Ma Brúnó, Renáta, Renátó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Megjegyzések Bódis Gábor legújabb hamisításairól
Elégtétellel tölt el, hogy Bódis Gábor vitacikk helyett az általánosságok és a hamis általánosítások szintjén mozgó vezércikket írt: úgy látszik, nincsenek ellenérvei. Ahelyett hogy megpróbálta volna bebizonyítani, vajon miként aláztam meg dr. Hódit, ismét általános támadásba lendül a VMDK ellen.
Elismerem, bosszantó, ha valakiről kimondják, hogy a VMDK ellensége, azonban részemről ezt semmiféle ellenségkereső paranoia nem motiválja: aki a VMDK felbomlasztásán ügyködik, s ehhez féligazságokat, rágalmakat és csúsztatásokat is bevet, azt csak újdondászi eufémizmussal nevezhetném másnak. Nem apriori, hanem aposteriori ítéletről van szó: a tapasztalatok, s Bódis Gábor legutóbbi kommentárja rá a bizonyíték.
Persze megértem én Bódis Gábort: ha a VMDK Zentán szétesik, többéves álma válik valóra, a megszűnik ez az átkos érdekszervezet, amelyhez foghatót a fejlett demokráciákban Bódis szerint nem találhatunk, hiszen, mint mondja és képzeli „kialakult demokráciákban előre lehet tudni, hogy a liberális, a keresztény vagy a szocialista pártok kinek a szavazataira számíthatnak”. Ez minden bizonnyal így van a nagy, országos Jellegű, a többségi nemzetet pluralista módon felölelő pártok esetében, de korántsem így a kisebbségi politikai szervezetek háza táján. Példának okáért említem a finnországi svéd kisebbség pártját, amely ugyan néppárti jellegű, tehát a kisebbség legszélesebb rétegeinek érdekelt artikulálja, azonban liberális vezetésű szervezet. A finnországi svédeknek ennek ellenére eszük ágában sincs az egységes politikai érdekvédelmi szervezetük helyett mondjuk öt-hat kisebb pártot alakítani. Ideológiai alapon, ahogyan ezt nekünk Bódis Gábor „jóindulatúan” sugallja, föltételezhetően azért, mert ezzel nem erősödne a svédek érdekvédelme, hanem gyengülne.
Természetesen elképzelhetők más megoldások is. Azonban tévednek, akik azt hiszik, hogy a kisebbségen belüli pluralizmus, amely nem párosul a többségi színtéren az egységes politikai fellépéssel, előreviszi a kisebbségi közösség ügyét. Persze, a közös fellépés nem feltétlenül kell, hogy homogén szervezetet jelentsen, koalícióban is lehet gondolkodni és cselekedni, a erre is vannak példák. Jók és rosszak egyaránt. A szlovákiai magyar pártok mostani viszonylagos egyetértését a civakodás hosszú esztendei előzték meg, egyenes arányban azzal a politikai befolyással, amelyet felettük egy-egy magyarországi politikai párt gyakorolt. Én nem hiszem, hogy a vajdasági magyarság politikai érdekvédelmét magyarországi pártok kicsiny szatellitszervezetei hatékonyabban tudnák képviselni, mint egy külső befolyástól mentes VMDK. (Mirnics Károly jól rámutatott az önállóság szükségességére, s arra is, hogy Hódi koncepciója éppen ilyen szempontból miért rossz.)
Ami a platformok kérdését illeti: akik csak másodkézből, vagy ne adj’ Isten, csak a sajtóból értesültek arról, hogy a közgyűlésen mi történt, azok előszeretettel állítják, a VMDK párttá vált. Merthogy nem került be a szabályzatba Balla Lajos módosítási javaslata a platformokról, és az ún. „VMDK-pártról” azok számára, akik „képviselőként szeretnének politikai szereplést vállalni”. Való igaz, a többség ezt nem fogadta el. Ez azonban nem azt Jelenti, hogy nem hozhatók létre ideológiai (vagy más) ismérvek alapján különféle platformok. Ahogyan én tudom, az RMDSZ-ben sem alapszabály rendelkezik erről. A platformok alulról kialakultak, mert megvolt rájuk az igény. Nem kellett felülről kierőszakolni létrejöttüket, mint ahogyan ez nálunk történt volna meg, ha a szabályzat erejével ideológiai szekértáborokba lökdöstök volna a tagságot. Azt a tagságot, amelynek túlnyomó többsége semmilyen ideológiai platformnak nem kíván része lenni, sem a VMDK párttá válását nem óhajtja. Viszont feltűnő, hogy a platformosodást milyen előszeretettel szorgalmazzák azok, akiknek soha semmi közük nem volt a VMDK-hoz. Sajnos élnem kell a gyanúperrel, hogy a VMDK belső demokratizálódásáért folytatott küzdelmük nem egészen őszinte.
Bódis, Major Nándor és a többi régi elvtárs bizonnyal nem venné rossz néven, ha a VMDK-val szemben végre kínkeservesen létre lehetne hozni egy magyar ellenszervezetet. Mondjuk egy „liberális” pártocskát vagy valami hasonlót. (Azon persze érdemes elgondolkodni, hogy a tegnapi neosztálinistákból és az őket kiszolgáló szerkesztőkből – ugye, kedves Gábor – hogyan lett minden különösebb belső katarzis nélkül mára tucatliberális, de ez már egy másik mese.) De miért várják el Bódisék, hogy a pártszervezés kemény munkáját majd éppen a VMDK fogja helyettük elvégezni.
Azt mondja még Bódis Gábor, hogy Várady Tibor lejáratásából alaposan kivettem a részem, nyilván azért, mert a nemzetközi hírű jogászprofesszor másként gondolkodását nem tudtam elviselni.
Mi ezzel szemben a helyzet?
Sem Várady Tibor másként gondolkozása, sem szakmai hozzáértése nem zavart sosem. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a VMDK lapjába, közvetlenül megindulása után, írásokat kértem dr. Váradytól, sőt, egyik nagyobb tanulmányából a kollektív jogokra vonatkozó fontos fejezetet később meg is jelentettem.
Az sem zavart, hogy Várady Tibor nem a VMDK színeiben jutott be a parlamentbe. (Először 1990-ben.) Az 1992-es választási hadjárat idején viszont meglepetve tapasztattam, hogy a függetlenségére korábban oly érzékeny tudós azokkal a demokrata pártiakkal indul egy listán, akik nemcsak ez autonómiát ellenzik, de akik a szerb parlamentben a magyar nyelvű oktatás lehetőségeinek korlátozásán ügyködnek. Ezt valóban elvtelenségnek tartottam, s annak tartom ma is. Egyébként akit Várady magyar szavazatokkal maga mellett bejuttatott a szövetségi parlamentbe, az nem más, mint. Mile Perišić. Az a Mile Perišić, akiről Mirko Kovač, az emigrációban élő szerb író ezt írja (a többi között a Napló is megjelentette írását): „... Perišić, ez az arc és művek nélküli ember, a Književne novine főszerkesztője került a PEN Klub elnöki székébe. Később a Demokrata Párt központi választmányának is tagja lett, ahol a Szerbián kívüli szerbekkel való kapcsolatok felelősévé tették. Egész sor disznóságot követett el, mire az is kiderült róla, hogy ezredesi, ha nem magasabb katonai rangot visel. Valamikor 1991 nyarán ez a rangos személyiség eltűnt a közéletből. Nem hagyott űrt maga után, senkinek sem hiányzott, mégis mindenféle mesék kezdtek keringeni róla Belgrádban. Hogy Karadžić közeli barátja és a knini banditák cimborája volt, hogy mint katonatiszt részt vesz a haditervek kidolgozásában, és most valamilyen búvóhelyre húzódott vissza.”
Később Perišić a Panić-kormány tájékoztatási minisztere lett, s Váradyval és főnökével bejárta a Bánátot és Bácskát, fűt-fát ígérve a magyar szavazóknak, akik mit sem tudtak Perišić boszniai viselt dolgairól.
Döntsék el hát az olvasók, hogy én járattam-e le Várady Tibort vagy politikai elvbarátai és szövetségesei.
(Egyébként egyszer majd arról is érdemes lesz írni, hogy Perišićet néhány jugoszláviai magyar író hogyan próbálta eladni Magyarországon, mint demokratikus érzelmű, ellenzéki szerb értelmiségit.)
Bódis Gábor a továbbiakban letelepedési engedélyek meg nem adásáról és holmiféle pénzfolyamokról értekezik, melyekből „egész kutya- és nyúlfarmokat lehetett volna létesíteni.”
Nos, letelepedési ügyekkel a VMDK sosem foglalkozott, kivéve egyetlen esetet, amikor egy asszony letelepedési engedélyét próbáltuk kieszközölni, hogy kézhez kaphassa sokéves horvátországi nyugdíjhátralékait: mondhatom, máig nem kapta meg az engedélyt!
Bódis sorai közül nem nehéz kiolvasni a rágalmat: bizonyára a VMDK akadályozza a letelepedési engedélyek megadását azoknak, akik összeütközésbe kerültek a VMDK-val.
Nos, kedves Gábor, a VMDK-nak ekkora befolyása nincs, de ha lenne is, akkor se kívánna élni vele. Egyébként is logikátlan az állításod, hiszen miért kellene hátráltatni azok távozását, akiket szerinted rész-
ben nyilván mi űztünk el az összeütközésbe kerülés által. Nebulózus vádak ezek, Gábor, s ezek után még csodálkozol, hogy elvtelenségedet lobbantom a szemedre?
S mit mondjak az idefolyt pénzekről?
Igen. Folytak. Hódi Sándorhoz. Ahhoz a Hódi Sándorhoz, akit te – és mások – fittyet hányva a tényekre, olyan bátran megvédtetek. De ha így van, akkor pénzügyekben hozzá fordulj, kedves Gábor, ha már egyszer külföldi magányodban és nagy-nagy nekibuzdulásodban olyannyira foglalkoztat a kutya- és nyúlfarm-létesítés nemes gondolata.
Addig is barátságtalanul köszöntelek.
Kommentek
Apropó, elfelejtettem nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy ezen az összejövetelen is véletlenül voltam jelen, nagyon rövid ideig,mint
egy valaki, aki elviszi anyósát és apósát oda, ahova ők kérik...gyorsan kimenekültem a teremből.
Sáfrány Ferenc
"Ko se bavi politikom, ciste ruke ne moze da ima...svi vi smrdite..."idézném Đuro Susnjic egyik gondolatát, de minek? és főleg kinek...így ennyi év távlatából a napnál is világosabb, ki és miért politizál és politizált a vajdasági magyarság nevében és számlájára, azaz a SAJÁT SZÁMLÁJÁRA! Akad bér politikus, éppen elég ma is. Van,aki már ráunt és számolgatja, amit összekuporgatott, harácsolt és van, aki ezén még csodálkozik???
Az, hogy Hódi mit csinált a pénzzel, amit rá bíztak???, a legkevesebb. Mit csinált volna ha
valós hatalmat kap???-ez itt a kérdés. Én csak egyszer láttam élőben szónokolni, valamikor a kilencvenes évek legelején, Török Kanizsán, valamilyen össznépi VMDK-s gyülekezeten és szörnyen megijedtem. Goebbels is megirigyelhette volna. Engem meg elfogott a rettegés. Majd húsz éves politizálásuknak meg is lett az eredménye, csak nézzünk körül és zokogjunk.Mi mást tehetnénk?
Sáfrány Ferenc
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >