Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szeretni és nem szeretni
Gerold László
„Mielőtt bárki is találgatásokba vagy kombinációkba kezdene, közlöm: a mai jegyzet címe kizárólag a színházra értendő.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):
Így érti Georges Banu, a Franciaországban élő román tetralógus is, aki Szeretni és nem szeretni a színházat címmel érdekes könyvet írt a színház iránt megnyilvánuló szeretet és elhidegülés ellentétéről. Banu miközben a könyvben, mely nemrég jelent meg magyarul, érveket és ellenérveket sorakoztat fel, anélkül, hogy állást foglalna egyik vagy másik opció mellett illetve ellen, valóban a színház lényegét próbálja, szeretné megragadni, értelmezni.(...)
Banu szerint „a színház sűrített élet, amely nem áll meg a színpadon, hanem akkor valósul meg igazán, amikor magával ragadja nemcsak a közönséget, hanem minden egyes nézőt is”. Vagyis: a színház egyfelől olyan kollektív forma (közönség előtt történik), amely mind a benne résztvevők, mind pedig a nézők szövetségeként létezik, de igazi hatása az, amit „az egyes nézőre és csakis rá gyakorol”. Hogy erre sor kerüljön, két ellentétet kell társítania: a tettet és a megjátszást. Az előbbi nyújtja a „belefeledkezés örömé”-t, az utóbbi pedig a leleplezés érzését, felismerését adja. Valóságnak hisszük azt, amit látunk/hallunk, jóllehet tudjuk, hogy ez csak a valóság mímelése, árnyéka. Ezt kell elfogadni, megérteni ahhoz, hogy egyszerre belül és kívül is legyünk az előadáson.
S ezzel már el is érkeztünk a színház létezése szempontjából egyik meghatározó tényezőhöz: a nézőhöz. Vele kapcsolatban vizsgálja Banu, hogy ki a jó és ki a rossz néző. A jó az, aki örül annak, amit lát (ez nem jelent kritikátlan elfogadást is!), és ezért hajlandó áldozatot is hozni. Számára egy előadás olyan pillanat, amit nem szabad elmulasztani. Mert míg egy könyv, sőt egy kép, egy szobor várhat, egy előadás nem várhat. Erre készülni kell, ezt tervezni kell. Hogy mikor megyünk színházba, azt magunk határozzuk meg, de ha döntöttünk, akkor az elhatározás szabadsága kötelezettséggé változik. Még egy fontos mozzanatra figyelmeztet Banu. Arra, amely a választott előadás mellett színház iránt megnyilvánuló szeretetünk jele, bizonyítéka. Hogy része legyünk annak a sajátos közösségnek, „ami egy-egy helyen, környezetben kialakul”. Merthogy „Amikor színházba megyünk, akkor hozzájuk csatlakozunk, egy este erejéig belépünk a körükbe”. Oda, ahol jól érezzük magunkat, mert egyfelől érezzük az összetartozás vonzalmát, másfelől pedig önállóak maradunk. Mindkét érzésre szükségünk van, s ezt csak a színház biztosítja számunkra. Nem véletlen tehát, hogy egy-egy színháznak törzsközönsége van. Az embereket nem csak az viszi oda, amit lát(hat)nak, a repertoár, hanem az is, akikkel közösséget alkotva néz(het)ik az előadást.
De ha már a nézőt említjük, akkor a kritikusról, aki szintén néző, sem feledkezhetünk meg. Természetes, hogy a kritikus is abba a színházba megy szívesebben, ahol jó, hozzá közel álló előadásokat láthat – jóllehet foglalkozásánál fogva, oda is el kell mennie, ahol erre kevesebb esélye van –, és ahol érzi a közösség összetartozását, úgy érzi, része van a színház „illékony boldogságában”, miközben valójában a kritikusnál nincs magányosabb néző.
Annak ellenére, hogy Banut elsősorban a néző felől érdekli a színház, a színészről sem feledkezik meg. Sőt, igen sajátos szempontot választ. Azt, hogy azok, kiknek hivatása „a színlelés, ez mesterségük lényege”, hogyan tudnak „visszatérni a valóságba anélkül, hogy a másik életet elfelejtenék”. Van, akinek ez nem sikerül, feszt szerepet játszik, ami mind színpadi, mind magánéletében maradandó károkat okoz („a színház csak a színpadon tetszetős. A kocsmaasztalnál soha”). Sehol sem hiteles, akkor se hiszünk neki, ha a színpadon és akkor se, ha az utcán, a hentesnél, a piacon szerepel. Vannak, akiknek az átállás, a visszatérés a magánszférába nem okoz gondot, bár nem kétséges, hogy számukra sem egyszerű a váltás. Hogy ez könnyebben történjen, annak érdekében, a színpadi feszültség levezetéseképp, vált gyakorlattá előadás után betérni „egy kocsmába vagy egy kávézóba”. Így lesz, lehet a kettős életet élő színész művész is és ember is. Ennek is, annak is hiteles. Azt csodálhatni lehet, ezzel pedig barátkozni lehet, mint bárki mással.
Valóban tény, hogy – amint ígérte – Banu nem dönti el a színházat szeretni és nem szeretni vitáját, de amikor egyik esszéjét így kezdi: „Ha a színházat szeretjük, az embereket is szeretjük”, akkor a megoldhatatlan kérdésben mégis állást foglal, s minket is erre biztat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >