Ma Bonifác, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Versenyezni Kínával?
„Inkább a feltörekvő országok csoportjába kíván tartozni, ahol az olcsó munkaerőre alapozott fejlődési modell a jellemző.” Vigvári Gábor (Dinamó):
A kínai minimálbér elérte a magyart, írja Pogátsa Zoltán blogjában. Noha maga az állítás, ahogyan azt a hozzászólások között többen is kiemelik, erős túlzás, kétségtelen tény, hogy a trend igaz. Kína egyre kevésbé az az ország, melynek versenyelőnye a rendkívül alacsony bérszínvonalon alapszik: trendszerűen igaz, a kínai bérek emelkednek, és lassan zárkóznak fel a magyarhoz. Az eset kapcsán három dolgot érdemes körbe járni: az egyik a kínai bérszínvonal kérdése, talán ez a legegyszerűbb; a második a kínai fejlesztéspolitika kérdése; és ehhez kapcsolódva a harmadik Magyarország helyzete.
Ami a kínai bérszínvonal emelkedését illeti: ebben önmagában tulajdonképpen semmilyen meglepő nincsen. Számos olyan, a főáramú közgazdaságtanhoz tartozó elméleti modell van, mely segítségével megválaszolható ennek oka. A legegyszerűbb magyarázat természetesen az, hogy az olcsó munkaerő kihasználó beruházások megemelték a keresletet a munkaerő iránt. Mivel Kína népessége hatalmas, így nagyszámú felesleges munkaerő állt rendelkezésre, mely a bérszínvonalat a keresletemelkedés ellenére viszonylag alacsonyan tartotta a bérszínvonalat. Azonban az újabb és újabb beruházások (most már nem csak külföldiek, hanem kínaiak is), még tovább emelték a keresletet, a többletmunkaerő kezd elfogyni, így szükségszerűen emelkedik a munkabér. Ennek természetesen lesz hatása a világgazdaságra. Kína esetében már most látszik, hogy azok a termelési tevékenységek, melyek kifejezetten a képzetlen, olcsó munkaerőt igénylik, egyre kevésbé versenyképesek Kínában, így ezeket (sokszor kínai vállalatok), sorra telepítik át a régióban lévő alacsonyabb bérű országokba, így Vietnámba, Laoszba. Mindeközben Kína egyre inkább képes arra, hogy egyre képzettebb munkaerejével egyre szofisztikáltabb termékekkel jelenjen meg a világpiacon. Ilyen például a közelmúlt napelem botránya: kínai gyártók egyre inkább kezdik kiszorítani erről a piacról a tradicionális német gyártókat. Másrészt a növekvő jövedelmek miatt, illetve a városokba vándorolt, korábban önellátó mezőgazdasági tevékenységet végző munkaerő miatt növekszik Kína importigénye: a mezőgazdasági termékek és az energiahordozók a két legfontosabb. Ez az, ami például Kína fokozódó jelenlétéhez vezet Afrikában.
A fent felvázolt folyamat azonban a valóságban nem megy végbe mindenhol automatikusan. A kulcs az volt, hogy Kína képes volt arra, hogy egyre több és több tőkét vonzzon, illetve arra is képes volt, hogy a fejlődésének eredményeit „újra befektetve” folyamatosan növelje termelését. A kínai siker kapcsán újra előtérbe kerülnek a tág régió korábbi sikerei. Először Japán, majd a kelet-ázsiai kis tigrisek (Tajvan, Korea, Hong-Kong, Szingapúr), utánuk Malajzia és Thaiföld. Kínával kiegészülve ez a régió óriási gazdasági átalakuláson ment keresztül. A kelet-ázsiai modell (noha modellértékűsége és pontos mechanizmusrendszere is vitatott) a legtöbb ember számára az állam gazdaságfejlesztési sikereit jeleníti meg. Kína valamennyire ebbe a trendbe illeszthető, noha a gazdaságfejlesztési sikerek mögötti okok feltárása, úgy gondolom, még hosszú kutatások tárgya kell, hogy legyen. Nem véletlen, hogy a magyar közbeszédben, kormányzati kommunikációban a „keleti szél” fogalma ilyen népszerűségre tett szert, és az állami beavatkozás indokaként hivatkozható.
Végül a magyar szempont. Ennek kapcsán érdemes kiemelni, hogy, legalábbis a kormányzati kommunikáció szerint, Magyarország éppen munkaalapú gazdasággá szeretne válni, mivel a jóléti társadalmakat a munkaalapú társadalmak váltják fel. Mit is jelent ez? Véleményem szerint kétféle értelmezés lehetséges: az egyik szerint, főképpen a centrum országokban, a korábbi jóléti rendszereket felváltja egy másik, munkaalapú rendszer a világgazdaságban. Eszerint, röviden megfogalmazva egy olyan világ köszönt ránk, ahol a jóléti állam funkciói leépülnek, a munkaerőpiacokat rugalmasabbá tesszük (flexicurity). Ebben a kialakuló gazdasági rendben tehát a sikeres centrum országok alapvetően jól képzett, rugalmas munkaerőre alapozott gazdaságukban bízhatnak, melyben az állami befolyás kevésbé jelentős, és alapvetően a versenyképesség javítására korlátozódik.
A másik hazai értelmezés, amely a kormányzat értelmezése, azonban részben felülírja az előzőt: eszerint a munkaalapú gazdaság nemcsak rugalmas, hanem termelő munkát végző gazdaság is. A keleti szél ebben az értelmezésben nem csak az állami beavatkozás másolását jelenti, hanem egyben annak a célnak a kitűzését is, hogy a termelő, ipari tevékenységet támogassuk. Jól látszik ez a kormányzat által kötött stratégiai partnerségi szerződések kapcsán, a preferált egyetemi, főiskolai szakok esetében, stb.… A jelenleg ismert intézkedések alapján az ország sokkal inkább a feltörekvő országok csoportjába kíván tartozni, ahol az olcsó munkaerőre, illetve a centrum régiókból kihelyezett ipari termelésre alapozott fejlődési modell a jellemző.
A stratégia egyfelől lehet érthető, hiszen Magyarország egyértelműen nem tagja a fejlett országok elitklubjának. Azonban a másik oldalról a stratégia könnyen elhibázott lehet: valószínűleg hosszú távon az ország és társadalma nem fogja bírni az árversenyt a feltörekvő egyéb más régiókkal. Még úgy is, hogy a különböző kormányzati intézkedések, mint a közmunkások magánszféra által való használata és az új munka törvénykönyve egyértelműen a bérszínvonal emelkedése ellen hatnak. Mivel az árak lassan konvergálnak a régiós átlag irányába, ezt muszáj valamennyire követni a béreknek is (lásd még az „európai béreket” szlogeneket különböző választási plakátokon). Ráadásul a tőlünk nem túl messze elhelyezkedő, magasabb bérekkel kecsegtető térségek kivándorlási nyomás alá helyezhetik az országot.
Magyarország, ha tetszik a félperiférián van, sok rangsorban az ország átmeneti helyen van a fejlett és feltörekvő gazdaságok között. Jó lenne, ha nem vissza, hanem előre lépni szeretnénk és tudnánk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >
„Farkasokkal táncoló”
Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, >
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >
Orbán összeesküvés-játéka
Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – >
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >
Választási pamflet
Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >
Elváltak haragos útjaik
A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >
Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?
Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >
A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának
Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >