2019. november 13. Szerda
Ma Szilvia, Szaniszló névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Kár a benzinért!

Csorba Béla
Csorba Béla
Kár a benzinért!
Nlkola Štiklica rajza

Miután a Napló úgy döntött, hogy a hír­lapírói szokásokat és etikettet felrúgva az eleddig legalább formailag korrekt duellumokat a csordaszellem gyakorlati megvaló­sításának engedi át oly módon, hogy egy­szerre három VMDK-ellenes írást jelentet meg ugyanazon számban, kénytelen vagyok Bódis és Balla urakkal a megkezdett vitát a magam részéről berekeszteni. (Brenner Já­nossal, a hetvenes évek politikai leszámolá­sai óta elhíresült provokátorral meg egyéb­ként sem lenne gyomrom vitatkozni – külön­ben szégyellni valójuk szerintem azoknak van és lesz a Jövőben is, akik a VMDK-val szembeni vak gyűlöletük és elfogultságuk folytán egy platformra és szintre süllyedtek vele. Mellesleg meg is érdemlik!)

Mielőtt azonban pontot tennék cikkem végére, elsősorban az olvasók végett és ke­vésbé a magam hiúságáért, tennék néhány aprócska észrevételt.

1. Balla Lajos „nézőpontjáról”

Kedves Lajosi

Hogy mi számit tömbnek, és mi szór­ványnak, az nem nézőpont, hanem a statisz­tikai adatok és a demográfiai tények kérdé­se, ezért nincs igazad. A számokra nem kí­vánok hivatkozni, ki-ki fussa át az 1991-es népszámlálás adatait.

De még ha a tömbmagyarság fogalmát úgy is értelmeznénk, ahogyan azt Te teszed, akkor sem járnál jobban. A veled készült in­terjúban ugyanis azt állítod, hogy az új el­nökségben a tömbmagyarság háttérbe szo­rult. Mihez képest kedves Lajos? A korábbi állapothoz? De hiszen a Horgostól Moholig húzódó Tisza menti sávot a 11 tagú elnök­ségben a zentai közgyűlést megelőzően is egy ember „képviselte”. Viszont a háttérbe szorulás szókapcsolat azt feltételezi, hogy korábban más volt a helyzet, s most az ad­digiakhoz képest drasztikus átrendeződés történt a szórvány és az úgynevezett perem javára. De minthogy ez nem igaz, állításodat vagy tévedésnek, vagy tudatos hamisításnak kell hogy tekintsem.

És most pár szót a pártosodás kérdé­séről.

Örülök, kedves Lajos, hogy lényegében elismered, igazi célod a platformosítással a VMDK pártosodásának a kierőszakolása volt. Egyébként erről tanúskodik az elnöki beszámolóval kapcsolatban elmondott, és írásban benyújtott hozzászólásod is. Idézem: „Úgyszintén nyilvánvaló, hogy egyes egyé­nek a pártmunkát, a szervezett pártként tör­ténő működést szorgalmazzák. Mindezek ki­elégítésére alapszabály-módosítást fogok ja­vasolni... ami magában fogja foglalni:

1. Platformok megalakításának lehetősé­gét, és azok illeszkedését a Közösség meg­levő szerveihez.

2. VMDK Párt megalakításának lehetősé­gét, és annak illeszkedését a Közösség meg­levő szerveihez.”

De tévedsz, kedves Lajos, ha azt gondo­lod, nekem minderről elutasító a vélemé­nyem. Szó sincs róla. Ez is lehet egy meg­oldás, csakhogy én ezt, korábban már el­mondott okokból, szerencsétlennek tarta­nám mind az általános politikai körülménye­ket, mind a jelenlegi választási törvényeket szem előtt tartva. Az ugyanis, hogy egy ki­sebbségnek hány politikai szervezete vagy pártja van, nemcsak számarányától, a ki­sebbségi társadalom belső pluralitásának mértékétől, de közvetve a mindenkori vá­lasztási törvényektől is függ. Ez ma azt jelen­ti, hogy a vajdasági magyarságnak – ha akar parlamenti legitimitást – az ideológiai tyúk­pereken túllépve újra meg újra össze kell fognia. A Te pártosítási elképzelésed nem az összefogás, hanem a széthúzás irányába mutat, jelenleg éppen ezért nem kívánom támogatni.

Ami a Hírmondót illeti: nem tudok egyet­len olyan mondatáról sem, amelyben Balla Lajost „a vajdasági magyarság ellensége­ként” aposztrofálták volna. Attól tartok, La­jos vagy túl érzékeny, vagy nem mond iga­zat, vagy rossz a memóriája.

2. Bódis úr prüszköléséről

Nagy bajban lehet a „jugoszláv térség” új­ságírótársadalma, ha Bódis Gábor arra kényszerül, hogy önnön vállait veregetve an­nak legjobbjaihoz („vezetőihez”) sorolja ön­magát.

Baj lehet ott mind az értékítéletekkel, mind a hétköznapi illemtudással, ahol egy Bódis Gábornak önmagát kell megdicsér­nie.

Inszinuációit, csúsztatásait, parlagi pökhendiségét kommentálni nem kívánom. Egyéb­ként konstatálom, hogy ő is beállt azon önmutogatók sorába, akik végső érv híján arra hivatkoznak, hogy hovatovább ők szabadítot­tak ki Mitrovicáról. Kedves Gábor, ne bizony­gass semmit. Inkább elhiszem! Ha Te mon­dod, ezután elhiszem még azt is, hogy szaba­didődben száraz lábakkal a vízen jársz!

Ami a Forum-beli egymás-fojtogatást il­leti: én eddig úgy tudtam, hogy nem egy­mást fojtogattuk a Forumban, hanem a Sziveri-nemzedéket próbálták megfojtani Bó­dis Gábor elvbarátai (Major Nándor, Erdélyi Károly, Fehér Kálmán, Bányai János et company) néhány mai, úgynevezett függet­len író részvételével, és hathatós sunyítása mellett. Lehet, hogy Bódis Gábor akkoriban éppen nagykövetségi titkárnak készült vala­hová, és buzgólkodása közben nem értesült az eseményekről?...

Végezetül pár szót Ágostonról. Bódis sze­rint miközben „Budapesten sajtóértekezletet tartott a szocialista pártvezérrel és a közelgő magyarországi választások vérható győzte­sével”, addig „eddigi mentorai, az MDF hi­vatalnokai hiába kutattak utána”. Szegény hivatalnokok és szegény, pletykákból kifor­málódó „vezető” újságíró! Nem csoda, ha nem találták Ágostont: véletlenül éppen a Magyar Köztársaság elnökénél bujkált, az­után pedig elsomfordált a Testnevelési Egyetemen tartott MDF-rendezvényre, hogy suttyomban megtartsa előadását, amelyről mellesleg mind a magyar tévé, mind a vaj­dasági magyarok napilapja beszámolt. Na, de aki csupán a saját lapját olvassa, az csak önmaga képében gyönyörködhet...

Apropó, Ágoston! Bódis Gábor gyűlöleté­nek egyik fő tárgyáról el kell mondani, hogy amikor Gábor úr a behívóparancs elől kül­földre menekült, szorultságában éppen a VMDK elnökéhez fordult üzemanyagért. Ka­pott is vagy tizenöt litert.

Átrágva magam Bódis Gábor elmúlt he­tekben írt förmedvényein, utólag tulajdon­képpen igazat kell adnom az esetet kom­mentáló dr. Páll Sándornak: KÁR VOLT A BENZINÉRT.

Hottentották között

1994. április 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább