2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

A kapkodó bojtár

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A kapkodó bojtár
Fenekovács László rajza

Számomra egyáltalán nem világos – megengedem, hogy ez a gyengébb felfogó­képességem miatt van –, hogy milyen hami­sításokról regél a VMDK (b) prókátora. Én azt hittem, hogy saját lapomban leírhatom a vé­leményemet mindenről és mindenkiről. An­nál inkább, mert ezt a szabadságot megengedem másoknak is. Nem úgy, mint egyes érdekszervezetekben.

Csorba elismeri, hogy „bosszantó, hogy valakiről kimondják, hogy a VMDK ellensé­ge”. Én meg elismerem, hogy ez egyáltalán nem bosszant, legfeljebb szórakoztat. Eddigi szerény tevékenységem tudatában ugyanis van annyi erkölcsi jogom – magam előtt elsősorban –, hogy egy vagdalózó politikus­palánta provokálásának ne üljek fel. Csorba emlékezetét nem akarom felfrissíteni, mert a beszűkült tudat egyik velejárója az amné­zia. Méghozzá az olyan differenciáló emléke­zetkiesés, amely csak a „kellemetlen” emlé­keket törli. Inkább a csodálkozó Olvasónak mondom el, hogy „ellenségként” belföldön és másutt is több tucat külföldi újságíróval beszélgettem a vajdasági magyarságról, le­hetséges beszélgetőpartnerként többek kö­zött a VMDK vezetőit javasoltam, próbáltam eligazítani őket ebben a bonyolult világunk­ban. Nemcsak a Napló alapító főszer­kesztőjeként, hanem független újságíróként is reagáltam, sót propagáltam a vajdasági magyarság helyzetének jobbítására irányuló kezdeményezéseket – a számomra elérhető tájékoztatási eszközökben. Ezek száma egyáltalán nem kicsi. Ezek lennének a fél­igazságok, rágalmak és csúsztatások? Arról nem is beszélek, hogy Csorba rövid „bevonultatása” idején azok között voltam, akik igyekeztek megmozgatni azokat a té­nyezőket, akik tehettek valamit szabadon bocsátásáért. Ez már csak személyes jóízlésének a hiányára utal.

Megható viszont az a megjegyzése, mi­szerint ha a VMDK Zentán szétesik, akkor többéves álmom válik valóra. Béla, nekem nem sok álmom van, s ezek között a VMDK sorsa egyáltalán nem szerepel, sőt teljesén hidegen hagy. Ez a politikai párt nem az én érdekszférámba tartozik, más utakon jár, legfeljebb néha találkozunk, amikor tényleg a vajdasági magyarság és nem az anyaor­szági pénzforrások érdekük a vezetőségét. Ebből is következtethetsz arra, hogy az ilyen „összefutások” igazán ritkán és csak vélet­lenszerűen történnek.

Csorba ezt követően a hamisításaimról szóló regéjében a finnországi svéd kisebbség példáját hozza fel, mint perdöntő bizo­nyítékot a néppártos széles körű érdekvéde­lem létjogosultságáról. Fölösleges politoló­giai fordulatokkal untatni az Olvasót, inkább csupán azt kérdezném meg, hogy vajon Csorba tudja-e, hogy hol van Finnország? Tőlünk több fényévnyire. Még Temerintől is.

A többi utódállam magyar kisebbségi szervezeteiről készült tanulmányával nem lenne semmi baj, ha nem tesz a végére zá­rójelet. Mert abban megemlíti, hogy Hódi koncepciója miért rossz. Ez az, amiben mi különbözünk. Számomra Hódi koncepciója, annak ellenére, sőt, hogy nem tudom, miről van szó, legfeljebb más. És semmifélekép­pen sem rossz. Ez az a toleranciahiány, amely nemcsak Csorbát, hanem a VMDK (b) „megtisztult” vezetőségét jellemzi.

Aranyos Csorba ezt követő siránkozása a sajtó miatt, hiszen ne adj’ Isten, van olyan elvetemült polgár, aki a sajtót szokta olvasni és nem a pártközleményeket, mint például a Hírmondó. A világon sehol sem népszerű­ek a pártlapok, talán, mert az igazi profik nem azokban dolgoznak. Az viszont tény, hogy minden kormánypárt, legalábbis a vi­lág volt szocialista térfelén, arra panaszko­dik, hogy nincs sajtója, azt az ellenzék irá­nyítja. A következő lépés a sajtó kisajátítása. Csorba panaszos hangja csak azt a feltevé­semet támasztja alá, hogy a VMDK (b) már jó úton jár ebben az ügyben.

Csorba ezután, nem tudva ellenállni belső kényszerének, hogy jóindulatát úton-útfélen kinyilvánítsa irántam, az egykori posztsztáli­nisták kiszolgálójaként emleget. Ezzel kap­csolatban a következőket szeretném elmon­dani neki, nem pedig az Olvasónak, mert ez utóbbit erről nem kell meggyőzni: Béla, ami­kor Te és a többiek a Forumban, mint kivá­lasztott magyar intézményben egymást foj­togattátok, addig mi az Újvidéki Televízió­ban, a „neosztálinisták” által magunkra ha­gyatva (őket csak a Forum érdekelte) létre­hoztuk a legerősebb magyar szerkesztősé­get. Nem hiszem, hogy bárki is szerényte­lenséggel vádol, ha azt mondom, hogy összmagyar szempontból is nívós műsorokat gyártottunk. Meg olyan politikai adásokat, amelyekben helyt adtunk az általad neosztálinistáknak nevezettek támadásának cél­pontjában levő szimpozionisták véleményé­nek is. Akkoriban ez valamit jelentett. Én személy szerint rendkívül büszke vagyok ar­ra, hogy egy ilyen szerkesztőséget vezettem, még ha a mi tevékenységünk egybeesett is az autonomistáknak tévesen bélyegzett ügyetlen politikai vezetés ténykedésével. Ab­ban a szerkesztőségben érvényesült az a vi­lágnézeti felfogás, amelyet én vallok, és amelynek eredményeként országos szinten részesültünk számos elismerésben. A ma­gyarság ezáltal nagyobb megbecsülést szer­zett. Néhányan abból a szerkesztőségből még most is a volt jugoszláv térség vezető újságírói közé tartozunk. Én így képzelem, így képzeltem én el a vajdasági magyarság érdekvédelmét. Nincs azonban semmi kifo­gásom sem ellene, ha mások ezt máskép­pen képzelik el.

A Várady-esetet Csorbának végképp nem sikerült tisztáznia. Szép tőle, hogy nem ta­gadta le részvételét a jogászprofesszor lejá­ratásának kísérletében. Terhelő „bizonyíték­ként” Mile Perišićet hozza fel, meg az őt el­marasztaló Mirko Kovač-cikket Nem erről van szó, hanem arról, hogy Váradynak ép­pen az a bűne, mint Hódinak (habár világ­nézetük teljesen különbözik): másként gon­dolkodik. Egy bolsevik pedig ezt nem en­gedheti meg – másoknak.

S amíg Csorba megírta legújabb panasz­levelét, főnöke Budapesten sajtóértekezletet tartott a szocialista pártvezérrel, és a közelgő magyarországi választások várható győzte­sével. Eddigi mentorai, az MDF hivatalnokai hiába kutattak utána. Még csak egy jelent­kezés erejéig sem méltatta őket. Hát Béla, ennyit az elvtelenségről, a neosztálinistákról és a nyulakról.

Kár a benzinért!

1994. április 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább