2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Urizáló barbárság

Végel László
Végel László

Frakkot öltött, ízléstelen nacionalizmussal állunk szemben. A kulturális szintér leplezi ezt a politikát: a kormányok a giccs fő gerjesztői, napjainkban állami pénzekkel támogatják a giccset, mellé csemegeként elegáns kristály kelyhekben tálalják a tömény nacionalizmust. Végel László:

Nacionalizmus - frakkban

Az éjjel József Attila verseit olvastam. Előbb csak találomra lapozgattam a kötetben, amelyben a következő szavakra bukkantam: tőke, proletár, kizsákmányolás. Egyik verse mindeddig elkerülte a figyelmemet: „Ahol nincsen villanylámpa/ gyújtsd a burzsujt gyertyalángra,/ ahol nincsen hús a babban/ füstölt burzsuj főjön abban,/ úgy biz édes cimborám.” Mostanság a poéták ilyesmiket nem írnak, mert szerintük ez nem művészi diskurzus. Na, meg aztán a mai uraknak sem tetszene. Nem csodálom, hogy ezeket a fogalmakat töröltük a szótárunkból. A proli fia ma pizzát szállít az újvidéki éjszakában, az unokája meg egy bécsi étteremben mosogat. Több családban esténként vagy hétvégén körül ülik az asztalt, mérlegelik, hova tovább, merre tartsanak? Skandináv országok vagy Nyugat Európa? Akik kényszerpályán maradnak tengődnek, esetleg a jobb élet reményében betagosodnak valamelyik pártba. A szomszéd unokájának szerencséje volt, hallom az egyik földimtől, a város legelőkelőbb wellness-szalonjában nagyvállalkozókat masszíroz. Nagyratörő politikusaink nemzetük érdekében azon buzgólkodnak, hogy az oligarchák az adófizetők pénzén helyben nyissanak szállodát meg wellness-szalont, hogy a mosogatólányok meg a takarítónők ötször olcsóbban mosogassanak, takarítsanak, munka közben pedig a szülőföld szeretetéről dúdolgassanak. Unom a nyereségéhes „jóságos kapitalisták” dicséretét. Tudom jól, hogy a szélsőjobbon is egyre ájtatosabb az antikapitalista elit. Trump is idegenellenes, antiglobalista és átkozza a tőzsdét. Az EU-ellenes Le Pen a francia szegénynegyedeket karolta fel. Putyin a szegények őrangyalként tetszeleg, közben létrehozta a hozzá hűséges oligarcha-kasztot. Olyan időket élünk, amelyben a nemzeti kapitalisták szónokolnak a kapitalizmus ellen.  Mindennek tudatában, nem írni lenne jó. Amennyiben írok, ezt is meg kell írnom, amivel kihívom magam ellen azoknak az ellenszenvét, akik minderről bölcsen hallgatnak. Lapítva kivárnak. Ők a jelentősebb létszám, szerencsére, marad egy maroknyi tiltakozó, akadnak Brecht-verseket idéző fiatal filozófusok, vagy Brecht műhelyében tanuló színházi rendezők. Csakhogy ők nem számítanak. A színházak vezetői a világsikert kedvelik, vagyis annak árnyékában szeretnek lebzselni, ezért  olyan sikerdarabokat tűznek műsorra, amelyeket Nyugaton a színvonalasabb kommersz színházak mutatnak be. Kényelmes műsorpolitika, a siker biztosítva. Nálunk az állam azt támogatja, ami Nyugaton pénzt hoz a „konyhára”. A mai establishment szereti a provinciális glazúrt és elégedett amint a költők a pszichoanalitikus kanapén heverészve vallanak lelki bánatukról. Persze, bársonyszékek birtokosait nem érdeklik a lelki bántalmak, csak a tanácsadóktól értesülnek róla. Lelki bántalmak? Nagyon jó, mondják és dörzsölik a tenyerüket. Jobb, ha ezzel foglalkoznak, nem pedig piszkos politikával, mint Esterházy Péter vagy Parti Nagy Lajos. Ugyan miféle Brecht? Miféle társadalomkritika? Ez nem művészet! Ritka kivételnek számít a baloldali rendszerkritika. Igor Štiks, író és filozófus nyilatkozta a múltkor a belgrádi NIN-ben: a „kozmopolita kommunisták” sokkal nagyobb hazafiak voltak, mint a mostani „csörtető hazafiak”, nyilatkozta, mert Európa perifériáján gondoskodtak a lakosság iskoláztatásáról és a szociális mobilitásról. Nem kímélte a mai szerbiai és a horvátországi állapotokat sem. A közelgő fasizmust emlegeti. Ez a veszély mind gyakrabban és egyre nyíltabban szóba kerül, legutóbb Rovinjban hallottam a Mirko Kovač-emléknapokon. Néha messzire kell menni, hogy értesüljek, mi történik körülöttünk. A vajdmagyar világban ilyesmiről szó sincs, itt virágzik a világ legnagyobb demokráciája. Mind többen regisztrálják az európai profasiszta tüneteket. Kissé óvakodom a szóhasználattól, attól tartok, hogy a gyakori ismétlés miatt elveszíti az élét. Az életünkbe besettenkedő jelenséget szívesebben nevezem urizáló barbárságnak. Frakkot öltött, ízléstelen nacionalizmussal állunk szemben. A kulturális szintér leplezi ezt a politikát: a kormányok a giccs fő gerjesztői, napjainkban állami pénzekkel támogatják a giccset, mellé csemegeként elegáns kristály kelyhekben tálalják a tömény nacionalizmust. A kormányhű tévéstúdiók ontják a legrosszabb amerikai giccset, aztán következik az esti híradó, amelyben elrebegik a nemzeti szentbeszédet. Eljárt az idő a tegnapi „külvárosi nacionalizmus” felett, a piszkos munkát jobban elvégzik a szervezett és jól begyakorolt „bőrfejűek”. Manapság az urizáló nacionalizmus a trendi. A „külvárosi nacionalisták” legfeljebb a meetingek dekorációját képezik, olyan alkalmakra használják őket, amikor kormányhű tévéadók a helyszíni közvetítést adnak az eseményről. Az úrhatnám barbárság esélyei növekednek, a hírek is egyre baljóslatúbbak. Az illiberális Törökországban az iszlám az eddiginél jelentősebb teret kap, amivel megnyílik az iszlám Európa felőli kapuja. A nizzai terrorakciót, merényletek követik. Nem tudni, hol bukkan fel egy eddiginél is több áldozatot követelő tömeggyilkos. Európában terjednek a szélsőjobb nézetek, melyek pár év múlva új nemzetállami nézeteltérésekhez vezetnek. Ronald Trump amerikai elnökjelölt lett. Ez akkor is komor figyelmeztetés, ha veszít. Most már nem csak nekünk, balsorsú balkáni valamint kelet-közép-európai embereknek van okunk aggódalomra, hanem a liberális Amerikának is. Ha ott győznek a szélsőségesek, akkor Európát felgyorsuló dominóhatás érheti el.

Virradat és alkony

A budapesti 168 órában megjelent az Esterházy-nekrológom. A címoldalon Esterházy fiatalkori fotója. Ez talán jobban kifejezi EP egész attitűdjét. „Esterházy Péter életműve reprezentálja a virradat ódája és az alkonyi hattyúdal melankóliája közötti korszakot”, írtam róla. Ahogy látom, a vajdasági sajtó nem említi Esterházy kapcsolatát a vajdasági magyar irodalommal, holott igen jelentős, sőt, bizonyos értelemben fontos volt. Természetesen ehhez ismerni kellett volna a műveit, a cikkeit, az interjúit, azokat is, amelyeket a szerb sajtónak adott.

Új vallásháborúk?

Kertész Imre írta néhány éve, hogy érzése szerint háborúra készülődik a világ, de még nem tudni pontosan, ki lesz az ellenség. Napjainkban már többet tudunk, noha közel sem mindent. Globális világrendünkben több válsággóc van, néhol szunnyad a krízis, máshol háború dúl, K

 

 

hol itt bukkan fel, hol ott. A New-York-i Világkereskedelmi Központ lerombolása, vagyis (2011. szeptember 11-e) másfél évtized után megváltozott a világ, ámde valahogy nem akarjuk észrevenni, miközben ösztönösen sejtjük, hogy a megtapasztaltak könyörtelenül próbatétel elé állítanak bennünket, megingatják a hagyományos humanista értékrendünket. Az iszlám nevében elkövetett terrorakciók száma növekedni fog, attól tartok, lassanként hozzá szokunk. A szokványossá váló félelem pedig erőtlenné tesz bennünket. A tehetetlenség érzete uralkodik majd el. Jelenleg nem tudunk védekezni ellene, holnap már nem is akarunk. Továbbra sincs egyértelmű válasz arra, hogyan tekintsünk az iszlámra, azonban biztos vagyok benne, hogy a válasz az erkölcsi kérdések egész halmazát veti fel. Jól hangzik a hagyományos humanista válasz, miszerint különbséget kell tennünk az iszlám és a terroristák között, igen ám, csakhogy hihetetlen gyorsasággal növekszik az elbizonytalanodók száma. A terrorizmus „vagy-vagy” helyzet elé állít bennünket. A türelmetlen tömeg a szélsőjobb felé tántorog. Aggódva veszem elő Oriana Falacci könyvét (A harag és a büszkeség), amelyben az ismert liberális, antifasiszta, antiklerikális, egykor Mussolini és Hitler ellen harcoló partizán asszony, a 2006-ban elhunyt olasz újságírónő leszögezi, hogy az iszlámmal való párbeszéd elképzelhetetlen! „Elnézőnek lenni öngyilkosság”, írja. „… ha nem védjük meg magunkat, ha nem harcolunk, a Dzsihád győzni fog. Győzni fog, igen, le fogja rombolni, amit nekünk, jól-rosszul, már sikerült felépítenünk”, teszi hozzá. Harcra buzdítja a megosztott Európát. Szorongva olvasom Falacci sorait. Megtörténhet, hogy ebben a kényszerhelyzetben új vallásháborúk várnak ránk? Az egyik lépést követi a másik. Feltörnek az új fajelméletek? Hétköznapivá válnak a nacionalista nézeteltérések? Egymás torkának esnek az európai nemzetállamok?  Egyáltalán hogyan végződik/végződhet a folyamat, amely néhány évvel ezelőtt indult be?

 Az ámokfutás vírusa

Tegnap este hat után valamelyest csökkent a kánikula, Anikóval a kötelező napi sétára indulok. A Duna parton jelez az okostelefon, a müncheni Olimpiai Bevásárlóközpont előtt lövöldözés. Előbb három, majd hat halottról számolnak be, ma reggel kilencről szólnak a hírek. A német rendőrség éjfél után a tettes kilétét is megállapította. A 18 éves iráni származású német állampolgár holttestét egy kilóméterre a merénylet helyszínétől találták meg. Öngyilkos lett. Egy túlélő szerint a a tettes idegenellenes szitkokat szórva kezdett lövöldözni. Ámokfutó vagy iszlám terrorista? A Német Szabadságpárt máris tüntetést jelentett be Angela Markel és a migránsok ellen. A német nyomozószervek szerint a fiatalembernek semmi köze sincs az iszlám terroristákhoz és a migránsokhoz. Klasszikus ámokfutóról van szó! – jelentik. A mészárlásra az Anreas Breivik norvégiai tömeggyilkosság évfordulója ösztönözhette, mert a fiatal tettest nagyon foglalkoztatta a téma. Lakásán találtak egy könyvet, amely arról szól, hogy miért gyilkolnak az iskolások.

Trump, a derék amerikai elnökjelölt

Orbán Viktor a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen kifejtette, hogy Donald Tramp Magyarország és Európa számára „derék amerikai elnökjelölt”. Azt is megállapította, hogy Brüsszel megbukott. München és Nizza intő példájáról beszélt. „A migráció megöl minket” jelentette ki. Támogatta a lengyelek javaslatát, hogy a visegrádi országok hozzanak létre egy parlamenti közgyűlést, legyen közös hadseregük. AZ EU regionalizációja érdekes ötlet, viszont azzal jár(hat), hogy az nyugat-európai valamint a mediterrán országok is érdekérvényesítés céljából ilyen közgyűlést hoznak létre.

Hol gyilkolnak holnap?

Kabul.  Bombatámadás. 61 halott. Az Iszlám Állam vállalta a felelősséget. Hol gyilkolnak holnap?

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg

 

 

 

2016. július 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább