Ma Zsombor, Kolos, Gottfrid névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Végel László
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, aki megírta a Tanjug-huszárok című emlékezetes jegyzetét a Tanjug-huszárokról. Itt-ott időnként feltör egy-egy alig hallható sóhaj, de mindez nem mozgósítja a félájult közösséget. Mindezen már bosszankodni sem vagyok képes, hiszen minduntalan arra a következtetésre jutok, hogy két világban élünk és írunk. Az egyik világban rend van és csend, hűségesen követik a Szerb Haladó Pártot. Soha nem volt jobb soruk, hirdetik a kisebbségi korifeusok, akinek uralma idején mindössze tíz éve alatt kivándorolt vagy 70 ezer magyar polgár. Végel László:
2024. december 15., vasárnap
Böngészem a vajdasági magyar közszolgálati sajtót. Egy rövidke hír az egyetemista tüntetésekről. Semleges és semmitmondó. Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk. Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, aki megírta a Tanjug-huszárok című emlékezetes jegyzetét a Tanjug-huszárokról. Itt-ott időnként feltör egy-egy alig hallható sóhaj, de mindez nem mozgósítja a félájult közösséget. Mindezen már bosszankodni sem vagyok képes, hiszen minduntalan arra a következtetésre jutok, hogy két világban élünk és írunk. Az egyik világban rend van és csend, hűségesen követik a Szerb Haladó Pártot. Soha nem volt jobb soruk, hirdetik a kisebbségi korifeusok, akinek uralma idején mindössze tíz éve alatt kivándorolt vagy 70 ezer magyar polgár. Majd visszatérnek vigasztalnak bennünket pártarisztokrata gőggel az illetékesek. Igen, időnként visszatérnek, de csak vendégségbe, hogy meghatódva dicsérjék a hazai ízeket és a Vajdaságot, amelynek jogaiért nem harcol már senki. Hová tűntek a régi hárompilléres autonómiáról szóló ígéretek? Sunyin elmaradnak a kérdések, hogy miért menekülnek az emberek az aranykorból, amelyet vezetőink oly lelkesen bejelentettek? Rendben van, minden jó, ahogy van, szorgalmasan turkálunk a múltban, amelyben egyetlen rebellis hangot sem ismerünk fel, hogy is ismernénk fel, hiszen, nem maradt más hátra, minthogy szomorkásan temessük a barátainkat, a múltkutatások gyászjelentésekre emlékeztetnek, melyek semmire sem köteleznek bennünket, Vigaszként visszamaradnak az édes és szentimentális emlékek. Ezzel vigasztalódunk, mivelhogy sem gyászolni, sem lázadni nem vagyunk képesek.
Következő cikk: Fico a gázvitával terel
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Halottak napja
De a gonosz szellemeket egy év alatt sem sikerült elűzni. Ami maradt, a gyász. És a >
Mit köszönhetünk néhai Pásztor Istvánnak?
A pásztor-éra arról marad híres, hogy Pásztor István a tényleges szakmai érvényesülés rendjét a vajdasági magyar >
A magyarok lélekszáma a Vajdaságban 30 százalékkal csökkent
Pásztor István Alapítvány igazgatóbizottsága közzétette, hogy az idei Pásztor István-díjat Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, valamint Aleksandar >
MEGOSZTOTTSÁG ÉS ELNYOMÁS
A vajdasági magyar közösség a szerb társadalom része, és mint ilyen, érdekelt az ország fejlődésében, a >
Vicsek & Kovács – szemben a magyar közösséggel és az Európai Unióval
Mindkettőjüknek megvolt a lehetősége, hogy a vajdasági magyar közösség jogai és helyzete javításáért dolgozzanak, ehelyett Vučić >
Aztán felemelte a sétabotját
Tegyük fel, hogy sikerül legyűrni az egyetemista idealizmust. Ez esetben az ifjú nemzedékek tömegesen fogják a >
AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS! (a Vajdaságban / Délvidéken leginkább elterjedt magyar szólás)
Kérdésem: a dicsekvésének tárgya mennyire felel meg mondjuk a Zenta és Szabadka, Horgos és Újvidék, Horgos >
Kafkai történetek
A nagyvilág egyre inkább tele van minden írói képzeletvilágot felülmúló történetekkel. A valóság gyanúsan emlékeztet az >
Miért nem lehet a vajdasági magyar közösségnek egy tisztességes napilapja?
Pesevszkit nem szakmai teljesítménye, hanem kapcsolatai kvalifikálták a posztra: az, hogy Pásztor Bálintnál járt (magán)egyetemre, hogy >
A múlt elárvul jövőkép nélkül
A jövőképpel együtt száműztük az utópiákat is, mert úgy véljük, hogy azok megvalósíthatatlanok. Szerintem éppen azért >
Az Unió nem hisz többé Vučićnak
Úgy érzem, hogy az elmúlt majd 40 évben ennél nagyobb kárt még egy magyar párt sem >
Bocsánatot kértek-e a károgók?
A beszélgetés végére egyértelművé vált, hogy sem Vataščin, sem Gyulai nem kér bocsánatot azért, mert tíz >