Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Két világ
„Ma csak suttogva és bizalmas körben beszélnek arról, hogy ami a „közmédiában” történik, kísértetiesen idézi fel a Rákosi-rendszert.” Aczél Endre (Galamus):
Esküszöm, nem ugyanabban az országban élünk.
Ha az ember a közrádiót hallgatja, a köztévét nézi, csupa derűs dolgot lát és hall: szabadságharcunk eredményes, gazdaságunk helyzete kiváló, növekedésünk irigylésre méltó, a foglalkoztatottak száma nő, az infláció jelentéktelen, dúl a rezsicsökkentés, és így tovább. Ezzel persze semmi újat nem mondok, hiszen akik a Galamust olvassák, pontosan tudják, hogy az Orbán-kormány tevékenységének folttalansága, a kormányfő érinthetetlensége a „közök” szent tehene. Nem létezik Orbán–Simicska-párbaj, nincs Közgép, Mészáros Lőrinc nem is él, csak a tolvajokat sarcolják, nincsenek megszorítások, a fejlesztési miniszter és az összes többi miniszter makulátlan igazmondó, az államtitkárokról és helyetteseikről aztán nem is szólva. (Az meg kit érdekel, hogy Rogán megígérte, választások után beszámol róla – természetesen soha nem számolt be –, miből vette az ingatlanjait és miből költekezik messze a legális jövedelmén felül?) Viszont az ég kék, a madarak csicseregnek, a zemberek meg üdvözült arckifejezéssel adnak hálát a sorsnak – de leginkább a miniszterelnöknek – azért a sok jóért, ami őket éri. Most épp olimpiát akarnak rendezni a közmunkás-jövedelmükből.
Ezzel szemben ha az ember mondjuk az ATV-t vagy (újabban) az RTL Híradóit nézi és a Klubrádiót hallgatja (olvasnivalóról most nem beszélek), akkor csupa-csupa ronda és nyugtalanító dologról értesül. Se kék ég, se madárfütty. Van viszont… Nem sorolom. Tudja mindenki.
De hát ez mégis elképesztő. „Idegesítetek” – mondja egyik (baloldali érzelmű) rokonom (mintha közöm volna bármihez is), és bevallja: átkapcsol az M1-re meg a Kossuthra, mert nyugalmat akar. Nézi a közhíradót, hallgatja a Vasárnapi újságot. Vágyik egy olyan országképre, amely – mint Fekete György művészetideálja – a derűt és az örömöt sugározza, és nem háborgatja a lelket botrányokkal, korrupciós ügyekkel, Lázár-vadászatokkal, felcsúti történetekkel, devianciákkal. Legfeljebb a szocik és társaik ilyen-olyan félrelépéseivel.
Mint effélékben jártas embernek, sokszor volt olyan érzésem, hogy a „közmédia” műsorterveit a Fidesz sajtósai gyártják napszámban. Ha nem a Lendvay utcában, akkor a stúdiók környékén. Le, egészen a riportok, interjúk szerkezetéig, tartalmáig.
Ebben semmi új nincs. Most történetesen az ötvenes évekről írok egy könyvet, és van képem arról, mit jelentett a pártfelügyelet a Szabad Népnél és a rádiónál azokban az időkben. A lapot olvasva és a Kossuthot hallgatva pompásan lehetett aludni (szó mi szó, a Vasárnapi újságra is!), végtére is a „kollektív agitátorok” voltak kötelesek gondoskodni a nép nyugalmáról. És ha történetesen a sajtó „elszemtelenedett” – mint a Nagy Imre-korszakban –, akkor jött a nyakazás. És ideig-óráig visszatért a világ istentől (a párttól) való rendje. Ma csak suttogva és bizalmas körben beszélnek arról, hogy ami a „közmédiában” történik, kísértetiesen idézi fel a Rákosi-rendszert, de ha már beszélnek, akkor én itt miért hallgassak? Beástam magam a történetébe.
Azt is elmondom, hogy a Kádár-rendszer utolsó évtizedében vagy annak a második felében a pártközpont már alig pofázott bele abba, hogy mi hangozzék el a rádióban vagy jelenjen meg a képernyőn. Minél mélyebb lett a válság, annál szemérmesebbé vált ő maga.
Persze igaz, hogy akkor is, mint harmincegynehány évvel korábban, csak egyfajta nyilvánosság volt, ma pedig (még) létezik sokféle, meglehet, épp nyakazás előtt. Mert az a „másik Magyarország” kétségkívül elszemtelenedett, ahogyan Rákosi pajtás szokta volt mondani.
Akárhogyan is: megértük, hogy két Magyarország-kép létezzék egymás mellett. Ilyen a Lajtán túli civilizált világban nincsen. Az nem képzelhető el, hogy mondjuk a BBC kommentátorai ne vesézzék ki a kormányzó konzervatív párt belső gondjait, hatalmi viszályait etc. Olyan nincs, hogy ez a hatalmas médiabirodalom egészen más képet rajzoljon az országról, mint amilyet akár a jobb-, akár a baloldali vagy liberális sajtó. Ilyen csak nálunk van.
A múlton merengve egyedül az vigasztal, hogy a Rákosi-rendszer legepésebb, legelszántabb publicistái is arra ébredtek egy szép nap, hogy van borotválkozó tükrük, és ha belenéznek, szembe kell köpniük magukat. Attól a naptól egyenes út vezetett ’56-ig.
P.s. Egyáltalán nem irigylem azokat az ifjabb pályatársaimat, akik úgy szocializálódnak (meglehet, nem olyan hévvel és meggyőződéssel, mint az imént idézettek), hogy a Párthoz való lojalitás minden igazságot, rációt felülír, egyszersmind a biztos út és recept a felemelkedéshez. Javaslom nekik, ismerkedjenek meg Spiró György A kert című, majdnem elfeledett drámájával, amely (részben) azon mereng, hogy a megvilágosodás vajon ad-e felmentést a korábbi bűnök alól. És ha igen, akkor hány évnyi Canossa-járással lehet jóvátenni azt, ami jóvátehetetlen?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >