Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Vajdasági kupi
„Van egy rossz hírem: létezik a vajdasági magyar második nyilvánosság, és hányunk tőletek!” Stephen Bozhen (Facebook):
November 24, 2014 at 2:07am
Egy ellaposodott házasságot (emelje fel a kezét, aki még nem látott olyat!) rendbe hozni nem kis feladat, bizonyos esetekben talán lehetetlen is, és a mondatot csak azért nem folytatom tovább, mert hemzsegne a közhelyes megállapításoktól. Rontani rajta, netán teljesen kiüresíteni viszont annál könnyebb, és tegyük a kezünket a szívünkre: melyikünknek nem volt még szar ötlete élete során? Naugye.
És pénztől elkábult, élveteg, kiüresedett emberi vázakat láttunk-e már? Aberrált vágyakkal telt fejeseket, nagykutyákat? Kell-e ehhez messzire mennünk, vagy elég a közvetlen környezetünkben szétnéznünk? Jajj, úgy nem bírom, amikor valaki kérdésekkel próbál valamit közölni. Úgyhogy ezt abba is hagyom.
Kupidó. Gondolom, az áthallást nem kell kifejtenem. Mert hát miben is különbözik egy kupleráj egy ún. szvinger klubtól? Itt is, ott is fizet, aki belép, nem is keveset, itt is, ott is ismeretlenek dugnak, és ide is, oda is kiüresedett, normális kapcsolatra már képtelen emberek járnak (saját megfogalmazásukban hétköznapi, kötődésekkel járó kapcsolatra nincs szükségük). A nagy különbség persze mégis abban van, hogy míg az előbbibe a (férfi)ember egyedül jár (már amennyire férfinak tekinthető, aki pénzért vásárol szexet), utóbbiba főleg párok térnek be. Akiknek nem elég kettejük testi közössége. Akik „egy kis izgalomra” vágynak. Vagy akiknek az a hülye ötletük támad, hogy halódó házasságukat így hozzák rendbe. 18-as karika után kiállt az előadás, de nem azért, mert szexet ábrázolnak benne (szerintem amúgy teljesen visszafogott módon, öncélú túlzásoktól mentesen), hanem mert érett szellemet kíván az értése. Igen, ez a mocsok, amit barokkos díszítéssel mutat be Tasnádi István és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata (akik szinte fürdőznek a szerepeikben), ez a való világ, a jelenkor nagyvárosi életritmusa. Igen, ezek az emberek tényleg nem tudnak már magukkal mit kezdeni jómódjukban. Igen, party- ill. szexdrogok bódulatában keresik az üres élvezeteket. Igen, a mostani párkapcsolatok egy része valóban ezen a szinten van már: a pénz meg az egy-két megszületett gyerek köt csak össze embereket. Meg a hedonizmus. Amivel az ürességüket próbálják elkendőzni, elfeledtetni ezek az eltorzult emberi karikatúrák. Valami nagyon elromlott ebben a 21. században.
És ha már rosszul működő kapcsolatok, akkor Tapasztalt asszony. Mintha csak rólunk és a szüleinkről, vagy még inkább a mindenkori fiatalokról és a szüleikről is szólna, a nemi szerepek változásának a közelmúltig terjedő áttekintésébe csomagolva mindig ugyanazoknak a hibáknak az elkövetéséről. A sok elhallgatott sérelem, sok félreértés, az elmérgesedett tüskék, vagy a szimpla hülyeség miatt vakvágányra került házasságok, az asszonyt gyerekszülő konyhai robotgéppé, a férfit lusta, primitív bunkóvá redukáló életek szinte testközeli, nem bántóan, de nagyon őszintén történő (a szereplők saját tapasztalataikon is alapuló) ábrázolása, ami bemutat és tanít (pontosan azt csinálja, amit a színháztól elvárok), mindezt arányosan, kiegyensúlyozottan, követhetően téve – ez Tasnádi színháza, amit ezzel a társulattal karöltve oly hitelesen művel.
Hogy ehhez a két műhez Csernik Árpád monodráma és stand-up comedy között egyensúlyozó előadását mi köti? Túl az aktualitások tárgyalásán persze. Nos, két bitangerős kapcsolódási pont van a három darab között. Számoznám is őket, ha megengeditek.
1. szinte állandó teltház, jó előre elkelt jegyek,
2. Andrási Attila, a Szabadkai Népszínház szinte teljes magyar társulatának tiltakozása ellenére megfellebbezhetetlen politikai hátszéllel a társulatra erőltetett/erőszakolt „művészeti” vezetője le akarja venni mindhárom darabot a repertoárról.
Az első pont különösebb magyarázatra nem szorul. Ellenben a második...
Miféle igazgató az, aki a „pályafutását” a legsikeresebb darabok kinyírásával kezdi? Valami homályos indoklással persze, hogy a jövőnket meghatározó múlttal kell inkább foglalkozni egy polgáribb színházban. Miféle szándék vezérli? Vagy ki vezérli őt miféle szándékkal?
Ha csak egy pillanatra is őszintén akarunk beszélni, akkor kimondhatjuk, hogy a jövőnket messzemenően meghatározó múlt (és jelen!) a vajdasági magyar politikai elitet a velejéig átitató (megkockáztatom, hogy a szerbiai politikai romlottságot súroló, helyenként bőven felülmúló!) korrupció, ami a lezüllesztett közélet pokoli átpolitizáltságának köszönhetően a színházat sem hagyja immár érintetlenül.
A polgári színháznál cinikusabb kifejezést pedig már rég nem hallottam. Magyarul jó lenne tehát, ha a VMSZ szavazóbázisát adó, a világ információáramlásáról hermetikusan levágott falusi magyarság szellemi szintjén folytatná tovább a tevékenységét a Népszínház. Hogy értsék meg a majmok, hogy magyarra kell szavazni és kuss. Hogy a színháznak úgy általában véve valóban ezeket az igényeket kell-e kielégítenie, abba bele se menjünk, mert nem szeretném összetörni a billentyűzetemet, mielőtt az irományom végére érek (bluetooth-os és elég drága volt).
Az a tény, hogy a társulat élén első rendezésében egy olyan darabot erőltetett színpadra az igazgató úr, amivel a 80-as években egyszer már csúnyán megbukott, önmagáért beszél: egy dölyfös ember önigazolási kísérletét láthatjuk. A premierre nagyrészt meghívott nézők ültek be (a pógárjenőék, akiket annyira érdekel a színház, mint Makót Jeruzsálem, de hát virítani kell, mosolyogni, gratulálni), a reprízre még jutottak valódi érdeklődők, de kb. ezzel véget is ért a „sikersztori”, mert a harmadik előadásra már csak úgy lehet feltölteni a nézőteret, ha a VMSZ-fellegvárakból szervezett (községek pénzén finanszírozott!) buszokkal szállítják a fanokat. Nem tudom, meddig lehet még sikernek hazudni a bukást. Az biztos, hogy egy sikeres Kupidó, Tapasztalt asszony vagy Van valami bejelentenivalója? mellett ez eléggé macerás. Megoldás? Tüntessük el őket! Nem tudom, hogy csak én érzem-e ezt az orrfacsaró bűzt, a romlás, rothadás szagát a VMSZ háza tájáról.
Ugye, kit néztek ti hülyének? Tudom, hogy megpróbáltatok már minden közintézményt, médiát, sőt, magyar iskolát (hogy ne soroljam tovább) kézi vezérlésre átállítani, de van egy rossz hírem: létezik a vajdasági magyar második nyilvánosság, és hányunk tőletek!
Következő cikk: Orbán, a „padre padrone” és a szívet melengető látvány
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajnának nem szép szavakra, hanem ágyúkra van szüksége
Ezt hallotta Peter Pomerantsev egy kijevi konferencián, hogy, így a barátoknak és szomszédoknak fel kell futtatniuk >
Ez van, ezt kell szeretni!
2024–25 fordulóján a helyzet tehát feltétlenül fokozódik. Az ellentmondás is nyilvánvaló. Bár az ország egy felmérés >
A populisták patrónusa
Erősen megosztotta a Die Welt konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, >
Gyatra a vezetés Európában
Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati >
Hogyan hódol be egy nemzet szégyenteljesen
A Frankfurter Rundschau publicistája, Bill Kristol szerint olyan, mintha kezdene orbanizálódni az amerikai politika. A magyar >
Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása
Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >
Mi történik, ha Trump félreérti a mandátumát
William Galston a Wall Street Journalban óva inti Trumpot attól, hogy túllőjön a célon, mert a >
Előre hozott választás Szlovákiában?
Jókora felháborodást váltott ki moszkvai látogatásával odahaza a szlovák kormányfő, hiszen az osztrák kancellár jó két >
A halálos őrület
A magdeburgi merénylet halálos őrület eredménye, de nem lehet a hagyományos keretekben értelmezni, mert a tettes >
A Georgescu-hadművelet
A Neue Zürcher Zeitung összeállítása időrendbe szedve levezeti, miként szervezték meg a Georgescu-hadműveletet, vagyis a bizonyítékok >
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >