Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Mire készülhet az újonnan megválasztott Putyin?
Putyinnak megvannak az eszközei, hogy mindenki életét megváltoztassa Európában, ha nem az egész világon – írja a Times orosz szakértője, aki végigveszi, mire készülhet az elnök. A kiindulópont az, hogy alighanem pont olyan kiszámíthatatlan lesz, mint idáig és mindent meg fog tenni, hogy hatalmon maradjon. A háborút élet-halál kérdésének tünteti fel az oroszok szempontjából ám az valójában sokkal lényegesebb a saját túlélése szemszögéből. Nem várható, hogy visszakozzon, mert akkor a keményvonalasok részéről még a zendülés sem zárható ki ellene. És akkor nem vonulhat úgy be a történelemkönyvekbe, mint az egyik legsikeresebb orosz katonai vezető. Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg azt hiszi: győzelmet arathat ebben a „szent háborúban”. Arról álmodik, hogy visszatér az állami kézben lévő gazdaság és kötelezően oktatni fogják a marxizmust-leninizmust. Az agresszió célja leginkább az, hogy helyreálljon az egykori nagy Oroszország. Viszont súlyos viszály valószínű Moldovában, az elszakított Dnyeszteren túli területen, de az sem kizárt, hogy az államfő a Baltikumra is ráveti tekintetét.
Moszkva és Washington között a hidegháború óta nem volt ennyire mélyponton a viszony. Putyin előreláthatólag jó hírnek veszi, ha Trump nyer novemberben, mert akkor valószínűleg leáll a Kijevnek nyújtott támogatás. Azon kívül a volt elnök egy szóval nem ítélte el Navalnij halálát. Ám lehetnek még gondok, hiszen az előző amerikai kormányzat volt az, amely először adott olyan veszélyes fegyvereket az ukránoknak, mint amilyen a Javelin harckocsi-elhárító rakéta. Ami a nukleáris fenyegetést illeti, azokat általában úgy tekintik, hogy a nyugati fél megfélemlítését szolgálják, ám sokan félnek, hogy még sosem volt ennyire alacsony az atomküszöb, vagyis hogy tömegpusztító fegyvereket vethetnek be, elsősorban harcászati nukleáris robbanófejeket. És nem is lehet kizárni ennek a lidércnyomással felérő forgatókönyvnek a lehetőségét. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Frankfurter Rundschau
A demokrácia fogalma foszlik szét Európában, és a jövőben az eddigitől teljesen másként szálazzák szét, amint azt Magyarország példája mutatja. Ezt Oliver Rathkolb bécsi történész nyilatkozta, aki egy hat országra kiterjedő felmérést vezetett annak megállapítására, mennyire erősek a demokratikus gyökerek az érintett államokban.
Mint kifejti, Orbán Viktor természetesen nem vonja kétségbe a jogállamot, saját magát a demokrácia főmuftijának tartja, ő diktálja a keretfeltételeket. Ám kiüresíti a rendszert, véget vet a hatalmi ágak szétválasztásának, a bíróságok és a sajtó függetlenségének. De annak a hagyománynak is, hogy a parlamentben kompromisszumra kell törekedni a kisebbséggel is. Vannak még választások, ám azokat úgy irányítják, hogy előre lehet tudni, mi lesz a végeredmény.
A demokrácia megerősítéséhez lehetőleg minél több ember számára szociális igazságosságot kell teremteni. Alapvetően meg kell változtatni az oktatást és a politikának meg kell nyugtatnia a tömegeket, vagyis le kell szerelnie a félelmeiket, vissza kell szereznie a bizalmukat.
Ugyanis egyre fokozódik az általános rémület, még akkor is, ha annak nincs valós alapja, hiszen hatékony a szociális háló. Ám a jobboldal egyszerű üzenetekkel szolgál. Az oktatás azért fontos, mivel a tanultabbak jobban megbirkóznak a turbóglobalizálódással, kevésbé autoriterek, ugyanakkor nincs bennük annyi előítélet.
A tekintélyuralom megerősödéséhez hozzájárultak az olyan válságok, mint a járvány, valamint Ukrajna lerohanása és a hasonló események. Az európaiak biztonságra vágynak. Főként a franciáknál és az olaszoknál jött ki a kutatás során, hogy sokan szeretnék, ha választás és törvényhozás nélkül egy erős ember vezetné országukat.
Csakhogy a demokrácia alapja a választott politikusokba vetett bizalom. Ám az jelenleg éppen gödörben van és ily módon az állapotok nagyon emlékeztetnek a két világháború közti időszakra. Ez pedig fölöttébb aggasztó. Dahrendorf már a 90-es évek elején megmondta, hogy szociálisan igazságos rendszerre van szükség, mert különben jön az autokrácia időszaka.
FT
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy baljós hat évbe vág bele az orosz elnök, mert nála a belső elnyomás együtt jár a külső harciassággal. A mostani választás emblematikus abból a szempontból, hogy a korábbi KGB-ügynök mekkora károkat okozott országának. Szétverte a politikai versenyt, új háborút szabadított a földrészre, az áldozatok száma már több százezer. Hogy most újabb mandátumhoz jutott, az fenyegetés Európa és a világ számára.
A választás során minden eddiginél kevésbé volt fontos a látszat. A legtöbb rivális emigrációba kényszerült, börtönben van, vagy csak simán halott. Navalnijt gyakorlatilag a rendszer ölte meg.
A Kreml már rég eloszlatott minden reményt, hogy az energiahordozók bevételéből korszerűsítsék és sokoldalú tegyék a gazdaságot. Az ország csak azért tud ellenállni a szankcióknak, mivel haditermelésre állt át, de óriási következményei lesznek még, hogy elvesztek a nyugati piacok és kivonultak a külföldi cégek.
Moszkva kénytelen mind inkább Kínára támaszkodni, ám itt nem egyenlő felek viszonyáról van szó, hiányzik belőle a bizalom. A Kremlnek nincs más választása, mint hogy elmélyítse kapcsolatait olyan kétes partnerekkel, mint Irán és Észak-Korea.
Nehezen lehet felmérni, a lakosság mennyire támogatja Putyint, de a rezsim törékenyebb lehet, mint amilyennek látszik. Viszont Prigozsin nem is annyira meglepő halála óta az elnök a jelek szerint visszaszerezte az ellenőrzést. A Nyugat csak korlátozottan képes hatni az orosz fejleményekre. Jobban érvényt kell szereznie azonban a szankcióknak, hogy nyomást gyakoroljon a hadi gépezetre és rá kell beszélnie a 3. világot, hogy csatlakozzon a megtorló lépésekhez.
A legnagyobb feladat azonban, hogy újjá kell építenie az elrettentő erejét és minden támogatást megadjon Ukrajnának. A háború lesz alighanem a fő ok, ha az államfő nem fogja tudni kitölteni az újabb hat évet.
Spiegel
Az orosz történelem egyik legalaposabb német ismerője azt mondja, hiába manipulálta az orosz vezetés példátlan módon a választásokat, Putyin nagyon is komolyan veszi az eredményt, mivel legitimációt igyekszik szerezni a következő évekre. Karl Schlögel, aki Berlinben, Moszkvában és Szentpéterváron tanult, és az Odera menti Frankfurt Viadrina Európa Egyetemén oktatott, egyetért azzal, hogy az elnök diktátor.
Ám ezzel együtt azt akarja, hogy a polgárok erősítsék meg hivatalában, illetve meg kívánja mutatni, hogy térdre kényszeríti Ukrajnát. A rendszerét az jellemzi leginkább, hogy óriási hatalmat élveznek a titkosszolgálatok, illetve az állami terrorapparátusok. Teljes a média ellenőrzése, valamint a társadalom militarizálása.
A putyinizmus azonban más, mint egykor volt az olasz fasizmus, illetve a német nemzeti szocializmus, mert nem tömegmozgalomból fejlődött ki. Olyan rezsim, amelyben nem kell elválasztani egymástól az igazat és a hamist. Működnek az ortodox egyházak, közben emlékműveket emelnek Sztálinnak. Megvetik a dekadens Nyugatot, ezzel párhuzamosan az elitnek lakosztályai vannak Manhattanben. A sztálini tömeges elnyomásra Putyin nincs rászorulva, amíg az ellenfeleit sebészi pontossággal ki tudja kapcsolni, illetve meg tudja ölni. Számára a történelem nem csupán díszítés, hanem fontos hajtóerő, hogy megtartsa a hatalmat. A háború ahhoz kell neki, hogy megőrizze az uralmát.
Lövése sincs arról, milyen legyen a korszerű, posztimperialista Oroszország. Nem bízik a népben, gyűlöl minden független mozgalmat. Egyáltalán nem érdeke, hogy kibontakozhasson a középréteg, az értelmiség, a világra nyitott, képzett, hazafias tábor. Ehelyett minden erővel próbálja a partvonalra tolni, megfegyelmezni, illetve kikapcsolni ezeket a rétegeket, legfontosabb személyiségeiket.
Csak magára gondol, és szakadékba vezeti országát. Jelszava az: utánam a vízözön. Ám mivel az ukránok nem kapják meg nyugatról a fontos harceszközöket, az államfő tovább eszkalálhatja a válságot. A szomszéd állam polgárai az életüket adják azért, hogy megvédjék Európát.
The Times
Putyinnak megvannak az eszközei, hogy mindenki életét megváltoztassa Európában, ha nem az egész világon – írja a konzervatív újság orosz szakértője, aki végigveszi, mire készülhet az elnök. A kiindulópont az, hogy alighanem pont olyan kiszámíthatatlan lesz, mint idáig és mindent meg fog tenni, hogy hatalmon maradjon.
A háborút élet-halál kérdésének tünteti fel az oroszok szempontjából ám az valójában sokkal lényegesebb a saját túlélése szemszögéből. Nem várható, hogy visszakozzon, mert akkor a keményvonalasok részéről még a zendülés sem zárható ki ellene. És akkor nem vonulhat úgy be a történelemkönyvekbe, mint az egyik legsikeresebb orosz katonai vezető. Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg azt hiszi: győzelmet arathat ebben a „szent háborúban”.
Arról álmodik, hogy visszatér az állami kézben lévő gazdaság és kötelezően oktatni fogják a marxizmust-leninizmust. Az agresszió célja leginkább az, hogy helyreálljon az egykori nagy Oroszország. Viszont súlyos viszály valószínű Moldovában, az elszakított Dnyeszteren túli területen, de az sem kizárt, hogy az államfő a Baltikumra is ráveti tekintetét.
Moszkva és Washington között a hidegháború óta nem volt ennyire mélyponton a viszony. Putyin előreláthatólag jó hírnek veszi, ha Trump nyer novemberben, mert akkor valószínűleg leáll a Kijevnek nyújtott támogatás. Azon kívül a volt elnök egy szóval nem ítélte el Navalnij halálát. Ám lehetnek még gondok, hiszen az előző amerikai kormányzat volt az, amely először adott olyan veszélyes fegyvereket az ukránoknak, mint amilyen a Javelin harckocsi-elhárító rakéta.
Ami a nukleáris fenyegetést illeti, azokat általában úgy tekintik, hogy a nyugati fél megfélemlítését szolgálják, ám sokan félnek, hogy még sosem volt ennyire alacsony az atomküszöb, vagyis hogy tömegpusztító fegyvereket vethetnek be, elsősorban harcászati nukleáris robbanófejeket. És nem is lehet kizárni ennek a lidércnyomással felérő forgatókönyvnek a lehetőségét.
FAZ
A német kancellár ütőkártyát ad a zsarolással kísérletező Putyin kezébe, amikor azt hangoztatja, hogy nem szabad Taurus cirkálórakétákat küldeni Ukrajnának, mert az rémülettel tölti el a polgárokat. A német társadalom valóban fél az orosz elnöktől és ezt egy kormányfőnek nem is szabad figyelmen kívül hagynia. Hiszen nem semmi összeakaszkodni egy agresszív atomhatalommal.
Vagyis megint előkerült a hidegháborúból ismert felismerés, hogy az elrettentés meggátolhatja a viszály súlyosbodását, ám ha valaki nem kész vállalni a háború kockázatát, akkor azt a másik nem veszi komolyan. Ugyanakkor Moszkva kezdettől fogva azon van, hogy megfélemlítse az embereket, így a pánikig fokozza azok érthető aggodalmát, hogy a Nyugat meghátráljon.
Ám a legutóbbi atomfenyegetése is csupán blöff, viszont Scholz kezdettől fogva ráerősített az orosz megfélemlítő kampányra. Ily módon Németországban beindult a rémület spirálja. Hiszen a társadalom azt látja, hogy a kormányfő osztja a riadalmukat, ezért még jobban fél. Beérik a Kreml termése.
A miniszterelnök bebeszéli a németeknek a veszélyt, hogy azután megmentőként ünnepeltesse magát. Egyébiránt ezzel a választási taktikával odadobja Kijevet. Ugyanakkor Baerbock külügminiszter, Merz, a CDU főnöke és sokan mások szállítanák a Taurusokat, minden ellenszél dacára. Ez a hozzáállás csak az első pillanatban veszélyes a választási esélyek szempontjából, mivel nem csupán a félelem ragadós, hanem a bizakodás is. Valakinek mutatnia kellene az utat, hangsúlyozza Konrad Schuller, aki családjával 15 évesen települt át erdélyi szászként a Ceausescu-i Romániából német földre.
Die Zeit
Franciaországban osztályviszály alakult ki, mert egyre megosztottabb a társadalom. A vidék a jobboldalra szavaz, a nagyvárosok ellenben a baloldalra. Erre figyelmeztett az ismert közgazdász, Thomas Piketty, aki a Nagy Forradalomig visszamenve vizsgálta meg a francia választások eredményeit, a szavazatok megoszlását.
A professzor, aki tanít a párizsi, valamint a londoni School of Economics-on is, úgy látja, hogy az ország megint ott tart, mint a 19. században: szemben áll a vidék és a város. Geoszociális konfliktus jött létre ily módon, amibe az is belejátszik a jövedelem nagysága, illetve az osztályrétegeződés mellett, hogy ki hol lakik.
Mert az igaz, hogy az ipar évtizedek óta mind inkább vidékre települ, csakhogy éppen emiatt a munkahelyek megszűnése fokozottan érinti a kisebb városokat, azaz az ottani munkásokat fokozottan sújtja a globalizálódás.
A baloldal azzal játszotta el ezeknek az embereknek a bizalmát, hogy nagy híve volt a liberalizálásnak, ami azután a verseny folytán utcára került rétegeknél úgy csapódott le: a hatalom cserben hagyja őket, nem érdekli a sorsuk. A nagy települések vonzáskörzeteiben viszont az alsóbb osztályok javarészt a szolgáltatásban, a kereskedelemben dolgoznak. Így hiába keresnek kevesebbet, mint az ipari munkások, a globalizálódás hatásait nem érzik meg annyira.
A szélsőjobb nem minden szavazója akarja felszámolni a demokráciát és nem is rasszista. Vagyis jó hír, hogy ezek a tömegek nem vesztek el a hagyományos pártok számára. A jövőt illetően sok függ attól, hogy ez utóbbi erők mennyire tudják elérni a leszakadt embereket. Nem lesz könnyű, mert a demokrácia igazi válságban van.
Fontos volna igazságosabb adórendszert bevezetni, de ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, alighanem nagy politikai válság szükséges. Ott meg még nem tartunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >