2025. április 4. péntek
Ma Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Demokrácia kontra diktatúra

A volt NSZK terméke a Mercedes, BMW, Audi és a Porsche, az NDK terméke a Wartburg és a Trabant volt. Barna Arnold (Amerikai Népszava):

Megfigyelhető egy olyan vélekedés ma a társadalomban, hogy a demokrácia és a diktatúra két alapvetően egyenrangú dolog. Hogy mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai, úgyhogy le kell ülni és átbeszélni, hogy melyik a megfelelőbb számunkra. Utána élvezzük az előnyöket, a hátrányokat meg elviseljük az előnyök érdekében.

Sokan ráadásul nosztalgiával gondolnak vissza a Kádár-korszakra, úgy érezve, hogy a (puha) diktatúra jobb. Mint tudjuk, 1948-ban Magyarországon a szovjet megszállás segítségével és Rákosi vezetésével kemény diktatúrát vezettek be. Ez ki is váltotta az 1956-os forradalmat, amely leverése után Kádár felismerte, hogy puha diktatúránál messzebb nem mehet, de nem is szükséges. A 70-es évekre már sokat javultak a viszonyok az országban. A rendszer ellenségeire azonban börtön várt, és bár az életszínvonal emelkedett, ha összehasonlítjuk az akkori nyugati országokéval, kiderül mit képes nyújtani egy demokrácia a diktatúrával szemben.

Azonos helyzetből indulva egy jól működő demokrácia mindig nagyobb jólétet biztosít a polgárainak, mint egy diktatúra. A demokratikus Németország (volt NSZK) terméke a Mercedes, BMW, Audi és a Porsche, a diktatórikus Németország (volt NDK) terméke a Wartburg és a Trabant volt. A ma már demokraták által vezetett Dél-Korea a világ egyik vezető gazdasági hatalma, a szélsőségesen diktatórikus Észak-Korea minden szempontból elrettentő példa. A diktatórikus Kínai Népköztársaság nagy fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben, és óriási gazdasági ereje folytán vonzó példának tűnik. Azonban Hong Kong-hoz (1997-ig brit gyarmat, ma is különleges státuszú terület) és Tajvanhoz (a népi Kínából, a szárazföldről 1949-ben kiszorult demokratikus kínai vezetők által kormányzott szigetország) képest messze nem biztosít polgárainak akkora jólétet. 2013-ban az egy főre jutó GDP Hong Kong-ban 52.700 USD, Tajvanban 39.600 USD, a népi Kínában mindössze 9.800 USD volt (érdekességképpen Magyarországon 19.800 USD volt, nem kéne utolérni a népi Kínát …).

A sort lehetne folytatni, de a példákból talán elhihető, hogy a diktatúra sorvaszt, romlásba dönt, az összteljesítménye mindig elmarad az azonos természeti adottságokkal rendelkező demokráciákétól. Ha egy területen erős is (ez szinte mindig a fegyverkezés szokott lenni), a többi területre (oktatás, kultúra, szociális és jóléti kiadások, stb.) általában alig marad erőforrás.

Aki nem tudja megkülönböztetni a demokráciát a diktatúrától, az hamar az utóbbiban találhatja magát, és még csak észre sem veszi. Amikor észreveszi, akkor már késő. Biológusok tapasztalták, hogy ha egy békát hideg vízbe tesznek, és lassan felforralják a vizet, a békának nem tűnik fel, hogy halálos veszedelemben van, és megfő. Ha bedobják a forró vízbe, akkor természetesen azonnal kiugrik.

Sokan arról vélik felismerni a diktatúrát, hogy az olyan, mint Észak-Korea. Nos, nem. A kettőt a döntéshozás folyamata különbözteti meg egymástól.

Egy társadalom életében sokféle döntésre kerül sor. Döntéshozásnak számít a törvényhozás folyamata (rossz döntések = fejlődéstől elriasztó, vagy éppen korrupcióra bátorító jogi környezet, haverok, sőt oligarchák helyzetbe hozása), a közpénzek elköltése (rossz döntések = drága, értelmetlen közbeszerzések és korrupció), de a bíróságok, iskolák, okmányirodák, stb. működtetése, tehát minden, ami közpénzből működik, ide sorolható.

A demokrácia lényege a döntéshozók ellenőrzése, átláthatósága és elszámoltathatósága. Ennek egyetlen, de annál fontosabb oka, hogy a visszaélések és egyéb hibák visszaszorításával olyan döntések születhessenek, amelyek minél több polgárra nézve előnyösek, illetve minél kevesebb polgárra nézve hátrányosak. Emiatt kimondható, hogy a demokráciák a „tömegekre vannak optimalizálva”, tehát a döntésekkel a társadalom széles köre jár kisebb-nagyobb mértékben jól. A diktatúrák viszont a társadalom nagyon kis szeletére (jellemzően az uralkodó-döntéshozó szűk körre, és a diktatúra működéséhez feltétlenül szükséges egyéb csoportokra, pl. titkosrendőrségre) vannak „optimalizálva”, ezáltal mindenki más szükségszerűen rosszul jár.

A demokráciában a döntéshozási folyamatban van kontroll a döntések meghozatala előtt, tehát meg lehet mondani (minél többen jogosultak erre, annál jobb) a döntéshozóknak, hogy ezt így nem kellene, ez a döntés rossz hatással lesz a társadalomra. A döntések konszenzuson alapulnak.

A demokráciában a hibás döntések ellen utólag is lehet (érdemben) tiltakozni, van jogorvoslati lehetőség.

A demokráciában a jogorvoslati lehetőségek miatt a döntésnek következménye van a döntéshozóra nézve. A rossz döntés vagy az elfogadott normák megsértése (pl. a korrupció) akár büntetőjogi következményekkel is járhat.

A fenti három pontot nevezik a politológusok „fékek és ellensúlyok”-nak.

A demokráciában továbbá a döntési folyamatok átláthatóak, akár utólag is követhetőek (a sajtóban, vagy akár bíróságon is), hogy egy adott döntés hogyan és miért született.

A diktatúra ennek ellentéte, tehát egy ember, vagy egy nagyon szűk kör hoz döntést, mindenki más véleményét figyelmen kívül hagyva, utólag sincs beleszólás, tiltakozni érdemben sehol sem lehet. A hibás döntéseiknek nem viselik a súlyát („következmények nélküli ország”), és utólag sem számolnak be senkinek arról, hogy miért döntöttek így vagy úgy.

Mivel a diktatúra döntéshozásában nem működnek a hibajavító mechanizmusok, és sorozatban hozhatóak elhibázott, a többség érdekeivel (akár rosszindulatúan is) szembemenő gazdasági, politikai, társadalmi döntések, a társadalom által megtermelt javak összessége szükségszerűen elmarad az optimálistól. Ez azonban nem zavaró a privilegizált szűk kör számára, hiszen a kisebb tortát sokkal kevesebb felé kell elosztani, mint egy demokráciában, tehát számukra egyenként még így is több marad (mutasson valaki egy olyan diktatúrát, ahol nyomorog a felső 1-5%).

Mindenki tisztában van azzal, hogy a (tömeges) emigráció a nem demokratikus országokból irányul a demokráciák (Észak-Amerika, EU, Ausztrália, stb) felé, mert egy jól működő demokráciában jobb élni. A demokráciák nem tökéletesek, azonban az optimumra törekvő döntéshozatal miatt mindig magasabb átlagos életminőséget tudnak biztosítani. Ha a társadalom megérti a kettő közti alapvető különbségeket, akkor felismeri, hogy nem egy diktatúra által önkényesen adott pl. „rezsicsökkentés” kell (ki tudja meddig tart, és milyen áron), hanem egy jól működő demokrácia, amely egyéni szabadságot, értelmes versenyt, jó gazdasági mutatókat, emelkedő fizetéseket és életszínvonalat adhat, és igen, akár még a rezsi is csökkenhet.

2014. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tolnai Ottó

Nem, Tolnai Ottó nem kozmopolita lokálpatrióta, ez nem kozmopolitizmus és nem lokálpatriotizmus – bármennyire kedves volna >

Tovább

Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen

Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >

Tovább

Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé

Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >

Tovább

Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal

A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >

Tovább

Egy szokatlan barátság

A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >

Tovább

Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális

Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >

Tovább

Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat

Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >

Tovább

Netanjahu Budapesten

Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >

Tovább

Az már fasizmus, ami most van Amerikában

Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >

Tovább

A hazafiság elve és gyakorlata

Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >

Tovább

A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány

Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >

Tovább

Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?

A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >

Tovább