Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kult 2016
„Magyarország kultúrája egy nagy, egyre szélesedő verem. Önként zuhanunk bele, fölöttünk gyűlnek a dögevők.” Schilling Árpád (hvg.hu):
2016-ban újabb nagyszerű filmek és színházi előadások, kiállítások és koncertek valósulnak majd meg állami pénzből, az állami intézményi rendszer jóvoltából. Újabb tagokkal bővül a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Nemzeti Filmalap a legjelentősebb fesztiválokra küldi ki méltán elismert alkotóit, és minden korábbinál sikeresebben zárul a Pécsi Országos Színházi Találkozó. A kulturális élet pezseg, bőven szórja elénk drága kincseit, és mi, műveltségünkre büszke polgárok, boldogan vetjük bele magunkat e színes kavalkádba. Budapest európai kulturális fővárosként funkcionál, az idelátogató temérdek turista és üzletember csak ámul és bámul a gazdag kínálat láttán. Lesznek neves művészeink, akik mind itthon, mind határainkon túl elkápráztatják majd a nagyérdeműt. Lesz megannyi díj és kitüntetés, és olyan is akad, aki átveszi a Szent István-rendet. A magyar művészet él és virul, ezt letagadni, vagy megkérdőjelezni dőreség.
De mi lesz a kultúrával? Azzal a kultúrával, amely ember és ember, ember és természet viszonyát jelenti. Azzal a kultúrával, amely az emberség gyakorlati megvalósulása, amely nem passzív szemlélődést, hanem aktív részvételt kíván. A kultúra mindaz, ahogy egymáshoz érünk, egymáshoz szólunk, ahogy a jövőnkről gondolkozunk, és amit megteszünk érte, ahogy politizálunk, ahogy rendet teszünk, ahogy vetünk és aratunk, ahogy nevelünk és gyógyítunk, ahogy vagyunk itt és most. Na, ezzel mi lesz?
A művészet léha szórakozás. Lehet alkotni szépet, jót, megrendítőt és tanulságosat akkor is, ha az alkotók és a befogadók egytől egyig kulturálatlanok, vagyis egymás közötti viszonyaikat nem a létrehozott produktumban megnevezett magas röptű értékek jellemzik. A művész, a mecénás és a műélvező lehet szar alak, becstelen briganti, az senkit sem zavar. A művészet produkciós vállalkozás, termékorientált verseny. Nem több, s persze nem is kevesebb.
A kultúra az más. A kultúra nem termék, nem lehet megvenni, és nem lehet támogatni sem. A kultúra lassan, nagyon lassan alakul ki, vagy át, leggyakrabban úgy, hogy észre sem vesszük. A kultúra hol olyan, mint a gyertya lángja, máskor meg olyan, mint a köd.
Magyarország (és nem általában a magyarok) kultúrája most olyan, mint egy nagy verem, amely egyre szélesedik, s mélyül. Zuhangatunk bele önként, s dalolva, mit sem törődve holmi erkölcsi megfontolásokkal, hiszen a veremben mire mennénk a morállal. Ott erős kezekre és lábakra van szükség, hogy távol tartsuk magunktól a sötétben tolongó tömeget. A verem kultúrája a túlélés ösztöne. Sem több, sem kevesebb, mint önigazolás.
A konszolidáció alapja a közös sors délibábjának felismerése, tehát nem beletörődés, hanem megvilágosodás. Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy mindenki ugyanabban és ugyanabból él. Nem lehet moslék, amit ennyi üdvözült zabál. Hát miért pont én lógnék ki a sorból? Miért pont nekem kellene ellentmondanom? Most, amikor életem teljében vagyok, kinek használnék elhullott mártírként? Rátermettségemet épphogy nem az ellenállás, hanem az önmegvalósítás bizonyítaná. Az állandó kesergők nem épp attól rettegnek, hogy lelepleződik a tehetségtelenségük? Aki nem tud azonosulni a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, az nem forradalmár, hanem lúzer.
2016-ban sokszor hangzik majd el, először halkan, szégyenlősen, csak úgy a gallér mögé brummogva, majd egyre bátrabban, idővel eszelősen, hogy: ez jár nekem. Miért jár? Mert megszenvedtem érte. Mert eleget hallgattam, eleget tűrtem, most már nekem is kell a jó.
Nem akármilyen jó: az állami jó. Nekem is jár a támogatás, nekem is jár a kedvező hitel, nekem is, nekem is, nekem is. Hát annyit loptak már, és senkit sem érdekel, senki sem tesz semmit. Nem érdekel, hogy Nyugaton máshogy, nem érdekel, hogy rajtam is múlik, nem érdekel, hogy csak össze kellene fogni. Nem, nem, nem. Én akarok most nyerni, én akarom most megmutatni magam. És ha kell, kezet fogok bárkivel, ha kell, olyan segget is kinyalok, amelyiknek a szagát már senki sem bírja elviselni. Nem érdekel semmi, győzni akarok. Én akarok győzni.
2016-ban lesz futball-Európa-bajnokság és lesz olimpia is. Versenyezni fog az egész ország, ettől lesz hangos a média. Mindenki küzdeni fog mindenki ellen. Mert a harc is jár. Igen, jogunk van pépesre verni egymás pofáját. A verem kultúrájában nagy pofonok csattannak majd el, és senki sem ússza meg, hogy eleredjen az orra vére. Egyre erőszakosabbak és egyre érzéketlenebbek leszünk. Tolongani fogunk a díjátadókon és a pénztárak előtt. Lassan körbeér a kerítés az ország körül. Lassan mindenki belátja, hogy ez jól van így. Lassan belakjuk a szabadságot, a testvériséget és egyenlőséget nélkülöző új világunkat, amelynek két alappillére: a gőg és a kétszínűség. Lassan nem lesz meglepő semmi sem.
A verem felett énekesmadarak helyett dögevők köröznek. A rothadó lelkiismeretünk szagára gyűlnek ide. Ez marad a kultúránkból. De nincs miért szégyenkeznünk. Lassan, de biztosan egész Európából csak egy verem marad: telis-tele rothadó lelkiismerettel meg pompás művészi alkotásokkal.
Következő cikk: Két geci beszántja az országot
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >