Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Határok
Öreg Dezső
A Koszovó körüli huzavona ismét elnyomja azokat a témákat, amelyeket létfontosságúnak mondott a politikai elit Szerbiában. A felosztására tett utalások, sőt annak szinte nyílt felajánlása, ismét több helyet kap a sajtóban a kelleténél. Talán igaza van annak a koszovói tisztségviselőnek, aki azt mondta: beszéljék már meg a szerb politikusok egymás között, mi a szándékuk Koszovóval, álljanak elő javaslatokkal, és akkor lehet dönteni a következő lépésekről. Mert amit a héten hallhattunk ezzel kapcsolatban, az meglehetősen zavaros. A kormány sajtóirodájának vezetője szemellenzősen egyértelmű: „A szerbiai kormány álláspontját az alkotmány határozza meg, Koszovó Szerbia része, most ENSZ protektorátus alatt áll”. Hasonlóan határozott Vuk Jeremić külügyminiszter is: „Csak egy állami politika létezik, az a Koszovó-politika, amely az alkotmányon és a képviselők idevágó határozatán alapul”.
A külügyminiszter és a kormány képviselőjének a szava azonban már régen jóval kevesebbet ér, mint más itteni politikusoké. Nem is figyelnek már rájuk azok, akik meg szeretnék tudni, mi is Belgrád szándéka Koszovóval. Ha még vannak ilyenek. Szerbiában egyre kevesebben. Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában azonban bizonyára ingerlékenyek a politikusok a felosztás, osztozkodás, elhatárolódás kifejezések hallatán. Ezek azok a szavak, amelyeket Ivica Dačić, a kormány alelnöke használt a napokban Koszovóval kapcsolatban. Ő azt mondja, nem miniszterelnök-helyettesként, hanem pártvezetőként. Mintha nem lenne összefüggésben a kettő, és mintha nem az egyiknek köszönhetné a másikat. Gond ez Szerbiában, nehéz biztosan megállapítani, hogy melyik funkciójában nyilatkozik a politikus. Az európai demokratikus hagyományok arra vezetik az embert, a gondolkodót, hogy állami kérdésekben állami tisztségviselők az illetékesek. A pártok vezetői, a pártocskák vezetőcskéi mondogathatják a magukét, nem biztos, hogy mindig oda kell figyelni rájuk. Bár néha nem árt. Már csak azért sem, mert egyes pártok egyes vezetői hajlamosak a történelem szemétdombján gyűjtögetni. Aztán csak gond van velük, mert szemetelnek, piszkolnak mindent maguk körül, és megfertőzik azt a réteget, amely ezért vagy azért a társadalom margínájára szorult. Szerbia pedig lassan egészében egy margína lesz. Legalábbis így érzi az ember magát benne. Ha nem vigyáz.
Tehát a belügyminiszter a kormányfőhelyettesi tisztségét megkerülve pártvezetői funkciójában azt mondta: osztozkodni kéne. Aztán elhatárolódásra javította önmagát. És hosszabb hallhatás után megszólalt a témában Boris Tadić is. Aki mégiscsak inkább államelnök, mint pártvezető. Habár ezt a tisztségét is gyakorolja olykor. De biztos nem tévedünk, ha azt feltételezzük róla, hogy az államelnöki kedvesebb számára, közelebb áll a szívéhez. És ő is valami olyasmit mondott, hogy a felosztás sem kizárható. Az elosztás talán pontosabb kifejezés lenne. Ez is a megoldások közé tartozik – mondta. Ha mindenki beleegyezik. Namármost bármelyik tisztségében mondta is, őt már komolyan veszik. Azok is, akik szeretik, de azok is, akik ellenségként kezelik. Meg kell hagyni, nem sok ilyen van. Riválisai is inkább megbecsülendő, vagy legalább méltó ellenfelet látnak benne.
Egyelőre Pristinából sem érkezett merev visszautasító válasz, leszámítva a területi egységről szóló szokásos szóvirágokat. Volt viszont egy emlékünnepség Preševóban, ahol az albániai Albán Demokrata Párt képviselője arról beszélt, eljött az ideje az albán területek egyesítésének. Néhány héttel ezelőtt a boszniai muzulmánok vezetője Karađorđevóban azt nyilatkozta: a határok tologatása befejeződött a Balkánon. Valaki vagy valakik vagy naivak, vagy tájékozatlanok. Az is lehet, hogy bennünk vert túl mély gyökeret a nagyhatalmakról terjesztett összeesküvés-elmélet. Pedig lehet, hogy már csak unnak bennünket, unják a balkáni sunyi furfangokat. És nem tetszik nekik, hogy erősödik „a világ ellenünk szövetkezett” hangulat. A Balkán egykori határain túl is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >