2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelent (100.)

Az öröm

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelent (100.)
Boldogság (Heineken79 illusztrációja)

Ennek a 100. jubileumi jelentésemnek akarva sem találhattam volna jobb címet, mint a fenti. Apropója egészen prózai. Megnőtt a társasház kertjében a fű, amit a teraszomról, akár Dreyfuss a padjáról, szemlélek napról napra, s közben megakad a szemem mindenen, még a kert fűnek nem igen nevezhető kóróin, paréján is. Döntöttem. Levágom még ma délután, hátha az esti eső megöntözi a szomjas sivatagi talajt, melyet még a hóhányó építkezési vállalkozók hagytak maguk után, úgy húsz évvel ezelőtt. Igazi gyep nem lesz itt soha, ebbe kezdek beletörődni, na meg abba is, hogy ha én nem vágom le, és nem szedem ki a betonközt kinőtt paréjt, akkor azt nézhetem életem végéig. Vagy elköltözöm?

Közben jól leizzadtam, amíg tisztességesen felsöprögettem, és – megelégedve fizikai munkám eredményének szemet gyönyörködtető látszatával – már csak a forró tus alá vágytam. A mobil telefonom az íróasztalomra tettem, és elindultam a fürdőszoba felé. Majd hirtelen megtorpanva visszaléptem, és megmarkoltam ezt az átkot, vittem magammal, mert éreztem az akárhányadik érzékszervemmel, hogy most meg fog csörreni, amíg a kellemes tus alatt élvezem az életet. Na, mit mondtam? Már éppen törölköztem, amikor berregni kezdett a csoda. Felkapom, és a vonal végén hallom a szerb akcentussal illedelmesen köszönő idős urat:

„Jó estét kívánok, Sáfrány Ferenchez van szerencsém?” – kérdi a számomra ismerős hang, és én majdnem elejtem a telefont.

Slavoljub Đukić vagyok Belgrádból.” – kezdené mondókáját a híres író, publicista, de én örömömben és csodálkozásomban azonnal félbeszakítom.

„Igen, megismerem a hangját. Csak azt nem tudom elképzelni, miért hív? De nagyon örülök, hogy hív, akár miért is teszi” – hadarom a vonal másik végén.

Ekkor egy kis csönd támad, majd csodálkozás a távolból.

„Hogyan ismeri fel a hangom, amikor én először hívom önt? Most a régi jegyzeteim nézegettem, és találtam egy üzenetet a könyvem kiadójától, amiben ön méltatja a Političko groblje című munkámat, és úgy gondoltam, illik megköszönnöm a jókívánságait.”

„Kedves uram, ön ezt már megtette hónapokkal ezelőtt, valahol még tavaly nyáron, amikor egy este váratlanul felhívott, és akkora örömet már régen éltem meg. Nem emlékszik arra a kellemes beszélgetésre? Ezért ismertem fel a hangját azonnal.”

Rövid szünet, kísérteties csend, majd ismét megszólal a kedves hang.

„Elnézését kérem, uram, de úgy tűnik, teljesen kihagy az agyam. Ez már nem csak a kor, ez sajnos sokkal több annál. Szóval, hónapokkal ezelőtt már hívtam?”

„Igen, és akkor is nagyon örültem, de most még jobban örülök. Külön köszönöm is magának, mert csak most értettem meg, néha mit is jelent néhány méltató, dicsérő szó, ami valójában egy őszinte gesztus, és nem kerül semmibe, csak a szándék ajándéka” – vígasztalom, hogy felejtse el azonnal az összes gondját és baját, amit a szenilitásra fog.

Még egyszer megköszönte, hogy egyáltalán valaki elolvasta könyvét, és elköszönt. Én meg ott álltam meztelenül a fürdőszoba közepén egy szál telefonnal a kezemben, és csodálkoztam. Hisz olyan jó könyvet írt, hogy nem tudtam letenni, amíg ki nem olvastam. Ezért is küldtem néhány elismerő szót a kiadónak, hogy ezt a rendkívüli élményt megköszönjem, mert őt közvetlenül el sem tudtam érni.

Tavaly már hívtam volna Magyarországra, egy beszélgetésre, könyve kapcsán, amit azonnal meg is szervezek, de akkor jegyezte meg, hogy az ő korában csak a belgrádi 2-es villamos által leírt körön belül mozog, amin én jót mosolyogtam. Most meg ott tartok, hamarosan elutazok én Belgrádba, és ott személyesen felkeresem. Megérdemli ez az idős ember, hogy kezét megszorítsam.

Aki az én örömömet nem érti, vessen magára, vagy olvassa el az említett könyvet, amit én már itt, egyszer bemutattam. Ha még, akkor sem érti, mit jelent az öröm, amiről beszélek, főleg az ilyen váratlan, én már nem segíthetek. De marad egy sanda gyanúm.

2011. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább