Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trump, nem Irán, a világ legnagyobb veszélye. Ő egy egyszemélyes tömegpusztító fegyver
Ki állíthatja meg Trumpot? A Kongresszus felszólította, hogy fejezze be a háborút, vagy kérjen hivatalos felhatalmazást. Nem vesz róla tudomást. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak többsége ellenzi ezt a 100 milliárd dolláros, inflációt gerjesztő háborús kalandot, Trump azonban erre sem hallgat. A megrendült szövetségesek, akik a NATO ankarai csúcstalálkozóján újabb nyilvános megaláztatást szenvedtek el, nem mernek szembeszállni vele, mert tartanak a végleges szakítástól. XIV. Leó pápa minden tőle telhetőt megtesz. Lehet, hogy végül már csak az ima marad. Simon Tisdall (The Guardian):
Ahogy újra megkezdődnek a bombázások, egyre világosabb: az elnök egy határtalan kudarcba rántotta bele az Egyesült Államokat – és a világgazdaságot is egy súlyos válságba.
Tehetetlenül és tanácstalanul Donald Trump elveszett Iránban, képtelen megtalálni a kiutat abból a katasztrofális háborúból, amelyet ő maga indított el. Az amerikai hadsereg ismét bombázza az országot, egyre inkább a polgári infrastruktúrát is célba véve. Ahogy korábban, ez a jogellenes erőfitogtatás most is csak megerősíti a keményvonalas rezsimet, amely mit sem törődik saját népének szenvedésével. Hányszor hirdette már Trump és Pete Hegseth – a Pentagon csontok ura, vad harcosa – a nem létező győzelmet? Az elnök ezen a héten azt állította, hogy „nagyon nyerünk”. Senki sem hisz neki. Miközben a világ számba veszi a perzsa kalandjának emberi és gazdasági árát, egyre nyíltabban gúnyolja az Egyesült Államok tehetetlenségét.
A Hormuzi-szoros ellenőrzése – amely Trump harcias politikája miatt zárva maradt – mára a Fehér Ház korlátozott és mind nehezebben elérhető céljává zsugorodott. Az Egyesült Államok és Izrael eredeti háborús céljai – Irán nukleáris programjának felszámolása, regionális milíciáinak meggyengítése és a rezsim megdöntése – távolabb vannak, mint valaha. Az amerikai haderőt nem az Iszlám Forradalmi Gárda teszi hatástalanná, hanem Trump gyáva vezetése. Ha Irán valóban olyan létfontosságú fenyegetést jelentene, mint amilyennek Trump állítja, akkor logikusan teljes körű invázió következne. Amikor George W. Bush úgy ítélte meg, hogy Irak elfogadhatatlan veszélyt jelent, 170 ezer szárazföldi katonával támadott. Katasztrófa lett belőle. De Bushnak legalább volt bátorsága.
A sorkatonaságot csontsarkantyúja miatt elkerülő Trump azonban meg sem meri kísérelni ugyanezt Irán ellen – ezért a világ talán még hálás is lehet. Ugyanakkor arra sem hajlandó, hogy elismerje: óriásit hibázott, amikor meggondolatlanul belekezdett egy olyan háborúba, amelyet képtelen befejezni. Inkább kiteszi a civileket és az amerikai katonákat egy megnyerhetetlen, vég nélküli felőrlő háborúnak; veszélyezteti az Öböl menti arab szövetségeseket; árt a világgazdaságnak; pusztító éhínséget kockáztat a fejlődő országokban; örömet szerez Moszkvától Pekingig minden zsarnoknak; szétzilálja a nemzetközi jogot; és tönkreteszi a Republikánus Párt választási esélyeit – csak hogy ne kelljen beismernie a kudarcot, és ne kelljen diplomáciai rendezést keresnie a megrekedt „béketárgyalások” révén.
A világ első számú ellensége nem Irán, hanem Trump önimádata. Ő a legfőbb oka annak, hogy ez a háború ismét ellenőrizhetetlenül eszkalálódik. Ő egy egyszemélyes tömegpusztító fegyver.
A mintázat ismerős. Trump úgy indított háborút, hogy sem a Kongresszussal, sem az amerikai szövetségesekkel, sem az amerikai közvéleménnyel nem egyeztetett. Nem volt világos terve, sem hosszú távú stratégiája. Készpénznek vette Izrael ugyancsak kétes megítélésű miniszterelnökének gyors győzelmet ígérő biztosítékait. A katonai és regionális kockázatokkal kapcsolatos mélységes tudatlanságát még azok a szakértői értékelések sem zavarták meg, amelyeket a hírek szerint egyszerűen figyelmen kívül hagyott. Megdöbbentő módon arra számított, hogy Irán a Hormuzi-szoros lezárása előtt megadja magát, és állítólag „megdöbbentette”, amikor Teherán válaszul amerikai támaszpontokat támadott az Öböl menti országokban. Mindenki más számított erre. Most pedig teljesen elvesztette a tájékozódási képességét.
Ugyanez a gőg és felelőtlenség jellemezte tavaly a nagyszabású, húszpontos gázai „béketervét” is. Egyetlen kulcseleme sem valósult meg – sem az újjáépítés, sem a nemzetközi stabilizációs erő felállítása, sem a demilitarizáció –, Trump pedig jórészt elvesztette az érdeklődését. A Hamász nem fegyverezte le magát, az izraeli hadsereg nem hajlandó kivonulni a területről, a humanitárius segélyek továbbra is akadoznak, és az októberi „tűzszünet” óta több mint ezer palesztin vesztette életét. Politikai megoldás továbbra sincs, Gáza pedig a se béke, se háború állapotában rekedt.
Hasonló bírálat illeti Trump szerepét az ukrajnai háborúban is. Soha nem foglalkozott a konfliktus valódi okaival vagy Vlagyimir Putyin becstelen szándékaival. Mindig annak a félnek kedvezett, amelyet erősebbnek tartott, és megpróbálta csaknem megadásra kényszeríteni Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. Miután ez kudarcot vallott, sértődötten hátat fordított Kijevnek – miközben máig igyekszik, csak általa ismert okokból, kiengesztelni a hajthatatlan Putyint. Most ugyanez az elnöki ostobaság, türelmetlenség és felelőtlenség ismétlődik meg Irán esetében is.
Mivel képtelen kikecmeregni a helyzetből, Trump kapkod és sodródik. A mostani eszkaláció középpontjában a júniusi „egyetértési memorandum” áll, amely elvileg 60 napra befagyasztotta volna a konfliktust, hogy érdemi tárgyalások kezdődhessenek. Trump ezt személyes diadalként ünnepelte, ám – mint oly sok megállapodása – ez is végzetesen hibásnak bizonyult. Az ötödik bekezdés gyakorlatilag elismerte Irán tényleges ellenőrzését a Hormuzi-szoros felett. Trump, kétségbeesetten keresve a menekülőutat, ezt elfogadta. Most azonban, hogy a következmények egyre világosabbak, már visszakozik. Nem csoda, hogy Teherán nem bízik benne. De ki bízik?
Trump iráni kudarcának következményei jelenleg felmérhetetlennek tűnnek. Olyan látvány tárul a világ elé, amilyet ritkán láthatott. Akárcsak az alkoholista, aki újra iszik abban a hitben, hogy ezúttal más lesz a végeredmény, Trump ismét napi rendszerességgel bombáztat, noha minden korábbi támadás kudarcot vallott. Minél több bombát dob le, annál rendíthetetlenebb lesz a rezsim, annál inkább kiszélesedik a konfliktus, és annál távolabb kerül a nukleáris kérdés rendezése, amely az Egyesült Államok és Izrael szerint az egész konfliktus lényege.
Nyilvánvaló, hogy Trump – aki előbb tengeri áthaladási díjak kivetésével fenyegetőzött a Hormuzi-szorosban, majd 24 órán belül visszakozott; aki olyan polgári infrastruktúra elleni támadásokat felügyel, amelyek akár háborús bűncselekménynek is minősülhetnek; és akit a Vörös-tenger iráni támogatású jemeni húszik általi blokádjának súlyos gazdasági veszélye fenyeget – fogalma sincs, miként menekülhetne ki ebből az egyre mélyülő mocsárból. Az európai szövetségesek rosszallóan figyelik, Washington ellenfelei kárörvendve nevetnek, a globális piacok megrettennek, az olaj ára ismét emelkedik. Az Egyesült Államok tekintélye és befolyása minden kilőtt rakétával tovább csökken. Nehéz szuperhatalomnak lenni, ha már senki sem tisztel.
Ki állíthatja meg Trumpot? A Kongresszus felszólította, hogy fejezze be a háborút, vagy kérjen hivatalos felhatalmazást. Nem vesz róla tudomást. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak többsége ellenzi ezt a 100 milliárd dolláros, inflációt gerjesztő háborús kalandot, Trump azonban erre sem hallgat. A megrendült szövetségesek, akik a NATO ankarai csúcstalálkozóján újabb nyilvános megaláztatást szenvedtek el, nem mernek szembeszállni vele, mert tartanak a végleges szakítástól. XIV. Leó pápa minden tőle telhetőt megtesz. Lehet, hogy végül már csak az ima marad.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Szégyentelen hazugság, amellyel manipulálni próbálnak – ez veszélyes játék”
„A rezsim könnyelműen ragaszt címkéket emberekre, amelyek ellenszenvet és gyűlöletet kelthetnek egy olyan közvéleményben, amelyet a >
Orbán választási katasztrófája után a Fidesz szabadesésben van
Három hónappal a magyarországi parlamenti választások után a korábban kormányzó jobboldali populista Fidesz párton egyre komolyabb >
Visszhangok és reakciók
Mi zavarta fel ennyire a CRTA kutatásában? Aligha az, hogy a Diáklista támogatottsága (44,9%) meghaladja a >
FAZ: Szerbia elnökének háborús útja Boszniában
Aleksandar Vučić maga is büszkén beszélt boszniai háborús szerepéről. A német lap nyitva hagyja a kérdést, >
Albán testvérek
A keserű irónia pedig a következő: azt a népet, amelyet a szerb közbeszéd évtizedeken át láthatatlanná, >
Trump, nem Irán, a világ legnagyobb veszélye. Ő egy egyszemélyes tömegpusztító fegyver
Ki állíthatja meg Trumpot? A Kongresszus felszólította, hogy fejezze be a háborút, vagy kérjen hivatalos felhatalmazást. >
Szerbia megbukna
„Szerbiában jelentősen nőtt a politikai nyomás az igazságszolgáltatásra és az ügyészségre, miközben az állami szervek erre >
Napjaink fő kérdése, hogy tekintélyuralmi irányba fordul-e Európa
„Nem megoldás, ha abban reménykedünk, hogy az amerikai elnök jókedvű” – mondja a Süddeutsche Zeitungnak adott >
Szerbia Európa szemében
Végül is honnan ered ez az ellenszenvünk Európával szemben? Ez a kissé rosszindulatú hajlam, hogy állandóan >
Repedések az SNS-ben
Mindez nem meglepő. A korlátlan hatalom időszaka véget ért, számos személyes ambíció beteljesületlen maradt, és a >
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >