Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Ezt állapítja meg  Economist vezércikke. Új korszak kezdődik az USA és az egész földkerekség számára. Ez persze részben visszakanyarodás Amerika korábbi bezárkózásához, ám az eredmény ugyanaz lehet, mint a 20-as, 30-as évek sötét időszakában. Egyelőre azonban a világ a politikus lábaihoz omlik. A demokratáknak lesz idejük kielemezni, hol siklottak félre, de annyit már most lehet mondani, hogy szinte mindenhol. A szavazók nem bocsátották meg nekik az infláció megugrását, de a legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy a kormányzat nem tudta megfékezni az illegális bevándorlást. Ezt csak tetézte, hogy addig-addig leplezték az elnök hanyatló szellemi állapotát, amíg nem lehetett tovább titkolni. Az emberek ezzel szemben elfogadták, hogy Trump folyamatosan elfogult, pedig a felfogása inkább csak neki magának jó, az országnak nem. A szabad kereskedelem nevében visszatér a merkantilizmushoz, előreláthatóan tovább dagad a költségvetési hiány. Lehet, hogy külön előnyöket nyújt olyan híveinek, mint Elon Musk, aki a világ leggazdagabb embere. Elképzelhető, hogy üzletet köt Putyinnal Ukrajnáról, ami nem ér véget azzal, hogy orosz tankok jelennek meg Kijevnél. Nyomást gyakorolhat Iránra és elrettentheti Kínát attól, hogy katonai erővel igyekezzen uralni Ázsiát. De ha az erő jogot keletkeztet, akkor valószínűleg elősegíti a kínai és orosz agressziót. Újjáéled a nacionalista populisták mozgalma, Trump új követőket ihlet meg. Viszont két világháború, valamint a nagy gazdasági válság mutatja, hogy Amerika nem vonulhat vissza a nemzetközi porondról.  Nem engedheti meg magának azt a luxust. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Süddeutsche Zeitung

 

Az európai kulturkampf olyan figurái, mint Orbán Viktor, valamint jobboldali-populista harcostársai most örvendezhetnek, mert Trump szétzúzta a gyűlölt woke-ságot, de tulajdonképpen mit várnak? – kérdi Hubert Wetzel Brüsszelből. Hogy az USA csak olyan uniós államok termékeire vet ki vámot, ahol baloldali-zöld kormány van hatalmon? Hogy az elnök boldogan fogadja a rakparton a Magyarországon vagy az AfD valamelyik választási körzetében gyártott autókat, és csak azokat drágítja meg, amelyek a zöldek vagy a szocik által irányított körzetekben készültek?

Netán Trump európai csodálói azt hiszik, hogy az ő választóik nem lesznek kénytelenek több adót fizetni és kevesebb társadalmi juttatással beérni, ha a földrész az eddiginél többet kényszerül költeni saját biztonságára? Hogy a háború nem kerül annyiba, mint eddig, ha Trump törli az amerikai támogatást? Aki ennyire naiv, az nem értette meg, hogy mit jelent a jelszó: Amerika mindenekelőtt.

Elvileg világos, az európai államoknak egységeseknek kellene maradniuk, nem szabad megengedniük, hogy a Fehér Ház új gazdája éket verjen közéjük és így uralkodni tudjon rajtuk. Ám a kontinens egyáltalán nem készült fel arra, amit a Trump 2.0 jelent. Sem a németek, sem a franciák nem képesek előbbre vinni a közös ügyet. Ezért nagy a veszély, hogy az amerikai politikus elmélyíti az árkokat az EU-ban, illetve a NATO-ban, és feltüzeli a centrifugális erőket, amelyek már most is destabilizálják a két szervezetet. Az ezzel járó fájdalmak mérésére érdemes igénybe venni a felül nyitott Richter-skálát.

 

Washington Post

 

Jobboldali populisták éljenzik Trump visszatértét, mert ő egy közülük. Azt mondják, hogy sikere jóváhagyást jelent az a bevándorlásról, az éghajlatról és a kulturkampf-ról vallott álláspontjukhoz. Egyes államférfiak persze beleborzonganak a gondolatba, hogy ki lesz a Fehér Ház lakója, de a demagógok oda vannak, mert a politikus igazolja programjukat, sőt ráerősít arra.

A nacionalisták, Argentínától Brazíliáig, Hollandiától Magyarországig, Németországtól Törökországig dicshimnuszt zengenek az elnökről, aki szerintük szövetségesük a kulturális háborúskodásban és toleránsnak bizonyult velük szemben a demokrácia visszaszorulása láttán. Ám az fájhat, ha vámot ró ki az importra, egyelőre azonban ünnepelnek.

Megfigyelők szerint a következő négy évben ugyanazt fogja csinálni, mint első elnöksége idején, csak hatványozottan: lelkesedik az olyan autokratákért, mint Putyin és Kim, bagatellizálja a jogsértéseiket, ideértve, hogy el akarják fojtani az elégedetlenséget. Új lendületet ad nekik.

Catherine Fieschi, a firenzei Európai Egyetemi Intézet munkatársa szerint ezek a körök most úgy érzik, hogy a történelem oldalán menetelnek. Beszüntetnék Ukrajna támogatását, visszavonnák az üvegház hatás csökkentését célzó intézkedéseket és megreguláznák a közösségi médiát.

Trump legszorosabb szövetségese a földrészen az illiberális Orbán Viktor, aki belefojtotta a szót a szabad sajtóba, a civilekbe és az ellenzékbe, továbbá átpolitizálta a bíróságokat. Biden nyomást gyakorolt rá a jogállam lebontása miatt, a kritikának azonban alighanem vége Trump alatt.  A magyar vezető várhatóan a mellét döngeti, miután jön fel a jobboldal, ő pedig az elnökhöz fűződő férfi barátsága folytán aduhoz jut. Ily módon igyekszik javítani helyzetén az EU-ban.

Csakhogy a populisták között nem egyszerűek a viszonyok. Kína művészbejárónak használja Magyarországot Európában, ebből még lehet viszály Trumppal. Egy kereskedelmi háború eltaszíthatja egymástól az elnököt és a nacionalistákat. Lehet persze, jegyzi meg Fieschi, hogy az amerikai politikus különleges engedményekkel próbál megnyerni egyes vezetőket, jutalmul a hűségükért. Ám ezt nehéz lehet eladni, hiszen közben a vámokkal szétdúlja a játszóterüket.

 

Die Zeit

 

Trump árnyéka már régen rávetül Európára, mert az EU a sok ígéretéből csak keveset váltott be, ezért nem szabad csodálkozni azon, ha a trumpizmus egyre erősebb lesz az Atlanti-óceán innenső oldalán is – fejti ki elemzésében Ulrich Ladurner. Sokan örülnek most: Orbán, az AfD főnökasszonya, Salvini, talán Le Pen is, valamint Wilders, Kickl, és minden bizonnyal Meloni úgyszintén. Szép kis társaság ez.

Az utóbbi időben erősödött az igény a földrészen az autoriter vezetés iránt. Feljöttek a nacionalisták. Ez azonban létveszélyt jelent az Unió szemszögéből, mert a szervezet alapvetően a nacionalizmus megfékezését szolgálja. Ám idáig nem volt képes gátat vetni az ilyen körök  felemelkedésének, sőt még fékezni sem volt képes a folyamatot.

A nagy szavakat ugyanis kevés tett követte. Ezt azonban látja az imperialista Putyin és a kezét összedörzsöli az örömtől. De érzékelik az áldozatai is, pl. az ukránok, akik a túlélésért folyó harcban minden eddiginél jobban rászorulnak a kontinens segítségére.

Hogy az EU határozottabb, hatékonyabb legyen, ahhoz politikai vezetés kellene. Macron ilyen volt, de lepattant Merkel szégyentelenségéről, majd Scholz némaságáról. A végén saját maga is akadállyá vált, jelenleg már csupán árnyéka önmagának.   

Hogy miként lehet bedarálni egy demokratikus államot, azt Orbán példáján lehet tanulmányozni. Már akkor hatalmon volt, amikor Trump még csak a saját tévéshow-jában lépett fel. Persze az Egyesült Államok nem Magyarország. Egy 200 éves demokráciát nem lehet egy lapon említeni egy olyan állammal, amely csak 89-ben rázta le magáról a vörös diktatúrát.

Ám időnként meg lehet tanulni Európától, hogy miként lehet győzni. Ebben az esetben hozzá kell tenni, hogy: sajnos.

 

Bloomberg

 

Az összeállítás Orbán Viktort is azok közé sorolja, akik nyernek Trump győzelme folytán. Merthogy a nacionalista vezető, akik az elnök visszatérően méltat az erőskezű kormányzásért, minden tétjét a szövetségesére tette Európában. Már akkor is dicsérte, amikor még nagyon távolinak tűnt a visszatérése, hiszen bűnvádi eljárások folytak ellene.

Most úgy állítja be, hogy ő Trump embere Európában és azt reméli, hogy a személyes kapcsolatok megerősítik pozícióját az EU-ban, ahol fekete báránynak számít autoriter hajlamai, illetve oroszbarát álláspontja miatt. Abban bízik, hogy az új kormányzat gyorsan véget vet a háborúnak és enyhíti a nyomást, ami Magyarországra nehezedik a demokratikus visszalépés miatt.

A hírügynökség szerint Netanjahu, Putyin, bin Salman, a szaúdi koronaherceg, Meloni, Erdogan, Kim Dzsong Un, az argentin elnök szintén a haszonélvezők közé tartozik. Ellenben veszít Zelenszkij, az iráni államfő, Hszi, a japán miniszterelnök és brit kollégája, Macron és Scholz, továbbá a brazil elnök.

 

Die Welt

 

Yascha Mounk azt gondolja, hogy Trumpnak olyasvalami sikerült, amit elvileg a demokratáktól lehetett volna várni: úgy nyert, hogy multietnikus koalíciót hozott létre hozzá a híveiből. Ennélfogva most sokkal jobban keresztül tudja vinni akaratát, mint az első négy évben.

A neves politológus emlékeztet arra, amit évek óta mond, hogy ti. a demokrácia számára igen nagy veszélyt jelentenek az olyan autokrata populisták, mint Trump, Chavez, Orbán és Modi. Az amerikai intézmények azonban erősebbek, mint ahogy azt sokan hiszik. Csakhogy a volt elnök már sokkal tapasztaltabb, mint 8 éve volt, ennélfogva most vizsgázik a jogállam.

Ugyanakkor tény, hogy a lakosság demokrácia-ügyben nem sokkal jobban bízik a demokratákban, mint a republikánusokban. Ám az érintett intézmények továbbra is működnek, jóllehet ideológiai túlkapások az utóbbi években lényegesen meggyengítették őket.

Viszont az is látszik, hogy Trumpot immár nem lehet kisiklásnak tekinteni, megerősítette szerepét egy olyan mozgalom vezéralakjaként, amely tartósan megváltoztatja nem csupán az Egyesült Államok politikáját, hanem talán a demokratikus világ nagy részét is.

Bizonyos, hogy támadni fogja az alkotmány több olyan pontját, amely korlátozza hatalmát. Fölöttébb valószínű, hogy cserbe hagyja több szövetségesét Közép-Európában és a Távol-Keleten. Ha valóban ezt teszi, a demokratáknak szembe kell szállniuk vele. Abszolút elsőbbséget kell élveznie, hogy fennmaradjon a hatalmi ágak szétválasztása.

Az újdonsült ellenzéknek olyan koalíciót kell tető alá hoznia, amely elég széles, hogy tartósan jelentős tömegeket nyerjen meg. Ehhez azonban komolyan elemeznie kell, miért vesztette el a legtöbb amerikai bizalmát az egész politikai ökoszisztéma.

 

Der Standard

 

Trump most szétverheti az amerikai demokráciát, de vajon megteszi-e? Ezen töpreng az elemző, Eric Frey. Az elnöknek rengeteg eszköze van az ellenfeleivel szemben, így csak remélni lehet, hogy nem szörnyetegként kíván bevonulni a történelembe. Szakértők, kommentátorok és a demokraták vezetői hónapok óta mondogatják, milyen veszélyek leselkednek az USA-ban a demokráciára és a jogállamra. A kérdés az, hogy mennyire találták fején a szöget.

Ha lehet hinni mindannak, amit a politikus a kampány során kijelentett, akkor most rettegés tölti el az embert. Őt már nem szorítják kalodába a demokratikus szokások, a fékek és ellensúlyok. Nincs semmi ok feltételezni, hogy nem vet be mindent, amikor az érdekei úgy kívánják.

A pártja a kezéből eszik, következményektől nem kell tartania. A Legfelsőbb Bíróság védi a felelősségre vonástól, és a győzelem birtokában szilárdan meg van győződve saját nagyságáról. A nagyképűség után a bukás szokott jönni, de az még messze van. A legrosszabbra enged következtetni az a csodálat, amit Orbán, Putyin és más brutális despoták iránt tanúsít.

Bizonytalan, hogy az intézmények, illetve a civil mozgalmak képesek-e megfékezni. De lehet, hogy azt szeretné, ha az amerikai demokrácia hagyományait tiszteletben tartó államférfiként emlékezne rá az utókor. Mostanság sokan kénytelenek ebbe a reménybe kapaszkodni.

 

Le Monde

 

A vezércikk temeti az Amerika vezette világrendet, a választás ugyanis hatalmas fordulatot hozott az Egyesült Államokban. Az emberek tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy kit választanak meg, amikor Trumpra szavaztak. Csak most még radikálisabb, mint 8 éve. Egyértelmű, hová vezet ez az út, de mégis őt akarták visszahozni.

Így most az USA tökéletesen már pályára tér rá, mint amelyen a 2. világháború óta egészen idáig haladt. Vége a szuperhatalmi korszaknak, az ország feladja szerepét a világban. Az elnök mindent az amerikai érdekeken át néz. Jönnek a hatalmi harcok és a kereskedelmi háborúk, ellenben befellegzett a nemzetközi diplomáciának.

Az alkuk váltják fel az értékekre épülő szövetségeket. A legkeményebb kirohanások a szövetségeseknek szólnak, ellenben Washington pátyolgatja az autokratákat, akiket inkább tekint partnernek, semmint ellenségnek. Uralma azért is veszélyesebb lesz, mint az első periódusban, mivel háborúk dúlnak.

És ha tényleg leállítja Ukrajna támogatását és Putyinnal Moszkva számára kedvező békéről tárgyal, az megrendíti az egész kontinens biztonságát.  A megosztottság létveszélyt jelent az EU számára, vezetőinek azonnal meg kell tenniük a szükséges lépéseket.

A populista, embergyűlölő és példátlanul rasszista kampány nem sok jót ígér a nőknek, a bevándorlóknak és a demokráciának általában. Már meggyengültek a fékek és ellensúlyok, a Legfelsőbb Bíróság pedig már az ellenőrzése alá került. Amit ő maga kilátásba helyezett, az csak bátorítja az illiberális vezetőket az egész világon. A választói, valamint a körülötte felsorakozott üzletemberek és high tech figurák profitálni fognak az új rendből. A világ többi része viszont megszívja.   

 

FT

 

Amerika Trumpot akarja, minden „ha és amennyiben” nélkül, ám ez katasztrófa a demokraták szempontjából és alapvetően megváltoztatja a játék feltételeit az USA szövetségesei számára – fejti ki a kommentátor, Edward Luce. Vagyis ennyit ért Harris öröme, derűlátása, hollywoodi mosolya.

Trump azért lehet ismét elnök, mert kellően sokan akarják az illegális bevándorlók deportálását, a globalizáció végét és a középső ujjukat mutatják a liberális elit gyakran paródiaszámba menő woke-ságának. Mindez többet számított, mint a kétségek a politikus jellemét illetően. Többféleképpen lehet értelmezni, hogy rá voksoltak, noha a bíróság bűnösnek nyilvánította, hogy nyíltan autokratákat csodál.

A polgárok vagy nem vették komolyan, mekkora kockázatot jelent, vagy tudják, kit engednek a kormánykeréknek, de még ez is jobb nekik, mint ami idáig volt. Biden túlértékelte 4 évvel ezelőtti győzelmét, mert azt a Trump által elfuserált járványkezelés hozta meg neki, nem a demokráciáért érzett aggodalom.

Ráadásul az elnök azt hitte, hogy átfogó változtatásokra kapott felhatalmazást, ám ösztönzési programja csak rontott az infláción. Trump ugyanakkor továbbra is veszélyt jelent a jogállamra nézve, csak immár felturbózva. Megtorlást ígér és komolyan is gondolja. Igazi ellensúly nemigen áll az útjában. Megteheti, hogy nagy rombolást végezve alakítja át az Egyesült Államokat.

 

Die Welt

 

A jobboldali újság főszerkesztője úgy látja, hogy a választás kimenetele bizalmatlansági indítvánnyal ér fel az elittel szemben. Trump radikálisan átrajzolta a polgári jobboldal arcát, senki sem vette komolyan, az ellene irányuló támadások dühtől elvakultnak bizonyultak.

Most földrengésszerű győzelmet zsebelt be, ami jelzés, Amerika határain messze túl is, az egész Nyugat számára. Hollywoodi milliárdosok, divatos lapok első emberei, tech milliárdosok jajongtak, hogy a politikus a gyűlölettel és az uszítással megosztja az országot. Lejáratására semmi sem volt drága: Trump fasiszta, egy Hitler, bűnöző, miközben az elnök hívei ezt teljesen másként ítélték meg. Szerintük az átpolitizált igazságszolgáltatás próbálta ily módon kilőni a versenyből.

Az ellenkampány azonban inkább segítette, mert a vádak teljesen eltúlzottak voltak. Harris ugyanakkor jellegtelen és silány benyomást keltett. Nem Trump látszott hazugnak, hanem a demokratikus elit. Trump ugyan sokszor elragadtatta magát nyilatkozataiban, de abban következetes, hogy mit akar és ez be is jött neki. Vagyis a hadjárat során profik dolgoztak a keze alá. Kivéve Elon Muskot, ő a legnagyobb fenyegetés az USA szemszögéből.

Viszont tökéletesen lejáratta magát az európai elit, amely egy pillanatig nem titkolta, mennyire megveti a politikust. Ez pedig most megbosszulhatja magát. Trump és Musk szerencsejátékosok, akik imádják a kockázatot, a veszélyt, a harcot. Németország számára ott van a bibi, hogy ez így tovább nem megy. Olyan gazdaságpolitika kell, amely ismét fellendülést hoz. Ehhez szellemi-erkölcsi fordulat, egy másik kultúra szükséges. Vagyis gyökeresen új kezdet.

 

FAZ

 

A szégyen kétszeres, bár az ellenfelek alig tudják elhinni, hogy a szavazópolgárok kereken a fele a durva, önimádó, jogerősen elítélt és káoszt kavaró politikust akarták visszahozni. A szerző, Andreas Ross, az online változat felelős szerkesztője szerint azonban még a hívek között is sok millióan tisztában vannak vele, hogy narcisztikus, hogy semmibe veszi a törvényeket, az intézményeket és polgártársait, mégis rá szavaztak, mert nem kértek a status quót jelentő Harrisből.

Az ok elsősorban Biden gazdaságpolitikája, de nem tetszett a klímavédelem és a sok drága külföldi szerepvállalás sem. Nem utal semmi arra, hogy a régi-új elnök jobban felkészült volna hivatalára, mint 2016-ban. Csak könnyebb lesz a dolga, mert talpnyalókkal veszi körül magát.

De egy csapatnyi republikánus szenátor ezúttal is megálljt parancsolhat neki, ha túlzásba vinné a bosszúhadjáratot. Arról nem beszélve, hogy a maga impulzív módján saját magát gáncsolhatja el. Ezzel együtt az USA alighanem évtizedek óta a legdrámaibb politikai fordulat előtt áll.

 

Die Welt

 

Mathias Döpfner úgy ítéli meg, hogy Trump jóvoltából megkésve ugyan, de esélyhez jut Európa. A Springer-konszern újságíróból lett vezérigazgatója a választás fontos tanulságának nevezi, hogy menesztették a woke-ideológiát és az új elnök jóformán azt csinál, amit akar, hiszen a törvényhozás mindkét házában többsége van.

Ebben a helyzetben sokan sürgetik, hogy Európa legyen önállóbb, ám ez tévút, mert a földrész nem tud egymaga meglenni. Választania kell, mert Kína, Oroszország és az iszlám világ meg akarja gyengíteni a nyílt társadalmat, hogy utána uralja a kontinenst. Az alternatíva a demokráciák szövetsége, az azonban csak Amerikával lehetséges.

Teljesen bizonytalan, hogy a 47. elnök miként viszonyul Ukrajnához. Ha úgy érzi, hogy a NATO cserben hagyja, akkor nehezebb lesz megbirkózni Putyinnal, az EU-nak magának kell megvédenia a biztonságát. Amire nem képes Moszkva és Peking ellenében.

Ugyanakkor minden valamire való szakember tudja, hogy reménytelen a német autógyártás Kína-stratégiája, mert az igazi kérdés az, hogy Peking mikor válik le az ágazatról és ez már meg is kezdődött. Hamarosan egyáltalán nem lesz szüksége a németekre.

Ily módon transz-atlanti kereskedelmi elképzelést kell kidolgozni, vámmentes áruforgalommal, és kemény szankciókkal Oroszország és Kína ellen. Ez az összefogás segíthet megtörni a BRICS-szövetséget, kiszakítani onnan mindenekelőtt Brazíliát és Indiát.

Ha nem sikerül, az még inkább aláássa a nyílt társadalmak politikai stabilitását, a tekintélyuralmak kerekednének felül. Trump ugyan kiszámíthatatlan, de egyben pragmatikus. Sok mindenre képes és szinte mindannyiszor ugyanannak az ellentétére is. Lehet, hogy ez jelent kései esélyt Európa részére.

 

Bloomberg

 

Trump európai partnerei védtelenek a Tegyük Újra Naggyá Amerikát-mozgalommal szemben, nem készültek fel rá – állapítja meg Lionel Laurent, a hírügynökség elemzője. Akik a politikai paletta nacionalista és euroszkeptikus szélén helyezkednek el, azok persze most felvillanyozódtak, pezsgőt bontottak, mint Orbán. A baloldal viszont fogcsikorgatva gratulál.

Az öreg kontinens ki van szolgáltatva a közelgő geopolitikai viharnak. Hiszen a győztes a védelmet a NATO-ban attól tette függővé, hogy a többiek mennyit költenek katonai célokra. Neki Kína a fontos, nem Ukrajna.

Lehet persze, hogy az európai vezetők úgy gondolják, majd csak átvészelik valahogy ezt is, és próbálnak külön egyezségeket kötni vele, azaz fennmaradna a féloldalas viszony, miközben az USA-t egyre kevésbé érdekli Európa gazdasági és demográfiai hanyatlása.  Brzezinski mondta egykor, hogy a földrész Amerika protektorátusa, mély gazdasági függőséggel.

Az EU persze megteheti, hogy határozottabb lesz és költ mindenekelőtt a védelemre, miután az ébresztő ez ügyben olyanoktól jön, mint Tusk, aki korábban megingathatatlanul hitt Washingtonban. A nagyobb saját biztonság azonban nagyobb autonómiát jelent, hitelesebb geopolitikát és egészségesebb ipari alapokat. De ha minden marad a régiben, amire jó esély van, akkor hihetetlenül fagyos lesz a geopolitikai tél.

 

The Times

2024. november 7.

Küldje tovább ezt a cikket.