2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

A vízválasztó

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A vízválasztó
SZER

Már megint öregebbek lettünk egy évvel, Maradunk azonban ifjak ugyanolyan hévvel.

Ha politikai párt lenne a Napló (még véletlenül sem érdekszervezet!), akkor most korteshadjáratot folytatna, hiszen letelt az első mandátuma. Nekünk azonban nem adatott meg a pártok ké­nyelme, és hetente kell ezt a hadjáratot vezetni, amennyiben azt akarjuk, hogy olvassanak bennünket. Egyébként mi a csudának csinálnánk ezt a lapot.

Tehát minket nem nagyon befolyá­sol az a tény, hogy négy évünk letelt, mert nem az a négy évünk telt le. Ami­kor mindenáron bizonyítani kell. Sőt, ami még fontosabb, megszerezni min­dent, amit a hatalom segítségével le­het. Ez így van – mindenhol a világon. A politikai pártok esetében. Azzal a kü­lönbséggel, hogy ahol már bejáródott a parlamentáris demokrácia, és azt az ott születő csemeték már az anyatejjel szívják magukba, minden zökkenőmentesebben zajlik le. És nem abban a görcsben, hogyha most vesztünk, akkor minden veszik.

A tekervényes bevezető azért kellett, hogy érzékeltessem, milyen körülmé­nyek között ünnepli negyedik születés­napját a Napló. Az itthoniakról szinte nem is érdemes beszélni, hiszen agyonveszélyeztetett államnemzetün­ket, miután sikerült kimenekíteni Go­raždéból, most ismét üldözi az egész földkerekség Tuzlánál, Brčkónál vagy mit tudom én, milyen jelentős örök-szerb városnál. Az itteni propaganda annyira átlátszó, hogy szinte szóra sem érdemes. Mégis mennyien beveszik – válaszolhatnak Önök. Igen, replikáznék én, mert a fasizálódás, a nemzeti, faji, vallási téboly már annyira elhatalmaso­dott, hogy a tévé minden bizonyíték, sőt minden erre utaló jel nélkül bármit elhitethet. A kör bezárult, őszintén megvallva nem tudom, hogy a tisztulá­si folyamat miként vehetné kezdetét. Régi tézisem, hogy a szélsőjobboldali sáskajárást csak irtóhadjárattal lehet megszüntetni. Nem pedig tárgyalások­kal. Nagyon tetszett ezzel kapcsolatban egy politikus nyilatkozata, miszerint, ha egy embert megölsz, akkor bebörtö­nöznek. Ha tízezret, akkor meghívnak Genfbe tárgyalni. Marinko Magdára es­küszöm, hogy nem rá gondoltam.

A születésnapon tehát foglalkozzunk inkább azzal, ami például az anyaor­szágban történik, mert ott minden ne­hézség ellenére mégiscsak érvényesül a parlamentáris demokrácia. Viszont olyan jelek is mutatkoznak, amelyek nagyon is emlékeztetnek a jugoszláv helyzetre. Vegyük például a televíziót. Mi már itt megszoktuk, hogy azt amit választási programnak neveznek a Szerb Televízióban, az enyhén szólva is a választás szó megszégyenítése. Se­baj, gondolná a kisebbségi honpolgár, lehet már anyaországunk is, nézzük in­kább azt a valóságot, ha már ebből semmi haszon sincs. És mit lát a sze­rencsétlen vándor a jobb sorsra érde­mes Magyar TV-ben? Vért, izzadságot és könnyeket. Na, nem a churchilli képlet szerint, mivel az egykori brit mi­niszterelnök ezt ígérte a szavazóknak a háború előtt. Az MTV szintén ezt ígéri, de arra az esetre, ha a baloldal győz.

Egy régi emlék ugrott be a fenti so­rok leírásakor. Valamikor nagyon ré­gen, a mostani MTV azonos nevű elődje bemutatott egy „dokumentum­filmet” a Szabad Európa Rádióról. Ak­kor még siheder tizenéves voltam, aki több ezer sorstársammal együtt az em­lített „bűnös” rádió zenés műsorát hall­gattam, mert az angol meg az amerikai toplistát csak ott közvetítették. Nos, az akkor még kádárista MTV hosszasan ecsetelte a SZER kártékony tevékenységét és romboló hatását a népi de­mokráciára. Az egyik fő ClA-ügynök és horthysta meg mittudomén milyen bérenc Cseke László, azaz Ekecs Géza volt. Aki nem is mellesleg a szóban for­gó zenés műsor szerkesztő-műsorve­zetőjeként szerepelt hetente a rádió­ban. Utóbb az egész „dokumentumról” kiderült, hogy semmilyen alapja sin­csen. Sőt, később volt alkalmam sze­mélyesen is megismerkedni Gézával, és ezáltal meggyőződni az akkori pro­paganda végsőkig naiv mivoltáról. Per­sze a naiv jelző itt sem a szándékot jelzi, hanem a megalapozottságot.

És most mi történik? Hasonló folya­matok játszódnak le a már nem kádá­rista és talán nem egészen csurkista MTV-ben. Ismét készülnek a „doku­mentumfilmek” egyes mostani politi­kusok lejáratásáról. Megint harsognak a jelszavak, ezúttal a baloldali ve­szélyről. Nem tudom, hogy ez men­nyire befolyásolja majd a magyarorszá­gi választópolgárokat, de én az a régi SZER-ellenes műsor után csöppet sem zavartatva magam, hallgattam to­vább a Tinédzserpartit.

Nem tudni, hogy az anyaországi és a hozzá, pénzügyileg is kötődő, kör­nyező kisebbségi pártok most mit hallgatnak, de az már tény, hogy helyez­kednek. A „mieink” együtt tartanak saj­tóértekezletet a szocialistákkal. Nem tétlenkednek azonban az anyaországi újságírók sem. A jelenlegi kormánypárt egyik fő szócsövének számító tévémű­sor főmunkatársa már felajánlotta szol­gálatait a Magyar Szocialista Pártnak. Roppant izgalmas lesz végignézni, hogy az elkövetkező néhány hétben kiből lesz (ismét) hithű baloldali. Aki­nek elévülhetetlen érdemei vannak a keresztény nemzeti kurzussal való szembenállásban.

Hát ilyen körülmények között ünne­pelhetjük a Napló negyedik születés­napját. Azzal a jóleső érzéssel, hogy ne­künk nem kell átállni. Mert nem is vol­tunk senkinek sem a szolgálatában.

1994. május 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább