Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Elhomályosult abszolutizmus és a többiek
„Orbánról valaha azt gondoltam, hogy bolsevik típusú, kleptomániás népboldogító.” PuPublogja,
(...) Viszont ne feledjük azt, hogy demokráciának is vannak árnyoldalai, például Hitler óta tudjuk, hogy a szélsőség demokratikus úton is hatalomra kerülhet, és ebben a tapasztalatunkban Orbán egyeduralmi törekvései és Ózd csak megerősíthet bennünket.
Orbánról valaha azt gondoltam, hogy bolsevik típusú, kleptomániás népboldogító, ma már nem ezt hiszem, hanem inkább Al Caponéhoz hasonlítanám, útban az Alcatraz felé, ahonnan – már, ha egyáltalán ép ésszel kerül be, de ép ésszel már soha nem kerül ki.
Itt már régen nem társadalmi kérdésekről van szó, itt már csak a pőre vagyongyűjtésről szól a történet, melynek során elvesztett minden gátlást, a cselekedetei és megnyilatkozásai minden racionalitást nélkülöznek, elfogyott a kreativitás, elkoptak a sablonok, a módszerek.
A gyógyszervegyészet diadalának lassan vége, a természet legyőzi a tudományt. (...)
XXX
Magyarország ígéret volt, ma fenyegetés
A korábbi parlamenti képviselő Mats Johansson írása elején 25 évvel ezelőtt magyarországi tapasztalatából idézett fel. Alkalma nyílt például elfogyasztani egy hosszúra nyúlt ebédet a miniszterelnökkel, akit az érdekelt, miként lenne bevezethető a választókerületéből származó bor a Systembolagba** – az étkezés alatt egy szó sem esett arról, miként lenne megmenthető a haldokló létező szocializmus, annál több arról, mivel jár egy jövendő piacgazdaság. Johansson megemlékezett a Nagyvásárcsarnok bőséges árukínálatáról is, Thatcher- és Reagen-képekről, „Budapesten volt valami feszültség a levegőben, ami világtörténetit jósolt”. Értékelése szerint a reformközgazdász Nyers Rezső vezetésével Magyarország jutott a legmesszebb a szovjet blokktól való távolodásban: „a láger legvidámabb barakkjának” nevezték. Magyarország megtette az első lépést a reformkommunizmus útján: „nagyszerű érzés volt Magyarország mint ígéret”.
Negyed századdal később a szerző a Freedom House (FH) éves jelentéséből idézi a politikai szabadságjogok állapotát 197 országban mérő kutatóközpont megállapítását: „Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali rezsimje alatt a korábbi kommunista államok közül Magyarországot sújtotta a legkomolyabban a demokratikus intézmények romlása. Orbán rendszeresen kifejezésre juttatja megvetését azon liberális értékek iránt, amelyek az EU-t vezérlik.” 2014-ben Magyarország a FH értékelése szerint Guayana és Kelet-Timor közé került, a 71. helyre (négy éve a 42. volt), az első osztályú (szabad) kategóriából lecsúszott a másodikba, a „részben szabad”-ba.(...)
XXX
Orbán, a humorista
Már-már állandó szerzőnek szegődhetne Orbán Viktor valamelyik vicclaphoz. Egymás után sorjázó beszédei hemzsegnek a jó poénoktól. Itt van rögtön az a humoreszk, amelyet a Hauszmann Bizottság alakuló ülésén adott elő a Parlamentben.
Már maga a humoreszk alaptémája is nevetésre ingerlő: egy hatalmától megrészegült harmadosztályú, műveletlen focista hogyan próbálja személyes ambícióit feltüntetni nemzeti érdeknek. A téma talán többet is érdemel egy humoreszknél, inkább Moliѐre tollára kívánkozó alaphelyzet. „A budai várnegyed rekonstrukciója nemcsak a kormány, hanem minden magyar ügye”– mondja a főhős, és a továbbiakban mindent ennek rendel alá.
Kijelenti, hogy „a Várhegy a magyar kultúra Akropolisza”, és feltehetően a leghíresebb akropoliszra, az athénira gondol, mert arról még ő is hallott. Arról viszont már nem hallott, hogy az akropoliszoknak semmi közük nem volt a kultúrához – az ókori görög városállamok királyi palotája és a város védőszentjének temploma állt ezeken a helyeken. (Az, hogy az athéni építkezéseknél egy Pheidiasz nevű rendkívül tehetséges művész ügyködött – ami miatt ez az Akropolisz bekerült a művészet történetébe –, csak szerencsés véletlennek tekinthető.) A kultúra szó annyira tetszik a humoristának, hogy még egyszer elmondja ugyanezt, más szavakkal: „Azt szeretnénk, hogy a budai Várhegy – ahogy ezt Hauszmann Alajos maga is gondolta, és saját korában meg is valósította – a magyar kultúra fellegvára legyen.” Ennek érdekében ki is költöztetik a fellegvárból a magyar kultúra két legnagyobb intézményét: az Országos Széchenyi Könyvtárat és a Magyar Nemzeti Galériát. Feltehetően azért, mert túl sok négyzetmétert foglalnak el, és így nem marad hely a kultúrának. (...)
XXX
Na mi az egyik első dolga a román elnökválasztás győztesének? Beszól Orbánnak!
A jobbközép nagyszebeni polgármester, Klaus Iohannis győzelme a balos miniszterelnök, Victor Ponta fölött meglepte a román közéletet. Az exit pollok Ponta győzelmét jósolták, viszont több mint 300 000 román szavazott külföldön, ők nem szerepeltek az exit pollok eredményeiben, és nagyon nagy többségben az erdélyi szász, 55 éves fizikatanárra, Iohannisra szavaztak.
Ponta ugyan mindent megtett annak érdekében, hogy akadályozza a külföldön élő románok szavazását, de végül sportszerűen és gyorsan elismerte vereségét. „A népnek mindig igaza van. Fölhívtam Iohannist, és gratuláltam a győzelméhez” – mondta esti sajtótájékoztatóján az újságíróknak.
A Financial Times tudósítása kiemeli, hogy mindkét elnökjelölt nyugatos, EU-barát programot hirdetett, és mindketten igyekeztek magukat elhatárolni Orbán illiberáliskodó, nyugat-ellenes irányvonalától. Iohannis kerek perec kijelentette, hogy a magyar demokrácia szerinte nem jó irányba megy.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >