Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Öljétek meg Hódit!
Adalékok a VMDK (b) történetéhez
Bódis Gábor
Soha még nem történt meg velem, hogy részt vehettem egy nem létező párt kongresszusán, ahol az volt a fő poén, hogy ki fog egy nem létező probléma nem létező alanyán úgy kifogni, hogy az végül is valós lesz.
Pedig éppen ez történt meg a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének zentai kongresszusán, vagy ahogy éppen nevezni akarják azok, akik el akarják titkolni egy összejövetel kommunista mivoltát. Úgy mentem el a kongresszusra, mint egy ma született bárány, azaz elég keveset tudtam arról, ki mit és mivel akar elérni. Rövid idő alatt azonban alkalmam lett meggyőződni arról, hogy a vajdasági magyarság, legalábbis azok, akik állítólag reprezentatíve képviselték Zentán, a VMDK közgyűlésén vagy a bárgyú angyalok szerepét játszották el, vagy azt sem tudják, hogy küldöttek voltak meg magyarok.
Megható volt, hogy egyes, jobb tanácskozásra érdemes anyókák a demokrácia jelszavára hivatkozva, hogyan lelkesedtek egy pszichológus lejáratása miatt. És megvolt a szavazótábor is, amely, ha kellett, hurrogott, ha kellett, nevetett, ha kellett, morajlott. És az is megható volt, hogy egyes, egyébként tiszteletre méltó emberek, ki-kirohantak a szószékre, és a leselkedő veszély miatt fenyegettek.
Zentán megtörtént a vajdasági magyarság megszentségtelenítése, bárhogyan értelmezzük is azt. Mindeddig ugyanis az volt a fő jelszó, hogy tartsunk ki és egybe gyerekek, mert hát mindenfelől veszélyeztetnek bennünket. Csakhogy a veszélyeztetettség foka nem ugyanaz, ha az ember több százezer márkával a párnája alatt szorong, vagy amikor ez a kis letétemény nincs a feje alatt.
A VMDK zentai tanácskozása felidézte a JKSZ Központi Bizottságának leglátványosabb üléseit. Adva volt a bolsevik vezérkar, továbbá annak abbéli fondorlata, hogy a politikai ellenfelet úgy lehet a leghatásosabban lejáratni, hogy lopással vádolják. Nos, amennyiben Hódi Sándor tényleg ellopta volna a VMDK pénzét, akkor is jobb sorsra lett volna érdemes. Az ő „bűne” azonban sokkal nagyobb volt, politikai alternatívát kínált fel. Ezt viszont nem lehetett megtűrni.
Jöhetett tehát a tagság teljes mértékű félrevezetése. A zentai színházteremben azt akarták elhitetni a küldöttekkel (sikerrel), hogy Hódi meglopta a VMDK-t. És a legzavaróbb az volt, hogy az érintettek, vagyis Hódiék ezt nem tudták megmagyarázni. Pedig egyszerű, a magyarországi adományozók (Határontúli Magyarok Hivatala, Illyés Alapítvány) egyik válaszlevelükben megírták, hogy a pénz, amit adnak, nem a közvetítőt, ebben az esetben a VMDK-t illeti meg, hanem azokat, akiknek a pénzt szánták. Konkrét esetben a Naplót, az Új Hét Napot, a Magyar Szót stb. Ezek a szervezetek önként, és nem mint a VMDK tagjai (merthogy nem is azok, hála a Jóistennek) pályázták meg az említett céleszközöket. Ezek a „felhasználók” mindeddig egy fityinget sem láttak a pénzből.
Mi ebből a tanulság? Talán az, hogy a VMDK küldöttei olyan dolgokról foglaltak állást, amihez semmi közük. Mert ugyan milyen beleszólása lenne a felügyelőbizottsági tantinak, hogy a tőle abszolúte független adományozó (Határontúli Magyarok Hivatala, Illyés Alapítvány) kinek akarja elherdálni a forintját. Neki azonban ezt nem mondták meg, és méltán, még e cikk elolvasása után is (hiszen a főnökeinek jobban hisz) az a véleménye, hogy Hódi a gazember és nem az, aki félrevezette, ugyanis, mamikám, neked semmi közöd a lóvéhoz, azt nem te kaptad, mivel azt nem te érdemelted ki. Hagyjál már bennünket békében!
Ergo, ha nem a VMDK kapta azt a bizonyos pénzt, hanem egészen más, akkor meg minek alapján ítélték el Hódit. Arról nem beszélve, hogy a VMDK valós vezetősége tíz nappal a kongresszus előtt kezdte meg kampányát a „tolvaj” Hódi ellen, aki már „négy éve lop”. Más lapra tartozik, hogy a zentai közgyűlésen csak azt nem bizonyították be, hogy Hódi lopott.
Remélem, hogy a zentai színházteremben nem a vajdasági magyarság igazi képviselői ültek, mert ellenkező esetben azt kellene hinnem, hogy a helyük a szerb szocialista szkupstinában lenne. Mint annak a képviselőnek, aki a legszorgalmasabban vette ki a részét a másik fél lejáratásából.
Én személy szerint csak azon csodálkozom, hogy aki például a Symposion akkori szerkesztőségének tagjaként megkóstolhatta a meghurcoltatást, mégis a dübörgő nyájhoz csatlakozott, és részt vett egy ember megaláztatásában. Lopni szégyen, de megaláztatásban részt venni egyértelmű bűn.
Akik a VMDK zentai közgyűlésén részt vettek, nem bűnösök, természetesen, de tudniuk kell, hogy egy szélsőséges puccsban vettek részt Én, személy szerint, sajnálom őket.
Válasz írástudóknak és farizeusoknak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >