar szavazóknak, akik mit sem tudtak Perišić boszniai viselt dol­gairól.

Döntsék el hát az olvasók, hogy én járat­tam-e le Várady Tibort vagy politikai elvba­rátai és szövetségesei.

(Egyébként egyszer majd arról is érde­mes lesz írni, hogy Perišićet néhány jugo­szláviai magyar író hogyan próbálta eladni Magyarországon, mint demokratikus ér­zelmű, ellenzéki szerb értelmiségit.)

Bódis Gábor a továbbiakban letelepedési engedélyek meg nem adásáról és holmiféle pénzfolyamokról értekezik, melyekből „egész kutya- és nyúlfarmokat lehetett volna létesíteni.”

Nos, letelepedési ügyekkel a VMDK so­sem foglalkozott, kivéve egyetlen esetet, amikor egy asszony letelepedési engedélyét próbáltuk kieszközölni, hogy kézhez kaphassa sokéves horvátországi nyugdíjhátralékait: mondhatom, máig nem kapta meg az enge­délyt!

Bódis sorai közül nem nehéz kiolvasni a rágalmat: bizonyára a VMDK akadályozza a le­telepedési engedélyek megadását azoknak, akik összeütközésbe kerültek a VMDK-val.

Nos, kedves Gábor, a VMDK-nak ekko­ra befolyása nincs, de ha lenne is, akkor se kívánna élni vele. Egyébként is logikát­lan az állításod, hiszen miért kellene hátráltatni azok távozását, akiket szerinted rész-
ben nyilván mi űztünk el az összeütközésbe kerülés által. Nebulózus vádak ezek, Gábor, s ezek után még csodálkozol, hogy elvtelenségedet lobbantom a szemedre?

S mit mondjak az idefolyt pénzekről?

Igen. Folytak. Hódi Sándorhoz. Ahhoz a Hódi Sándorhoz, akit te – és mások – fittyet hányva a tényekre, olyan bátran megvédtetek. De ha így van, akkor pénz­ügyekben hozzá fordulj, kedves Gábor, ha már egyszer külföldi magányodban és nagy-nagy nekibuzdulásodban olyannyira foglal­koztat a kutya- és nyúlfarm-létesítés nemes gondolata.

Addig is barátságtalanul köszöntelek.

A kapkodó bojtár

1994. április 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 12. 10:36:57

Apropó, elfelejtettem nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy ezen az összejövetelen is véletlenül voltam jelen, nagyon rövid ideig,mint
egy valaki, aki elviszi anyósát és apósát oda, ahova ők kérik...gyorsan kimenekültem a teremből.
Sáfrány Ferenc
Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 12. 10:33:44

"Ko se bavi politikom, ciste ruke ne moze da ima...svi vi smrdite..."idézném Đuro Susnjic egyik gondolatát, de minek? és főleg kinek...így ennyi év távlatából a napnál is világosabb, ki és miért politizál és politizált a vajdasági magyarság nevében és számlájára, azaz a SAJÁT SZÁMLÁJÁRA! Akad bér politikus, éppen elég ma is. Van,aki már ráunt és számolgatja, amit összekuporgatott, harácsolt és van, aki ezén még csodálkozik???
Az, hogy Hódi mit csinált a pénzzel, amit rá bíztak???, a legkevesebb. Mit csinált volna ha
valós hatalmat kap???-ez itt a kérdés. Én csak egyszer láttam élőben szónokolni, valamikor a kilencvenes évek legelején, Török Kanizsán, valamilyen össznépi VMDK-s gyülekezeten és szörnyen megijedtem. Goebbels is megirigyelhette volna. Engem meg elfogott a rettegés. Majd húsz éves politizálásuknak meg is lett az eredménye, csak nézzünk körül és zokogjunk.Mi mást tehetnénk?
Sáfrány Ferenc

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább