2025. április 2. Szerda
Ma Áron, Ferenc névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A döntés

Öreg Dezső
Öreg Dezső
A döntés
Segítő kéz (the-wild-rover rajza)

Ara nélküli menyegző – írta az egyik függetlennek tartott itteni jó nevű rtv on-line kiadásának Megjegyzések rovatában egy olvasó a kranji Balkán-értekezlet kapcsán. Boris Tadić elnök távolmaradására célzott. Szembeötlő, hogy nemcsak a kormányhoz és Tadićhoz közeli médiumok támogatták a szerb elnök döntését. Az is szembeötlő, hogy a találkozó napján nagy figyelem övezte az eseményt, és hogy az itteni hírügynökségek meg az elektronikus médiumok gyorsan és bőven taglalták az uniós tisztségviselők távollétét, illetve a bővítési biztos váratlan távozását.

Az, akit érdekelt a téma-nagyon úgy tűnik, hogy az itteni átlagpolgár is odafigyelt rá – a konferencia előtti napokban minden részletről tájékozódhatott. És a nagy többség egészen biztosan elégedett az elnök elutasító magatartásával. A sajtó azt sugallja, hogy Brüsszelben sem vették zokon döntését. Bebizonyítottuk, hogy Szerbia nélkül nem megy a kapcsolatok rendezése a Balkán nyugati felében. Azok, akik egy kissé távolabbra is hajlandók tekinteni, tudják, hogy Belgrádnak és Pristinának előbb-utóbb olyan kapcsolatokat kell létesítenie, amelyeket Európában is együttműködésnek lehet nevezni. Az egymás közötti kommunikációt bizonyára még az idén meg kell kezdeni. Érdeke Szerbiának is, ha tovább akar lépni az Unió felé vezető úton. Belgrád azonban uniós szervezésben adná be szívesebben a derekát. Méghozzá úgy, hogy az Unió előbb külön-külön tárgyaljon az érintettekkel, tehát a szerbiai és a koszovói vezetőkkel, és csak utána közvetítsen közöttük. És ebbéli szándékának megvalósításában Spanyolország lesz segítségére. A soros elnöklő ugyanis a kranji előkészületek hajrájában jelentette be, hogy júniusban Szarajevóban szerveznek egy Balkán-találkozót, ahová Koszovót nem független országként, hanem UNMIK-Koszovóként hívják meg. Madrid teheti, Spanyolország nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Akkor miért utazott volna Szerbia elnöke Kranjba? Hogy gyöngítsen hazai pozícióin? Meg júniusig döntés születhet a hágai Nemzetközi Bíróságon a Szerbia kontra Koszovó ügyben, ami után Belgrádnak lesz mihez tartania magát.

De benne volt az elnök döntésében egészen biztosan az is, hogy ne Ljubljana és Zágráb hozza össze, ültesse egy asztalhoz Pristina és Belgrád képviselőit. Ez is az itteni közvéleménynek szólt. Csak egy dologról nem beszél ebben a pillanatban senki Szerbiában. Mi lesz, ha a koszovói politikusok júniusban nem jelennek meg Szarajevóban? Ismerve őket és a koszovói albánok gondolkodásmódját meg elvárásait, ez csöppet sem kizárt. Még akkor sem, ha nyugati istápolóik megpróbálják befolyásolni őket. És akkor hiába hivatkoznánk arra, hogy Szerbia a térség vezető országa, hogy Pristina szembe megy a nemzetközi közösséggel, attól még nem lenne elégedett Brüsszel, és nem jutnánk közelebb az Unióhoz. Hacsak időközben nem kerül Hágába a boszniai szerbek volt parancsnoka meg az akkori horvát krajinai apródja. Akiknek, miután a szerb katonaság megvonta tőlük a vendéglátást, titokzatosan nyomuk veszett, és az itteni titkosszolgálatok sem tudják kideríteni, hol is bujkálnak. Szóval, ha ne adj isten(!), véletlenül nyomukra jutnánk, akkor az uniós illetékesek szerint sok mindent elnéznének Szerbiának, és soron kívül kezelnék ügyeit. Ezt ígérte az Unió szerbiai jelentéstevője. Aki, lévén szlovén, azt is mondta, hogy Boris Tadić két hete Ptujban még azt ígérte a szlovén és a horvát miniszterelnöknek, hogy ott lesz a kranji csúcson, ahol névtáblák és funkciók nélkül szerepelnek majd a résztvevők. Aztán meggondolta magát – mondta a jelentéstevő. Aki nem tudná miért, érdeklődjön Madridban.

Egy baj azért mégis van Boris Tadić döntésével. Az, hogy győzelemként élik meg és ünneplik Szerbiában. Egy uniós tagállam és egy tagjelölt ország fölötti győzelemként kezeli a sajtó. Tehát az azokon aratott győzelemként, akiknek a segítségére, jóindulatára, felénk nyújtott kezére még egészen biztosan szükségünk lesz. Nem csak Koszovó ügyében.

2010. március 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal

A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >

Tovább

Egy szokatlan barátság

A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >

Tovább

Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális

Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >

Tovább

Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat

Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >

Tovább

Netanjahu Budapesten

Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >

Tovább

Az már fasizmus, ami most van Amerikában

Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >

Tovább

A hazafiság elve és gyakorlata

Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >

Tovább

A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány

Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >

Tovább

Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?

A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >

Tovább

12 pontban az orosz–ukrán háborúról

„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >

Tovább

Trump a végén sírni fog, de nem csak ő

Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >

Tovább

A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet

A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >

Tovább