Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az október 2-i nagy kérdés
Nekünk meg marad kétezer-tizennyolc: na, ott majd nem szabad hibázni. Jolsvai András (168 Óra):
Mondanom sem kell, mostanra végképp elbizonytalanodtam a tekintetben, mi volna a helyes viselkedés október másodikán. Tudják, az az a nap, melyet mindannyiunk szeretett köztársasági elnöke az úgynevezett kvótanépszavazásra kijelölni szíveskedett.
Az persze nem kérdés a számomra, hogy ez az egész cirkusz tökéletesen értelmetlen, s nem szolgál mást, mint hogy a legalantasabb indulatok felkorbácsolásával megszilárdítsa az ország jelenlegi vezetését. (Vezetőjét.) Az is világos, hogy ebben a történetben a kormánytól a választási bizottságon át az Alkotmánybíróságig mindenki leszerepelt, beleértve minket, állampolgárokat is, akik ölbe tett kézzel néztük, hogy azok a szervezetek, melyeknek a jogállam védelme volna a feladatuk, a szemünk láttára tegyék sírba a rájuk bízott jogállamot, csúfot űzve a népszavazásból, a demokrácia intézményeiből.
Jó, eddig megvagyunk, ha majd lesz időnk, kiporciózhatjuk a felelősséget is, kinek-kinek, ami jár. De ahhoz ezzel még nem jutottunk közelebb, hogy mi legyen a helyes viselkedés október elején. A következő lehetőségek adódnak: elmenni és igennel szavazni. (Ez az igen voltaképpen a kormányra mondott nem: azt jelenti, hogy igenis képesek vagyunk felülemelkedni nacionalizmusunkon, egoizmusunkon, és beengedünk az országba néhány földönfutó menekültet, hogy esélyt kapjanak a túlélésre. Azt jelenti, hogy számunkra az Európai Unióhoz tartozás nemcsak a pénzcsapok folyamatos fosztogatását jelenti, hanem a felvilágosodás eszméihez való hűséget is.) Aztán lehet még elmenni és érvénytelenül szavazni. (Áthúzni az egész szavazólapot, ráírni, hogy levelük, meg ilyenek.) A harmadik lehetőség a távolmaradás, esetleg aznapi demokráciatüntetéssel párosítva: csak hogy látszódjék, nem elaludtunk, kiment a fejünkből, hanem hogy nem kérünk belőle. (Belőlük.)
Ennyi a kínálat: az elmúlt hetekben valamennyi megoldás mellett hallottam már messze hangzó, megfontolandó érveket. És most itt állok a legnagyobb bizonytalanságban: az eszem azt mondja, menjek el, és szavazzak Európára, a szívem, hogy menjek, s tépjem apró darabokra a szavazócédulát, a lelkem, hogy ezt a disznóságot messze kerüljem el: úriember az ilyesminek közelébe se keveredjék.
Maguk mit tanácsolnak?
Amíg gondolkodunk, elmesélem életem első szavazásának történetét. Jogállam volt az is a végtelenségig, én éppen katona voltam a vásárhelyi laktanyában, és a nép bizalma, hogy, hogy nem, éppen a parancsnokunkba vetődött – ő volt a képviselőjelölt. Azon a vasárnapon díszbe öltöztünk, felsorakoztunk az udvaron (az összes eltáv ugrott), majd bemasíroztunk a szavazóhelyiségbe. Az urna a terem közepén állt, függöny helyett két tiszt képviselte a titkosságot (ők voltak a fal, mint két Orrondi), ceruza, toll nem volt a közelben, a jelölt neve rányomtatva a szavazólapra. Léptünk, bedobtuk, léptünk: egy életre megtanultuk, mi az a (népi) demokrácia.
Estére megvolt az eredmény: Kása ales 97,6-tal nyert. Napokig találgattuk, az hogyan jöhetett ki.
Attól tartok, az idei eredmény is hasonlóan fest majd, akárhogyan döntünk is – talán már készülnek is a molinók, hogy Brüsszel is megértse.
Nekünk meg marad kétezer-tizennyolc: na, ott majd nem szabad hibázni.
Következő cikk: Urizáló barbárság
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >