Ma Simon, Emília névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Unió fekete bakancsban
„És mégis széles a mosoly, nagy a mellény, „fényes” a győzelem.“ Magyari Nándor László (Systemcritic):
Eddig a pénzügyi-gazdasági krízis félrekezelése (gazdaság és belpolitika) és az ukrán válságban mutatott tehetetlenség (katonai és külpolitika) jelezték a leghatározottabb módon a válságot, most meg az EP választások eredményeinek vannak még drámaibb jelzésértékű vonatkozásai, melyek immár azt mutatják, hogy az Európa-projekt (ahogyan tudtuk, illetve jórészt fantáziáltuk) csődbe ment. Amikor euroszkeptikus, sőt nyiltan szélsőséges, az európai értékeket (tudjuk még, legalább elvben, hogy melyek is azok?) tagadó pártok és politikusok garmadája jut mandátumhoz, egy magát demokratikusnak mondó/gondoló „kontinentális parlamentben”, akkor az összeomlás imminens, („it is just around the corner”, ahogy azt angolnyelvűek mondanák), a nappali ajtaján kopog. A komplex projektből, mely lényegét tekintve az európai országok közötti békét és magát a pacifikálódást szerette volna minden eszközzel segíteni/szentesíteni és az öreg kontinenst egy közös jövőképben egyesíteni, a törékeny béke még megmaradt, szinte minden egyéb – és itt mindazokra az eszközökre gondolok, amelyek segítségével a tartós („örök” – mondaná Kant) és mindenki számára előnyös béke kiépíthető lenne – a tönk szélére került. Az a nagyon drámai kérdés került napirendre, hogy tartható-e a béketerv, az „egyesült”, vagy legalábbis egyre nagyobb mértékben integrálódó Európa víziója, ha annak demokratikus intézményi eszközei sorra becsődöltek? Lehet-e egy békés és hatékony, szolidarításra, kohézióra, együttműködésre és toleranciára épülő versenyképes, de nagyhatalmi allűröktől mentes Európát építeni, ha egy ilyen projekt eszközei elapadtak? Az EP választások – számomra azt jelzik – hogy újra kell gondolni és új eszközöket kell találni az Európa-projekt felélesztésére (új „bakancs-listára” van szükség), és meg kell újítani az intézményeket nem formálisan (nem elég új EB elnököt és néhány vezetőt formaszerint leváltani), hanem a legbensőbb tartalmukat illetően. Ellenkező esetben, a demokratikus látszatok fenntartása mellett, az Európa-projekt elpusztul a fekete bakancsok súlyos lábnyomai alatt. Csakhogy erre látszik a legkevesebb „politikai akarat”, a projekt megújítása, új tartalommal való feltöltése még csak kampánytéma sem volt; úgy föst, hogy a politikai osztály – szerte a kontinensen – föl sem fogja, nem is akar szembenézni a projekt csődjével. Inkább struccpolitizál, belpolitikai csörték és leszámolások, minden lojalitást nélkülöző belháborúk színterévé tette a mostani EP választások politikai szcénáját egy fantáziátlan és múltbaragadt, önző céljain kívül semmi mást nem ismerő, lejárt szavatosságú, politikai osztály (Nigel Farage-ok és Marine Le Pen-ek Európája jön?).
Hozzánk közelítve, szemben a magyarországi politikai színpad jobbra, sőt szélsőjobbra lejtésével, a román mezőny középen van (sőt enyhén balra húz), no nem azért mert toleránsabb vagy felvilágosultabb elitje lenne, hanem mert egy küldő ország, aktív állampolgárainak szinte a fele külföldön keresi (többnyire sanyarú) kenyerét, és mint ilyen, nem mehet el szélsőséges irányba, hiszen éppen a szélsőségek támadják lépten-nyomon. Ha mást nem, ezt tükrözi az amúgy hitvány romániai politikai osztály, és ez most pozitívum. Persze nincsenek hosszútávú garanciák a mérsékelt politikai programok és szereplők dominanciájának fennmaradására. És az sem igaz, hogy Európa a román politikában központi téma lett volna az EP választások kapcsán, napirendre a magát liberálisnak mondó egyre inkább fantomizálódó párt, és elnökének nem ma kezdődött ámokfutása, és a késő ősszel esedékes elnökválasztás előjátéka került. Ki beszél itt igazi gondokról, a közelmúlt politikai hibáiról, nézzük, sőt tátott szájjal bámuljuk az árulások és hazudozások, a titkos paktumok és a gyűlölködés Caragiale, vagy még inkább Ionesco tollára kívánkozó olcsó karneválját. Az éberség elaltatására ez éppen elég is, szappanopera a legsilányabb fajtából. Miközben a „rendszerellenes” független jelöltre leadott szavazatok, a politika intézményeiből és a mainstream politikusokból való mély kiábrándulást jelzik, a többség passzív, a szavazók nagy többsége a lemondások és árulások, az átállások és helyezkedések kavalkádját futballdrukkerként (ha nem egyenesen huligánként) szemléli, kit is érdekelnek Európa igazi gondjai?
Az EP választásokat ismét mindenki „megnyerte”, sőt a rommagyar szövetség (mint egyedüli versenyző) „az utóbbi 25 év legjobb kampányán” (sic!) van túl, apró és mellékes kérdés, hogy szavazatainak száma ismét csökkent, a 2009-es EP választásokhoz képest, mintegy 19,3%-al (83.152 szavazat). A magyar kormánypártok bíztatása ellenére, a független jelölt lekörözte a „teljes rommagyarság” képviseletét hangoztató politikai formációt. A mozgosítás – amit legfőbb célként jelöltek ki a kampányban – mégsem ment túl simán, belvita is keletkezett belőle. És mégis széles a mosoly, nagy a mellény, „fényes” a győzelem, bár EP képviselőt vesztettünk, „erős közösségnek még erősebb képviselete lett” (kit is érdekelne, akár középiskolás szinten, az a fránya matek, nemde?). Ne kekeckedjünk, hiszen a vezérek ismét túléltek egy fordulót (és nem kétséges, hogy ez volt politikájuk „titkos” napirendje), és – amolyan patópálosan – ismét elmondhatják, ráérünk még a megújulásra, igyunk a fényes győzelmre. Most a fideszhez való dörgölőzés van napirenden, úgy látszik a behódolás hoz a politikai osztály konyhájára, nem szavazatokat, nem valódi progressziót, nem a közjó hatékonyabb szolgálatát, nem megújuló Európát (ilyesmit még csak nem is ígérnek), hanem személyes előnyöket, zsíros penzumot, a bársonyszékek megtartását, felélhető/továbbosztható casht!
Carpe diem, s utánunk a vízözön üzenik a politikusok és pezsgőt bontanak, mi meg maradunk a temérdek kérdéssel, s köztük a legégetőbbel: hogyan újulhat meg Európa, ha a múlt kísértő és sötét árnyai jut(hat)nak szóhoz, egyre gyakrabban és egyre hangosabban a „szabadon”, és demokratikus módon, de nagy-nagy abszenteizmussal választott új EP-ben? Quo vadis Europe, merre tartunk, mi mindnyájan?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fico a gázvitával terel
Fico csupán elterelésre használja az Ukrajnával kirobbant gázvitát, mivel odahaza nagy bajba került – fejti ki >
Lengyelország az EU élén: Donald Tusk stabilabbá és hitelesebbé teheti Európát?
A magyar elnökség viharos hat hónapja után Lengyelország vette át az uniós váltóbotot, ám kérdés, hogy >
Szégyenletes, hogy a Nyugat még mindig támaszkodik az orosz gázra
Az erősen konzervatív újság a Daily Telegraph véleménye ez. Ily módon ugyanis az a helyzet, hogy >
Ez most tényleg egy új év
A fiataljaink nem harcoltak egyetemeik szabadságáért, az Erasmus programjukért, az öregek veszni hagyták az Akadémiájukat, és >
Mozgásba lendült Trump elbizonytalanítási gépezete
Paul Lendvai ítéli ezt így meg a Standardban, hogy– jelek a falon arra utalnak, hogy a >
A lengyel kormányfőnek van a legnagyobb esélye, hogy súgjon Trumpnak Európából
Paul Taylor, az Európai Politikai Központ nevű agytröszt vezető munkatársa ítéli így meg a Guardianben. A >
Ukrajnának nem szép szavakra, hanem ágyúkra van szüksége
Ezt hallotta Peter Pomerantsev egy kijevi konferencián, hogy, így a barátoknak és szomszédoknak fel kell futtatniuk >
Ez van, ezt kell szeretni!
2024–25 fordulóján a helyzet tehát feltétlenül fokozódik. Az ellentmondás is nyilvánvaló. Bár az ország egy felmérés >
A populisták patrónusa
Erősen megosztotta a Die Welt konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, >
Gyatra a vezetés Európában
Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati >
Hogyan hódol be egy nemzet szégyenteljesen
A Frankfurter Rundschau publicistája, Bill Kristol szerint olyan, mintha kezdene orbanizálódni az amerikai politika. A magyar >
Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása
Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >