Ma Simon, Emília névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Lengyelország az EU élén: Donald Tusk stabilabbá és hitelesebbé teheti Európát?
A magyar elnökség viharos hat hónapja után Lengyelország vette át az uniós váltóbotot, ám kérdés, hogy Tusk képes-e erőteljesebbé és hitelesebb tenni a szervezetet, mert tőle nem lehet várni, hogy turbófokozatba kapcsolja az EU-t. Válságkezelési tapasztalataira persze nagy szükség lesz, mert a 27-ek hatalmas feladatok előtt állnak, ezért nagyon jó, hogy Varsó a biztonságot nevezte meg a következő félév súlypontjaként – véli Ivo Mijnssen, a Neue Zürcher Zeitung bécsi tudósítója. Az Orbán-kormány ténykedését blokádok, külön utas kezdeményezések és viták jellemezték a közösség élén, de akik erősíteni kívánják a szövetséget, azok új lendületet remélnek a lengyel miniszterelnöktől. Csodát persze kár lenne várni tőle, mert sok gondról egyáltalán nem Brüsszel tehet, azon kívül Lengyelországnak jó néhány esetben nem érdeke a változtatás. Ilyen a többi közt Ukrajna, amelynek sorsa Trumptól függ. És az elnök a fegyvernyugvás érdekében engedményeket próbál kipréselni Kijevből. Az EU ezen a területen nagyon nem rúg labdába. Nem csupán Magyarország ítéli meg borúlátóan a védelmi politika európaizálását, hanem a hollandok és a németek is. Azon kívül a lengyelek továbbra is fő ellenfélnek tekintik Oroszországot, ám a lelkesedésük már jócskán alábbhagyott az ukránok megsegítése iránt. Részben a menekültek, részben a történelmi viták miatt, részben pedig azért, mert az ukrán agrárkivitel liberalizálását nem vették jó néven a lengyel gazdák. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Süddeutsche Zeitung
Ha Orbán Viktor korrupcióra adja a fejét, hát, tegye, de legalább ne az európaiak pénzéből – kéri kommentárjában Brüsszelből Hubert Wetzel. Az késztette véleménye kifejtésére, hogy Magyarország nem kap meg egymilliárd eurót az EU-tól, ami fájdalmas lehet mind a gazdaságnak, mint a kormányfőnek.
A szóban forgó összeg, amely a jogállami gondok és a korrupció miatt úszott el, nem életbevágó a 200 milliárdos magyar GDP-hez viszonyítva, de azért számít. Hiszen a gazdaság akadozik, ezért legalábbis fájdalmas az autoriter miniszterelnök számára.
Sok indok szól amellett, hogy az EU áldoz a szegényebb tagállamokban a lemaradt területek felzárkóztatására, mert így mindenütt nagyjából azonos lehet az életszínvonal. A kohéziós alap nem karitatív megfontolásokból jött létre, a legtöbbször nagyon is értelmes beruházások forrása.
Csak éppen a Magyarországnak adott milliárdokat előbb nyugaton meg kell keresni. Az ottani adófizetők pénzéből gazdálkodik Brüsszel. Így a polgárok joggal követelik, hogy ezeket a forrásokat célszerű gazdasági szempontok alapján, jogállami módon osszák szét.
A magyaroknál viszont túlságosan is sokszor főként Orbán politikai szövetségesei, egy politikai klikk barátai és családtagjai a kedvezményezettek. Hirtelen mesésen meggazdagodnak, mert a megfelelő emberek cimborái, illetve rokonai. Ám ezt nem kell tudomásul venniük mindazoknak, akik mindezt fizetik. Ily módon teljesen jogos, hogy elvették az egymilliárd eurót.
Die Welt
Európában már megy a bruszt, hogy ki nyeri el Trump kegyeit, de Steve Bannon egyik munkatársai szerint senki sem vetélkedhet e tekintetben Orbán Viktorral, mert ő már kellőképpen bizonyította, mennyire hűséges a politikushoz. Úgyhogy Meloni folytathat akármilyen kampányt a sajtóban annak bizonyítására, hogy a kontinensen ő súg majd az elnöknek, sokra nem megy vele.
Maga Bannon a korábbi MAGA fő stratéga és a táborból mások kifejezetten ellenségesek vele szemben, nem akarják, hogy ő súgjon a főnöknek. Ennek megfelelően kifejezetten támadták az olasz sajtóban a kormányfőt. Olyan balosnak tüntették fel, aki populistának álcázza magát.
Szerinte csak Le Pen, Farage és Orbán mozog egy hullámhosszon a Tegyük Újra Naggyá Amerikát-mozgalommal. A cikk elején idézett forrás úgy gondolja, hogy az Elon Muskkal kialakult barátság életmentő Meloni számára, mert különben Washingtonban simán becsapnák az ajtót az orra előtt. Csak az a kérdés, hogy meddig marad meg a jó viszony a milliárdos, illetve az elnök között.
Frankfurter Rundschau
Orbán Viktor nyilvánvalóan trükközik, hogy továbbra is hozzájusson Putyin földgázához, ami vitatott módszer. Azt javasolja, hogy a vezetéken érkező földgáz az orosz-ukrán határon menjen át magyar tulajdonba. Az orosz energiahordozóktól függő államok ugyanis nyugtalanok a tranzit szállítások leállása miatt.
Magyarország és Szlovákia eddig lelkesen vett orosz gázt, pedig volna éppen elég alternatív beszerzési forrás. Az import jelentős része egyébiránt már eddig is a Török Áramlaton keresztül érkezett.
Az osztrák kormány tavaly nyáron felmérette a helyzetet, és a tanulmány arra jutott, hogy Ausztria, Magyarország és Szlovákia már akkor alig-alig vette igénybe az ukrajnai lehetőséget. Az Orbán-kormány vásárolhat földgázt öt másik szomszédján keresztül is.
Az EU nem gondolja, hogy a tranzitcsapok elzárása túl nagy port kavar. A világban évente több mint 500 milliárd köbméternyi gázt cseppfolyósítanak, az pedig bőven elegendő, hogy kiváltsa a vezetéken át pumpált gázt, így nem kell számítani ársokkra – hangsúlyozza a Bizottság egyik bizalmas jelentése.
Independent
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy Ukrajna helyesen járt el, amikor lezárta a vezetéket az orosz gáz előtt, kerül, amibe kerül. Mert az szinte hihetetlen volt, hogy a háború 3. évében még mindig ukrán területen át jutott el az orosz gáz Európába. Persze most beindul az árspirál a világban, és a lépésnek még lehetnek politikai következményei is, ám az uniós vezetők nem tehették meg, hogy fenntartsák az eddigi helyzetet.
Ily módon véget ér a földrészen az olcsó orosz energiahordozó időszaka, és nem idő előtt. De hogy eddig működött, annak a többi közt az volt az oka, hogy Szlovákiának és más országoknak kellett a gáz és időbe telt, amíg találtak más beszerzési forrásokat. Az ukránoknak jól jött a tranzitdíj, az oroszok pedig részben az anyagi érdekeket, részben a megbízható szállítóként szerzett jó hírüket tartották szem előtt.
De Magyarország továbbra is kap orosz földgázt a Török Áramlaton keresztül, azon kívül több uniós ország cseppfolyósított orosz gázt vesz. Ám a mennyiség élesen csökken, pont ezt akarja az EU. Mert változatlanul igaz, amit Boris Johnson mondott: ha a Nyugat az energiaszámlákban honorálja Putyin gonoszságát, akkor Ukrajna nép vérrel fizet azért.
Ettől azonban meg kell fékezni az árak emelkedését. És segíteni kell Moldovának, amely nem tud máshonnan gázt vásárolni, ezért most különlegesen kemény helyzetbe került. Ugyanakkor az európai fogyasztók az árspirál láttán a saját kormányukat okolhatják, mármint hogy azok minek segítik Ukrajnát. Ezt érvet valószínűleg átveszi Magyarország és Szlovákia, valamint s szélsőséges német ellenzék.
Az EU aligha újítja fel az energiaszállításokban az együttműködést Moszkvával, habár a régi ügyfelek közül akadnak, akik újra megnyitnák a vezetéket a háború után. Szerencsére, az üzleti, biztonsági és erkölcsi megfontolások mind azt támasztják alá, hogy nem szabad az orosz gázra támaszkodni.
Bloomberg
A szerkesztőségnek az a vélemény, hogy ha a Nyugat le akarja rövidíteni a háborút, akkor érvényt kell szereznie az olajszankcióknak, mert az jó ötlet volt, hogy Oroszország 60 dollárnál drágábban ne adhassa el a kőolaj hordóját, ám a végrehajtással vannak gondok. Pedig Moszkvát a Kijevnek nyújtott katonai támogatás fokozása mellett azzal lehet a leginkább jobb belátásra kényszeríteni, ha kevesebb bevételhez jut az energiahordozókból, amelyek két éve az orosz költségvetés csaknem egyharmadát tették ki.
Nincs ország, amely ellen több retorzió lenne érvényben, de olyan sem, amely ennyire ügyesen játszaná ki a megtorló lépéseket. Az olajexport fenntartására pl. több száz tartályhajóból álló árnyékflottát hozott létre. És nem sikerült ez ügyben sarokba szorítani.
Közben Kína, India és Törökország rengeteget keres azzal, hogy kerozint és más feldolgozott terméket állít elő az orosz olajból és azokat legálisan eladja az EU-ban, az USA-ban és másutt. A legfontosabb az lenne, hogy azokat a vevőket kellene célba venni, akik túllépik az ársapkát, ideértve az ügyletekben közreműködő hitelintézeteket.
A szankciók nem tökéletesek, de növelték a háború költségeit Putyin számára, miközben annak gazdasága amúgy is vergődik. Egyben ütőkártyát adtak Kijev és a nyugati hatalmak kezébe. Biden feladata most az, hogy annyi adut hagyjon hátra utódjának, amennyi csak lehetséges.
Guardian
A régi keletű orosz-kínai barátság új veszélyeket vet fel, bár Hszi már egyáltalán nem emlegeti, hogy a jó viszonynak nincs semmiféle korlátja. Ám az együttműködés egyre mélyül, gazdasági, politikai és katonai területen egyaránt. A washingtoni Külkapcsolati Tanács úgy értékelte, hogy 60 éve nem érte ekkora fenyegetés az USA nemzeti érdekeit – idézi a vezércikk.
Hogy a Moszkva-Peking-tengely ütközik a Nyugattal, miközben begyűjti maga mellé Iránt és Észak-Koreát, az riasztó emlékeket ébreszt, ismét előkerültek a félelmek, hogy nukleáris háború törhet ki. A kulcspont Tajvan lehet. Ám pl. Ukrajna mutatja, hogy nem felhőtlen az orosz-kínai viszony. A Középső Birodalom nem hajlandó fegyvereket és muníciót adni, a kínai bankok korlátozzák a tranzakciókat, mert nem szeretnének a nyugati szankciók hatálya alá esni.
Trump ugyanakkor harcias Kínával szemben, viszont igen megértő Putyin iránt. A két országot viszont felbátorítják a nyugati demokráciák ellentmondásai. Csakhogy közben látszanak a saját nehézségeik is. Továbbá – fejti ki Odd Arne Westad történész – a világ többpólusú lett, India, Dél-Afrika, Törökország és Indonézia a maga útján halad.
Így alighanem az idén tovább mélyülnek a világot elválasztó árkok. Ám a helyzet súlyosbodása sem nem kívánatos, sem nem elkerülhetetlen.
Die Presse
Trump kiszámíthatatlansága megnehezíti, hogy bárki megjósolja a külpolitikáját, mint ahogy az is, hogy akiket kiválasztott, azoknak az elképzelései időnként homlokegyenesen ellenkeznek egymással. Ezt fejti ki kommentárjában Joseph Nye, Harvard tiszteletbeli professzora, a korábbi védelmi miniszterhelyettes.
Azon kívül pl. Kína esetében az látszik, hogy a leendő kormányzat fenyegetésnek tekinti Pekinget és kemény vámokat kíván kivetni. Ám a részletek nem ismeretesek, nagyban függnek a belpolitikai nyomástól és a következő elnök szeszélyétől.
Ugyanilyen bizonytalan, miként reagál az adminisztráció, ha a kereskedelmi partnerek visszalőnek. Nem lehet kizárni, hogy Trump kereskedelmi megállapodást köt Hszivel és azt sikerként adja el, viszont cserében felajánlja, hogy csökkenti Tajvan támogatását. Számítani kell ugyanakkor a nemzetközi szervezetek jelentőségének a csökkenésére.
Izraelben Netanjahu elveti a kétállami megoldást, az elnök viszont sikert akar a térségben, ám nem világos, miként. Európában aligha tudja egy nap alatt befejezni a háborút, de nagy a bizonytalanság, hogyan érné el a tűzszünetet. Az egyik lehetőség, hogy a segélyek csökkentésével rákényszeríti Kijevet az orosz feltételek elfogadására. De meg is hosszabbíthatja a támogatást, ha a koreai példát részesíti előnyben.
Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy visszafogja Amerika szerepét a világban. Ez nem bezárkózás, viszont Washington sokkal kevésbé lenne aktív, megelégedne azzal, hogy életmódja modellként szolgál.
Bloomberg
Andreas Kluth arra figyelmeztet, hogy ha együttműködik Kína és az USA, akkor élni fognak az emberek, viszont meghalnak, ha a két ország elzárkózik a kooperációtól. A szemleíró ilyen formán úgy gondolja, hogy paranoid optimizmussal kell tekinteni Trump 2. elnöki időszaka elé.
A derűlátást azért tartja indokoltnak, mivel mert a világ jobbra fordulhat. A Fehér Ház régi-új gazdája ugyanis súlyos problémákat oldhat meg a maga, észtveszejtően unortodox módján. A paranoiát pedig az magyarázza, hogy a büszkén kiszámíthatatlan elnök akár még levegőbe is röpítheti a világot.
Ez a kettősség nagyon hasonlít Schrödinger macskájára, amely egy ketrecben van és egyszerre élő, illetve holt. Viszont ha valaki kinyitja az ajtót, akkor a kettő közül már csak az egyik lehetőség marad.
Amerika és Kína képes megoldani a világ legfőbb gondjait, ám ha nem, akkor abból még Armageddon is lehet. Főleg, hogy Peking az idén további 100-zal növelte atomrobbanófejeinek számát és egy évtizeden belül el akarja érni, hogy neki ugyanannyi legyen mint a két fő nukleáris hatalomnak. Azok egyenként 1700 darabot tartanak bevetésre készen, tovább ezrek pedig raktárakban vannak.
Ám ha Trump és Hszi egyetért, hogy megfékezi ezt az őrületet, akkor van remény. Ráadásul bevonhatják Putyin, Kim Dzsong Unt és az iráni mullahokat is a fegyverzetkorlátozásba. Az amerikai kormányzatok idáig külön-külön kezelték Ukrajnát, a Közel-Keletet, a Koreát, Tajvant és a Dél-Kínai-tengert. De ha azt látják, hogy a négy ellenség összehangolja támadási terveit, akkor egyszerre kell felkészülni az összes válsággóc ügyében.
Ezt a forgatókönyvet úgy hívják: 3. világháború. Megvívásához az USA-nak meg kellene kétszereznie, vagy háromszoroznia a védelmi kiadásait, abból pedig csak pénzügyi és politikai válság lenne. Ezért az a célszerű, hogy még idejében véget kell vetni az ellenséges tengelynek. A Trump által szorgalmazott vámháború a lehető legrosszabb entrée Hszinél.
Guardian
Macron hét éve még Franciaország és Európa nagy liberális reménysége volt, ám példája azt mutatja, mi történik akkor, ha a libereralizmust megfosztják az erkölcseitől és az értékeitől – írja Oliver Haynes, a lap szerkesztője. Úgy értékeli, hogy az elnök „békés, demokratikus” forradalma romokban van, a politikus próbál úrrá lenni a saját maga előidézte válságon.
Utálják az országban, jelentős az ellenzéke a parlamentben. A mérlege magáért beszél: amikor hivatalba lépett, a deficit 2,6% volt, most 6,2. Az általa működtetett rendszer egyedül a szuper gazdagoknak kedvezett, ám nem jött be az adócsökkentés. Ahogy gazdasági stratégiájának guruja megfogalmazta: nem volt ez rossz stratégia, csak nem működött.
Az eredmények azt igazolják, hogy amit akart, az nem volt békés, sem különösebben demokratikus, elég, ha azt nézzük, milyen gyakorivá vált a rendőri erőszak. Egyben segített szalonképessé tenni a szélsőjobbot, átvette annak kedvenc témáit, nyelvezetét. Olyan bevándorlási törvényt fogadott, amelyet Le Pen ideológiai győzelemnek minősített.
Mind inkább antidemokratikus módon kormányzott, amivel elősegítette, hogy a sajtó, a civil szféra és az üzleti elit egy része teljesen jobbra csúszott. A közvélemény zöme ellene fordult. Jó két éve van még hátra a mandátumából, de nem látni, hogy változtatna az irányon. Közben kiderült, hogy emberei titkos tárgyalásokat folytattak a szélsőséges Nemzeti Fronttal és ami ezekről kitudódott, az sok jót nem ígér a liberalizmus szempontjából.
Mert az irányzat egykori élharcosát Lear királyként elvakítja a narcizmus, készségesen átjátssza a birodalmat azoknak a romboló erőknek, amelyeket segített éltre kelteni. Egyszóval: a macronizmus kudarcot vallott.
Következő cikk: Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehammer után itt az özönvíz
Ezt állapítja meg a Die Presse vezércikke, miután több hónap után összeomlottak a hármas koalíció reményei, >
A mumpizmus fenyegetése
Trump és mecénása, Musk azon van, hogy lerombolja a nyugati demokráciákat, ezért mindennél fontosabb, hogy Németország >
Fico a gázvitával terel
Fico csupán elterelésre használja az Ukrajnával kirobbant gázvitát, mivel odahaza nagy bajba került – fejti ki >
Lengyelország az EU élén: Donald Tusk stabilabbá és hitelesebbé teheti Európát?
A magyar elnökség viharos hat hónapja után Lengyelország vette át az uniós váltóbotot, ám kérdés, hogy >
Szégyenletes, hogy a Nyugat még mindig támaszkodik az orosz gázra
Az erősen konzervatív újság a Daily Telegraph véleménye ez. Ily módon ugyanis az a helyzet, hogy >
Ez most tényleg egy új év
A fiataljaink nem harcoltak egyetemeik szabadságáért, az Erasmus programjukért, az öregek veszni hagyták az Akadémiájukat, és >
Mozgásba lendült Trump elbizonytalanítási gépezete
Paul Lendvai ítéli ezt így meg a Standardban, hogy– jelek a falon arra utalnak, hogy a >
A lengyel kormányfőnek van a legnagyobb esélye, hogy súgjon Trumpnak Európából
Paul Taylor, az Európai Politikai Központ nevű agytröszt vezető munkatársa ítéli így meg a Guardianben. A >
Ukrajnának nem szép szavakra, hanem ágyúkra van szüksége
Ezt hallotta Peter Pomerantsev egy kijevi konferencián, hogy, így a barátoknak és szomszédoknak fel kell futtatniuk >
Ez van, ezt kell szeretni!
2024–25 fordulóján a helyzet tehát feltétlenül fokozódik. Az ellentmondás is nyilvánvaló. Bár az ország egy felmérés >
A populisták patrónusa
Erősen megosztotta a Die Welt konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, >
Gyatra a vezetés Európában
Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati >