2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Öljétek meg Hódit!

Adalékok a VMDK (b) történetéhez

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Soha még nem történt meg ve­lem, hogy részt vehettem egy nem létező párt kongresszusán, ahol az volt a fő poén, hogy ki fog egy nem létező probléma nem létező alanyán úgy kifogni, hogy az végül is valós lesz.

Pedig éppen ez történt meg a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének zentai kongresszusán, vagy ahogy éppen nevezni akarják azok, akik el akarják titkolni egy összejövetel kommunista mivoltát. Úgy mentem el a kongresszusra, mint egy ma született bárány, azaz elég keveset tudtam arról, ki mit és mivel akar elérni. Rövid idő alatt azonban alkalmam lett meggyőződni arról, hogy a vajdasági magyarság, legalábbis azok, akik állítólag reprezentatíve képviselték Zentán, a VMDK közgyűlésén vagy a bárgyú angyalok szerepét játszották el, vagy azt sem tudják, hogy küldöttek voltak meg magyarok.

Megható volt, hogy egyes, jobb ta­nácskozásra érdemes anyókák a de­mokrácia jelszavára hivatkozva, ho­gyan lelkesedtek egy pszichológus lejáratása miatt. És megvolt a szava­zótábor is, amely, ha kellett, hurrogott, ha kellett, nevetett, ha kellett, morajlott. És az is megható volt, hogy egyes, egyébként tiszteletre méltó emberek, ki-kirohantak a szó­székre, és a leselkedő veszély miatt fenyegettek.

Zentán megtörtént a vajdasági magyarság megszentségtelenítése, bárhogyan értelmezzük is azt. Mind­eddig ugyanis az volt a fő jelszó, hogy tartsunk ki és egybe gyerekek, mert hát mindenfelől veszélyeztetnek ben­nünket. Csakhogy a veszélyeztetett­ség foka nem ugyanaz, ha az ember több százezer márkával a párnája alatt szorong, vagy amikor ez a kis letétemény nincs a feje alatt.

A VMDK zentai tanácskozása fel­idézte a JKSZ Központi Bizottságá­nak leglátványosabb üléseit. Adva volt a bolsevik vezérkar, továbbá annak abbéli fondorlata, hogy a politikai el­lenfelet úgy lehet a leghatásosabban lejáratni, hogy lopással vádolják. Nos, amennyiben Hódi Sándor tény­leg ellopta volna a VMDK pénzét, ak­kor is jobb sorsra lett volna érdemes. Az ő „bűne” azonban sokkal nagyobb volt, politikai alternatívát kínált fel. Ezt viszont nem lehetett megtűrni.

Jöhetett tehát a tagság teljes mér­tékű félrevezetése. A zentai színházteremben azt akarták elhitetni a kül­döttekkel (sikerrel), hogy Hódi meg­lopta a VMDK-t. És a legzavaróbb az volt, hogy az érintettek, vagyis Hódiék ezt nem tudták megmagyarázni. Pedig egyszerű, a magyarországi adományozók (Határontúli Magyarok Hivatala, Illyés Alapítvány) egyik vá­laszlevelükben megírták, hogy a pénz, amit adnak, nem a közvetítőt, ebben az esetben a VMDK-t illeti meg, hanem azokat, akiknek a pénzt szánták. Konkrét esetben a Naplót, az Új Hét Napot, a Magyar Szót stb. Ezek a szervezetek önként, és nem mint a VMDK tagjai (merthogy nem is azok, hála a Jóistennek) pályázták meg az említett céleszközöket. Ezek a „felhasználók” mindeddig egy fi­tyinget sem láttak a pénzből.

Mi ebből a tanulság? Talán az, hogy a VMDK küldöttei olyan dolgokról foglaltak állást, amihez semmi kö­zük. Mert ugyan milyen beleszólása lenne a felügyelőbizottsági tantinak, hogy a tőle abszolúte független ado­mányozó (Határontúli Magyarok Hi­vatala, Illyés Alapítvány) kinek akarja elherdálni a forintját. Neki azonban ezt nem mondták meg, és méltán, még e cikk elolvasása után is (hiszen a főnökeinek jobban hisz) az a véle­ménye, hogy Hódi a gazember és nem az, aki félrevezette, ugyanis, mamikám, neked semmi közöd a ló­véhoz, azt nem te kaptad, mivel azt nem te érdemelted ki. Hagyjál már bennünket békében!

Ergo, ha nem a VMDK kapta azt a bizonyos pénzt, hanem egészen más, akkor meg minek alapján ítél­ték el Hódit. Arról nem beszélve, hogy a VMDK valós vezetősége tíz nappal a kongresszus előtt kezdte meg kampányát a „tolvaj” Hódi ellen, aki már „négy éve lop”. Más lapra tar­tozik, hogy a zentai közgyűlésen csak azt nem bizonyították be, hogy Hódi lopott.

Remélem, hogy a zentai színházte­remben nem a vajdasági magyarság igazi képviselői ültek, mert ellenkező esetben azt kellene hinnem, hogy a helyük a szerb szocialista szkupstinában lenne. Mint annak a képvi­selőnek, aki a legszorgalmasabban vette ki a részét a másik fél lejáratá­sából.

Én személy szerint csak azon cso­dálkozom, hogy aki például a Symposion akkori szerkesztőségének tagjaként megkóstolhatta a meghurcoltatást, mégis a dübörgő nyájhoz csatlako­zott, és részt vett egy ember megaláz­tatásában. Lopni szégyen, de meg­aláztatásban részt venni egyértelmű bűn.

Akik a VMDK zentai közgyűlésén részt vettek, nem bűnösök, termé­szetesen, de tudniuk kell, hogy egy szélsőséges puccsban vettek részt Én, személy szerint, sajnálom őket.

Válasz írástudóknak és farizeusoknak

1994. március 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább