2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelent (100.)

Az öröm

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelent (100.)
Boldogság (Heineken79 illusztrációja)

Ennek a 100. jubileumi jelentésemnek akarva sem találhattam volna jobb címet, mint a fenti. Apropója egészen prózai. Megnőtt a társasház kertjében a fű, amit a teraszomról, akár Dreyfuss a padjáról, szemlélek napról napra, s közben megakad a szemem mindenen, még a kert fűnek nem igen nevezhető kóróin, paréján is. Döntöttem. Levágom még ma délután, hátha az esti eső megöntözi a szomjas sivatagi talajt, melyet még a hóhányó építkezési vállalkozók hagytak maguk után, úgy húsz évvel ezelőtt. Igazi gyep nem lesz itt soha, ebbe kezdek beletörődni, na meg abba is, hogy ha én nem vágom le, és nem szedem ki a betonközt kinőtt paréjt, akkor azt nézhetem életem végéig. Vagy elköltözöm?

Közben jól leizzadtam, amíg tisztességesen felsöprögettem, és – megelégedve fizikai munkám eredményének szemet gyönyörködtető látszatával – már csak a forró tus alá vágytam. A mobil telefonom az íróasztalomra tettem, és elindultam a fürdőszoba felé. Majd hirtelen megtorpanva visszaléptem, és megmarkoltam ezt az átkot, vittem magammal, mert éreztem az akárhányadik érzékszervemmel, hogy most meg fog csörreni, amíg a kellemes tus alatt élvezem az életet. Na, mit mondtam? Már éppen törölköztem, amikor berregni kezdett a csoda. Felkapom, és a vonal végén hallom a szerb akcentussal illedelmesen köszönő idős urat:

„Jó estét kívánok, Sáfrány Ferenchez van szerencsém?” – kérdi a számomra ismerős hang, és én majdnem elejtem a telefont.

Slavoljub Đukić vagyok Belgrádból.” – kezdené mondókáját a híres író, publicista, de én örömömben és csodálkozásomban azonnal félbeszakítom.

„Igen, megismerem a hangját. Csak azt nem tudom elképzelni, miért hív? De nagyon örülök, hogy hív, akár miért is teszi” – hadarom a vonal másik végén.

Ekkor egy kis csönd támad, majd csodálkozás a távolból.

„Hogyan ismeri fel a hangom, amikor én először hívom önt? Most a régi jegyzeteim nézegettem, és találtam egy üzenetet a könyvem kiadójától, amiben ön méltatja a Političko groblje című munkámat, és úgy gondoltam, illik megköszönnöm a jókívánságait.”

„Kedves uram, ön ezt már megtette hónapokkal ezelőtt, valahol még tavaly nyáron, amikor egy este váratlanul felhívott, és akkora örömet már régen éltem meg. Nem emlékszik arra a kellemes beszélgetésre? Ezért ismertem fel a hangját azonnal.”

Rövid szünet, kísérteties csend, majd ismét megszólal a kedves hang.

„Elnézését kérem, uram, de úgy tűnik, teljesen kihagy az agyam. Ez már nem csak a kor, ez sajnos sokkal több annál. Szóval, hónapokkal ezelőtt már hívtam?”

„Igen, és akkor is nagyon örültem, de most még jobban örülök. Külön köszönöm is magának, mert csak most értettem meg, néha mit is jelent néhány méltató, dicsérő szó, ami valójában egy őszinte gesztus, és nem kerül semmibe, csak a szándék ajándéka” – vígasztalom, hogy felejtse el azonnal az összes gondját és baját, amit a szenilitásra fog.

Még egyszer megköszönte, hogy egyáltalán valaki elolvasta könyvét, és elköszönt. Én meg ott álltam meztelenül a fürdőszoba közepén egy szál telefonnal a kezemben, és csodálkoztam. Hisz olyan jó könyvet írt, hogy nem tudtam letenni, amíg ki nem olvastam. Ezért is küldtem néhány elismerő szót a kiadónak, hogy ezt a rendkívüli élményt megköszönjem, mert őt közvetlenül el sem tudtam érni.

Tavaly már hívtam volna Magyarországra, egy beszélgetésre, könyve kapcsán, amit azonnal meg is szervezek, de akkor jegyezte meg, hogy az ő korában csak a belgrádi 2-es villamos által leírt körön belül mozog, amin én jót mosolyogtam. Most meg ott tartok, hamarosan elutazok én Belgrádba, és ott személyesen felkeresem. Megérdemli ez az idős ember, hogy kezét megszorítsam.

Aki az én örömömet nem érti, vessen magára, vagy olvassa el az említett könyvet, amit én már itt, egyszer bemutattam. Ha még, akkor sem érti, mit jelent az öröm, amiről beszélek, főleg az ilyen váratlan, én már nem segíthetek. De marad egy sanda gyanúm.

2011. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kísérlet

Ungváry „kísérletét” én ugyan az első perctől kissé maszatosnak éreztem, de a valódi okai nem érdekelnek, >

Tovább

Wass Albert: Harmonia caelestis

Aztán visszajött a hegyről az édesapám, fölvette a priccsnadrágját, elment Csonka-Magyarhonba és nem láttuk többet soha. >

Tovább

Az európai szélsőjobb B terve

A mindennapokban az obstrukció érvényesül majd, a keletiek bizonyították, hogy képesek vétózni, de ők is vesztettek: >

Tovább

A „kereszténydemokrata” csavar

Orbán mostanában nem illiberális, hanem keresztény demokráciaként jellemzi rendszerét. A fő üzenet továbbra is a migránsok >

Tovább

Gábor György: “összekeverik a… Gizikét a gőzekével, a teniszpályát a pénisz tájával”

A Pesti Srácok összes félművelt tollforgatója csatasorba állt egy újságírónak látszó kollégájuk mellett, aki ellenségnek nevezte >

Tovább

Az év végéig befejezni a jogállami eljárást Magyarország ellen

Párizs egyetért a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel abban, hogy a jövőben a tagállamok csak akkor >

Tovább

A történelem kifehérítése

Nem állja meg a helyét az sem, hogy csakis a nyilasok üldözték a zsidókat. A halálvonatok >

Tovább

Néppárti rehabilitálás Orbán számára?

Mindkét részről enyhíteni igyekeznek az ellentéteket. Ám egy magyar forrás szerint továbbra is bizonytalan, maradhat-e a >

Tovább

Orbáni emlékezetpolitika: a magyar nemzet áldozat

Bejön, mert Trianon elfed minden kényelmetlen tényezőt az emlékezetkultúrában. Így eltakarja, hogy a magyarok egészen 1944-ig >

Tovább

Magyarország lerobban

A Fidesz lop, központosít és propagandát tol, de a szó valódi értelmében nem kormányoz. Erre a >

Tovább

Amerika valódi hangja

És ugyanez a szellem hatotta át a kongresszusi delegáció múlt heti tevékenységét is. Őszinte üzenetük azonban >

Tovább

Brüsszeli narancs

Az Orbánék által állítólag megfúrt Weber így most maradt annak az EPP-nek a frakcióvezetője, amibe A >

Tovább