Ma Timót, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A vízválasztó
Bódis Gábor
Már megint öregebbek lettünk egy évvel, Maradunk azonban ifjak ugyanolyan hévvel.
Ha politikai párt lenne a Napló (még véletlenül sem érdekszervezet!), akkor most korteshadjáratot folytatna, hiszen letelt az első mandátuma. Nekünk azonban nem adatott meg a pártok kényelme, és hetente kell ezt a hadjáratot vezetni, amennyiben azt akarjuk, hogy olvassanak bennünket. Egyébként mi a csudának csinálnánk ezt a lapot.
Tehát minket nem nagyon befolyásol az a tény, hogy négy évünk letelt, mert nem az a négy évünk telt le. Amikor mindenáron bizonyítani kell. Sőt, ami még fontosabb, megszerezni mindent, amit a hatalom segítségével lehet. Ez így van – mindenhol a világon. A politikai pártok esetében. Azzal a különbséggel, hogy ahol már bejáródott a parlamentáris demokrácia, és azt az ott születő csemeték már az anyatejjel szívják magukba, minden zökkenőmentesebben zajlik le. És nem abban a görcsben, hogyha most vesztünk, akkor minden veszik.
A tekervényes bevezető azért kellett, hogy érzékeltessem, milyen körülmények között ünnepli negyedik születésnapját a Napló. Az itthoniakról szinte nem is érdemes beszélni, hiszen agyonveszélyeztetett államnemzetünket, miután sikerült kimenekíteni Goraždéból, most ismét üldözi az egész földkerekség Tuzlánál, Brčkónál vagy mit tudom én, milyen jelentős örök-szerb városnál. Az itteni propaganda annyira átlátszó, hogy szinte szóra sem érdemes. Mégis mennyien beveszik – válaszolhatnak Önök. Igen, replikáznék én, mert a fasizálódás, a nemzeti, faji, vallási téboly már annyira elhatalmasodott, hogy a tévé minden bizonyíték, sőt minden erre utaló jel nélkül bármit elhitethet. A kör bezárult, őszintén megvallva nem tudom, hogy a tisztulási folyamat miként vehetné kezdetét. Régi tézisem, hogy a szélsőjobboldali sáskajárást csak irtóhadjárattal lehet megszüntetni. Nem pedig tárgyalásokkal. Nagyon tetszett ezzel kapcsolatban egy politikus nyilatkozata, miszerint, ha egy embert megölsz, akkor bebörtönöznek. Ha tízezret, akkor meghívnak Genfbe tárgyalni. Marinko Magdára esküszöm, hogy nem rá gondoltam.
A születésnapon tehát foglalkozzunk inkább azzal, ami például az anyaországban történik, mert ott minden nehézség ellenére mégiscsak érvényesül a parlamentáris demokrácia. Viszont olyan jelek is mutatkoznak, amelyek nagyon is emlékeztetnek a jugoszláv helyzetre. Vegyük például a televíziót. Mi már itt megszoktuk, hogy azt amit választási programnak neveznek a Szerb Televízióban, az enyhén szólva is a választás szó megszégyenítése. Sebaj, gondolná a kisebbségi honpolgár, lehet már anyaországunk is, nézzük inkább azt a valóságot, ha már ebből semmi haszon sincs. És mit lát a szerencsétlen vándor a jobb sorsra érdemes Magyar TV-ben? Vért, izzadságot és könnyeket. Na, nem a churchilli képlet szerint, mivel az egykori brit miniszterelnök ezt ígérte a szavazóknak a háború előtt. Az MTV szintén ezt ígéri, de arra az esetre, ha a baloldal győz.
Egy régi emlék ugrott be a fenti sorok leírásakor. Valamikor nagyon régen, a mostani MTV azonos nevű elődje bemutatott egy „dokumentumfilmet” a Szabad Európa Rádióról. Akkor még siheder tizenéves voltam, aki több ezer sorstársammal együtt az említett „bűnös” rádió zenés műsorát hallgattam, mert az angol meg az amerikai toplistát csak ott közvetítették. Nos, az akkor még kádárista MTV hosszasan ecsetelte a SZER kártékony tevékenységét és romboló hatását a népi demokráciára. Az egyik fő ClA-ügynök és horthysta meg mittudomén milyen bérenc Cseke László, azaz Ekecs Géza volt. Aki nem is mellesleg a szóban forgó zenés műsor szerkesztő-műsorvezetőjeként szerepelt hetente a rádióban. Utóbb az egész „dokumentumról” kiderült, hogy semmilyen alapja sincsen. Sőt, később volt alkalmam személyesen is megismerkedni Gézával, és ezáltal meggyőződni az akkori propaganda végsőkig naiv mivoltáról. Persze a naiv jelző itt sem a szándékot jelzi, hanem a megalapozottságot.
És most mi történik? Hasonló folyamatok játszódnak le a már nem kádárista és talán nem egészen csurkista MTV-ben. Ismét készülnek a „dokumentumfilmek” egyes mostani politikusok lejáratásáról. Megint harsognak a jelszavak, ezúttal a baloldali veszélyről. Nem tudom, hogy ez mennyire befolyásolja majd a magyarországi választópolgárokat, de én az a régi SZER-ellenes műsor után csöppet sem zavartatva magam, hallgattam tovább a Tinédzserpartit.
Nem tudni, hogy az anyaországi és a hozzá, pénzügyileg is kötődő, környező kisebbségi pártok most mit hallgatnak, de az már tény, hogy helyezkednek. A „mieink” együtt tartanak sajtóértekezletet a szocialistákkal. Nem tétlenkednek azonban az anyaországi újságírók sem. A jelenlegi kormánypárt egyik fő szócsövének számító tévéműsor főmunkatársa már felajánlotta szolgálatait a Magyar Szocialista Pártnak. Roppant izgalmas lesz végignézni, hogy az elkövetkező néhány hétben kiből lesz (ismét) hithű baloldali. Akinek elévülhetetlen érdemei vannak a keresztény nemzeti kurzussal való szembenállásban.
Hát ilyen körülmények között ünnepelhetjük a Napló negyedik születésnapját. Azzal a jóleső érzéssel, hogy nekünk nem kell átállni. Mert nem is voltunk senkinek sem a szolgálatában.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi vár Amerikára?
Az elnöki beavatáson feltűnően nagy számban jelent meg a milliárdos elit. Timothy Snyder azt is kimutatta, >
Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!
A Magyar Szó nem (vagy csak az online felületen) tájékoztat a tüntetésekről és azok társadalomváltoztatási és >
“Összeesküvés Amerika ellen”
Szerencsére, (akkor) Amerika nem vállalta az izolacionista politikát. Trump sok kijelentésében felismerhető a lindberghi szótár. Képes >
Bizalmi válságban
A külső ellenség felidézésével Vučić nyilván a tüntetések beszüntetését helyezi kilátásba, csak az a kérdés, hogy >
A globális dráma
"Tegyük Amerikát újra naggyá!", harsogja Trump és a demokratikus tömeg lelkesen üdvözli. Ugyanezt vallja Putyin és >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >