Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Heti kommentár
Európába - vízum és Koszovó nélkül
Történelmi pillanat ez az Európai Unió és a Nyugat-balkáni országok kapcsolatában – mondta Jacques Barrot az unió igazságügyi biztosa Brüsszelben, amikor közzétették, hogy majd 2O év után a szerbiai, a macedón, és a montenegrói állampolgárok január elsejétől ismét vízum nélkül utazhatnak a schengeni övezetbe.
Az itteni emberben nem jó emlékeket ébresztenek a történelmi pillanatok. Annyi bajunk volt az elmúlt két évtizedben a történelemmel, hogy most már jó lenne nélküle élni egy kicsit, nyugodtan, inkább a jövő felé fordulva. Bár kétségtelen, hogy Barrot éppen a jövőre célzott, amikor ezt a jelzőt használta.
Itt Szerbiában nem mindenki magyarázta a vízumkényszer eltörlésének a bejelentését a mostani kormány eredményeként. Azok, akik a múltat, a jelent és a jövőt is csupán a koszovói prizmán keresztül látják, Szerbia újabb megalázásaként élik meg illetve tolmácsolják azt a bejelentést, hogy ismét szabadon utazhatunk Európába. Azért, mondják, mert a koszovóiakra nem vonatkozik ez a döntés. Persze, hogy nem az ottani albánokat, de még csak nem is a szerbeket sajnálják. Politikai eszméiket terjesztik, élve a témával és az alkalommal. Ugyanazokat az embereket hiányolják most, akik a legutóbbi alkotmánymódosításkor nem kerültek fel a választópolgárok névsorára. Akkor arra hivatkoztak, hogy az albánokról már évtizedek óta nincs hivatalos nyilvántartás. Most sincs és nem is lesz egyhamar, de alkalom adódott a nyilatkozatokra, közlemények írására. Ritka lehetőség, hogy nem csak az általuk ellenőrzött médiumok idézik őket, nem szabad elszalasztani. Mert a kicsik szava nem hallatszik messzire. Szemben a nagyokéval, akiknek hangjára gyakran a kelleténél is jobban odafigyel a sajtó. A legújabb közvélemény-kutatások szerint Szerbiában két ilyen nagy van. Az egyiket Boris Tadić elnök, a Demokrata Párt vezetője személyesíti meg, a másikat pedig Tomislav Nikolić, a Szerbiai Haladás Párt erős embere, aki a legújabb kimutatások szerint most először megelőzte népszerűségben Tadićot. Nem sokkal, az ő pártját a polgárok 35 százaléka támogatja, a demokratákat pedig 33. A kétszázalékos statisztikai hibalehetőség akár elhanyagolható is lenne, ha Szerbiában növekedők lennének a gazdasági mutatók, ha csökkenne a munkanélküliség, ha emelkedne vagy legalább stagnálna az életszínvonal, ha nem lenne annyi szegény és elégedetlen, amennyi van, ha az aratás nem a tiltakozások jegyében zajlana, ha az elégedetlen munkások nem zárnák le az utakat és a vasutakat. Nem csoda hát, hogy az államfő, a kormány, a miniszterelnök és az európai integrálódással megbízott korányfő-helyettes is, egyként dicsérte önmagát. Božidar Đélić kormányfő-helyettes egyenesen a Bastille lerombolásához hasonlította a schengeni falak leomlását, amire azért január elsejéig még várni kell. Ismerve azonban az unió lomha ügykezelését és utógyújtásos diplomáciáját, ezt a folyamatot már nemigen lehet megállítani. Kivéve, ha nem követünk el valami nagyon-nagy bitangságot. Olyant, amely felháborítaná az uniós életformához és mércékhez szokott ottani polgárokat. Nem nagy esélyünk van ilyesmire. Ami kifejezetten idegesítené a recesszióval küzdő uniós polgárokat, az a szociális migráció növekedése lenne. Mi is vigyázunk, ők is ügyelnek arra, hogy az európai adófizetőknek ne adjunk okot az esetleges elégedetlenségre, nehogy az unióban hirtelen megnőjön a szerbiai munkát keresők száma. Szerencsére a terrorveszély sem Szerbiából fenyegeti őket. A többi között erre is szolgáltak a vízumok, nevezetesen, hogy az ilyen embereket a schengeni határokon kívül tartsák. Meg kellett azonban ígérnünk, hogy január elseje után mi is gondosan ügyelünk arra, hogy szerb útlevéllel ne szűrődhessenek be az unióba a munkanélküliek és a bűnözők. A többi között ezért sem élvezhetik a vízummentességet a koszovóiak. Kaphatnak ugyan útlevelet, de továbbra is csak vízummal utazhatnak a schengeni övezetbe.
Itthon viszont azt teszünk, amit akarunk. Brüsszel nem rója fel, hogy parlamenti eljárásba került egy olyan tájékoztatási törvény, amellyel visszahozhatnánk a 9o-es évek gyakorlatát, azt, amellyel a szocialista radikális hatalom regulázta a sajtót. Akkor szakmai körökben csak Šešelj törvényeként emlegettük. A most beajánlott törvény eredeti változata nem sokban különbözött ettől. Sem tartalomban, sem meghozatalának körülményeiben. Most is zavart egyeseket az, amit az újságok írtak róluk. És most sem a meglevő jogi előírásokban keresték az orvoslást, hanem a fenyegetésben és az erőfitogtatásban. Szerencsére a szakma fellázadt, és Mlađan Dinkić, mert róla van szó, több szerbiai hatalom megbuktatójáról, számos botrány kirobbantójáról, vagy főszereplőjéről, most éppen gazdasági miniszterről, tehát Dinkić ezúttal meghátrált és távirányított embere, a sajtóval megbízott művelődési miniszter jelezte, elfogadják a módosítási javaslatokat. Miután megengedték, hogy az újabb botrányból előbb szinte minden ellenzéki és több kormánypárt is profitáljon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >
12 pontban az orosz–ukrán háborúról
„Még egy ilyen győzelem, és végképp elveszünk” – mondta állítólag az épeiroszi Pürrhosz király több mint >
Trump a végén sírni fog, de nem csak ő
Chris Patten azt jósolja, hogy Trump politikája nagy szenvedést hoz az egész világra, megtépázza Amerika tekintélyét. >
A Trump-kormányzat részéről az ostobaság jelenti a legnagyobb veszedelmet
A hutik elleni támadásról napvilágot látott részletek teljes hozzá nem értésről és nagyképűségről tanúskodnak, és ez >