2019. augusztus 23. péntek
Ma Bence, Róza, Szidónia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Újabb ígéretes lépések a nemzeti egység felé

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Minden bizonnyal lesznek olyanok, akik – mint, fájdalom, oly gyakran – akkor is cenzúrát kiáltanak, amikor éppen bevezetjük a cenzúrát.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A DK – Gyurcsány Ferenc mozgalma – azt javasolja, hogy Magyarország küldjön katonákat a Közel-Keletre.

Az MSZP – a parlamenti ellenzék legnagyobb pártja – azt indítványozza, hogy növelni kell a Magyar Honvédség létszámát, és fokozni harckészültségét. Az MSZP józanabb vezetői már belátják, hogy a szögesdrót határkerítésnél – ebben az adott szituációban – egyszerűen nincs jobb megoldás.

Ezeket a lojális és konstruktív gondolatokat nyilván örömmel fogadja a radikális jobboldali kormány és a hasonló beállítottságú Jobbik, amely formálisan még nem tagja a koalíciónak. Ezek komoly hadmozdulatok a Nemzeti Együttműködés kiteljesítése felé, miután az ellenzék már ünnepélyes, komor, ám egyetértő hallgatással vette tudomásul a biztonsági intézkedéseket, és többségében már nem kifogásolja a menekülteknek az országból való kikergetését se. A párizsi merényletek által keltett félelmi légkörben nőttön-nő a nemzeti egyetértés a közbiztonsági témákban, ami tetemesen erősíti az államhatalmat, mint ilynemű esetekben mindig.

De nem tudom, miért kellene itt megállni.

A veszélyhelyzetben – hiszen az idén már 2 (két) személynek adományoztak menekültstátuszt hazánkban! – parancsolóan szükséges az összetartás, a nemzeti egység, a határozottság – a nyugati érzelgős álhumanizmus és csődöt mondott multikulti, álliberális műtolerancia, politikai korrektség, feminizmus, gyökértelen baloldaliság, s ami ugyanaz, a buzilobbi által fölbátorított – migránsáradattal és civilizációs fenyegetettséggel szemben. Fontos ugyanakkor mindennek a szigorú ellenőrzése és kivételt, valamint henyeséget nem ismerő számonkérése, továbbá kíméletlen elutasítása: kultúránk, jólétünk, biztonságunk, önazonosságunk védelmében.

De ez nem lehet pusztán frázislovaglás: itt szavakon túl konkrét intézkedéseket kell foganatosítani.

Mindenekelőtt hadra fogható legényeket (s ej no, leányokat) kell fölvenni sürgősen a rendőrség kötelékébe, hogy a fegyveres államhatalom ne csak effektíve biztosítsa a magyar állam- és honpolgárok békés, üdítő álmát, hanem látványként is nyilvánvalóvá tegye a nyugalomőrző erő meglétét és elszántságát. Komoly összegek folyósítása, folyamatos, fegyelmezett át- és újjászervezés révén meg kell erősíteni a titkosszolgálatokat, és közvetlenül a Központi Erőtér rendelkezésére kell bocsátani olyan, számszerűségükben megsokszorozott, elit kommandós jellegű paramilitáris osztagokat, amelyek vagy ellátják a magas kockázati fokozatú intézmények védelmét, vagy – ha kell – rövid úton helyettesítik őket. Megfontolandó a közterület-fölügyelők, helyhatósági biztonsági erők, és ha muszáj, BKV-ellenőrök nehézfegyverzettel való ellátása.

Haladéktalanul – jogállami eszközökkel, összhangban az Európai Unió és a NATO nálunk hatályosan becikkelyezett, elismert szabályaival – lehetővé kell tenni a titkosszolgálatoknak, biztonsági erőközpontoknak és bűnüldöző, illetve bűnmegelőző szerveknek a hozzáférését a magyar állampolgárok és a hazánkban tartózkodó, illetve a hazánkkal kapcsolatban lévő, egyébként általunk a hagyományos magyar vendégszeretet szellemében szívesen látott, de talán potenciálisan aggályos külföldiek személyes adataihoz, internetes és mobilforgalmához, levelezéséhez, pénzmozgásaihoz, repülő-, vonat- és buszjegyeihez, tankolásaihoz-parkolásaihoz, valamint fehérneműjéhez. Az álliberális jogászkodás és a képmutató „jogvédő” bomlasztás karakán figyelmen kívül hagyásával az illetékes szerveknek totális rálátást kell biztosítani a társadalom kiszámíthatatlanul és fegyelmezetlenül nyüzsgő egyedeinek nehezen áttekinthető, kaotikus össztevékenységére.

Ehhez nem elég az állam ereje, itt a társadalom – az a bizonyos, sokat emlegetett „civil társadalom”! – segítségére, közreműködésére is igényt kell tartani: bátorítsuk a gyanús jelenségeket észrevételező állampolgári bejelentések minél gyakoribb megtételét, s ne szégyelljük az ilyen hazafias szellemű, a közérdeket szolgáló információk és informátorok jutalmazását, méltányos díjazását – bár az önzetlen önkéntességnek is megvan a maga helye.

A megfelelő közszellem kialakításában ugyan jelentős szerep vár a nemzeti konzultációk mozgósító, lelkesítő munkájára és közszolgálati, valamint magánjellegű médiumaink józan, higgadt helyzetismertetésére, amely azonban (eltérően az álobjektivitás álszentségétől) nem lehet semleges, ha a nemzet létérdekeiről van szó, de ez nem elég. Minden munkahelyen, egyesületben, egyházban, iskolában stb. meg kell teremteni a legújabb kori népvándorlással, migránsáradattal, megélhetési bevándorlással és a rejtélyes erők által finanszírozott menekültbiznisszel kapcsolatos tárgyszerű, ám éber és kritikus tájékoztatás és öntudatosodás fórumait, amelyekben helyet kell kapniuk a keményen dolgozó kisemberek megfigyeléseinek, benyomásainak, spontán megérzéseinek, különösen a bel- és külföldi színesekkel összefüggésben.

S bizony itt nem lehet nélkülözni olyan rendszabályok bevezetését sem, amelyek sajnos átmeneti kellemetlenségeket okozhatnak ugyan, de amelyek célirányosságát minden felelősen gondolkodó állampolgár bízvást beláthatja – s ebben az ellenzék egyet- és megértésére is számítunk e nehéz órákban. Nem érhetjük be a láthatósági mellény puszta fölvételével – amelyre a mostoha időjárás is kényszerít bennünket –, hanem mélységben is kell támadnunk a veszélyeztető elemeket.

Tudvalévő, hogy a posztmodern hadviselés egyik fő terepe a kommunikáció, amelyet immár nem lehet naiv módon csak „közvéleménynek”, „nyilvánosságnak” vagy pláne „szellemi életnek” nevezni: ennek stratégiai jelentősége van, hiszen éppen ezen a nehezen meghatározható, csúszós-iszamos terepen nyilvánulhat meg a világerő (avagy globális árnyékhatalom) egykönnyen nem azonosítható vagy föltárható, rejtett-közvetett, bár esetleg mindent eldöntő hatása. Minden bizonnyal lesznek olyanok, akik – mint, fájdalom, oly gyakran – akkor is cenzúrát kiáltanak, amikor éppen bevezetjük a cenzúrát.

Igen, ebben a könnyen tragikusra fordulható vészhelyzetben – ha tetszik, ha nem – szükség lehet a „balliberális” médiahegemónia ésszerű korlátozására, amelyhez megvannak a korszerű, jogállami módszereink. Velük szemben persze számíthatunk jól ismert, lejáratott, idejük múlt, divatból rég kiment „közszereplők” árulkodására, akik soha nem haboznak bizonyos nyugati fővárosokban lejáratni Magyarország – ettől függetlenül egyre ragyogóbb – nemzetközi presztízsét, amelyet olyan állam- és kormányfők is elismernek, mint al-Sziszi tábornok, Miloš Zeman, Robert Fico, Beata Szydło, Vlagyimir Putyin, Kolinda Grabar-Kitarović, Gurbanguli Berdimuhamedov, Iszlam Karimov, Ilham Alijev, Nurszultan Nazarbajev és mások. (A szabad világ jövendő vezetője, Donald Trump is csak azért nem, mert még nem értesült Magyarország létezéséről.)

Bármilyen feszélyező is ez, nem tűrhetjük el a dezinformációs-diverzáns-fölforgató sejteknek a szólásszabadságra – persze hamisan – hivatkozó destrukcióját, amelynek hátvédje az álliberális, álbaloldali, álhumanista körök öngyilkos hajlama, amely kétségbe vonná az európai-amerikai fehér civilizáció tagadhatatlan, örök életű, semmivel össze nem hasonlítható teljesítményeinek (Auschwitz, Hirosima, Gulag) értékét, a rájuk jellemző relativizmussal – mintha ezekkel a fegyvertényekkel versenyre kelhetnének az azték emberáldozatok!

Ennek a dekadens szkepszisnek – valóságos szepszisnek!... – a kártevése e nehéz órában, amikor az integrálhatatlan, asszimilálhatatlan, beilleszthetetlen, fundamentalista, színes hordák föltartják a forgalmat az Európát jelképező autópályákon, meg kell hogy szűnjék. Lankadatlanul le kell leplezni, disz kell kreditálni ezt a valósággal az üzemi szarkákéhoz mérhető aknamunkát, és hatósági, közigazgatási rendelkezésekkel eltiltani a romboló kétely és hiperkritikus okoskodás minden, látszólag ártatlan fajtáját, még azt a felelőtlen „humorizálást” is, amely csak a terror terjedését szolgálja, miközben a gúnyos mosoly kozmopolita krokodilkönnyekbe fullad.

Mindehhez (bár ezt nyilván szabotálni akarják majd rosszhiszemű, idegenszívű, Európa szenvedéseivel szemben közömbös, ún. „értelmiségiek”!) az egész nemzet kéri az ellenzék segítségét, s hajlandó pillanatnyilag eltekinteni ezen ellenzék régebbi nemzetellenes bűneinek fölhánytorgatásától, úgyszintén jelenlegi idiotizmusától, ha megembereli magát, a köz-, nemzet- és állambiztonság álláspontjára helyezkedik, s nem lesz aláásója a menekülthordáktól, dzsihádoktól és fatváktól fenyegetett nemzeti egységnek akár országos, akár megyei szinten.

Ugyanakkor szívmelengető érzés, hogy leküzdve a magyargyűlölő ellendrukkerek mímelt fanyalgását, nemzeti tizenegyünk kijutott az Európa-bajnokságra, s így a világ lelátóin végre fölharsanhat a mélyről jövő nemzeti fohász: „Ki nem ugrál, büdös román, hej, hej!”. A labdarúgás népi kultusza nálunk összeolvad a katonai erényekkel, amint ezt Puskás Öcsi „őrnagy” bácsi valósággal napóleoni pályafutása is napnál világosabban megmutatja, akárcsak jó humorú, derék szurkolóink őszinte vonzalma a gerillaharcmodor, az egyenruha és a katonabakancs iránt. Ezen férfias időtöltés, amelynek méltó keretet biztosítanak épülő posztmodern-organikus stadionjaink, nem fér össze a mesterkélt, bizonyos jól ismert csoportok által ránk kényszeríteni akart politikai korrektség MENEKÜLTSIMOGATÓ attitűdjével, amely mögött nem húzódik meg egyéb, mint a leszbikus, femináci dzsenderideológia természet- és hagyományellenessége, a keresztyén civilizációt jól kifejező dróntámadásokkal és szőnyegbombázásokkal szembeni perverz antipátia.

Meggyőződésünk, hogy ezen a válságon is túljut sok mindent átélt hazánk, amely aztán önfeledten átadhatja magát a közbeszerzési eljárásoknak, vagyis a békés hétköznapok megszokott, szerény, de nekünk oly drága kisvilágának, amelybe nem hatolhatnak be a túlpolitizáltság és a végzetes megosztottság Soros György elvtárstól „inspirált”, ún. „emberi jogi” vírusai.

2015. november 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább