Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Fagyott zümmögés
Fontos Erzsébet
Szétnyitott fülcimpával szomjazunk a hazugságra és tündérszemes csillámporokkal beszórjuk bőrünk tátongását. Kéznyújtás szellőztetésének zsigereiben belekapaszkodunk, és csikorgó szemfogakkal szétcsavarjuk a levegő vontatott áramlását. Forró kávé megcsömörlött aromái keverednek poharam zománcos aljában. A művi por nagyzoló szemcséi nem teljesen oldódhatnak fel a szirup aljában, a zacc még mindig ott lebzsel a kotyogós pirkadatban. Pihenését dalolja, míg nyakon nem csapja a mosószer maró gúnya. Nézem, csupán bámulom őt.
A kinti hőmérséklet jéghideget mutat, széttart a hőmérő, az ablakon besurran a fagyos télidő. Álmodozásom elkábítja puszta képzeletemet és órák fonatában hirtelen felocsúdok. Újbóli illúzió világ piperkőc tanában úszkálok, ideje lenne már felnevelni az akaratos énemet. Munkába állva felpezsdülnek a komótos ömlésben cseppenő perceim és céljaim áramában új forrásból fakadó véredények özönlenek, így buzdítva szép napjaim. Beáztatva köszönt a halom mosatlan, precíz rendszerességgel sorakoztatom a fogason a biztonságot kínáló zsákkabátjaimat. Egy pillanatra megállok. Fényes tükörképemről suhanc ifjúkorom köszönt vissza rám és fogkrémes pöttyökkel beköpdösött üvegem aljában viszontlátom kíméletlen véleményeim. Az ablakot bekeretező szúnyogháló fesztelen pucérsággal kiszakadt. Így mi védi meg tárulkozó ámuldozással kislisszanó szavaimat? Már nem fogja fel a textil feszes terítésében szétfolyó vágyaim, ezért kapkodva visszaszedem pillanatok törtrészében elillanó kámfor szárnyaim. Megilletődöm. Szenvedélyből adódó kapkodásomat jéghideg kockákkal lehűtöm, és számadásomat szorgalmasan lejegyzem. Mohó gyorsasággal elmajszolok egy hívogató öltözékben burkolózó, hatalmas zacskó csokis kekszet és magamba tömöm a boldogságot kínáló csodareceptet. Ő képzelet szülte, én por és sár terhességéből vajúdott vagyok. A határok országhatárát feszegetem. Fikarcnyi ötletem sincs a következmények esetleges köntörfalazásáról. Egyedül csatangolok elhagyatott utakon és szitakötő szemfedőimet kirajzolni várom én. Felelőtlen bandukolásomnak már senki sem szab határt. Megmarkolom önmagam agyszüleményéből pattintott társamat és ívelőn számot adok napi teendőim árkalkulációiról. Kivonok, előállítok, kikeverek, feltűzöm, és végül megátkozom. Az órák rohanása pereg a ketyegés fedőlapjain és végeláthatatlan ütemben szitkozódnak vigaszlábain. A szoba egyre melegebben sóhajtozik és tüdejének zilálását csak a párologtató gyógyírja tudja enyhíteni. Továbbra is erőszakoskodik velem a kényszer érzete. Szórakoztató vasláncok békességével kötözöm le magamat és csapongó óhajaim szabadon futó libasora egyre vérszegényesebben várja a kódleolvasás előre unott maceráját. Beazonosíthatatlan küzdelem. Büszkeségemet az univerzum összes titkáért sem árverezném holmi betolakodó egyéneknek. Fukarul védelmezem észleléseim naivitását és küszködök a befolyásolás vagdalózó igazságával. Előre megnyerem a játszmát. Tapasztalataimat elraktározom a jól őrzött igénydoboz csatos szelencéjének mélyére. Ásításom megemészti a kudarcok fénycsóváit és dalolászva pattan ki szemem a kora reggel könnyfakasztó feladatáramain. Elindul a mókuskerék, pikk-pakk eltelik a jövő év is, és már feleszmélek, az elhagyatottság pokolian szomorú mégis. Visszatérek az önringatózás bazsalygó, bevakolatlan otthonában és kikérem a szakadt pultból a jól ismert rumos korsót. Had csapjon végül fejbe az alkoholos bödön vagy a kiázott hordó! Ne maszatoljam el a támpontok kirajzolódó tapasztalását, inkább céltudatosan koncentráljak az elválasztó vonal hazugságán! Nem élvezem álomvilágom kínos boncolását, így akaratosan eldöntöttem, tovább gyúrom, kelesztem az összetevők áramlását. A teám fekete ízének gomolygásában jól pasztőrözött tehéntejet keverek és szétsuttogom a fal simító fejében tátongó, továbbra is idegesítően zúgolódó legyeket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >