2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Fagyott zümmögés

Fontos Erzsébet
Fontos Erzsébet
Fagyott zümmögés
Green Eyed Harpy fotója

Szétnyitott fülcimpával szomjazunk a hazugságra és tündérszemes csillámporokkal beszórjuk bőrünk tátongását. Kéznyújtás szellőztetésének zsigereiben belekapaszkodunk, és csikorgó szemfogakkal szétcsavarjuk a levegő vontatott áramlását. Forró kávé megcsömörlött aromái keverednek poharam zománcos aljában. A művi por nagyzoló szemcséi nem teljesen oldódhatnak fel a szirup aljában, a zacc még mindig ott lebzsel a kotyogós pirkadatban. Pihenését dalolja, míg nyakon nem csapja a mosószer maró gúnya. Nézem, csupán bámulom őt.

A kinti hőmérséklet jéghideget mutat, széttart a hőmérő, az ablakon besurran a fagyos télidő. Álmodozásom elkábítja puszta képzeletemet és órák fonatában hirtelen felocsúdok. Újbóli illúzió világ piperkőc tanában úszkálok, ideje lenne már felnevelni az akaratos énemet. Munkába állva felpezsdülnek a komótos ömlésben cseppenő perceim és céljaim áramában új forrásból fakadó véredények özönlenek, így buzdítva szép napjaim. Beáztatva köszönt a halom mosatlan, precíz rendszerességgel sorakoztatom a fogason a biztonságot kínáló zsákkabátjaimat. Egy pillanatra megállok. Fényes tükörképemről suhanc ifjúkorom köszönt vissza rám és fogkrémes pöttyökkel beköpdösött üvegem aljában viszontlátom kíméletlen véleményeim. Az ablakot bekeretező szúnyogháló fesztelen pucérsággal kiszakadt. Így mi védi meg tárulkozó ámuldozással kislisszanó szavaimat? Már nem fogja fel a textil feszes terítésében szétfolyó vágyaim, ezért kapkodva visszaszedem pillanatok törtrészében elillanó kámfor szárnyaim. Megilletődöm. Szenvedélyből adódó kapkodásomat jéghideg kockákkal lehűtöm, és számadásomat szorgalmasan lejegyzem. Mohó gyorsasággal elmajszolok egy hívogató öltözékben burkolózó, hatalmas zacskó csokis kekszet és magamba tömöm a boldogságot kínáló csodareceptet. Ő képzelet szülte, én por és sár terhességéből vajúdott vagyok. A határok országhatárát feszegetem. Fikarcnyi ötletem sincs a következmények esetleges köntörfalazásáról. Egyedül csatangolok elhagyatott utakon és szitakötő szemfedőimet kirajzolni várom én. Felelőtlen bandukolásomnak már senki sem szab határt. Megmarkolom önmagam agyszüleményéből pattintott társamat és ívelőn számot adok napi teendőim árkalkulációiról. Kivonok, előállítok, kikeverek, feltűzöm, és végül megátkozom. Az órák rohanása pereg a ketyegés fedőlapjain és végeláthatatlan ütemben szitkozódnak vigaszlábain. A szoba egyre melegebben sóhajtozik és tüdejének zilálását csak a párologtató gyógyírja tudja enyhíteni. Továbbra is erőszakoskodik velem a kényszer érzete. Szórakoztató vasláncok békességével kötözöm le magamat és csapongó óhajaim szabadon futó libasora egyre vérszegényesebben várja a kódleolvasás előre unott maceráját. Beazonosíthatatlan küzdelem. Büszkeségemet az univerzum összes titkáért sem árverezném holmi betolakodó egyéneknek. Fukarul védelmezem észleléseim naivitását és küszködök a befolyásolás vagdalózó igazságával. Előre megnyerem a játszmát. Tapasztalataimat elraktározom a jól őrzött igénydoboz csatos szelencéjének mélyére. Ásításom megemészti a kudarcok fénycsóváit és dalolászva pattan ki szemem a kora reggel könnyfakasztó feladatáramain. Elindul a mókuskerék, pikk-pakk eltelik a jövő év is, és már feleszmélek, az elhagyatottság pokolian szomorú mégis. Visszatérek az önringatózás bazsalygó, bevakolatlan otthonában és kikérem a szakadt pultból a jól ismert rumos korsót. Had csapjon végül fejbe az alkoholos bödön vagy a kiázott hordó! Ne maszatoljam el a támpontok kirajzolódó tapasztalását, inkább céltudatosan koncentráljak az elválasztó vonal hazugságán! Nem élvezem álomvilágom kínos boncolását, így akaratosan eldöntöttem, tovább gyúrom, kelesztem az összetevők áramlását. A teám fekete ízének gomolygásában jól pasztőrözött tehéntejet keverek és szétsuttogom a fal simító fejében tátongó, továbbra is idegesítően zúgolódó legyeket. 

2009. december 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább