Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
A kapkodó bojtár
Bódis Gábor
Számomra egyáltalán nem világos – megengedem, hogy ez a gyengébb felfogóképességem miatt van –, hogy milyen hamisításokról regél a VMDK (b) prókátora. Én azt hittem, hogy saját lapomban leírhatom a véleményemet mindenről és mindenkiről. Annál inkább, mert ezt a szabadságot megengedem másoknak is. Nem úgy, mint egyes érdekszervezetekben.
Csorba elismeri, hogy „bosszantó, hogy valakiről kimondják, hogy a VMDK ellensége”. Én meg elismerem, hogy ez egyáltalán nem bosszant, legfeljebb szórakoztat. Eddigi szerény tevékenységem tudatában ugyanis van annyi erkölcsi jogom – magam előtt elsősorban –, hogy egy vagdalózó politikuspalánta provokálásának ne üljek fel. Csorba emlékezetét nem akarom felfrissíteni, mert a beszűkült tudat egyik velejárója az amnézia. Méghozzá az olyan differenciáló emlékezetkiesés, amely csak a „kellemetlen” emlékeket törli. Inkább a csodálkozó Olvasónak mondom el, hogy „ellenségként” belföldön és másutt is több tucat külföldi újságíróval beszélgettem a vajdasági magyarságról, lehetséges beszélgetőpartnerként többek között a VMDK vezetőit javasoltam, próbáltam eligazítani őket ebben a bonyolult világunkban. Nemcsak a Napló alapító főszerkesztőjeként, hanem független újságíróként is reagáltam, sót propagáltam a vajdasági magyarság helyzetének jobbítására irányuló kezdeményezéseket – a számomra elérhető tájékoztatási eszközökben. Ezek száma egyáltalán nem kicsi. Ezek lennének a féligazságok, rágalmak és csúsztatások? Arról nem is beszélek, hogy Csorba rövid „bevonultatása” idején azok között voltam, akik igyekeztek megmozgatni azokat a tényezőket, akik tehettek valamit szabadon bocsátásáért. Ez már csak személyes jóízlésének a hiányára utal.
Megható viszont az a megjegyzése, miszerint ha a VMDK Zentán szétesik, akkor többéves álmom válik valóra. Béla, nekem nem sok álmom van, s ezek között a VMDK sorsa egyáltalán nem szerepel, sőt teljesén hidegen hagy. Ez a politikai párt nem az én érdekszférámba tartozik, más utakon jár, legfeljebb néha találkozunk, amikor tényleg a vajdasági magyarság és nem az anyaországi pénzforrások érdekük a vezetőségét. Ebből is következtethetsz arra, hogy az ilyen „összefutások” igazán ritkán és csak véletlenszerűen történnek.
Csorba ezt követően a hamisításaimról szóló regéjében a finnországi svéd kisebbség példáját hozza fel, mint perdöntő bizonyítékot a néppártos széles körű érdekvédelem létjogosultságáról. Fölösleges politológiai fordulatokkal untatni az Olvasót, inkább csupán azt kérdezném meg, hogy vajon Csorba tudja-e, hogy hol van Finnország? Tőlünk több fényévnyire. Még Temerintől is.
A többi utódállam magyar kisebbségi szervezeteiről készült tanulmányával nem lenne semmi baj, ha nem tesz a végére zárójelet. Mert abban megemlíti, hogy Hódi koncepciója miért rossz. Ez az, amiben mi különbözünk. Számomra Hódi koncepciója, annak ellenére, sőt, hogy nem tudom, miről van szó, legfeljebb más. És semmiféleképpen sem rossz. Ez az a toleranciahiány, amely nemcsak Csorbát, hanem a VMDK (b) „megtisztult” vezetőségét jellemzi.
Aranyos Csorba ezt követő siránkozása a sajtó miatt, hiszen ne adj’ Isten, van olyan elvetemült polgár, aki a sajtót szokta olvasni és nem a pártközleményeket, mint például a Hírmondó. A világon sehol sem népszerűek a pártlapok, talán, mert az igazi profik nem azokban dolgoznak. Az viszont tény, hogy minden kormánypárt, legalábbis a világ volt szocialista térfelén, arra panaszkodik, hogy nincs sajtója, azt az ellenzék irányítja. A következő lépés a sajtó kisajátítása. Csorba panaszos hangja csak azt a feltevésemet támasztja alá, hogy a VMDK (b) már jó úton jár ebben az ügyben.
Csorba ezután, nem tudva ellenállni belső kényszerének, hogy jóindulatát úton-útfélen kinyilvánítsa irántam, az egykori posztsztálinisták kiszolgálójaként emleget. Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani neki, nem pedig az Olvasónak, mert ez utóbbit erről nem kell meggyőzni: Béla, amikor Te és a többiek a Forumban, mint kiválasztott magyar intézményben egymást fojtogattátok, addig mi az Újvidéki Televízióban, a „neosztálinisták” által magunkra hagyatva (őket csak a Forum érdekelte) létrehoztuk a legerősebb magyar szerkesztőséget. Nem hiszem, hogy bárki is szerénytelenséggel vádol, ha azt mondom, hogy összmagyar szempontból is nívós műsorokat gyártottunk. Meg olyan politikai adásokat, amelyekben helyt adtunk az általad neosztálinistáknak nevezettek támadásának célpontjában levő szimpozionisták véleményének is. Akkoriban ez valamit jelentett. Én személy szerint rendkívül büszke vagyok arra, hogy egy ilyen szerkesztőséget vezettem, még ha a mi tevékenységünk egybeesett is az autonomistáknak tévesen bélyegzett ügyetlen politikai vezetés ténykedésével. Abban a szerkesztőségben érvényesült az a világnézeti felfogás, amelyet én vallok, és amelynek eredményeként országos szinten részesültünk számos elismerésben. A magyarság ezáltal nagyobb megbecsülést szerzett. Néhányan abból a szerkesztőségből még most is a volt jugoszláv térség vezető újságírói közé tartozunk. Én így képzelem, így képzeltem én el a vajdasági magyarság érdekvédelmét. Nincs azonban semmi kifogásom sem ellene, ha mások ezt másképpen képzelik el.
A Várady-esetet Csorbának végképp nem sikerült tisztáznia. Szép tőle, hogy nem tagadta le részvételét a jogászprofesszor lejáratásának kísérletében. Terhelő „bizonyítékként” Mile Perišićet hozza fel, meg az őt elmarasztaló Mirko Kovač-cikket Nem erről van szó, hanem arról, hogy Váradynak éppen az a bűne, mint Hódinak (habár világnézetük teljesen különbözik): másként gondolkodik. Egy bolsevik pedig ezt nem engedheti meg – másoknak.
S amíg Csorba megírta legújabb panaszlevelét, főnöke Budapesten sajtóértekezletet tartott a szocialista pártvezérrel, és a közelgő magyarországi választások várható győztesével. Eddigi mentorai, az MDF hivatalnokai hiába kutattak utána. Még csak egy jelentkezés erejéig sem méltatta őket. Hát Béla, ennyit az elvtelenségről, a neosztálinistákról és a nyulakról.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >