Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (98.)
Motiváció mesterfokon
Sáfrány Ferenc
Ez csak utólag fog kiderülni, de kezdjük e legelején.
A gimnázium első osztályát hét kettessel fejeztem be a tizenhárom tárgyból. Erre a teljesítményre még ma is büszke vagyok. Nem semmi. Majd innen verekedtem fel magam, ritkítva a ketteseket egészen jelesig a negyedik végére. Legnagyobb rémületemre még az érettségit is elsőre letettem, pedig itt már nekem is tele volt a gatyám. Azt hittem, magyar nyelv és irodalomból végre keresztre feszítenek a boszorkányok, akiknek addig törtem elég borsot az orruk alá, hogy kegyes bosszút álljanak minden elszenvedett sérelmükért. Megkönnyebbült a család, amint az elsőszülött fiú, ha nem is sziporkázva, de befejezte tanulmányainak egy részét. Csak akkor rémültek meg, amikor bejelentettem, egyetemre megyek. Ez abban az időben minden szülő titkos álma volt, ha már ő nem tanulhatott, majd megteremti a lehetőséget gyerekeinek. Erről az álomról vagy vágyról mondtak le az én szüleim, látván a bizonyítványaim számokban kifejezett mondandóját és kezdtek beletörődni azzal vigasztalva magukat, hogy talán majd a kisebb fiuk csak valóra vált valamit az álmokból.
Amikor beiratkoztam az egyetemre, apám komolyan elém ált és a következőket mondta:
„Fiam, ha az első évet időre befejezed, veszek neked egy autót, egy Szpacsekot.”
Nem értettem az öreget, de mosolyogva nyugtáztam, hogy motivál, mint annak idején, amikor fociztam. Minden gólom egy akkori piros százast ért az ifiben. Volt, hogy kerestem egyszer ötszázat is egy meccsen. Igaz, ez ritkábban fordult elő, de a két-három százas meccsenként leesett.
Abból aztán lehetett vigadni.
Elment a proli gyerek az egyetemre, mert értelmiségi és paraszt gyereknek nem vallhattam magam, és belehúzott. A rendszer is kedvezett neki. Következő év július negyedikén vett egy képeslapot Szabadka város jelentősebb épületeit hangsúlyozva és megcímezte:
„Ma én vagyok a világ legboldogabb embere, mert az utolsó vizsgám is letettem tízessel” – majd a legközelebbi postaládába dobta, és elindult a pályaudvarra, hogy megkeresse a kedvenc döcögőjét, amelyet még a német állam adott háborús kártérítés gyanánt, és ez a járgány minden pénteken őt a falujába cipelte.
Apám csak harmadnap olvashatta képeslapom, de ekkor eszébe jutott ígérete és ismét elém állt:
„Fiam, mint tudod, az öreg írt egy levelet, és most folyik ellenünk a vagyon eredetének vizsgálata, így nem alkalmas az idő, hogy ígéretemet teljesítsem. De ha ez az egész cirkusz elmúlik, veszek neked egy új Bubát” – tette hozzá némi keserűséggel a szavaiban.
Megnyugtattam, hogy ráér az egész, én nem egy autóért tanulok, hanem a saját szabadságomért, mert amint az egyetemi évnek vége, már köszönök is el, és járom a világot. Így oldottam meg a felesleges szemrehányások és lelkiismeret furdalások kérdését egy életre. Jó módszer.
1976-ban abszolváltam, de igazán nem siettem el a diplomamunkám megírását. Így húztam a szabadságom még egy ideig, mert sejtettem, hogy a taposómalom rám is leskelődik. Közben a Buba gyártását Szarajevóban megszüntették.
Egy késő péntek éjjel (vagy szombat, hajnal?) hazafelé tartva öcsémmel, a söröző sarkán váratlanul megpillantottam egy ott parkoló olasz rendszámmal rendelkező autót. Mivel soha sem tartoztam a fanatikus autórajongók közé, még a márkák jó részét sem ismertem, meglepetten konstatáltam, hogy ez valamilyen Alfa Romeo, amint körbejártam a járgányt. Szép vonalvezetése volt, a sarki lámpa fénye világította meg. Ilyen autót még nem is láttam, nem is hallottam róla. Az írott betűket olvasva jöttem rá a típusára, Alfa Sud.
Másnap a családi ebédnél, ami nálunk szombaton és vasárnap szent hagyománynak számított, és kötelező volt minden családtagnak a megfelelő időben az asztalnál helyet foglalni, megjegyeztem apámnak, aki a levesét kanalazva mélyült el tányérja felett, hogy:
„Édesapám, az éjjel hazafelé jövet a sarkon láttam egy nagyon szép autót…” – be se fejezvén jóformán a mondatom, apám csak annyit tett hozzá, levesét tovább kanalazva:
„Hétfőn menjetek el anyátokkal, és intézzétek el az ügyet.”
Nem akartam hinni fülemnek, de több kérdésem és megjegyzésem nem volt. Igaz, ekkor még azt sem tudtam, hova kellene mennünk az ügyet intézni, de addig van még másfél napom, hogy ezt kiderítsem. Mivel a családban a pénzügyi tárca örökös minisztere anyám volt, akitől, állítom még ma is, kevesen bántak jobban a pénzzel, megkapta a legfelső szerv engedélyét, nekem már csak a részletek pontos megszervezése maradt.
Gyorsan kiderült, hogy ezt az autót csak Ljubljanában lehet megvásárolni, ott is csak egyetlen egy importőr cégen keresztül, így megrendeltem az árut írásban. Majd jött az elő-számla, amit a kincstár kulcsának őrzőjével, anyámmal kellett lerendezni az egyik bankban. Az autóra csak három hónapot kellett várni. Mi az a három hónap, három év után? Hab a tortán az volt, hogy ebben az időben élte az olasz líra akár hányadik haláltusáját még a dinárral szemben is, így olcsóbban vettük meg az olasz autót, mint a hazainak számító, akkortájt nagyon divatos GS-t, amit a falu egyik sarki boltjában is megvásárolhattunk volna. De nekem ez a járgány soha sem tetszett.
Amikor megjött a távirat Ljubljanából, hogy szeretettel várnak bennünket, már augusztus végét írtuk. Nagy volt az izgalom. Életem első autójáért indultunk édesapámmal az esti román gőzössel, amely városunkból az ország nyugati részébe vitte az arra utazni szándékozókat, átszállás nélkül.
Másnap átvettük a szép autót és én éveken keresztül tanultam egy kis közösségben, mit is jelent egy jó szándékú motivációs ígéret az élet nagy iskolájában. Rövid idő alatt több irigyem lett a kelleténél, de még mindig jobb, mint ahogyan azt az öreg bölcselt sugallja, ha sajnálkozók áradata vett volna körül. A szép autó tizenhat éven keresztül szolgált. Még a Napló terjesztéséből is keményen kivette részét. Majd az emigrációban is követett, amikor már garázs nélkül szenvedte végig a zord telet, úgy döntöttem, eladom valakinek, aki legalább menhelyet tud biztosítani számára. Hazavittem, és könnyes szemmel váltam meg tőle.
Egyszer még valamelyik ismerősöm mesélte, hogy látta futkározni a hazai utakon, csak a benne ülő vezető valahogy nem hasonlított rám.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >