2019. szeptember 17. kedd
Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelent (100.)

Az öröm

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelent (100.)
Boldogság (Heineken79 illusztrációja)

Ennek a 100. jubileumi jelentésemnek akarva sem találhattam volna jobb címet, mint a fenti. Apropója egészen prózai. Megnőtt a társasház kertjében a fű, amit a teraszomról, akár Dreyfuss a padjáról, szemlélek napról napra, s közben megakad a szemem mindenen, még a kert fűnek nem igen nevezhető kóróin, paréján is. Döntöttem. Levágom még ma délután, hátha az esti eső megöntözi a szomjas sivatagi talajt, melyet még a hóhányó építkezési vállalkozók hagytak maguk után, úgy húsz évvel ezelőtt. Igazi gyep nem lesz itt soha, ebbe kezdek beletörődni, na meg abba is, hogy ha én nem vágom le, és nem szedem ki a betonközt kinőtt paréjt, akkor azt nézhetem életem végéig. Vagy elköltözöm?

Közben jól leizzadtam, amíg tisztességesen felsöprögettem, és – megelégedve fizikai munkám eredményének szemet gyönyörködtető látszatával – már csak a forró tus alá vágytam. A mobil telefonom az íróasztalomra tettem, és elindultam a fürdőszoba felé. Majd hirtelen megtorpanva visszaléptem, és megmarkoltam ezt az átkot, vittem magammal, mert éreztem az akárhányadik érzékszervemmel, hogy most meg fog csörreni, amíg a kellemes tus alatt élvezem az életet. Na, mit mondtam? Már éppen törölköztem, amikor berregni kezdett a csoda. Felkapom, és a vonal végén hallom a szerb akcentussal illedelmesen köszönő idős urat:

„Jó estét kívánok, Sáfrány Ferenchez van szerencsém?” – kérdi a számomra ismerős hang, és én majdnem elejtem a telefont.

Slavoljub Đukić vagyok Belgrádból.” – kezdené mondókáját a híres író, publicista, de én örömömben és csodálkozásomban azonnal félbeszakítom.

„Igen, megismerem a hangját. Csak azt nem tudom elképzelni, miért hív? De nagyon örülök, hogy hív, akár miért is teszi” – hadarom a vonal másik végén.

Ekkor egy kis csönd támad, majd csodálkozás a távolból.

„Hogyan ismeri fel a hangom, amikor én először hívom önt? Most a régi jegyzeteim nézegettem, és találtam egy üzenetet a könyvem kiadójától, amiben ön méltatja a Političko groblje című munkámat, és úgy gondoltam, illik megköszönnöm a jókívánságait.”

„Kedves uram, ön ezt már megtette hónapokkal ezelőtt, valahol még tavaly nyáron, amikor egy este váratlanul felhívott, és akkora örömet már régen éltem meg. Nem emlékszik arra a kellemes beszélgetésre? Ezért ismertem fel a hangját azonnal.”

Rövid szünet, kísérteties csend, majd ismét megszólal a kedves hang.

„Elnézését kérem, uram, de úgy tűnik, teljesen kihagy az agyam. Ez már nem csak a kor, ez sajnos sokkal több annál. Szóval, hónapokkal ezelőtt már hívtam?”

„Igen, és akkor is nagyon örültem, de most még jobban örülök. Külön köszönöm is magának, mert csak most értettem meg, néha mit is jelent néhány méltató, dicsérő szó, ami valójában egy őszinte gesztus, és nem kerül semmibe, csak a szándék ajándéka” – vígasztalom, hogy felejtse el azonnal az összes gondját és baját, amit a szenilitásra fog.

Még egyszer megköszönte, hogy egyáltalán valaki elolvasta könyvét, és elköszönt. Én meg ott álltam meztelenül a fürdőszoba közepén egy szál telefonnal a kezemben, és csodálkoztam. Hisz olyan jó könyvet írt, hogy nem tudtam letenni, amíg ki nem olvastam. Ezért is küldtem néhány elismerő szót a kiadónak, hogy ezt a rendkívüli élményt megköszönjem, mert őt közvetlenül el sem tudtam érni.

Tavaly már hívtam volna Magyarországra, egy beszélgetésre, könyve kapcsán, amit azonnal meg is szervezek, de akkor jegyezte meg, hogy az ő korában csak a belgrádi 2-es villamos által leírt körön belül mozog, amin én jót mosolyogtam. Most meg ott tartok, hamarosan elutazok én Belgrádba, és ott személyesen felkeresem. Megérdemli ez az idős ember, hogy kezét megszorítsam.

Aki az én örömömet nem érti, vessen magára, vagy olvassa el az említett könyvet, amit én már itt, egyszer bemutattam. Ha még, akkor sem érti, mit jelent az öröm, amiről beszélek, főleg az ilyen váratlan, én már nem segíthetek. De marad egy sanda gyanúm.

2011. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump aláássa a gazdasági és politikai szabadságot

Félő, hogy fenyegetések és a kirohanások hatására más ágazatokban is gyökeret ver a félelem. A Facebook >

Tovább

Félő, hogy Orbán Johnson kedvéért vétózni fog

Brüsszeli illetékesek, akik nagymértékben pártolják a halasztást, bizalmasan elismerik, hogy nemigen tudnak mit tenni, ha a >

Tovább

Tort ülnek a nacionalisták a Balkánon

A Grazi Egyetem Délkelet-Európa Tanszékének vezetője úgy véli, hogy Trócsányi jelölése azt mutatja: von der Leyen >

Tovább

Az EU Orbán alá tolja az illiberális szervezkedést

Nincs komoly esély arra, hogy Orbán embere a ciklus végére elérje, hogy ezeket a balkáni országokat >

Tovább

Az USA a SZER-rel megdorgálja Orbánt

Magyar részről hivatalosan még nem nyilatkoztak az elképzelésről, de úgy tudni, hogy Cornstein budapesti nagykövet próbált >

Tovább

Washingtonnak meg kell szólalnia

A világ most fordulóponthoz érkezett és az USÁ-nak ismét el kell döntenie, hogy felemeli-e hangját, továbbá >

Tovább

Futás a halottak között

Bizony szükség van a testmozgásra, ezért az ötletes elképzelést nincs okunk kritizálni. Inspiráló és lélekemelő, az >

Tovább

NYT: A SZER májusban újrakezdi

A budapesti amerikai nagykövet igyekezett bagatellizálni a döntést, hogy újra Magyarországra települ a rádió. Illetékesek szerint >

Tovább

Fischer: Magyarországon sosem lesz demokrácia

Magyarország mindig is feudális állam volt, a liberalizmus nem tudott gyökeret verni. A hatalmat például úgy >

Tovább

Putyin rémálma: a szavazóurna

Moszkva úgy döntött, már semmi értelme megőrizni még az irányított demokrácia látszatát sem. Ezért a keményebb >

Tovább

Pesti srácok Hongkongban

Nem az orbáni Magyarországról, hanem a pesti 56-ról volt megint szó a héten a nemzetközi hírtelevíziókban. >

Tovább

Az orosz kémbank betört Európába

A Al-Jazeera televízió szerint kémtevékenységet folytat a Nemzetközi Beruházási Bank, amely Magyarországon keresztül igyekszik betörni Európába. >

Tovább