2022. augusztus 12. péntek
Ma Klára, Hilária, Diána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Fagyott zümmögés

Fontos Erzsébet
Fontos Erzsébet
Fagyott zümmögés
Green Eyed Harpy fotója

Szétnyitott fülcimpával szomjazunk a hazugságra és tündérszemes csillámporokkal beszórjuk bőrünk tátongását. Kéznyújtás szellőztetésének zsigereiben belekapaszkodunk, és csikorgó szemfogakkal szétcsavarjuk a levegő vontatott áramlását. Forró kávé megcsömörlött aromái keverednek poharam zománcos aljában. A művi por nagyzoló szemcséi nem teljesen oldódhatnak fel a szirup aljában, a zacc még mindig ott lebzsel a kotyogós pirkadatban. Pihenését dalolja, míg nyakon nem csapja a mosószer maró gúnya. Nézem, csupán bámulom őt.

A kinti hőmérséklet jéghideget mutat, széttart a hőmérő, az ablakon besurran a fagyos télidő. Álmodozásom elkábítja puszta képzeletemet és órák fonatában hirtelen felocsúdok. Újbóli illúzió világ piperkőc tanában úszkálok, ideje lenne már felnevelni az akaratos énemet. Munkába állva felpezsdülnek a komótos ömlésben cseppenő perceim és céljaim áramában új forrásból fakadó véredények özönlenek, így buzdítva szép napjaim. Beáztatva köszönt a halom mosatlan, precíz rendszerességgel sorakoztatom a fogason a biztonságot kínáló zsákkabátjaimat. Egy pillanatra megállok. Fényes tükörképemről suhanc ifjúkorom köszönt vissza rám és fogkrémes pöttyökkel beköpdösött üvegem aljában viszontlátom kíméletlen véleményeim. Az ablakot bekeretező szúnyogháló fesztelen pucérsággal kiszakadt. Így mi védi meg tárulkozó ámuldozással kislisszanó szavaimat? Már nem fogja fel a textil feszes terítésében szétfolyó vágyaim, ezért kapkodva visszaszedem pillanatok törtrészében elillanó kámfor szárnyaim. Megilletődöm. Szenvedélyből adódó kapkodásomat jéghideg kockákkal lehűtöm, és számadásomat szorgalmasan lejegyzem. Mohó gyorsasággal elmajszolok egy hívogató öltözékben burkolózó, hatalmas zacskó csokis kekszet és magamba tömöm a boldogságot kínáló csodareceptet. Ő képzelet szülte, én por és sár terhességéből vajúdott vagyok. A határok országhatárát feszegetem. Fikarcnyi ötletem sincs a következmények esetleges köntörfalazásáról. Egyedül csatangolok elhagyatott utakon és szitakötő szemfedőimet kirajzolni várom én. Felelőtlen bandukolásomnak már senki sem szab határt. Megmarkolom önmagam agyszüleményéből pattintott társamat és ívelőn számot adok napi teendőim árkalkulációiról. Kivonok, előállítok, kikeverek, feltűzöm, és végül megátkozom. Az órák rohanása pereg a ketyegés fedőlapjain és végeláthatatlan ütemben szitkozódnak vigaszlábain. A szoba egyre melegebben sóhajtozik és tüdejének zilálását csak a párologtató gyógyírja tudja enyhíteni. Továbbra is erőszakoskodik velem a kényszer érzete. Szórakoztató vasláncok békességével kötözöm le magamat és csapongó óhajaim szabadon futó libasora egyre vérszegényesebben várja a kódleolvasás előre unott maceráját. Beazonosíthatatlan küzdelem. Büszkeségemet az univerzum összes titkáért sem árverezném holmi betolakodó egyéneknek. Fukarul védelmezem észleléseim naivitását és küszködök a befolyásolás vagdalózó igazságával. Előre megnyerem a játszmát. Tapasztalataimat elraktározom a jól őrzött igénydoboz csatos szelencéjének mélyére. Ásításom megemészti a kudarcok fénycsóváit és dalolászva pattan ki szemem a kora reggel könnyfakasztó feladatáramain. Elindul a mókuskerék, pikk-pakk eltelik a jövő év is, és már feleszmélek, az elhagyatottság pokolian szomorú mégis. Visszatérek az önringatózás bazsalygó, bevakolatlan otthonában és kikérem a szakadt pultból a jól ismert rumos korsót. Had csapjon végül fejbe az alkoholos bödön vagy a kiázott hordó! Ne maszatoljam el a támpontok kirajzolódó tapasztalását, inkább céltudatosan koncentráljak az elválasztó vonal hazugságán! Nem élvezem álomvilágom kínos boncolását, így akaratosan eldöntöttem, tovább gyúrom, kelesztem az összetevők áramlását. A teám fekete ízének gomolygásában jól pasztőrözött tehéntejet keverek és szétsuttogom a fal simító fejében tátongó, továbbra is idegesítően zúgolódó legyeket. 

2009. december 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz milliárdos kerítésmagasítás, közben Magyarország „déli határa gyakorlatilag ostrom alatt áll”?

A szerb hatalom nem biztosítja a polgárok személyi biztonságát, sérthetetlenségét, a tulajdon és egyéb jogainak békés >

Tovább

Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe

A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >

Tovább

Bálványosi akármi

Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomás alapján – >

Tovább

Csetepaté a szakadék szélén?

Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről.  Nem hiszem, >

Tovább

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

Tovább

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Tovább

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Tovább

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Tovább

Náci beszéd vagy náci rendszer?

Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság. Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, >

Tovább