Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Az elmélet sem, az életrajz sem úszható meg
Bányai János
Egy viszonylag kis terjedelmű (négy filozófiai tanulmányt tartalmazó) kötetben – Vajda Mihály: Marx után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista?, Gondolat, Budapest, 1990 – előszó, bevezetés, utószó és még önéletrajz is…
Ezek mind „tényközlő” műfajok, az előszó és az utószó rendszerint a közölt írás vagy írások megszületésének, kiadásának körülményeit írja le, a bevezetés arra szolgál, hogy a szerző oda irányítsa az olvasó figyelmét, ahol, szerinte, az alapgondolatok találhatók. Az önéletrajz viszont, mint igazi „tényműfaj”, („a tényszerűség igényével fellépő első személyű s egy életút tapasztalatait összegező műalkotás” – Szávai János) valóságos hátteret és kontextust ad, adhat a könyvhöz, ha a szerző úgy gondolja, hogy erre szükség van. S gondolhatja, hiszen a legelvontabb filozófiai vagy tudományos gondolatsornak is van, lehet kimondottan személyes és individuális háttere. A háttér viszont sohasem mellékes.
Vajda Mihály könyvében a tényközlő írások – az Előszóból derül ki – nem is ehhez a kötethez íródtak, korábban már megjelentek más könyvekben, és olyan írásokra is hivatkoznak, amelyek nincsenek benne ebben a könyvben. Az Önéletrajz is egy másik könyvhöz készült.
Valóban „furcsán szerkesztett kötet” a Vajda Mihályé. A tényközlő írások, bár eljátsszák hagyományos szerepüket a furcsa szerkesztés folytán másról is beszélnek; annyira önállóak – a Bevezetés és az Utószó például –, hogy versenyre is kelnek a filozófiai tanulmányokkal. Az önéletrajz pedig azt is elmondja, miként lehetséges az életrajz Közép-Európában, és hogy bármennyire is nem heroikus a kor, amelyben élünk, hiszen jól felépültek körülöttünk az „operettországok”, az életrajz mégsem úszható meg. Miként az elmélet sem. Az Utószóban írja Vajda Mihály: „Az az érzésem, hogy sokan megalkuvásnak érzik tettek helyett elméleteket gyártani. Holott politizálni mindenkinek kell (kellene), az elméletalkotás, a speciális tudást (s főleg szabad időt) igénylő megismerés és megértés viszont annak a privilegizált társadalmi csoportnak a feladata, amelyet értelmiséginek nevezünk.” A megállapítás argumentációja a Bevezetésben található: „Alapvetően engem is az érdekel, hogy a társadalomban, amelyben élek, melyek a legégetőbb, megoldásra váró, megoldást sürgető konfliktusok, melyeknek forrásai, nyilvánvalóan, létező, de kielégítetlen, némelykor az adott struktúrákon belül kielégíthetetlen szükségletek. De ha a létező, élő, így vagy úgy explikált szükségletekből, az ezek kielégítetlenségéből származó konfliktusokból indulok is ki, hogyan foglalhatnék állást elmélet híján? Minden konfliktusnak többféle megoldása lehetséges. Ha az egyiket választom a több lehetséges közül, érvelnem kell mellette. Ezeknek az argumentumoknak csak valamifajta elmélet adhatja alapjait. Tudom, minden ilyen érveket szolgáltató elmélet mögött végső soron választás rejlik, egzisztenciális választás. Minthogy azonban az ember szabad észlény – mindkét karakterisztikumára hangsúly esik – érvelni is képes – vagy talán köteles is? – választásai mellett, így hát nem úszhatja meg az elméletet” De éppen ezért nem úszhatja meg az életrajzot sem. Az életrajz választásokból áll, „egzisztenciális választásokból”. Marx választása, hitek és elkötelezettségek választása és vállalása, a lemondás a marxizmusról, a hitvesztés mind a „szabad észlény” döntése, ami nem lehet meg elmélet nélkül, ám Kelet- és Közép-Európában életrajzi következmények (vagy eredmények) nélkül sem. Ha nem is heroikus a kor, életrajzokat azért kitermel.
Vajda Mihály önéletrajza az „elméletet gyártó” értelmiségi „egzisztenciális választásának”, döntésének, de tehetetlenségeinek is dokumentuma. Amiről a tanulmányok szólnak, hogy miért zsákutca a reálszocializmus, hogy miért jutott történelmi csődbe a marxizmus társadalomelmélete, ahhoz rajzolja meg a már nem marxista szellemi önarcképét azét, aki – fiatalkorában – öntudatos kommunista volt, minthogy meg volt győződve arról, hogy a történelem szörnyűségei (zsidóüldözés, fasizmus; akkor még erről volt szó, a sztálinizmus még nem lépett ebbe a sorba, bár ott volt ékesen) „csak úgy háríthatók el, ha a kommunizmus elveinek megfelelően átalakítjuk a társadalmat”. Az öntudatos elkötelezettség csakhamar repedezni kezdett. Például már 1951-ben, amikor „nem értettem, hogy miért kell az életszínvonal jelentős emelkedéséről beszélni, amikor az éppen jelentősen csökken. Nem tudtam felfogni, miért nézik hülyének az embert.” Aztán a kitelepítések. A hiten és elkötelezettségen ütött rések ahhoz a felismeréshez vezették, hogy „Valami baj van. Valószínűleg rosszul csinálják a Jót.” Sőt az a gyanú Is felébredt, hogy „talán valahol az elmélet Is sántít”. A reáltudományokban tehetséges Vajda Mihály az első kételyek nyomán megy el marxizmus-leninizmust tanulni. Azzal az erkölcsi tőkével, hogy az ifjonti elkötelezettség nevében „azon kívül, hogy sok hülyeséget beszéltem, nem keveredtem bele semmifajta disznóságba.” A hit már megingott, de a hitvesztést még visszatartják az ötvenes évek közepének eseményei: „Ha nem 1954-et írunk, ha nem jön a XX. kongresszus, meg 56 (furcsa, de így van), akkor talán már ez idő tájt rájövök, hogy az elmélet is sántít – vagy éppenséggel cseppet sem sántít, hanem a szocializmus építésének nevezett disznóság adekvát ideológiája. De mindez jött.”
A hitvesztéshez is idő kell, úgy látszik. Bár elég gyorsan játszódik le. Európának ezen a tájain sok életrajz bizonyítja a hitvesztés elhalasztását, a hitvesztés nyomán született életrajzi változásokat. A szocializmus jól el tudta halasztani a hitvesztést Például Vajda Mihály számára is, aki még november 4-e után is, amikor „vérbe fojtottak egy népmozgalmat”, és már nem hitte, hogy „van ebből emberi életet jelentő kiút”, még mindig hitt abban, „hogy ez majd szép lesz – egy napon”. De nem lett szép, legfeljebb díszesebb, csillogóbb, színesebb, zenésebb… Igazi operett.
Vajda Mihály nem ment el '56-ban, és később is csak két-három évre. Újabb tapasztalatok vártak rá az egyetemen, Heller Ágnesek körében, a Filozófiai Intézetben, a Husserl-tanulmányok, a Lukács-, a fasizmusról szóló tanulmány megírása közben és a megírás után is. Minél inkább halasztgatta a „kádárista konszolidáció” az értelmiségi kijózanodását és hitvesztését, annál erősebbek a kijózanító tapasztalatok, '68, Csehszlovákia, pártélet, a Lukács-iskola belső vitái. Egyre rosszabbul funkcionál a jól kitalált „operettország”, egyre világosabb, hogy már nem lehet megúszni az elméletet, a személyes választáshoz érvek kellenek, az érvek az elméletből származnak, de életrajzot is teremtenek: állásvesztés, külföldi tartózkodás, szabadúszás.
Nem halasztható tovább a hitvesztés. Korán kezdődött, sokáig tartott. Az értelmiségi hitvesztése nem átállás, nem köpönyegforgatás; megélt elmélet és életrajz. S ebben még a régi hit emléke is fenntartható. A gondolkodásban, az elméletgyártásban, a bírálatban. A bölcs önirónia privilégiumában: „Nem akarom többé megváltani a világot, néha azonban szeretnék tenni valamit azért, hogy egy icipicit jobb legyen. De hát a margón vagyok, mert úgy gondolkodom, ahogy gondolkodom Ott is maradok mindaddig, amíg ki nem gömbölyödik világunk, amíg meg nem szűnik a különbség a széle meg a közepe között. De hát mikor lesz ez?”
Addig még sok érv kell. Elméletből, elmélethez, életből, életrajzhoz. Merthogy nem úszható meg egyik sem. Jó tudni, hogy semmi sem úszható meg szárazon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Egy örömteli Budapesten, a populisták veresége után egy példátlan átmenet lehetőségét láttam
Mindenekelőtt azonban ott van az a felbecsülhetetlen értékű lehetőség, hogy megmutassuk: létezik kiút a mély populizmusból. >
Mit jelent Orbán veresége a világ többi része számára
A választás geopolitikai következményei is jelentősek lehetnek. Orbán alatt Magyarország többször megvétózta az Ukrajnának szánt segélyeket >
„Soha nem voltunk barátok”
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, felveszem” – mondta. „Ha beszélnénk, elmondhatnám neki, hogy jó lenne négy év >
Fordulat és rendszerváltás a politikában
Ha az Orbán-rendszer győz, az a világ önkényuralmainak és diktatúráinak győzelme lesz. Ha a demokratikus Tisza-mozgalom >
Magyarország: Nyugtalanság, félelem és remény a választások előtt
Deutsche Welle: Az elmúlt hetekben nem Orbán uralta a kampányt, hanem az Orbán-rezsim sötét és piszkos >
Orbán, a megosztó konzervatív radikális, aki átformálta az európai politikát
A küszöbön álló választás – vélekedik az EurActiv – többről szól majd, mint Orbán, mint egyén >
Orbán sorsa figyelmeztetés: nem érdemes túl közel kerülni Trumphoz
Trump és Vance teljes körű támogatása „akár halálos csók is lehet” Orbán Viktor magyar miniszterelnök vasárnapi >