Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Putyin megmentésére kérni Ukrajnát
Ma már az a vita, hogy Ukrajnát be kell-e engedni a NATO-ba, átadta helyét annak a kérdésnek, hogy vajon a NATO csatlakozhat-e Ukrajnához — hiszen Ukrajna harci tapasztalata és rohamosan fejlődő hazai hadiipara nemcsak érték lenne a nyugati szövetség számára, hanem annak egyik pillére is. Putyin teljesítménye ebből a nézőpontból annyira gyenge volt — illetve annyira látványosan az ellenkezőjét érte el minden céljának —, hogy nem irreális feltenni a kérdést: vajon Ukrajnára nyomást fognak-e gyakorolni azért, hogy olyan megállapodást írjon alá, amely valójában Putyin hatalmát menti meg.
Egy előre látható pillanat érkezett el. Ukrajnának új oka van arra, hogy vívódjon: földet adjon-e a békéért cserébe — legalábbis azokat a területeket, amelyeket Oroszország már megszállt. Ezt a megállapodást sürgette a Trump-kormányzat Ukrajna felé, és erre utalt korábban a Biden-adminisztráció is. Most azonban, ha ismét arra kérik Ukrajnát, hogy tegyen engedményeket Oroszországnak, lényegében arra kérhetik, hogy legyen Vlagyimir Putyin megmentésének eszköze.
Igen, ezek a hangok csendben jelen vannak az amerikai kormányzatban, és még inkább az európai kormányokban, különösen a balti államokban és Kelet-Európában. Hamarosan hallani lehet majd a suttogásukat. Azokra a NATO-tisztviselőkre és nyugati vezetőkre gondolok, akik úgy vélik, hogy a Putyin-probléma végleges megoldásának módja a háború folytatása, és akik szerint Oroszországnak súlyos árat kell fizetnie, mielőtt kiléphetne ebből a háborúból.
Megfelelő óvatossággal kijelenthető, hogy az elmúlt napokban fordulópont bontakozott ki. Oroszország, tartva az ukrán drónoktól, kénytelen volt elrejteni stratégiai és nehézfegyverzetét a szombati, kulcsfontosságú Győzelem napi parádé során — amely egy olyan háborúról emlékezik meg, amelynek elindításában érdemes felidézni, hogy Sztálin segített Hitlernek.
Putyin Donald Trumpot kérte arra, hogy gyakoroljon nyomást Kijevre egy ideiglenes tűzszünet érdekében — holott Putyin maga is elrendelhetne tűzszünetet, egyszerűen azzal, hogy leállítja az általa elindított háborút.
Egy sajátos húzással egy „nyugati hírszerző ügynökség” elérte, hogy a CNN és a Financial Times beszámoljon egy dokumentumról, amely azt sugallta, hogy puccs készülhet a Kreml másodvonalbeli figurája és Putyin bizalmasa, Szergej Sojgu részvételével. Putyin problémája azonban nem Sojgu. Hanem az általános kimerültség és elégedetlenség Putyinnal és rögeszmés háborújával szemben — olyan érzés, amelyet nem lehet egyszerűen „kiesni egy negyedik emeleti ablakon”.
Szombaton Putyin először utalt a nemzetközi sajtónak arra, hogy a háború „a végéhez közeledik”. Az ideális közvetítőnek Gerhard Schrödert nevezte meg, az egykori német kancellárt és orosz energetikai lobbistát — ami ugyan valószínűtlen, de egy módja annak, hogy jelezze: Európának el kellene felejtenie az ukrajnai háborút, és újra orosz gázt kellene vásárolnia.
Még fontosabb, hogy az efféle kijelentések azt mutatják: kikerült az ablakon az a régóta lebegtetett elképzelés — főként a Nyugat számára kommunikálva —, hogy Oroszország általános mozgósítással végleg megnyerhetné a háborút.
Putyin végül besorozná a vonakodó orosz többséget a mészárlásba, amelyet jelenleg fizetett „önkéntesek” vívnak — ez az udvarias megnevezése a bűnözőknek, lecsúszott embereknek és nem kívánatos vidéki fiúknak, akiket családjuk azért küld meghalni, hogy az ősi viskójukra új tető vagy új konyhai gépek kerülhessenek.
A háború négy éve alatt semmi sem volt visszataszítóbb annál, ahogy Putyin ezeket a feláldozható katonákat „a srácoknak” nevezi — mintha csak elnöki kötelességei akadályoznák meg abban, hogy barátaival együtt ő maga is a frontvonalban harcoljon. Az igazság az, hogy soha nem akarta veszélyeztetni rendszerét azzal, hogy a városi elitnek is részt kelljen vennie a kudarcot valló háborúban. Most pedig még ez a fenyegetés is szertefoszlott, mivel Oroszország gyorsabban éli fel jelenlegi „áldozati” újoncait, mint ahogy pótolni tudná őket — és nincs látható megoldás, amíg Putyin továbbra is ragaszkodik a Potemkin-féle offenzívákhoz, hogy fenntartsa a katonai előrehaladás illúzióját.
Ez azt jelenti, hogy a háború bizonyos értelemben gyakorlatilag véget ért: már elképzelhetetlen egy nagy orosz áttörési kísérlet, amely döntő győzelmet hozhatna.
Két éve a Nyugat már egy olyan stratégia küszöbén állt, amely megfordíthatta volna a háború menetét: hosszú hatótávolságú ukrán csapások támogatásával kihasználni Oroszország hatalmas, drón- és rakétatámadásokkal szemben védhetetlen területét.
Ma már az a vita, hogy Ukrajnát be kell-e engedni a NATO-ba, átadta helyét annak a kérdésnek, hogy vajon a NATO csatlakozhat-e Ukrajnához — hiszen Ukrajna harci tapasztalata és rohamosan fejlődő hazai hadiipara nemcsak érték lenne a nyugati szövetség számára, hanem annak egyik pillére is. Putyin teljesítménye ebből a nézőpontból annyira gyenge volt — illetve annyira látványosan az ellenkezőjét érte el minden céljának —, hogy nem irreális feltenni a kérdést: vajon Ukrajnára nyomást fognak-e gyakorolni azért, hogy olyan megállapodást írjon alá, amely valójában Putyin hatalmát menti meg.
Ebben a helyzetben hogyan kellene Trump szerepére tekintenünk? Sokan inkább Ukrajna szenvedélyes védelmezőjét látták volna benne, nem pedig azt a semleges közvetítői szerepet, amelyet felvett — még akkor is, miközben az Egyesült Államok továbbra is fegyvereket adott el Kijevnek és használható katonai hírszerzési információkat biztosított számára. Trump legelvakultabb kritikusai egyetlen állandóságot véltek felfedezni az egyébként kiszámíthatatlan Trumpban: Putyin érdekeinek szolgálatát. A bizonyítékok ezt soha nem támasztották alá, de egy nagy online közönség továbbra is fogékony maradt az „orosz összejátszásról” szóló téveszmék igazolására.
Hogy az olyan felszíni hullámzások, mint az Ukrajna elnökével folytatott televíziós vitája második ciklusának elején, mennyiben szolgálták vagy akadályozták Trump opportunista céljait, azt majd a történészek döntik el. A történelmi mérleg talán kedvezőbb lesz számára, mint amilyennek kortársai most látják.
Wall Street Journal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A „kisebbik rossz” elvéről
Az ellenzéki szavazók szemszögéből a „kisebbik rossz” elve azt diktálja, hogy arra a szereplőre adják a >
Út a börtönbe
Túl kellene lépni a Fidesz-éra tizenhat évén, de azért nehéz, mert csak Orbánék bukása után látható >
Uglješa Bokić: Veselin Milić ugyanannál az asztalnál ült a lelőtt személlyel, majd segített eltüntetni a nyomokat
A Danas újságírója és a szerb belügyminisztérium (MUP) egykori tagja, Uglješa Bokić az N1 televíziónak azt >
A magyar üzleti elit a szerb piacon is milliárd eurókat forgat
Szerbia tudatosan vált a történet részévé, amikor a jelenlegi hatalom úgy ítélte meg, hogy politikailag előnyös >
Putyin megmentésére kérni Ukrajnát
Ma már az a vita, hogy Ukrajnát be kell-e engedni a NATO-ba, átadta helyét annak a >
A vallomás szégyene és nehézsége
A fideszesek egyelőre óvják magukat az önmegsemmisítéstől, annak tudatosításától, hogy politikai pályájuk és tekintélyes vagyonuk egyaránt >
Fordul a kocka Oroszország ellen Ukrajnában?
Mindez azt jelenti, hogy most van itt az idő fokozni Ukrajna támogatását, hogy tovább növelhesse a >
Amikor a balkáni háborús bűnösök bocsánatot kérnek, kevesen akarják meghallgatni őket
„A szerb Állambiztonsági Szolgálat egykori vezetője, Jovica Stanišić a múlt héten megbánását fejezte ki bűnei miatt >
Szodoma százhúsz Ferrarija
Semmi mással nem lehetne ez ellen érvelni, mint hogy ezek valamiért különleges emberek, egészen mások, mint >
Mit tett a VMSZ értünk, vajdasági magyarokért?
A felszín alatt, még ha nem is látszik kezdetben, megmozdult valami. A víz lassan fodrozódik, az >
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >