Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati instabilitás, valamint a rengeteg, tárgyalást sürgető felhívás kedvező politikai hátteret teremt ahhoz, hogy az oroszok sikereket arassanak a csatatéren. Ez az év rettenetes volt a földrész számára, ám a következő még rosszabb lehet. A német-francia tengely nem működik, a Bizottság pedig csupán korlátozottan képes határozott irányvonalat követni. A 27 tagország közül 7-ben szélsőjobbos párt van a kormányban. A bizonytalanság fő forrását azonban a németek és a franciák jelentik. Különösen Párizsban baljósak a kilátások, ezért a fő felelős Macron, aki nagyképű szerencsejátékosnak bizonyult, miután értelmetlenül feloszlatta a Nemzetgyűlést. A helyzet végzetesnek bizonyulhat a hatalmas nyomás alatt álló Ukrajna számára. Amit Trump idáig elárult béketerveiről, az nemigen kínál Kijevnek túlélési lehetőséget. És ezt csak tetézi, hogy megosztja az Uniót Putyin barátja, Orbán, aki mellé odaállt Fico. Erre szolgált a szlovák politikus szimbolikus jelentőségű moszkvai útja is Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Kurier/APA

 

Ment már jobban is Orbán sora, mint az idén – összegzi az eltelt évet Harriet Ferenczi, az osztrák hírügynökség budapesti tudósítója. Előbb jött a Novák-botrány, majd felbukkant egy komolyan veendő politikai ellenfél. Sok bírálatot kapott a kormányfő az uniós elnökség miatt, miközben az országot utolérte a gazdasági válság. Szóval az esztendő rendkívül eseménygazdagnak bizonyult, de a miniszterelnök szemszögéből egyben rettenetes volt: annus horribilis.

 

Leginkább az nyomta rá a bélyegét, hogy Orbán parancsára a pedofil-botrány miatt kénytelen volt lemondani az államfő és vele együtt Varga Judit is.Az amnesztia miatt jócskán visszaesett a Fidesz népszerűsége. A párt elvesztette két vezető női korifeusát, akiket évek óta épített fel a nemzetközi színtéren. Ez súlyos csapás volt, mivel amúgy is utánpótlás gondokkal küzd a hatalom.

 

Ekkor jelentkezett a nyilvánosság előtt Magyar Péter, aki élesen ostorozta Orbánt és környezetét. A Tisza miatt 14 éve először veszélybe került a politikus uralma – mondja Rajnai Gergely, a Corvinus politológusa. Kiszelly Zoltán, a hatalom közeli Századvégtől úgy véli, hogy a kegyelmi botrány volt Magyar sikerének egyik titka, de utána a miniszterelnök ismét magához ragadta a kezdeményezést, részben a „békemisszióval”, részben Trump újraválasztásával.

 

A „közeli” sajtó csak „pszichiátriai esetként” emlegeti a kihívót, de ezek a támadások a kívánttal pont ellentétes hatást váltanak ki. Ugyanakkor Orbán szerint csupán idő kérdése és a Patrióták megszerzik a többséget Brüsszelben. Saját tábora egy részét viszont már hidegen hagyja, hogy szerinte csak ő tudja az országot naggyá tenni.

 

A hat hónapos elnökséget nagy sikerként ünnepelte, ellenfelei viszont fiaskónak minősítik. Az egész a moszkvai út jelentette provokációval kezdődött. Kiszelly erről azt mondja, hogy Magyarország el van szigetelve, főként az EP-ben, ezért nehéz volt ez a fél év. De jól tette a politikus, hogy tárgyalt Putyinnal, illetve Hszivel.

 

Strasbourgban heves kritika érte és még mindig nem jönnek a visszatartott pénzek. Így egymillió euró már végleg elúszni látszik, miközben az üres államkassza miatt úgy kell neki a támogatás, mint egy falat kenyér. Azzal fenyegetőzik, hogy megvétózza a következő uniós költségvetést, ami a Bizottság szemében zsarolás.

 

Orbán nagy reményeket fűz Trumphoz, gazdasági segítséget vár tőle, illetve hogy az megerősíti politikai pozícióit. Rajnai szerint azonban az első kérdésben alighanem csalódás éri. A súlyos gazdasági helyzet láttán a kormány azt igyekszik beadni a követőinek, hogy a gondokért a háborút, a gyenge uniós vezetést, valamint a befagyasztott alapokat kell okolni, nem őt.

 

Süddeutsche Zeitung

 

A lengyel kormányfő úgy gondolja: a változást jelképezi, hogy országa éppen az állandó zavaró tényezőtől, Magyarországtól, illetve a mindent blokkoló autokratától, Orbántól veszi át az EU soros elnöki teendőit. A váltás egyben kifejezi a reményt, hogy a földrész jövő demokratikus és biztonságos – jelentette ki Tusk.

 

Jó egy éve sok európai fővárosban megkönnyebbülést váltott ki, hogy a lengyeleknél – Magyarországtól eltérően – le tudták váltani azt az erőt, amely szüntelenül civakodott Brüsszellel, dühösen és gunyorosan visszautasította az Európai Bíróság határozatait.

 

Tusk most bizonyítani kívánja, hogy megérdemli a bizalmat. Fő témaként a migrációt és a védelmet jelölte meg, bár mindkettő még vitát válthat ki. Egyrészt mert Varsó nem akar több menekültet befogadni, hiszen már így is csaknem egymillió ukrán él a területén. Ugyanakkor azt sürgeti, hogy a tagállamok ne sajnálják a pénzt saját védelmükre, tekintettel az orosz agresszióra.

 

A keleti veszély megítélésében tér el a leginkább a lengyelek véleménye Orbán felfogásától. Sokan már akkor azért sóhajtoztak, hogy mielőbb érjen véget a magyar elnökség, amikor a miniszterelnök júliusban elutazott Moszkvába. Azért imádkoztak, hogy legyen már vége az önreklámnak. Merthogy Putyin-közeli zavaró tényezőként a magyar vezető saját programja előmozdítására használta a tisztséget.

 

Süddeutsche Zeitung

 

A magyar és a lengyel jobboldali populisták bűntársak és azok is maradnak – írja Varsóból keltezett kommentárjában Viktoria Großmann, miután Orbán Viktor politikai menedékjogot adott a PiS volt igazságügyi államtitkárának. A gesztus jelzi, miként vélekedik a jogállamról.

 

A Fidesz és lengyel jobboldali-nacionalista szövetségese olyan párost alkotott, amely éveken át sokak számára lidércnyomást jelentett az EU-ban. A kötelék csak az Ukrajna elleni invázió miatt szakadt szét, legalábbis úgy tűnt. Kaczynski a megtámadott ország mellé állt, Orbán viszont elszigetelődött az oroszbarát állásponttal. De nem azért, ahogyan a demokráciáról vélekedik.

 

Hogy most befogadta Romanowskit, aki akár 25 évet is kaphat, vagyis hogy Orbán figyelmen kívül hagyta az európai letartóztatási parancsot, azzal nagyon is tudatosan a Jog és Igazságosságnak segít. Egyben tüntetően elutasítja Tuskot. A Fidesz és a PiS világképe egybevág: semmibe veszik a hatalmi ágak megosztását, a kisebbségi jogokat. Ily módon a Kremlhez mindig is közelebb álltak, mint az Unióhoz.

 

Süddeutsche Zeitung

 

A lengyelek mérgesek Orbánra a Romanowski-ügy miatt. A legfrissebb felmérés azt mutatta ki, hogy 73% elutasítja a magyar kormány eljárását, azaz a miniszterelnök maga ellen fordította a lengyel társadalom jó részét. A koalíció táborán belül ez az arány 97%, viszont a PiS hívei körében csupán 37%.

 

Die Presse

 

Egy osztrák alkotmányjogász, Karl Loewenstein már 1937-ben megmondta, mit kell tenni a fasizmus ellen, amely belülről rombolja szét a demokráciát és ezt a stratégiát jól lehet alkalmazni napjainkban is az Orbán-féle erős emberekkel szemben. Ezt fejti ki vendégkommentárjában Martin Amanshauser író.

 

Rámutat, hogy a magyar kormányfő szívesen megszorítja a rendszer csavarjait, most éppen a választási törvényt módosítja a maga javára. Trump ugyanakkor kínos lelkesedéssel nyilatkozik róla. Modelljét átvették a leendő elnökhöz közeli agytrösztök, hogy kidolgozzák az állam átalakításának menetrendjét. Vagyis, hogy az autokrata alá kell rendelni a közigazgatást, az igazságszolgáltatást és a sajtót, mert ily módon megnehezül a győzelem az ellenzék számára, ha nem lesz egyenesen lehetetlen.

 

Alternatív jobboldali mozgalmak az egész világon tapsikolnak a magyar demokrácia megnyirbálásához, miközben a hatalom holdudvara jócskán profitál abból, hogy a kormány játszadozik a befolyással, de jól jön a csókosoknak az elnyomás és a megtévesztés is. A legnagyobb osztrák párt nyíltan korteskedik az orbáni irányvonal, vagyis a rendszer szétverése mellett. Európában pártok egész hálózata igyekszik meggyengíteni az EU-t a nemzetállamok javára.

 

Loewenstein már annak idején azt hirdette, hogy a jog eszközeivel kell fellépni a demokráciaellenes rezsimekkel, illetve a parlamenti intézmények homlokzata mögött megbúvó autoriter többpártrendszerekkel szemben. A fasizmust úgy határozta meg, hogy az nem ideológia, hanem „politikai technika”, a hatalom megragadására, illetve megtartására. Mivel az embereket az érzelmeik mozgatják, a fasizmus a lehető legnagyobb rivaldafényre vágyik. Eszköze a kérlelhetetlen önreklám és propaganda.

 

A mai fasiszta, illetve prefasiszta mozgalmak a közösségi média segítségével bénítják meg a demokráciát. Az érzelmek zűrzavara ismét vezér után kiált, annak már nincs is szüksége karizmára. A liberális rendszer nem tudja megtiltani, hogy esküdt ellenségei ne használják ki ellene a demokratikus intézményeket.

 

A jogállamiság spanyolfala mögött törvényes úton-módon fel lehetett építeni a demokrácia-ellenes gépezetet. De a másik oldalnak nem szabad visszariadnia attól, hogy szükség esetén ugyanezt a módszert alkalmazza. Törvénnyel kell kötelezni a nagy közösségi portálok fenntartóit, hogy hozzák nyilvánosságra algoritmusukat. Ha összefognak a liberális-demokratikus pártok, minden további nélkül védőernyőt alkothatnának az orbáni irányzatok, a jogállamiság, a közigazgatás és az intézmények szétverése ellen.

 

2025 talán az utolsó esély lesz, hogy Loewenstein tanítását korunkra alkalmazzuk.

 

Guardian

 

A szemleíró, Owen Jones úgy látja,hogy az egész nyugaton összeomlik a középjobb, ennélfogva azonban megváltozik, hogy mit lehet szélsőségesnek tekinteni. Az ún. mérsékeltek a populista demagógokat utánozzák, ennek azonban katasztrofális következményei lehetnek. Az idén visszavonhatatlanul befellegzett a jobbközépnek.

 

Az persze sosem volt összefüggő politikai filozófia, de hajlamos volt megadni a tiszteletet mind a nagytőke érdekeinek, mind az úgy nevezett hagyományos értékeknek. De legfőbbképpen az számított, hogy ránézésre tűzfalat képezett, nehogy bármi politikai legitimitást kapjon a szélsőjobbról.

 

Ám ez nem egészen jött be.  A briteknél a borzalmas gazdaságpolitika leplezésére a toryk megosztó témákat dobtak be, bűnbakokat találtak. Mind inkább elkerülhetetlennek vélik, hogy olyan politikát vigyenek, amit korábban túl szélsőségesnek, vagy legalábbis túlságosan közönségesnek találtak.

 

De ugyanezt látni a republikánusoknál is. Ausztriában a Néppárt az FPÖ hatására egyre inkább jobboldalra sodródik. A Fidesz a középjobbról átment protofasisztába. Az olaszoknál a középjobb a szélsőjobb által vezetett koalíció része. A németeknél jön fel az AfD, a kereszténydemokraták viszont erősen jobbra tartanak.

 

Mindebbe persze belejátszik, hogy pl. Elon Musk a jobboldal radikalizálására használja az X-et. A drámai igazság az, hogy a nyugati világ csak akkor tudja kigyomlálni magából ezeket a jelenségeket, ha szembenéz az ilyen ideológia hatásaival. Komor számvetés vár ránk.

 

Die Welt

 

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy fordulóponthoz érkezett a liberális demokrácia, politikai áttörés szélén állunk, megváltozik az egész világ. Az igen keresett bolgár politológus fontos tünetnek tartja, hogy általában leszerepelnek a hatalmon lévő pártok, az idei választások ezt bizonyították, az egyetlen Mexikó kivételével. Mindenütt dühös szavazópolgárokat, illetve pánikoló elitet lehetett látni.

 

Ebből drámai fejlemények következnek. Nem hatnak többé a 20. század alapvető fogalmai, azaz véget ért egy korszak. De nem csak a múlt megítélése lett más, hanem a jövőkép is. A baloldal a klímaváltozás, a jobboldal a demográfia miatt jósol apokalipszist.

 

Kiderült ugyanakkor, hogy a tüntetés vérbe folytása a pekingi Mennyei Béke terén fontosabb volt, mint a Berlini fal leomlása. Ma már stabil demokráciák is olyan gondokkal küszködnek, amelyek pár éve csupán a periférián jelentkeztek. Franciaország képtelen életképes kormányt kiállítani, Németország mintából a megtestesült válság lett.

 

Azt nem tudjuk, hogy Trump merre óhajt menni, de minden nagyon gyorsan fog lezajlani, sokszor az intézményeken kívül. Az elnök bombázni fogja döntéseivel Európát. Olyanok vannak mellette, mint Elon Musk, aki rombolni akar. Az EU viszont túlbürokratizált, túlszabályozott, azon felül a sikerei megbénítják.

 

Az emberek félnek, hogy eltűnik a megszokott világuk, bár sokan nem szeretnének a tekintélyuralom felé haladni. Ezzel együtt szükségesnek tartják, hogy a demokrácia átalakuljon. És joggal sürgetik. Viszont manapság a cinikus Trumpban bíznak, a bolondot követik. Éspedig azért, mert fenyegetőnek érzik azt a jövőt, amit mások kínálnak nekik.  

 

Wall Street Journal

 

Viharos volt az idei év, az viszont jó, hogy rengeteg választást tartottak, és ezek nagy többsége szabadon és tisztességesen zajlott le. A demokráciák okosan csinálták, minden nyomás ellenére. Az pedig sokat ígér a jövő szempontjából, hogy javul a gazdasági helyzet, csökken a bűnözés, és nagy előrelépést tapasztalni az egészségügyi ellátásban – állapítja meg Zachary Karabell, a New America agytröszt munkatársa, a River Twice Capital tőkebefektetési tanácsadó cég elnöke.

 

Amerikában különösen az üzleti világ van feldobva, hogy az új kormányzat nem fogja majd annyira szorosan a gyeplőt. De már az remek hír volt, hogy sem az USA-ban, sem másutt nem kérdőjelezték meg a választás eredményét, nem volt sehol sem erőszak, pedig a helyzetre a túlfűtött hangulat, a megosztottság és a válság a jellemző.

 

Mexikót leszámítva a legtöbb helyen útilaput kötöttek a fennálló hatalom talpa alá. Mindent egybevéve azonban a fejlemények a demokrácia nagy-nagy sikerét hozták, pedig általános a vélemény, hogy szorul vissza a jogállam az Oroszországot, Kínát, Iránt, Észak-Koreát, Magyarországot, Venezuelát és Törökországot magába foglaló autokrata tengely miatt.

 

Ám a 60 választás eredményének ismeretében ez csupán egy kicsiny és gusztustalan klub. Emellett a kormányok nekivágtak, hogy megnyirbálják a közösségi háló túlkapásait. Az is fölöttébb biztató, hogy az amerikai gazdaság, ha a statisztikákat nézzük, változatlanul ragyogó csillag a globális égbolton..

 

FT

 

Gideon Rachman úgy látja, hogy más-más indíttatásból ugyan, de az Egyesült Államok Oroszország és Kína is fel akarja rúgni a fennálló világrendet. A lap fő külpolitikai kommentátora szerint Putyin a háború megindításával feláldozta a nyugati gazdasági kapcsolatokat az orosz nagyság víziójáért cserében.

 

Kína az eddiginél nacionalistább lett, még inkább fenyegeti Tajvant. Trump pedig a nemzetközi kereskedelemben követel alapvető változásokat, de ugyanez áll a szövetségesekkel fennálló kapcsolatokra is. A legnagyobb kihatása éppen az amerikai revizionizmusnak lesz jövőre, mert az egész világnak igazodnia kell hozzá.

 

John Ikenberry, aki a nemzetközi kapcsolatok professzora a Princetoni Egyetemen, úgy értékeli, hogy a négy hét múlva hivatalba lépő elnök a liberális nemzetközi rend jóformán minden elemét kétségbe vonja. Vámokkal fenyegeti legszorosabb szövetségeseit, ugyanakkor kilátásba helyezi, hogy visszavonja az amerikai biztonsági garanciákat, ideértve a NATO-tagok kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségét.

 

Putyin ugyanakkor azért igyekszik átalakítani a világrendet, hogy visszaszorítsa az USA befolyását. Neki és Hszinek is vannak területi követelései országuk közvetlen szomszédságában. Sőt Moszkva már Ukrajna függetlenségét is megkérdőjelezi. Beleszólna annak kül- és biztonságpolitikájába, Moszkva-barát kormányt juttatna hatalomra Kijevben.

 

Ha bejön neki, az felvillanyozza főként Pekinget. De hogy Trump adott esetben hadba szállna-e Tajvan érdekében, az nem ismeretes. Viszont többször is csodálatát fejezte ki Putyin és Hszi iránt. Hogy merre meg a világ, az ügyben öt forgatókönyv lehetséges: 1. Amerika nagy alkut köt orosz és kínai riválisával, belegyezik, hogy azoknak érdekövezetük legyen. 2. Véletlenül háború tör ki. 3. Anarchia uralkodik el a vezető nélkül maradt világban. 4. A globalizáció az USA nélkül zajlik. 5. Sikeres lesz az Amerikai mindenekelőtt-politika.

 

Valójában az valószínű, hogy a következő öt évben ezeknek a lehetőségeknek a fura ötvözete valósul meg, jó néhány váratlan fejleménnyel körítve. Vagy ahogy Gramsci írta a 20-as években: a régi haldoklik, az új még nem tudott megszületni. Ebben az interregnumban a végzetes tünetek egész sora jelenik meg.

2024. december 28.

Küldje tovább ezt a cikket.