2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Hottentották között

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Hottentották között
Nlkola Štiklica rajza

Csorba válaszlevelei egy régi kedves em­léket idéznek fel bennem, és valószínűleg ez az egyetlen hasznuk.

Valamikor a távoli múltban az akkor már nyolcvanas éveit ta­posó nagyapám eredeti humorérzékkel hi­dalta át a szenilitása okozta nagyothallást. Történt egyszer, hogy hangos „csókolom”-mal köszöntem el tőle, miközben emeleti la­kásunkból lefelé ment a lépcsőn. Ő vissza­fordult, és csak legyintett egyet: „Nem baj”.

Csakhogy a nagyothallás és szenilitás egy bizonyos kor után bocsánatos „bűnnek” számít – politikuspalántáknál viszont egé­szen más a helyzet. Mellesleg, Csorba példát vehetne főnökeitől, Ágostontól és Vékástól, akik a legritkább esetben vitatkoznak újság­írókkal. No, de nem kenyerem a tanácsa­dás.

Legújabb irományában Csorba a csorda-szellem megvalósulását látja a Naplóban. Hagyján, hogy ez nem eredeti, hiszen ez már elhangzott a vita legeslegelején, csak akkor éppen a VMDK (b)-ről volt szó. Annyi baj legyen. Csorba a csordaszellemet abban látja, hogy egyszerre három „VMDK-ellenes” írás jelent meg ugyanabban a számban. A tény viszont ezzel szemben az, hogy az ő értékrendszerével mérve ugyanabban a számban „VMDK-t pártoló” cikkek is megje­lentek, már csak abból az okból kifolyólag is, hogy a Napló szerzői között vannak párt­tagok is. Remélem, semmilyen restrikció nem éri őket. Amennyiben Csorba csupán a vitára vonatkozó levelekre gondolt, akkor igaza van (ismétlem: a saját értékrendszere szerint). Sajnos a szerkesztőség nem tehet róla, hogy ilyen tartalmú levelek érkeztek. A Napló, mint eddig is, meg fog jelentetni minden „kellemes” vagy „kellemetlen” írást. Erre ékes példa Csorba legutóbbi levele, amelyben a személyeskedés „magas” szint­jére szökkent.

Velem foglalkozó eszmefuttatásában is­mét példát mutat nagyothallásból és szelek­tív amnéziából. Az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége egykori mivoltának ismerte­tése nem az én önvállveregetésem volt, ha­nem annak vázolása, hogy az őskorban (a VMDK előtt) ezen a tájon már éltek magya­rok, akik talpra álltak. Sajnos a VMDK (b) nem sokat segített rajtuk, hogy megmarad­janak. Szerintem annak a szerkesztőségnek a tevékenységével a vajdasági magyarság igenis kapott valamit, míg a VMDK-val vala­hogyan másképp állnak a dolgok. Hacsak Csorba nem sorolja az eredmények közé, hogy több tízezren álltak talpra és – fogták a tarisznyájukat. Vagy az lenne a siker, hogy az értelmiségiek közül a legtöbben, akik szá­mítanak, hátat fordítottak a VMDK (b)-nek? Nemcsak az úgynevezett „pozícionált” értel­miségiekről van szó, hanem azokról is (pél­dául a volt tiszteletbeli elnökről), akik eleinte hittek ebben a mozgalomban.

Valamit az „elvbarátaim”-ról. Csorba, úgy látszik, tényleg nem tudja felfogni, hogy vol­tak olyanok Vajdaságban, akik életüket nem a Magyar Tanszékhez és a Forumhoz kötöt­ték. Egyszerűen kívül álltak és hála a Jóis­tennek, kívül állnak ma is. Én meg annyira, hogy a Csorba-levélből értesültem először arról, miszerint a felsorolt személyek egy csapatba tartoznak: a BEK-be (Bódis Elvba­rátainak Klubja).

Végül, mivel már belerekedtem a nagyot­hallás túlkiabálásába, egy kedvenc történe­temmel szeretném zárni ezt a vitát Csorba Bélának ajánlva, aki annyira beleérte magát a VMDK sorsába.

Kohn és Grün rőfösüzletet tartott a hábo­rú előtt valahol az ötödik kerületben. Grün Pesten élte túl a háborút, barátja viszont el­tűnt. Többéves állhatatos kutatás után Grün megtudta, hogy Kohn Londonba került. Még néhány évébe telt, hogy beszerezze a szükséges dolgokat az úthoz, majd elindult. A címen, amelyet megszerzett, egy hatal­mas palota állt, mellette egy bankház. Előttük több Rolls-Royce, libériás ajtónállók stb. Grün biztosra vette, hogy rossz címet kapott, és már vissza is akart fordulni, ami­kor meglátta barátját, amint két szolga kísé­retében roggyantan lefelé ballag a márvány-lépcsőkön. Grün odaszaladt:

– Barátom, hát megismersz?

– Meg – válaszolta kurtán Kohn, világfáj­dalommal a hangjában.

– Mondd, tied ez a gyönyörű palota?

– Igen – felelte csüggedten Kohn.

– És ez a bankház is a tied?

– Az is.

– És ezek az autók meg a sok szolga?

– Azok is.

– Ha ilyen gazdag vagy, akkor miért szo­morkodsz?

– Hát lehet egy igazi angol boldog, mi­után elveszítettük Indiát?

1994. május 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább