2021. december 3. péntek
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Fagyott zümmögés

Fontos Erzsébet
Fontos Erzsébet
Fagyott zümmögés
Green Eyed Harpy fotója

Szétnyitott fülcimpával szomjazunk a hazugságra és tündérszemes csillámporokkal beszórjuk bőrünk tátongását. Kéznyújtás szellőztetésének zsigereiben belekapaszkodunk, és csikorgó szemfogakkal szétcsavarjuk a levegő vontatott áramlását. Forró kávé megcsömörlött aromái keverednek poharam zománcos aljában. A művi por nagyzoló szemcséi nem teljesen oldódhatnak fel a szirup aljában, a zacc még mindig ott lebzsel a kotyogós pirkadatban. Pihenését dalolja, míg nyakon nem csapja a mosószer maró gúnya. Nézem, csupán bámulom őt.

A kinti hőmérséklet jéghideget mutat, széttart a hőmérő, az ablakon besurran a fagyos télidő. Álmodozásom elkábítja puszta képzeletemet és órák fonatában hirtelen felocsúdok. Újbóli illúzió világ piperkőc tanában úszkálok, ideje lenne már felnevelni az akaratos énemet. Munkába állva felpezsdülnek a komótos ömlésben cseppenő perceim és céljaim áramában új forrásból fakadó véredények özönlenek, így buzdítva szép napjaim. Beáztatva köszönt a halom mosatlan, precíz rendszerességgel sorakoztatom a fogason a biztonságot kínáló zsákkabátjaimat. Egy pillanatra megállok. Fényes tükörképemről suhanc ifjúkorom köszönt vissza rám és fogkrémes pöttyökkel beköpdösött üvegem aljában viszontlátom kíméletlen véleményeim. Az ablakot bekeretező szúnyogháló fesztelen pucérsággal kiszakadt. Így mi védi meg tárulkozó ámuldozással kislisszanó szavaimat? Már nem fogja fel a textil feszes terítésében szétfolyó vágyaim, ezért kapkodva visszaszedem pillanatok törtrészében elillanó kámfor szárnyaim. Megilletődöm. Szenvedélyből adódó kapkodásomat jéghideg kockákkal lehűtöm, és számadásomat szorgalmasan lejegyzem. Mohó gyorsasággal elmajszolok egy hívogató öltözékben burkolózó, hatalmas zacskó csokis kekszet és magamba tömöm a boldogságot kínáló csodareceptet. Ő képzelet szülte, én por és sár terhességéből vajúdott vagyok. A határok országhatárát feszegetem. Fikarcnyi ötletem sincs a következmények esetleges köntörfalazásáról. Egyedül csatangolok elhagyatott utakon és szitakötő szemfedőimet kirajzolni várom én. Felelőtlen bandukolásomnak már senki sem szab határt. Megmarkolom önmagam agyszüleményéből pattintott társamat és ívelőn számot adok napi teendőim árkalkulációiról. Kivonok, előállítok, kikeverek, feltűzöm, és végül megátkozom. Az órák rohanása pereg a ketyegés fedőlapjain és végeláthatatlan ütemben szitkozódnak vigaszlábain. A szoba egyre melegebben sóhajtozik és tüdejének zilálását csak a párologtató gyógyírja tudja enyhíteni. Továbbra is erőszakoskodik velem a kényszer érzete. Szórakoztató vasláncok békességével kötözöm le magamat és csapongó óhajaim szabadon futó libasora egyre vérszegényesebben várja a kódleolvasás előre unott maceráját. Beazonosíthatatlan küzdelem. Büszkeségemet az univerzum összes titkáért sem árverezném holmi betolakodó egyéneknek. Fukarul védelmezem észleléseim naivitását és küszködök a befolyásolás vagdalózó igazságával. Előre megnyerem a játszmát. Tapasztalataimat elraktározom a jól őrzött igénydoboz csatos szelencéjének mélyére. Ásításom megemészti a kudarcok fénycsóváit és dalolászva pattan ki szemem a kora reggel könnyfakasztó feladatáramain. Elindul a mókuskerék, pikk-pakk eltelik a jövő év is, és már feleszmélek, az elhagyatottság pokolian szomorú mégis. Visszatérek az önringatózás bazsalygó, bevakolatlan otthonában és kikérem a szakadt pultból a jól ismert rumos korsót. Had csapjon végül fejbe az alkoholos bödön vagy a kiázott hordó! Ne maszatoljam el a támpontok kirajzolódó tapasztalását, inkább céltudatosan koncentráljak az elválasztó vonal hazugságán! Nem élvezem álomvilágom kínos boncolását, így akaratosan eldöntöttem, tovább gyúrom, kelesztem az összetevők áramlását. A teám fekete ízének gomolygásában jól pasztőrözött tehéntejet keverek és szétsuttogom a fal simító fejében tátongó, továbbra is idegesítően zúgolódó legyeket. 

2009. december 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben >

Tovább

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább