2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Terror(izmus) van, de legyőzhető

„Akarva akaratlanul, a terroristák malmára hajtja a vizet, és menthetetlenül elbukik.” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) Ugyanakkor átfogóbb és átgondoltabb társadalompolitikai lépésekre van szükség azért, hogy a kór, a terrorizmus mételye ne terjedjen és az utánpótlása kifulladjon, illetve a terrorizmust életben tartó társadalmi közegek felszámolódjanak. Ebben a vonatkozásban a mostani párizsi eset a „marginális integráció” sokfele divatos európai gyakorlatának elhibázott voltára világít rá (a francia multikulti bukását vizionálók csak arról feledkeznek meg, hogy Franciaországban soha nem volt multikulti), arra, hogy a Párizs környéki banlieue-k muszlim gettóit, akárcsak a Molenbeek-it, stb., föl kell számolni. A másod-harmad generációs muszlim fiatalokat be kell integrálni a társadalomba, tanulással és munkával, a többségi társadalom normáinak elfogadtatásával, és ez gettókban nem sikerül(het), csak ha a térbeli szegregációt megszüntetik. A kutatások és a gyakorlat mutatja, hogy a mai nagyvárosi muszlim gettókból nincs kijárat, az integráció, a fölemelkedés fele, olyan emberi életnek alig nevezhető, kilátástalan emberi parkolópályák, egyre inkább iszlamizálódó underclass (társadalmon kívüli, az alatti osztályok) kialakulásának társadalmi/kulturális közegei, melyek erősen kedveznek a radikalizálódásnak. A sikertelen integráció legbiztosabb jele, hogy az első muszlim bevándorló generáció tagjai – lényegében, akik még emlékeznek a nyomorra/terrorra, ami elől elmenekültek, akik féltve dédelgetett fölemelkedési terveiket áldozatok és lemondás, stb., árán is követik – a középosztályba való fölemelkedés lehetősége nélkül is, az akkulturáció árán is,  marginálisan, alacsony társadalmi státusokban, de valamennyire integrálódnak. Ha úgy tetszik látszólag asszimilálódnak, nyelvet és szakmát tanulnak/váltanak, kényszerűen, anélkül, hogy belső normává tennék és ilyenként átszármaztatnák a következő generációnak, kelletlenül is, de elfogadják a többségi társadalom szabályait, stb. A marginális integráció kudarca aztán a következő generációk esetében válik nyilvánvalóvá, akik szegregációban, társadalmon kívül, sőt anómiás (szabályok nélküliség), végzetesen elidegenedett, reménytelen helyzetben találják magukat. Paradox módon a gettók népének semmi mása nincs, csak a „rendezetlen szabadsága”, amivel nincs amit kezdenie, és a valahova tartozás erős vágya, ami a radikális csoportokhoz való csatlakozást motiválja (NB nemcsak radikális iszlamizálódás van/lehet, hanem egyéb szélsőséges csoportokhoz való csatlakozás is, bár manapság a többi forma egyre elfogadottabb, háttérbe szorul az előbbi túlmediatizáltsága miatt).

Tudom, hogy ma a közvélemény, a lelátók népe, már a kommentariátust nem is említem, bosszút és erőszakos terrorizmusellenes föllépést követel, mégis azt mondom: a siker hosszú távú garanciáját csakis a társadalmi inklúzióra, a szegregáció megszüntetésére, stb., irányuló tettek, kitartó és következetes erőfeszítések, az ennek megfelelő közpolitikák jelenthetik. Lehet, hogy méretét, sőt erőforrásait tekintve is kicsi, alulméretezett ez a sárgolyó a hatalmasan megnövekedett emberiség számára, viszont mégiscsak együtt kell élnünk, a másik alternatíva a totális háború, a civilizáció eltűnése, úgyhogy meg kell tanulnunk, különbözőségeink ellenére is együtt élni.

A kialakult helyzet rendkívüliségének túlhangsúlyozása a morális pánik fokozását, az esetleges vagy máris tervezett válaszreakciók eltúlzását, agresszivitásának indokolatlan mértékű növelését támogatja. Akárcsak a menekültkérdésnek a terrorizmussal való erőltetett és indokolatlan összekapcsolása (persze, ha egyszerre több problémát kell az EU-nak megoldania, még kevésbé boldogul, mintha sorra és nyugodtan tehetné, de ez a kihívás most) az egyre radikálisabb, szabadságjogainkat nagymértékben megnyirbáló (fedőneve, illiberális demokrácia) megoldások szolgálatába állított politikai manipuláció eszköze. Nem kétlem, hogy most a szabadságjogok és  biztonsági intézkedések – akárcsak az USA-ban történt a 9/11-et követően – bizonyos értelemben szembekerülnek egymással, úgy tűnnek föl, mint a mérleg két nyelve, melyet ki kell egyensúlyozni: le kell mondanunk nehezen kivívott szabadságunk egy részéről cserében a nagyobb (de nem örökre tartó és nem teljes) biztonságunk érdekében. A terrorizmus ennyiben elérte célját, éppen ezért nem az előítéletességre, hanem a realitásokra kellene biztonságpolitikát építeni, a szabadság vs. biztonság mérlegének nyelve csak jó kompromisszumokkal egyensúlyozható ki. Aki ezt akadályozza, aki a morális pánikot növeli, az EU egységes fellépése és egyre magasabb szintű integrációja ellen agitál, az akarva akaratlanul, a terroristák malmára hajtja a vizet, és menthetetlenül elbukik. Nekünk európaiaknak egyre több Európa kell, hogy szembeszállhassunk a terrorral, de ha egységesen lépünk fel, minden esélyünk megvan a győzelemre.

 

2015. november 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább

Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi

Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >

Tovább

Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut

Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >

Tovább

Musk fájdalmas búcsúja

A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >

Tovább

Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására

Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >

Tovább

Még sugároz a Szabad Európa Rádió

Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >

Tovább

Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország

Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >

Tovább

Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut

Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >

Tovább

Nagyot ment a baloldal Ausztráliában

Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >

Tovább

Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >

Tovább

Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába

Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >

Tovább

Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet

Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >

Tovább