2020. október 1. csütörtök
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelent (100.)

Az öröm

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelent (100.)
Boldogság (Heineken79 illusztrációja)

Ennek a 100. jubileumi jelentésemnek akarva sem találhattam volna jobb címet, mint a fenti. Apropója egészen prózai. Megnőtt a társasház kertjében a fű, amit a teraszomról, akár Dreyfuss a padjáról, szemlélek napról napra, s közben megakad a szemem mindenen, még a kert fűnek nem igen nevezhető kóróin, paréján is. Döntöttem. Levágom még ma délután, hátha az esti eső megöntözi a szomjas sivatagi talajt, melyet még a hóhányó építkezési vállalkozók hagytak maguk után, úgy húsz évvel ezelőtt. Igazi gyep nem lesz itt soha, ebbe kezdek beletörődni, na meg abba is, hogy ha én nem vágom le, és nem szedem ki a betonközt kinőtt paréjt, akkor azt nézhetem életem végéig. Vagy elköltözöm?

Közben jól leizzadtam, amíg tisztességesen felsöprögettem, és – megelégedve fizikai munkám eredményének szemet gyönyörködtető látszatával – már csak a forró tus alá vágytam. A mobil telefonom az íróasztalomra tettem, és elindultam a fürdőszoba felé. Majd hirtelen megtorpanva visszaléptem, és megmarkoltam ezt az átkot, vittem magammal, mert éreztem az akárhányadik érzékszervemmel, hogy most meg fog csörreni, amíg a kellemes tus alatt élvezem az életet. Na, mit mondtam? Már éppen törölköztem, amikor berregni kezdett a csoda. Felkapom, és a vonal végén hallom a szerb akcentussal illedelmesen köszönő idős urat:

„Jó estét kívánok, Sáfrány Ferenchez van szerencsém?” – kérdi a számomra ismerős hang, és én majdnem elejtem a telefont.

Slavoljub Đukić vagyok Belgrádból.” – kezdené mondókáját a híres író, publicista, de én örömömben és csodálkozásomban azonnal félbeszakítom.

„Igen, megismerem a hangját. Csak azt nem tudom elképzelni, miért hív? De nagyon örülök, hogy hív, akár miért is teszi” – hadarom a vonal másik végén.

Ekkor egy kis csönd támad, majd csodálkozás a távolból.

„Hogyan ismeri fel a hangom, amikor én először hívom önt? Most a régi jegyzeteim nézegettem, és találtam egy üzenetet a könyvem kiadójától, amiben ön méltatja a Političko groblje című munkámat, és úgy gondoltam, illik megköszönnöm a jókívánságait.”

„Kedves uram, ön ezt már megtette hónapokkal ezelőtt, valahol még tavaly nyáron, amikor egy este váratlanul felhívott, és akkora örömet már régen éltem meg. Nem emlékszik arra a kellemes beszélgetésre? Ezért ismertem fel a hangját azonnal.”

Rövid szünet, kísérteties csend, majd ismét megszólal a kedves hang.

„Elnézését kérem, uram, de úgy tűnik, teljesen kihagy az agyam. Ez már nem csak a kor, ez sajnos sokkal több annál. Szóval, hónapokkal ezelőtt már hívtam?”

„Igen, és akkor is nagyon örültem, de most még jobban örülök. Külön köszönöm is magának, mert csak most értettem meg, néha mit is jelent néhány méltató, dicsérő szó, ami valójában egy őszinte gesztus, és nem kerül semmibe, csak a szándék ajándéka” – vígasztalom, hogy felejtse el azonnal az összes gondját és baját, amit a szenilitásra fog.

Még egyszer megköszönte, hogy egyáltalán valaki elolvasta könyvét, és elköszönt. Én meg ott álltam meztelenül a fürdőszoba közepén egy szál telefonnal a kezemben, és csodálkoztam. Hisz olyan jó könyvet írt, hogy nem tudtam letenni, amíg ki nem olvastam. Ezért is küldtem néhány elismerő szót a kiadónak, hogy ezt a rendkívüli élményt megköszönjem, mert őt közvetlenül el sem tudtam érni.

Tavaly már hívtam volna Magyarországra, egy beszélgetésre, könyve kapcsán, amit azonnal meg is szervezek, de akkor jegyezte meg, hogy az ő korában csak a belgrádi 2-es villamos által leírt körön belül mozog, amin én jót mosolyogtam. Most meg ott tartok, hamarosan elutazok én Belgrádba, és ott személyesen felkeresem. Megérdemli ez az idős ember, hogy kezét megszorítsam.

Aki az én örömömet nem érti, vessen magára, vagy olvassa el az említett könyvet, amit én már itt, egyszer bemutattam. Ha még, akkor sem érti, mit jelent az öröm, amiről beszélek, főleg az ilyen váratlan, én már nem segíthetek. De marad egy sanda gyanúm.

2011. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Isten hozta, őrnagy urak!

Végezetül, ha megérkezne a Tóték őrnagy ura, aki igazán mestere az egzecíroztatásnak, akkor lehet, hogy elmarad >

Tovább

Várhelyi az első adódó alkalomig volt csak semleges EU biztos

A magyar és a lengyel biztos szembefordult von der Leyennel a Bizottságban és nem támogatta a >

Tovább

Orbán hátulról gáncsol

A magyar miniszterelnök beterelte az EU-t abba a sarokba, ahová akarta – mutat rá a Süddeutsche >

Tovább

A magyar beteg

Hogy érthető legyek: Orbán tette beteggé a magyar demokráciát és nem én, meg nem is te.  >

Tovább

Térdre esett Orbán Viktor előtt Németország

Brüsszeli értékelés szerint nem történt más, mint hogy a soros német elnökség jogi formát adott a >

Tovább

Az EU új migrációs politikája megvalósíthatatlan

Ha az unió a következő hónapokat azzal tölti, hogy az új migrációs terv hasznosságáról győzködi a >

Tovább

A liberalizmus pereztrojkája

Timothy Garton Ash szerint az európai liberálisoknak lassan stratégiai választ kell adniuk a többi közt a >

Tovább

Közép- és Délkelet-Európában a helyzet csöppet sem reménytelen

Legutóbb a bolgárok mutatták meg, hogy elegük van, miután Boriszov rendszere olyan, hogy amellett eltörpül még >

Tovább

NYT: Egészségbiztonsági káosz a szuperdöntőn

A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a >

Tovább

A Szuperkupa döntőjének megrendezése Magyarországon – felelőtlenség

A Szuperkupa-projekt már egy hónapja kudarcra ítéltetett, amikor világossá vált, hogy Budapest a jelenlegi napi fertőzésszámokkal >

Tovább

A történelmi egyházak „küldetése”

Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és >

Tovább

Nagy nap ez az Orbán-fajta demagógok számára

A kulcskérdés azonban az, hogy az EU belátta: nem tudja a menekültek átvételére kényszeríteni a kelet-európaiakat, >

Tovább