Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (30.)
Srpska posla, Đerdap: A kaland kiteljesül - 2. rész
Sáfrány Ferenc
Veliko Gradište kikötője több mint szép. Egy-két évvel ezelőtt építették, és megfelel minden európai hasonló építmény követelményeinek. Ami meglepett, hogy karban volt tartva. Tisztaság és rend mindenhol. Nem véletlen a magántulajdon ilyen jellegű hatása sem. Itt már nem működik a „Boli me…”, meg „Ne možeš me tako malo platiti, koliko malo ja mogu raditi.” Ez az út valóban Európa felé vezet, ahol ha valaki Hollandiába mondaná, hogy fáj a f…a, azonnal, sürgősséggel hívnák a mentőt, mert nem is értik a szó átvitt értelmét. A protestáns munka becsületére épült társadalom időben kivetette magából az ilyen felelőtlen hozzáállást.
Két napot töltöttünk a kikötőben és környékén. Nem siettünk. Itt is volt látnivaló bőven, na meg a szél teljes lecsendesedésére vártunk. Még egyszer a kapitány nem akarta kihívni a sorsot kis hajóm ügyében, amit most csak egy, de kétujjjnyi vastag, hosszú kötéllel rögzített az ő nagy hajója mellé, és mondogatta is, hogy lehetett ennyire figyelmetlen a múltkor. Persze, most amikor a szél teljesen lecsendesedett, a Duna szelíd arcát mutatta, már vígan napoztunk a fedélzeten, és órákon át gyönyörködtünk a természet alkotta csodákban. Golubacnál megnéztük a régi vár romos maradványait, mielőtt a katlanba értünk volna. Itt a legszélesebb a Duna. Tizennégy km. Nem Ramnál, ahogy előző jelentésemben írtam. Azóta megérdeklődtem. Szinte hihetetlen. Egyik partról a másikra szabad szemmel csak nagyon tiszta időben lehet átlátni, akkor is csak a hegyek vonulatát érzékeli az ember. Mi valahol a meder közepén haladva, hol jobbról, hol balról kémleltük a tájat. Én ki-ki szaladgáltam, a hajó orrára, mert már alig vártam, hogy végre lássam a szűk, katlanba való bejáratot. Ezért jöttem. Egyre közelebb értünk a sziklafalhoz, ahol a folyó az előző méretének töredékévé zsugorodik össze. Az ősi erő, amely ki tudja mikor, de neki ment a másik erőnek, és birkózva a végtelenségig, utat tört magának, olyan természeti csodát teremtve, amit, aki saját maga nem lát, nem is tud elképzelni. Alattunk nyolcvan-kilencven méter mély a víz.
A két part most ijesztően közel, szinte karnyújtásnyinak tűnik. Tekintélyt parancsoló itt minden. Egy rossz mozdulat, óvatlan lépés, beláthatatlan következményekkel jár. Az öreg kapitány figyelt is éberen, hang nélkül, kormányt a megfelelő iránynak tartva, hisz a túloldal már Románia. És itt pár méter már határsértés, ami nem végzetes bűn, csak nem éri meg a parti őrséggel való találkozás kellemetlen élményét. A bürokrácia itt is bürokrácia, hát még az uniós Romániában. Mesélték közeli barátaink, kanizsai horgászok, akiket horgászat közben, az előző évben a román hatóság elkapott, és két napig fogva tartott. Nem volt egy leányálom, amíg megszabadulhattak az „öleléstől”, főleg, hogy a nevekből egyértelműen kitűnt, magyarokról van szó, jugoszláv, piros útlevéllel.
A katlanba beérve, csak tátottam a szám. A szemeim kigúvadva, pedig az életben, hála istennek láttám már sok szépet, a Grand Canyonon át az Iguasu vízesésig, de ez a látvány külön lenyűgözött. Azonnal el is határoztam, hogy jövőre a Tara kanyonját is megnézem. Amíg nem késő. Amíg nem rontják el, a természet alkotta csodát, mert az ember képes minden szépet elrontani, ami a keze ügyébe kerül.
Traianus császár táblájánál megálltunk néhány percre, hogy azt megörökítsem az utókor számára. Digitális fényképezőgépem, amit már egyszer odaajándékoztam fiamnak, most dolgozott, ha nem is profi kezében, amatőr emlékeket hasítva a merev lemezére, meg az én egyre öregedő agytekervényeimbe. Pár évvel ezelőtt egy barátom azt mondta, ő már nem használ fényképezőgépet. Mindent az agyával filmez, és ott raktározza el. Akkor hívja elő, amikor akarja, és még csak fizetnie sem kell az előhívásért. Megpróbáltam utánozni. Már évek óta én sem fényképeztem, de rájöttem ez mégiscsak hiba. Most az elsők között volt a fényképezőgép táskába tétele, amikor pakolni kezdtem a sok felesleges holmit. Tény, hogy nyolcvan százalékához hozzá sem értem. Csak a helyet fogta a sok felesleges cucc. Legközelebb már tudom, mit viszek magammal. Ha nem is annyira esek túlzásba, mint azaz ír fickó, aki egy ladikkal, késsel, sóval, néhány kilogramm kenyérrel és néhány üveg ásványvízzel vágott neki a kalandnak, amikor Szeged környékén találkoztam vele. Texasból indult, Tiszafüreden vette a ladikot, és a Fekete tengerig akart leevezni. Ja, volt nála egy evező is. Elképedve bámultam az ürgét, de ő megnyugtatott, hogy mielőtt még ennek az izgalmas útnak nekivágott, néhányszor harmadmagával már átvitorlázta az Atlanti óceánt. Megnyugodtam.
Koradélután érkeztünk meg táborhelyünkre, egy nagy öbölbe, amilyenből hét vagy nyolc volt, egymás után. Ezek akkor keletkeztek, amikor a Dunát felduzzasztották a hatalmas erőmű építésekor. A víz így behatolt a hegyek között húzódó völgyekbe, elöntve azokat. Az egyik ilyen hegyecske tetején volt Kole tata tanyája. Alig négy km-re Tekijától.
A kapitány már rutinszerűen navigálta a nagy hajót, amíg én elkötöttem mellőle, hogy ne lábatlankodjak mozgása közben. Majd amikor végleg révbe ért, ismét mellé kötöttem. A pontonhidat kihúzták a partra, és mi, ha nem is, mint Kolumbusz, annak idején, de bátran kiléphettünk a számomra új földre. A tanyán volt minden. Kecske, birka, tehén, tyúkok, kakas, kutya, néhány és macskából is akadt vagy öt. Az egereket nem tudtam megszámolni. A magaslatról fenséges kilátás nyílott az alattunk elterülő, most szendének és álmosnak tűnő folyóra. Szemben a délceg román hegyek, talán ezek is a Kárpátok valamilyen nyúlványai lehetnek?
Az asszonyok tüstént a konyhába vonultak és két óra múlva tálalva volt a kitűnő falusi vacsora, friss kajmakkal, mint kötelező előétel.
A rikkancs ismét jelenti (31.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajnának nem szép szavakra, hanem ágyúkra van szüksége
Ezt hallotta Peter Pomerantsev egy kijevi konferencián, hogy, így a barátoknak és szomszédoknak fel kell futtatniuk >
Ez van, ezt kell szeretni!
2024–25 fordulóján a helyzet tehát feltétlenül fokozódik. Az ellentmondás is nyilvánvaló. Bár az ország egy felmérés >
A populisták patrónusa
Erősen megosztotta a Die Welt konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, >
Gyatra a vezetés Európában
Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati >
Hogyan hódol be egy nemzet szégyenteljesen
A Frankfurter Rundschau publicistája, Bill Kristol szerint olyan, mintha kezdene orbanizálódni az amerikai politika. A magyar >
Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása
Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >
Mi történik, ha Trump félreérti a mandátumát
William Galston a Wall Street Journalban óva inti Trumpot attól, hogy túllőjön a célon, mert a >
Előre hozott választás Szlovákiában?
Jókora felháborodást váltott ki moszkvai látogatásával odahaza a szlovák kormányfő, hiszen az osztrák kancellár jó két >
A halálos őrület
A magdeburgi merénylet halálos őrület eredménye, de nem lehet a hagyományos keretekben értelmezni, mert a tettes >
A Georgescu-hadművelet
A Neue Zürcher Zeitung összeállítása időrendbe szedve levezeti, miként szervezték meg a Georgescu-hadműveletet, vagyis a bizonyítékok >
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >